Bemutatjuk: Akai GX 4000 D |
Magnósaink jól ismerik már
az Akai 4000 DS jelű modellt.
Most itt az utódja, a GX 4000 D,
gyakorlatilag azonos mechanikával,
de alaposan módosított elektronikával
és előnyösebb külsővel.
Mint hallhatjuk, még a nyáron megjelenik;
gyanítjuk, hogy hamarabb elfogy,
mint a Hifi Magazin...
Akai GX 4000 D
orsós sztereo tape deck
Mechanikai felépítése
A négypólusú, indukciós motor gumiszalag közvetítésével hajtja meg
a viszonylag kis méretű lendkereket, amelynek tengelye egyben a
szalagtovábbító "hangtengely". A szalagsebességet - 9,5 vagy 19cm/s -
a hangtengelyre húzható és ott rögzíthető csődarabkával lehet váltani,
de a kívánt szalagsebességnek megfelelő elektronikus korrekciót külön
be kell állítani egy kapcsolóval. A készülék álló és fekvő helyzetben
is működhet, az orsókat rugós szorítók rögzítik. A legnagyobb
használható orsó átmérője 18cm. A szalagot a leeresztő orsó
tengelyének fékezése feszíti a fejekre. A négyszámjegyes számlálót is
ugyanerről a tengelyről hajtják meg. A gyors előre-hátra csévélés,
valamint a felvétel-lejátszás egy-egy nagy méretű kapcsolókarral
indítható. A pillanat-állj kapcsoló elhúzza a nagy méretű gumigörgőt a
hangtengelytől; ez a start-kapcsolóval hatástalanítható.
Elektromos felépítése
A magnó negyedcsíkos törlő-, felvevő- és lejátszófejjel bír. A
felvevő- és a lejátszófej hosszú élettartamú GX-fej (Glass & X'-tal
Ferrite Head), ezt a szakmai zsargon "üveg-ferrit" fejnek nevezi. Az
erősítőrész sziliciumtranzisztorokból felépített áramkör, külön
felvevő- és külön lejátszórésszel. A fejhallgató-kimenetekre egyetlen
integrált áramkör dolgozik, ebben két önálló, azonos áramkör
helyezkedik el. A kimenet feszültsége szabályozható. Külön felvételi
szintszabályozóval rendelkezik a mikrofon- és a Line-bemenet. A
felvételi, illetve lejátszási szintet egy-egy mutatós műszer jelzi. A
műsor a felvétel során azonnal lejátszható (külön felvevő- és külön
lejátszófej!), ezért egy úgynevezett monitorkapcsolót is találunk a
magnón, s ezzel felvételkor hol a szalagról jövő jelet (Tape), hol
pedig a jelforrás jelét (Source) vezethetjük a készülékhez kapcsolt
erősítőre.
Új típusú fejek a GX 4000 magnón
Már említettük, hogy a szalagsebesség váltásakor külön kell
állítani a korrekciót, erre szolgál az EQ (equalizer) kapcsoló. A
felvételi korrekción változtat kismértékben - a Tape Selector, azaz
szalagválasztó: Low Noise állásban egy-két decibelt emel a
magashangokon. Ez az alacsony zajú, például az Akai LN, a Scotch 211,
212, 213, a Maxell LN, a BASF LN szalagokhoz ajánlatos. A Wide Range -
valójában "normál" - állás az Akai WR, a Scotch 206, 207, 250 CL, a
Maxell UD, UDXL és a BASF LH, LHS szalagokhoz javasolt. A készülék
módot ad trükkfelvételekre is: az úgynevezett Sound-On-Sound
(Hang-A-Hangon) üzemmódban az egyik csíkon lévő műsor rájátszható a
másikra, és ez többször is, oda-vissza megismételhető.
