Neoton-szeánsz |
- avagy: mennyire hifi a lemezvágás?
Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, a Terta és Mambó magnók korában,
amikor hifi-hangvisszaadásról még alig-alig lehetett szó, a magnósok
és a lemezgyűjtők már jól tudták, vannak jól szóló és rosszul szóló
lemezek. Ma ez már az átlagos hifi-rajongó számára is evidens. Az
elektromos erősítésű, illetve mesterségesen előállított zenei hangzás,
valamint a popzenei felvételek playback-technikája különösen fontossá
teszi a hangmérnök szerepét: a hangkép végülis az ő keverőpultján
születik. De még a tökéletes felvétel sem garantálja, hogy a lemez
kifogástalanul fog szólni. Közbeiktatódik ugyanis két igencsak kényes
művelet: a vágás és a lemez kidolgozása.
A popzenére jellemző nagy hangerő és a csaknem szüntelenül
jelenlévő, erőteljes mélyhangok (basszusgitár, dob) miatt a vágás
rendkívül kritikus művelet. A jó mélyhang átviteléhez nagy kitérésű
barázdákra van szükség, ezek sok helyet foglalnak el a lemezen -
márpedig a műsoridő korlátai miatt a barázdák távolságát csak egy
bizonyos határig lehet növelni. Küzdve a hangminőségért, a lemezgyárak
vágói szüntelen harcban állnak a műsoridővel - a lemezvásárlók viszont
gyakran panaszkodnak, ha túl rövid a műsor.
Nemrég abban a szerencsében volt részem, hogy meghallgathattam
négy, azonos mesterszalagról készült, de különböző kidolgozású lemezt.
A tanulságos összehasonlítás tárgya a Neoton Família "Sunflower"
(Napraforgó) című lemeze volt, a hazai Pepita, a spanyol Movieplay, a
japán RCA és az NSZK-beli Marifon préselésében. Meghallgattam őket
otthon, a saját berendezésemen (Shure M91ED, Revox, Orister, Orion HS
20), majd a Rottenbiller utcai stúdióban, ahol a felvétel készült
(Shure M95ED, MCI keverőpult, Telefunken stúdiómonitorok - itt módom
volt összehasonlítani a lemezeket az eredeti szalaggal is), végül a
HiFi Magazin kontrollberendezésén. A három összehasonlítás során az
alábbi, szubjektív, de mindvégig azonos benyomások születtek:
Magyar préselés.
Kissé alacsony a jelszint, némiképp "vékony" hangzás, kevés mély,
a fúvósok helyenként kissé "telefonosan" színezettek. Nagyon szép a
térbeli kép, a hangszerek tisztán, nyíltan szólnak.
Spanyol préselés.
Erőltetetten nagy jelszint, a kivezérléshez mérten nem ad nagy
hangosságérzetet. Csúnya, döngő dob és basszus. Tompa, összemosódott
hang, a térbeli kép sem szép.
Japán préselés.
Nagy jelszint, testes, megfogható, tömör, kiegyenlített hangzás.
Nagyon jó mélyek, szép magasak. A térbeli kép, a hangszerek és a vokál
nyílt hangzású, hasonló a magyar felvételhez. Nagyon jó alapanyag,
szinte semmi zaj a befutóbarázdán.
NSZK-préselés.
Nagy jelszint és nagy hangosságérzet. Szép, kiegyenlített,
hihetetlenül tiszta hangzás, jó mélyekkel, gyönyörű magasakkal. A
hangszerek nyíltan szólnak, szép a vokál és a fúvósok hangja. Nagyon
jó térérzet.
És most jön a meglepetés! A stúdióban jelenlévő vágószakember
véleménye szerint az NSZK-lemezre vágott szintet és a helytakarékosság
mértékét (!) e pillanatban nem tudjuk műszakilag utánozni! A
lehallgatás pillanatában nem tudtuk pontosan meghatározni, mit
műveltek az NSZK-beli stúdióban, hogy visszanyerjék az eredeti
hangzást! A legvalószínűbb. hogy komputeres vágást alkalmaztak.
(Jelenleg ez a legmodernebb eljárás: számítógép gondoskodik a barázdák
leggazdaságosabb helyelosztásáról.)
A fentiek miatt nem voltunk elkeseredve a hazai kidolgozás
hátrányai miatt. Két olyan hanglemezkiadó bizonyult nálunk jobbnak,
amelyik közül az egyik (RCA) a világ legnagyobb tapasztalattal
rendelkező, élenjáró cégei közé tartozik, az NSZK lemeziparáról pedig
köztudott, hogy az elmúlt évtizedben a popzenei nagyhatalmak közé
tartozik, intenzív fejlesztései folytán, - nem is szólva gazdag
elektronikai és lemezgyártói hagyományairól.
Az MCI-keverőpult nemcsak frekvenciaanalízisre alkalmas, hanem
elektronikus kijelzése (plasma display) révén jól regisztrálja a
hangerő-csúcsokat is. Az egyes lemezek hangerő-csúcsai a következők
voltak, három kritikus ponton figyelve a Santa Maria című számot:
-------------------------------------------------
műszeres kijelzés értéke, dB
magyar spanyol japán NSZK
-------------------------------------------------
nagydob csúcsai
a szám elején -1,5 +2 +1 +1,5
-------------------------------------------------
nagydob csúcsai
a zenekari részben 0 +4 +2 +2
-------------------------------------------------
a zenekari részben
vokál csúcsok +1,5 +3 +3 +4
-------------------------------------------------
A legjellemzőbb eltérés a spanyol lemeznél adódott: a dinamikai
arányok az eredetihez képest valósággal a visszájukra fordultak.
Érdekes, hogy még a látszólag kis eltérés - 1-2dB - is milyen nagy
szubjektív eltérést eredményezett. Úgy látszik, zenehallgatáshoz még
mindig a fülünk a legjobb műszerünk.
A popzenei felvételekkel egy bizonyos "hangzási produktumot" vesz
a vásárló. Tapasztalataink arra mutatnak, hogy a leggyakoribb
műsoranyag, a popzene hallgatásakor kapott zenei élvezet nemcsak a
felvétel, hanem a teljes hanglemez-kidolgozási folyamat színvonalától
függ. Tehát mind jelentősebb szerepet játszanak azok, akik lemezre
ültetik át a "szalagba fagyasztott hangzást": a vágók.
Wilpert Imre