Délibábos oldal |
Melyik volt előbb,
a tyúk vagy a tojás?
Ugyanilyen nehéz kérdés:
mit kéne gyártani előbb,
előerősítőt, avagy végerősítőt
(előfokot avagy végfokot)?
A kettő közül ugyanis
egyik se használható
- legalábbis
nem kifizetődő -
a másik nélkül.
Vagy mégis?
De mi az ördögnek kell egy doboz helyett kettő? Vagy - pláne - ha a
tunert is hozzászámítjuk, három? Amikor olyan szépen megférnének egy
fedél alatt?! No igen, ha csak azt tesszük, hogy széttrancsírozunk
mondjuk egy R 63805 rádiót, akkor a három rész külön-külön és
együttesen pont úgy fog szólni, mint egy Cleopatra. (Bocsáss meg,
Videoton; igazán írhattunk volna Danskot is.) Eszerint hát nincs semmi
értelme szétfűrészelni egy rossz erősítőt - ha csak bosszúból nem!
"Egy koldusból kettőt minek is csináljak" - ahogy a népdal mondja.
Mint tudjuk, a legjobb és legdrágább masinériák általában a
"szétépítettek" (hogy-hogy "szétépítettek"? a kutya sem akarja
összeépíteni őket!), tehát biztos van valami értelme a külön
előerősítőnek, a különálló végfoknak. Már az is valami, hogy a tervező
kevesebb kompromisszumra kényszerül Ezek a különálló darabok nem
ritkán pimaszul drágák, holott a vevő néha csak egy fekete dobozt kap,
rajta két-három tekernivalóval. Kevesebbet készít a gyár - jobban
megkéri az árát.
"Szépet, vagy jót - ez a kérdés, válasszatok". A magyar vevők most még
csak aközött választhatnak, hogy szépet nem vesznek, vagy jót nem
vesznek. Sajnáljuk is őket, de nem mindegyiküket egyformán. Aki csak a
szomszédságot szeretné elkápráztatni, azon nem segíthetünk, de aki nem
a szemével, hanem a fülével hallgat zenét, az jól teszi, ha most
tovább olvas. Az erősítő olyan, mint egy autópálya, amelyen az
elektromos jelnek végig kell száguldania. Az út meredek, de egyenes -
csupán a legelején van egy kellemetlen S-kanyar. (Ezt úgy értsük, hogy
a későbbi fokozatok lineárisan erősítenek, a fono-előerősítő viszont,
csaknem százszorta többet emel a mély tartományban, mint a magasabb
frekvenciákon.) Legalább ebből az elektronikából kéne valami jó,
valami egészen jó, jobb, mint a Revox-panel... olyan, mint az Igazi
Nagyok. Ámde a piac matematikája szerint, sajnos, egy vevő: nem vevő.
Ki vásárolna előerősítőt, ha nincs végerősítője? És ki venne
teljesítményerősítőt, ha nincs meg az eleje? És ki lenne olyan bolond,
hogy gyártani kezdje akármelyiket?
Mi úgy képzeljük a dolgot, hogy csatasorba szólítanánk azokat a
mérnököket-technikusokat - vannak jóegypáran -, akik igazán szeretnek
fono-előerősítősdit játszani. Nos, mi kiírnánk nekik a FEB-et, a
Fono-Előerősítők Bajnokságát. Csak önálló magyar konstrukció nevezhet
- hiszen máskülönben meggyűlhet a bajunk a paragrafusokkal. A ringben,
a zöld sarokban ott rúgódzkodik a Revox (meg a Holman, meg a Leach és
egyéb fizetett gladiátoraink) - jólfelkösse a kesztyűjét, aki ki
akarja ütni őket. Aki azonban túljut rajtuk, résztvehet a Nagy
Körversenyen. A bajnokot vagy bajnokokat összehozzuk egy kis céggel,
valami kívülállóval, olyannal, akinek eddig az égegyvilágon semmi köze
sem volt a hangtechnikához. Végtére is egy fono-előerősítő nem
bonyolultabb azoknál az elektronikáknál, amelyeket ma már
boldog-boldogtalan gyárt szerte az országban, különféle célokra.
Valószínűleg egy szövetkezet áll majd kötélnek: a kis cégek mindig
rugalmasabbak. Minthogy nincsenek ambiciózus hifi-tervezői, nem
sértjük meg senkinek a hiúságát, ha kész konstrukciót ajánlunk fel
neki. És felajánljuk hozzá a Hifi Magazin propagandáját - ingyen,
nehogy attól tartson, hogy nem tudja eladni az első 3-4 ezer példányt.
Eladni, de mennyiért? Mondjuk, maximum két és félezer forintért. (A
boltban kapható, 1700 forintos előerősítő a nyomába sem ér még a
Revoxnak sem.) Kérdés, akad-e annyi vevő, hogy a gyártónak el ne
menjen a kedve az egésztől? Biztosan akad. Például a magnósok gyorsan
kapcsolnának: rájönnének, hogy az új készülékkel jobb magnófelvételt
csinálhatnak, mint bármi mással. Hohó, a magnós-nép nagyon fogékony az
ilyesmire; tudja, hogy a lemez elszáll, a felvétel megmarad! És
lesznek, akik a lemezhallgatás kedvéért is megveszik az olcsó kis
fekete dobozt (olyasfélét, mint a Hifi-divatok című cikkünkben a
Meridian). És egy kicsivel több pénzért lehetne a dobozon egy hangerő-
és egy balansz-szabályzó is... meg egy bemeneti kapcsoló, aztán még
egy sztereó-monó váltó. Ha ezenfelül még képes lesz kivezérelni egy
teljesítményerősítőt is: úgy elszaporodik, mint annak idején Budán a
janicsár. És megnyitja a kaput egy igazán hifi végfok előtt.
Darvas László