A szalagvég-kapcsoló a szalag elszakadása vagy kifutása nyomán
áramtalanítja a meghajtó motort. A fejhallgatót és a két mikrofont
fogadó, 6,3mm átmérőjű jack-hüvelyeket a magnó előlapján helyezték
el; a hátoldalon található a felvétel-lejátszás ötpólusú
hangfrekvenciás csatlakozóhüvelye, valamint a Line-Out és a Line-In
csatlakozó, ezek RCA-rendszerű hüvelyek. A kapcsolók, a
szintszabályozók forgatógombjai egyébként "divatosak", és jól
illeszkednek az előlaphoz.
Megjegyzések, észrevételek
A nyugalmi és az üzemi zajszintet kétféle módon adtuk meg, s nem
véletlenül. Mérésükhöz - a hazai és a nemzetközi előírások szerint - a
szalagot meglehetősen ki kell vezérelni, egészen addig, míg a 333Hz-es
(9,5cm/s), illetve az 1kHz-es (19cm/s) jel torzítása - harmadik
harmonikusa el nem éri a 3 százalékos értéket. Ilyenkor persze a
mérési eredmény viszonylag kedvező.
De mi van akkor, ha a torzítást nem engedjük ennyire felszaladni,
és csak 0dB műszerkitérésig vezéreljük ki a magnót? Az Akai GX 4000
elektronikáját dicséri, hogy a zaj még 0,3%-ra redukált torzítással is
rendkívül alacsony marad.
Sőt, a Line-bemeneten a zajszint további 6-7dB-vel alacsonyabb.
Kifizetődik tehát beszerezni néhány amerikai szabványú (RCA)
csatlakozódugót! Időnként kapható.
Be- és kimenetek az európai és a tengerentúli szabvány szerint. Az
Akai magnón ajánlatos RCA-csatlakozókat használni
A magnó egyszerűen, jól kezelhető. Könnyű befűzni a szalagot, a
kezelőszervek könnyen mozognak. A fejek és a szalaggal érintkező
részek jól hozzáférhetőek, tisztításuk egyszerű. Nehézkes viszont a
szalagsebességváltás. Azt a bizonyos csőtoldalékot, ha éppen nincs rá
szükség, a fejszerelvényt borító díszlap alatt tartják. Ezenkívül
ügyelni kell a korrekció átalakítására is: komoly kellemetlenséggel
jár, ha valamit elfelejtünk. Tehát ami a legtöbb magnón csak egyetlen
mozdulat, itt több műveletből álló munka.
Táblázatba szedve íme a magnó főbb tulajdonságai:
Előny:
- Széles frekvenciaátviteli sáv
- Alacsony torzítás
- Igen alacsony zajszint
- Hosszú élettartamú fej
- Monitor-lehetőség
- Sok szolgáltatás
- Tetszetős külső
Hátrány:
- Nehézkes és bonyolult a szalagsebesség-váltás
- Viszonylag magas a nyávogás
- Nem hordozható: nincs fogantyúja
Mérési eredményeink
Szeánsz
Amikor a GX 4000 éppen a kezünkben volt, a következő láncon tudtuk
lehallgatni: Dual 721 lemezjátszó (Empire 1000 ZE/X hangszedővel)
Marantz 4400 receiver, JBL 4333 stúdiómonitorok. El tudunk képzelni
korrektebb lehallgatóberendezést is, mindazonáltal az egész vonal
minősége annyira meghaladja az idehaza megszokottat, hogy a próbát -
bár csak futólagos volt - legalábbis gyakorlati értékűnek gondoljuk.
Először is arra voltunk kíváncsiak, jobb-e az új magnó a réginél,
vagyis a már ismert 4000 DS Mk. II. típusnál, amelyből elég sok van az
országban.
Technikailag nem volt nehéz dolgunk, miután mindkét Akai
háromfejes, azaz képes a felvételt azonnal visszajátszani.
Monitorállásban rákötöttük őket a Marantzra, és csak ide-oda kellett
kapcsolgatni a két magnóbemenet között: bármilyen lemezt tettünk fel,
a hangszórókon máris a magnófelvételek valamelyike szólt.
A következő műsoranyaggal próbálkoztunk. Akusztikus gitár és
basszusgitár a JBL cég Session című, elismert demonstrációs lemezéről.
