7.4. A tű és barázda élettartama



   A hanglemezek élettartamáról érdekes tapasztalatokat gyűjtöttek össze egyes hangszedőgyárakban. Itt ugyanis a sorozatgyártású hangszedők minőségellenőrzéséhez egyetlen mérőlemezt sokszor végigjátszanak. E tapasztalatok szerint 3cN felett nem figyelhető meg a hasznos jel csökkenése az ismételt lejátszások során, hanem ellenkezőleg a jelszint növekedik. E megállapítást félszáz hangszedővel végzett méréssorozat igazolta. A változás 5cN tűerővel működő hangszedőknél 10kHz-en és 12,5kHz-en +1...+1,5dB, 14kHz-en +4dB. Ugyanez a hangszedő 2cN tűerővel 14kHz-en csak +1dB szintnövekedést okozott. A szintnövekedés azon a frekvencián észlelhető, ahol a hangszedő és a lemezanyag rezonanciában van. Ezt a rezonanciát a hangszedő optimális terhelőellenállással való lezárásakor csak alig lehet kimutatni, viszont üresjárásban annál élesebben jelentkezik.
   A sztereo hanglemezek megjelenésekor rendszeres koptatási vizsgálatokat végeztek annak megállapítására, hogy a sztereo lemezek mono hangszedővel lejátszhatók-e. Másfélezer mérési adat tanúsága szerint a mérőbarázdák harmonikus torzításának szintje hatvanszori lejátszás során a hangszedő típusától függetlenül megemelkedik. A második és harmadik harmonikusok szintjének emelkedése átlagosan 2...3dB. Érdekes megfigyelés az is, hogy néhány esetben a harmadik harmonikus az első húsz lejátszás után kisebb, mint a lejátszások előtt. Ez feltehetően arra vezethető vissza, hogy a koptatás hatására keletkező harmadik harmonikus jel fázisa ellentétes a lakklemez vágásakor a barázdába kerülő jel harmadik harmonikusával.
   E vizsgálatok szerint a lemez barázdáiban az áthallás a lejátszások hatására csak kivételesen emelkedik.
   Az előbbi vizsgálatok mind száraz lejátszással történtek. Kísérletsorozatot végeztek a száraz és a nedves lejátszás hangszedőtű- és lemezkoptató hatásának összehasonlítására is. E mérések 1 és 1,5cN közötti tűerővel és egy-egy lemezoldal 2500-szor ismételt lejátszásával készültek. A szárazon lejátszott lemezeken torzításnövekedés, alapzajnövekedés és kimutatható magashang-csökkenés volt észlelhető, míg a nedvesen lejátszott lemezek hangja a koptatás után egy új tűvel lejátszva tisztán szólt. A barázdák állapotát elektronmikroszkópos felvételekkel is ellenőrizték.
   Ugyancsak elektronmikroszkópos felvételekkel ellenőrizték a hangszedőtű állapotát is. A méréssorozatot Shure M91 hangszedővel, kónuszos és elliptikus tűvel végezték, az előírt 0,75...1,5cN helyett 2,5cN-ra beállított tűerővel. Ekkora terhelés hatására a tűn 1500 órás száraz lejátszás után erős kopás volt kimutatható, míg a nedves lejátszás a tűhegyen alig észrevehető kopást okozott.
   Elektronmikroszkópos felvételen egy normális tűerővel működtetett hangszedő (V 15-II: 1,5 cN) elliptikus gyémánttűjén, amely minden lemezt nedvesen játszott le, hat évi használat után semmilyen kopás nem látszik. Ezért azután dr. Frank H. Hirsch a Funkschau egyik cikkében úgy véli, hogy a mai 1,5cN körüli tűerőértékeknél a gyémánttűk nem kopnak, hanem inkább polírozódnak, s a gyémánttűk cseréjére csakis a figyelmetlenségből eredő mechanikai sérülések miatt lehet szükség.