A három kívánság |
- Mese felnőtteknek a mélyhangsugárzó dobozokról -
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás - és egyéb - tengereken
innen ugyan, de a háziasszonyok türelmének határán messze túl, volt
egyszer egy legény, aki nagyon szeretett volna egy pár jó hangdobozt.
Annyit törte és annyian telebeszélték már a fejét, hogy végül úgy
érezte magát, mint egy erősítő, amit elfelejtettek kikapcsolni. Hogy
kikapcsolódjék, elment sétálni a közeli erdőbe. De ott is a hifin járt
az esze, és folyton ilyesmiket kérdezett magától:
- Kis hangdobozt szerezzek-e vagy nagyot?
- Minek a nagy, ha a kicsinek a hangja is elég mélyre lemegy?
- Elegendő-e a 40 wattos is, avagy legyen inkább 100 wattos?
- És mekkora erősítő kellene hozzá? Hiszen nem a király tánctermében
fogom használni, hanem egy lakótelepi lakásban.
- És vajon jól teszem-e, ha a zárt doboznál maradok? Nem járnék-e
jobban mégis egy bassz-reflex-dobozzal, vagy éppenséggel egy
labirintussal, amit transzmissn lájn-nak is nevezhetnék, ha elegánsabb
vendégeim érkeznek?
Itt tartott gondolataiban, amikor észrevette, hogy egy öregasszony
verítékezve cipel a hátán egy súlyos köteg violinkulcsot. Önzetlenül a
segítségére sietett (hiába, aki a hifit szereti, rossz ember nem
lehet), és lám, kiderült, hogy az anyóka nem más, mint a nagyhatalmú
Akusztika tündér. "Jó tett helyébe jót várj. Amplitúdó decibel - mondd
meg gyorsan, hogy mi kell."
"Három kívánságom. van - mondta a legény -, azt kívánom, hogy a
hangdobozom a lehető legkisebb legyen. És a basszusa menjen minél
mélyebbre. És minél kisebb erősítőre legyen szükségem hozzá."
"Sajnos - felelte a tündér -, manapság a mesében is érvényesülnek
a takarékossági szempontok. Teljesíthetem ugyan három kívánságod
bármelyikét, de semmiképpen sem a hármat egyszerre. Gondolkozz rajta,
aztán gyere vissza. Csak mondd ki a varázsigét: Q=0,7 - és máris
megtalálsz."
A legény azonban azóta sem ment vissza az anyókához, mert nem tudta
eldönteni, mit kívánjon inkább. Hát itt tart a hangszórótechnika,
amióta kikeveredtünk az erdőből.
Minthogy a mélysugárzókon nagyon sok múlik - főleg ezek szabják
meg a dobozméretet, az egész hangdoboz árát és tulajdonképpen az
erősítőét is -, nyilván senki sem lepődik meg, amiért ma este a
mélysugárzókról mesélünk. S hogy miért folyamodtunk éppen a mese
műfajához? Talán mert a hangdoboz-piacon jobbára még ma is a misztikum
uralkodik, noha az igazi bölcs varázslók ma már egyetértenek abban,
hogy a mély hangok becsületes reprodukálásához nem mágiára van
szükség, hanem matematikára - a gyakorlatban persze azért nem ilyen
egyszerű a dolog. A keresztváltóra esküszünk, hogy az alábbiakat jeles
bűbájosok irományai nyomán vetettük papírra. Bűvös ábráink többségét a
KEF boszorkánymestereitől oroztuk; ezeket találtuk a
legszemléletesebbeknek.
(A rend kedvéért itt tisztázni szeretnénk a terminológiát.
Hangszórónak magát a csupasz meghajtó elemet, mondhatni: a rendszer
motorját nevezzük. A hangszóró-doboz: amibe a motort beleépítik. A
komplett rendszer neve hangsugárzó, illetve - hiszen mindenki így
használja - hangdoboz. Amikor tehát dobozról beszélünk, a hangszórót
is beleértjük, kivéve, ha magáról a dobozról, annak
megépítéséről-kialakításáról van szó - de ez a szövegből amúgyis
kiderül.)