A Sound In Spectra (Philips) különféle világcégektől átvett,
karakterükben eltérő zenei részleteket tartalmaz. Blood, Sweat & Tears
lemezünk (CBS 63 504) elég jól reprezentálja a műfajt, mi elsősorban a
Spinning Wheel című számot figyeltük. Különös tekintettel a magnók -
papíron - elég magas nyávogására, feltettük Bartók két zongorára és
ütősökre írt szonátájának második tételét (Qualiton LPX 1280). Végül
meghallgattuk dhfi-lemezek közül (ezeket a nyugatnémet hifi-szövetség
adta ki) a másodikról egy Karajan-vezényelte Strauss-polkát.
Tapasztalataink szerint ez rendkívül kritikus program, félelmetes
dinamikája miatt.
A két Akai közül mindkét szalagsebességen az új bizonyult jobbnak,
igaz, csak egy árnyalatnyival. Ez előbb vagy utóbb kihallható, ha az
embernek van türelme kivárni a kritikus műsorrészeket. A
Karajan-felvételre azonban elég volt éppen csak feltenni a tűt, hogy
kiderüljön: az üvegfejes változat kiegyenlítettebb hangképet ad,
térhatása korrektebb. Mintha néhány köbméternyivel többet tudna
visszasugározni a koncert eredeti levegőjéből.
Ezután egy Revox B77 mellé tettük a GX 4000-et, és megismételtük
az előbbi procedurát.
Az eredmény tulajdonképpen bennünket is meglepett. Igaz, 9,5cm/s
szalagsebességen az Akai nem volt versenyben, viszont 19
centiméteren annyira eltűnt a különbség a két magnó között, hogy a JBL
és a Philips demólemezen, a Bartók-zenén és a BS&T-számon szinte észre
sem lehetett venni. Ismét perdöntő volt viszont a Karajan-felvétel, ez
- furcsa! - csalhatatlanul kimutatta, hogy a Revoxnak puhább,
simább, természetesebb, zeneibb a hangja. (Érdekes, hogy az Akai
magnókon - a gyenge mérési adat ellenére - még szalagvégen sem
észleltünk félreismerhetetlen "nyávogást". A szalagsebesség ingadozása
inkább csak valamivel érdesebbé tette a hangot.)
A szubjektív próbákról nagyon gyakran szó lesz a Hifi Magazin
fórumán. Ha egyáltalán lehet korrekt - és értékelhető! - eredményre
jutni a szubjektív módszerek egyikével-másikával (gyanítható, hogy
inkább a kombinációikkal), rajtunk nem fog múlni. Most, egyszerűbb
kísérleteink után csak a következőket merjük megkockáztatni:
1. Jó minőségű, de átlagos programokon, elsősorban könnyűzenén aligha
mutatható ki egzakt módon a különbség az Akai GX 4000 és a háromszorta
drágább Revox között. Aki tudja, mikor melyik magnó szól, valószínűleg
jobban észleli a differenciát ilyenkor viszont szó sem lehet
egzaktságról: mindenkit befolyásolnak az előítéletei.
2. Nagy dinamikájú programokon, főleg szimfonikus zenén érzésünk
szerint akár statisztikailag is kimutatható lenne, amit keresünk:
némi instrukció és egy kevés gyakorlat után kívülállók is fel tudnák
ismerni a két készülék közül a jobbikat.
3. Tovább növelné a - kimutatható - különbséget valamiféle
hosszantartó teszt, az ilyet azonban nehéz keresztülvinni, különösen
úgy, hogy közben meg ne sértsük a magnók inkognitóját.
4. Jobb kontrollberendezés ismét csak a Revox előnyéra vezetne, ennek
azonban nézetünk szerint nincs jelentősége az Akai-tulajdonosok
szempontjából.
Mindebből azt szűrjük le, hogy főként a popzene kedvelői nagyon
kevéssé alkusznak meg, ha a GX-es Akainál kötnek ki. Másrészt viszont
- Akai ide, Revox oda! - a hifi változatlanul a 19cm/s
szalagsebességnél kezdődik.