A varázsige: Q=0,7.
Abból induljunk ki, hogy minden abrakadabra ellenére a mai napig
sem találtak ki jobb mélyhangszóró-típust a mindenki által ismert
dinamikus hangszórónál. Az egyre magasabb frekvenciákon megvan ugyan
az a jellemző tulajdonsága, hogy a membrán felülete nem egységesen
mozog előre-hátra, hanem kiszámíthatatlanul táncol össze-vissza. De az
alsó oktávokban (mindaddig, amíg a membrán mérete kisebb, mint a
benne terjedő hang hullámhossza). egységes, merev felületnek
tekinthetjük, afféle dugattyúnak, amely előre-hátra pumpálja a
levegőt. Az előre-, illetve hátrafelé sugárzott mélyhangok kioltanák
egymást (akusztikai rövidzár), ezért el kell elválasztani őket
egymástól. Erre szolgál a hangszóró-doboz.
Vannak ugyan, akik tölcsért illesztenek a hangszóró elé, de ennek
inkább a térhangosításban, semmint a hifiben van jelentősége. Mások
hatalmas, több négyzetméteres lapra, "hangfalra" szerelik a
mélyhangszórót, vagy éppenséggel beépítik két szoba közé a falba
(emelje fel a kezét, akinek van erre a célra egy fölösleges szobája) -
a közönséges halandók viszont általában kiegyeznek valamiféle
hangdobozzal. Abban már szabad kezet ad a fizika, hogy a hangsugárzók
három alapvető jellemzője közül - dobozméret, határfrekvencia,
hatásfok - kettőt szabadon választhatunk meg, a harmadik rovására.
A hangdoboz nagyon rossz hatásfokú "gép": alig egy-két, nem ritkán
csak néhány tized százalékot hasznosít az erősítő teljesítményéből.
(Ugye, így már nem is olyan sok az a 80-100 watt?!) Ha csökkentik a
doboz térfogatát, akkor a változatlan mennyiségű és minőségű
mélyhangért az erősítő nagyobb teljesítményével kell fizetnünk,
feltéve, hogy a hangszóró egyáltalán képes lesz elviselni azt. Erre
utal a hangdobozokon wattban feltüntetett adat, amely a rendszer
villamos terhelhetőségét jelzi, nem pedig az akusztikus
teljesítményt. Más kérdés, hogy jóminőségű 40 wattos hangdobozok a
zenei csúcsok pillanatában akár több száz wattos erősítőteljesítményt
is felemésztenek!
Jó mélyhangátvitelen azt értjük, hogy a hangsugárzó
frekvenciajelleggörbéje még a basszus-tartományban is egyenletesen fut
- tehát kiemelés sem lehet rajta! Sajnos, ha ezt betartják, a görbe
elég hamar lekonyul.
A tervezők ezen úgy segítenek hogy a mélysugárzó rendszert
többé-kevésbé csillapítatlanul tartják. A doboz ilyenkor alul "ütni"
fog, tehát több, sőt, valamivel mélyebb basszust is produkál, de ez
nem az igazi: a meglendülő membrán "túlszalad", berezonál, nem képes
idejében megállni.
A rezgések csillapítatlanságának mértékét a Q (Quality) faktor
azaz jósági tényező adja meg (I. rajz. Minden rajz és ábra a következő
oldalpáron található.) A Q=0,5 rendszernek nincs
rezonanciafrekvenciája, a jel időbeli lefutása úgyszólván kifogástalan
- csak az a baj, hogy a basszus túl hamar elfogy. A 0,7-es Q a
maximálisan lineáris görbének felel meg. Tulajdonképpen már ez is
megalkuvás: csak a frekvenciagörbe ennyire sima, a fázismenet már nem
ennyire tökéletes. Még elfogadható a Q=1 érték, amely némi "beütés"
árán valamelyest megnyújtja lefelé a frekvenciasávot, - természetesen
tovább rontva a rendszer tranziens tulajdonságait. Ha még ezután is
növeljük a Q értékét, a rendszer egyre csillapítatlanabb lesz.
Kényszerűségből ilyenre tervezik szinte kivétel nélkül az összes
minidobozt.
A nagyobb csillapítás (azaz a kisebb Q-érték) mellett szól még
néhány körülmény. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a józanul
tervezett hangdobozok is azonnal ütni kezdenek, amint erősebben
hajtjuk őket. Újabb érv, hogy a jobban csillapított hangdobozok
hangját kevésbé befolyásolja a terem akusztikája, könnyebb megtalálni
a helyüket a szobában. És mégis: a legtöbb rendszer (a Spendor BC1 is)
jóval csillapítatlanabb a kelleténél. Mi ennek az oka?
Sajnos, a három fő jellemzőt csak akkor kombinálhatjuk szabadon,
ha módunkban áll itt-ott hozzájuk igazítani a hangszóró többi
paraméterét, elsősorban a mágneses indukció (gyakorlatilag a mágnes)
erősségét, a mozgó rendszer (lengőcséve - membrán) tömegét, továbbá
engedékenységük mértékét.
A hangdoboz-gyártók többsége minthogy készen veszi a hangszórókat,
jóval kevesebb optimális kombináció között válogathat, és hol ebben,
hol abban, de megalkuvásra kényszerül. Egy másik szempont: "normál"
méretű dobozokban a legtöbbször olyan mélyhangszórót találunk, amely
valójában inkább középsugárzó, és csak egy kis csillapítatlanság árán
képes megfelelő mennyiségű basszust produkálni. Ennek ellenére most,
amikor azt kívánjuk bemutatni, hogy a mélysugárzó-dobozok három fő
paraméterét milyen árfolyamon csereberélhetjük, teljes mértékben
negligáljuk a kényszerű megoldásokat: úgy véljük, a frekvenciagörbének
legalább elvben egyenletesen kell lefutnia.
Egy ilyen optimálisra tervezett zárt doboz frekvenciajelleggörbéje
látható az 1. ábrán. A térfogat ezúttal 30 liter, a hatásfok a görbe
vízszintes szakaszán nem egészen 0,5 százalék, az alsó határfrekvencia
alatt természetesen sokkal kevesebb. A görbe 100 Hz-ig teljesen
egyenes, 50 Hz-en 3 dB-t esik, vagyis az akusztikai teljesítmény itt
csökken a felére (f3=50 Hz). Jellemző vonása e rendszernek, hogy f3
alatt a görbe egyenletesen 12 dB-t esik oktávonként.
A következő 8 ábra mindegyikén azt szemléltetjük, hogy milyen áron
kaphatjuk vissza ezt az eredeti, maximálisan lineáris görbét, ha
közben növeltük vagy csökkentettük a doboz térfogatát, a hatásfokot, a
mágnes erősségét és a többi paraméter értékét - illetve ha nem zárt,
hanem nyitott dobozba építettük a hangszórót. Ezek persze mind csak
példák. A kombinációk, az átmenetek száma végtelen.
1. ábra
Egy maximálisan lineárisra tervezett, 3O literes zárt doboz
frekvencia-jelleggörbéje. Q=0,7. Hatásfok: nem egészen fél százalék.
Az f3 frekvancia, azaz a -3 dB-es pont, amelyen a hangnyomás és egyben
a hatásfok is a felére csökken, 50 Hz. A görbe azután oktávonként 12
dB-t esik: ez a zárt dobozok jellemzője.
2. ábra
Kisebb térfogat: kisebb hatásfok
- - - - a térfogatot 30-ról 15 literre szűkítve az f3 pont
feltolódik 55 Hz-re. A rendszer nincs kellőképpen
csillapítva, a 100 Hz körüli domb még egy oktávval feljebb
is érezteti hatását.
. . . . a térfogat ezúttal is 15 liter, de megduplázták a mozgó
tömeget. A rezonancia mélyebbre tolódott ugyan, de a basszus
most már nagyobbat üt. Még rosszabb, hogy a lineáris sávban
6 dB-vel csökkent a hatásfok, vagyis az eredeti hangerőt már
csak négyszerte nagyobb erősítővel tudnánk fenntartani!
. - . - ha az előző módosítások után még a mágnes erősségét is
megnöveljük, a gyök2-szörösére (a jó mágnes meglehetősen
drága!), visszakapjuk a kiindulásul választott optimális
görbét. Végül is annyi történt, hogy a hatásfok 3 dB-t
romlott: kétszerte nagyobb erősítőre lesz szükségünk.
3. ábra
Mélyebb basszus: kisebb hatásfok
- - - - minden paraméter változatlan, kivéve, hogy a mozgó tömeget a
négyszeresére növelték. Az eredmény egyenlőre nem optimális:
a basszus mélyebb lett ugyan, de csillapítatlan, a
hatásfok-veszteség pedig horribilis: 12 dB!
. . . . a drágább mágnes (gyök2-ször növelt térerő) ismét segít. A
görbe újra teljesen lineáris, a -3 dB pontot egy oktávval
lejjebb, tehát 50 helyett 25 Hz-en találjuk, de a hatásfok 9
decibelt romlott, s már alig haladja meg a 0,05
százalékot. Nyolcszorta nagyobb erősítő kívántatik,
például 25 helyett 200 Wattos...
I. rajz
Q, azaz rezgő rendszer csillapítatlanságának mértékét mutató tényező.
A különböző Q értékekhez nemcsak eltérő frekvenciagörbe, de eltérő
fázismenet is tartozik. A vízszintes tengelyen f/fc a relatív
frekvenciát jelöli;
1 = a rendszer rezonanciafrekvencája.
II. rajz
Zárt hangdobozt szimbolizáló, leegyszerűsített áramkör rajza.
E, változó feszültség: a teljesítményerősítő hatása a mozgótekercsben
(arányos a mágneses indukcióval).
R, ellenállás: az erősítő-hangszóró rendszer csillapító hatása
(arányos a mágneses indukció négyzetével).
C, kapacitás: a doboz térfogata.
L, induktivitás: a lengőcséve és a membrán, valamint a meglengetett
(külső) levegő tömege, arányos a lesugárzott frekvencia négyzetével.
Az r ellenállás a külső, meglengetett levegő sugárzási ellenállása,
arányos a lesugárzott frekvencia négyzetével. Az i áramerősség a
membrán mozgásának sebességét reprezentálja.
4. ábra
Nagyobb térfogat: mélyebb basszus
- - - - amennyiben a hangdoboznak csak a könyvespolcon maradt helye,
s nem lehet nagyobb 10 literesnél, a különféle paraméterek
szabad variálásával még mindig fenntartható a maximálisan
egyenes görbe, de a basszust vissza kell fogni: most 74,7 Hz
a határfrekvencia.
. . . . ha viszont 100 literes dobozt is megengedhetünk magunknak,
ugyanilyen feltételekkel 34,7 Hz-re szoríthatjuk f3 értékét.
5. ábra
Nagyobb térfogat: nagyobb hatásfok
- - - - ha 100 literre növelhetjük a doboz térfogatát, de
megelégszünk az eddigi basszussal (f3=50 Hz), helyette
javíthatunk inkább a hatásfokon,
. . . . a 10 literes dobozból viszont csak nagy hatásfok-veszteség
árán csalhatjuk elő ugyanezeket a mélyhangokat. A két szélső
görbe közötti különbség 10 dB: ekkora különbséget
tapasztalhatunk egy 10 és egy 100 Wattos erősítő között!
6. ábra
Kisebb basszus: nagyobb hatásfok
- - - - mintegy fél oktáv feláldozásával (f3=74,7Hz) számottevően
javíthatjuk a hatásfokot. Így kisebb erősítő is elég.
. . . . ha viszont ugyanennyivel lejjebb, 34,7 Hz-re szorítjuk a -3
dB pontot, jóval nagyobb erősítőt kell szereznünk. A két
szélső görbe között ezúttal is 10 dB a különbség.
7. ábra
A mágneses indukció, mint a konstrukció fontos eleme
- - - - minden paraméter olyan, mint kiinduláskor, kivéve, hogy a
mágneses indukciót a gyök2-szeresére növelték. A basszust
ezáltal túlcsillapították, a mélyhang elfogyott, igaz
viszont, hogy a hatásfok a lineáris sávban a kétszeresére
nőtt (+3 dB).
. . . . a gyök2-szeresével redukálva a mágneses indukció értékét -
azaz, például ha olcsóbb mágnest használunk a kelleténél -,
előáll a jól ismert, rosszabb hatásfokú, csillapítatlan
basszusú rendszer.
8.ábra
Zárt doboz - nyitott doboz
. . . . ugyanaz a 30 liter, ugyanaz a határfrekvencia (f3=50 Hz),
nagyjából ugyanaz a hangszóró - egyes paramétereit csak
annyiban módosították, hogy nyitott dobozból sugározza le a
maximálisan lineáris basszust. A hatásfoka 5 dB-vel jobb,
tehát ugyanakkora erősítővel csaknem háromszorta nagyobbat
szól. A konstruktőrnek természetesen jogában áll lemondani a
jobb hatásfokról, vagy legalábbis a nyereség egy részéről, s
ehelyett inkább csökkentheti a doboz térfogatát, vagy még
inkább: lejjebb nyomhatja a határfrekvenciát. Ez indokolt
is, hiszen - érdemes megfigyelni! - f3 alatt a görbe sokkal
meredekebben zuhan, mint a zárt dobozé!
9. ábra
"Egy lyuk, és más semmi!" Mint látjuk, a basszreflex-doboznak nem az a
lényege, hogy egy zárt dobozt meglékelnek.
- - - - az optimálisra tervezett zárt dobozon reflex-nyílást vágtak.
A nyílás rezonanciája éppen a hangszóró szabadon mért
rezonanciájának felel meg. A határfrekvencia mindössze 10
százalékkal tolódott lejjebb, de a basszus máris
csillapítatlanabb, s ugyanakkor nincs semmi nyereség a
lineáris sávban
. . . . a reflex-nyílás kétszeresre bővítésével már csak rontani
sikerült az eredményen. A megoldás: radikálisan újratervezni
az egész rendszert.
Amit idáig meséltünk, annak matematikai alapja van. A mélysugárzók
pontosan úgy viselkednek, mint bizonyos áramkörök, a felüláteresztő
szűrők, amennyiben a mind mélyebb basszust a hangszóró egyre kevésbé
hajlandó lesugározni. A basszusdoboz minden elemének megvan a maga
elektromos megfelelője, amely (ha valaki rászánja a költségeket),
számítógépbe táplálható, programozható, optimalizálható. A II. rajzon
egy zárt dobozt helyettesítő áramkör látható, leegyszerűsítve.
A valóságban mindez sokkal bonyolultabb, és sok praktikus
szempontot is figyelembe kell még venni. Nem akartuk megzavarni az
igen szemléletes ábrák sorát a minduntalan odakívánkozó
megjegyzésekkel, pontosításokkal, kiigazításokkal. A legfontosabb
ámbárok, nohák és mindazonáltalok most következnek.
1. Eddig egy szó sem esett arról, hogy mekkora legyen a
basszushangszóró membránja. A mélysugárzókat szimbolizáló képletben
ugyanis nem szerepel a membrán átmérője! Pusztán arról van szó, hogy a
kisebb membránnak jóval nagyobbat kell mozdulnia előre-hátra. Addig
nincs is baj, amíg nem hajtják meg erősen: még egy 13 centis hangszóró
is lesugározhatja a legmélyebb basszust is. Ha viszont ezt
szobahangerőn követelnénk meg tőle a membrán kiütné a doboz
hátoldalát. Prospektuskedvelő olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy
mekkora erősítő-teljesítménnyel szokás megmérni a hangsugárzók
frekvencia-görbéjét. Eláruljuk: a leggyakrabban 1 (egy) wattal...
Ezért a hangdobozról azt is tudni kell - és illik megadni -, hogy
mekkora hangnyomást képes kelteni.
2. Még ha a membrán korlátlanul mozoghatna is előre-hátra, a
minidobozokból akkor sem csikarhatnánk ki igazán mély és igazán
nagyerejű basszust, még a hatásfok lerontása árán sem, hiába van akár
többszáz wattos erősítőnk. Az elektromos teljesítmény túlnyomó része
ugyanis hővé alakul át a lengőcsévében: leég a tekercs. Különleges
technológiákkal elérhető, hogy a membrán viszonylag nagyot
mozdulhasson, a rendszer pedig elviselje a magas hőfokot, de a
miniatürizálásnak ezúttal is megvannak a határai.
3. Mennél nagyobbat mozdul a membrán, annál inkább nő a
nemlineáris torzítás. Ebből a szempontból előnyösebb a
basszreflex-doboz, mert nem csak a hatásfoka jobb, ami még csak azt
jelentené, hogy kisebb erősítővel is megelégszik, hanem ráadásul
ugyanahhoz a basszushoz jóval kevesebbet mozog a membránja.
Amit viszont a basszreflex-doboz behoz a réven, azt elveszíti a
vámon. Ez a doboztípus ugyanis a legalsó frekvenciákon - 20 Hz alatt -
nem tartja teljesen ellenőrzése alatt a hangszórót. Füllel nem
hallható jelekre, például a hanglemezen levő zajokra, amelyeket a
hangkar-hangszedő alaprezonancia felerősít, a membrán lengeni kezd, s
ez is észlelhető torzítást okozhat.
4. Noha a basszreflex-doboz kisebb, mint az azonos minőségű zárt
doboz, méretét egy bizonyos határon túl már nem ajánlatos
csökkenteni. A túl kis doboz szűk reflex-nyílásában súrlódni,
"surrogni" kezd a levegő.
Ha a basszreflex-dobozt mégis miniatürizálni akarják, a
reflexnyílást lezárhatják egy újabb membránnal, amely olyan, mintha ez
is hangszóró volna, de nincs mögötte motor. A gyárak ezt
passzívsugárzónak nevezik, és a prospektusokban szívesen hivatkoznak
"megnövelt sugárzó felületre", ami a tudatos megtévesztés jellemző
példája. A passzívsugárzó ugyanazt a szerepet játssza, amit a
basszreflex-nyílás, és nem ad sem több, sem jobb mélyhangot. Előnye: a
membrán hátoldaláról érkező, magasabb frekvenciájú jeleket
"leblokkolja", bennfogja a dobozban. Hátránya: nem képes olyan fürge
mozgásra, mint a közönséges reflex-nyílásban az ott rezgő levegődugó.
5. A híres akusztikus labirint (Transmission Line - magyarul
hullámvezetőnek is nevezhetnénk) egy összehajtogatott cső, amelynek
egyik vége a hangszóró hátoldalához csatlakozik, a másik vége pedig
nyitva marad és szintén sugároz. Ebben hasonlít a basszreflex-dobozra:
mindkettő hasznosítja a membrán hátoldaláról sugárzó energiát. Azon a
frekvencián, amelynek negyed-hullámhossza éppen megegyezik a eső
hosszával (de sajnos, számos más frekvencián is!) erős rezonancia lép
fel, s ezzel igen mély basszust lehet elérni, általában különféle
hátrányok árán, amelyek a hangkép tisztaságát másutt rontják el. A
csövet belül rendkívül erősen csillapítani kell, ezért lényegesen
nagyobb erősítő-teljesítményt fogyaszt, mint a reflex-doboz. Ha jól
csillapítják, fogy a basszus, így az optimalizált labirintusnak a
mélyhangátvitele ugyanolyan, mint az optimalizált reflexdobozé. Ha
viszont nem tökéletes a konstrukció, más karakterű lesz a hibája.
6. Önmagában véve egyik doboztípusról vagy variánsáról sem
mondható el, hogy jobb a másiknál. Mindig az a kérdés, mi a
konstruktőr célja. Mint tudjuk, a tervezők általában készen kapott
hangszórókból építkeznek, a paraméterek többségén már nem
változtathatnak. Helyzetükön valamelyest javít, ha legalább többféle
doboztípussal kísérletezhetnek. Kísérletezhetnek, ez a helyes
kifejezés, mert noha a basszusdobozok akár számítógéppel is
megtervezhetők, a mai modellek között csak elvétve találni olyat,
amelyik pontos számítás, nem pedig próbálgatás eredménye volna.
7. Bármilyen furcsán hangzik, a paraméterek egy részét mindig a
vevő határozza meg. A zene ugyanis, amelyet hallgatunk, így is
definiálható:
- egy bizonyos program,
- egy bizonyos hangerővel,
- egy bizonyos szobában,
- egy bizonyos módon elhelyezett hangsugárzó-pártól,
- egy bizonyos távolságban ülve.
Például egy kisméretű szobában nyilván könnyebb "szobahangerőt"
produkálni, különösen, ha a terem nincs körbekárpitozva. Ilyenkor
tehát valamivel szerényebb teljesítményű erősítő is megteszi - vagy
inkább lehet rosszabb hatásfokú a hangdoboz.
Ha kicsi a dobozod, toldd meg egy lépéssel - azaz ülj egy lépéssel
közelebb hozzá. Igaz, így esetleg csak egyetlen "sztereó szék" marad a
"nézőtéren", de számottevően nő a torzítás nélkül elérhető hangnyomás.
Ne feledjük, 3 dB nyereség azt jelenti, hogy mondjuk 60 wattos helyett
30 wattos erősítő is elegendő.
Az sem mindegy, hová tesszük a hangdobozokat. Elvben az a legjobb,
ha 60-80 centire, vagy még messzebb tartjuk őket a falaktól és a
padlótól: tisztább lesz a hangkép a 200 Hz fölötti sávban, és így a
legjobb a sztereó kép is. (Hogy a hangdoboz így mindig útban van? Hát
igen...)
A basszus mennyisége (nem a minősége!) többnyire csökkenni fog.
Ámde módunkban áll inkább a mélyhangokat erőltetni, amennyiben mégis
közelebb visszük a dobozokat a falakhoz, a padlóhoz... A minidobozokat
általában így is tervezik: számolnak a könyvespolc, azaz legalább
egyetlen közeli felület hangvisszaverő hatásával. Aki tudni szeretné,
mire képesek a falak, tegyen egy Minimaxot a földre, közvetlenül a
sarokba.
Természetesen a zenei ízlésünktől is függ, hogy milyen
hangsugárzóval járunk a legjobban. Aki szinte kizárólag kamarazenét
hallgat, bizonyára szívesebben választja a tisztább, színezetlenebb,
habár basszusokban esetleg szegényebb hangot, míg a popzene kedvelői
feltehetőleg inkább a jó basszus oltárán hajlandóak áldozatot hozni. A
hifi, mint mindnyájan tudjuk, csupa-csupa kompromisszum, de azért
megalkudni is lehet okosan.
Ahogy kezdtük, úgy kéne befejezni is. Melyik mese kívánkozna ide a
leginkább? Talán a halászé, aki, miután kifogta a "High Fidelity"
feliratú palackot, félelmetes dzsinnt szabadított magára? Avagy inkább
Szindbádot, a hajóst említsük, aki csudás tengerentúli jószágokra tett
szert, de aztán minduntalan hajótörést szenvedett? Az
elektroakusztikának ez a népszerű oldalhajtása - a hifi - olyan, mint
az Ezeregyéj: bármelyik történetét válasszuk is, mindig marad ezer
másik, amelyet elmesélni, átgondolni, tisztázni érdemes.
Szekám Pál
