Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon.
Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával.
(Válaszboríték fölösleges.) Kérjük, hogy lehetőleg
géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből
közérdekű, továbbra is megtalálhatják
a Hangszerviz hasábjain.
A "..." kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért
térítés nélkül közreadjuk Olvasóink adásvételi
és cserejavaslatait ("Böngésző"), csak ne feledjék,
hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges.
Ismét nem vártuk be a legfrissebb postát. Mire előző füzetünk
megjelent, mi már lezártuk a mostani Hangszerviz anyagát,
hogy 7. számunk - elsőnek a Hifi Magazin téli kiadásai
közül - még decemberben Olvasóink kezébe kerüljön.
Sikerült viszont helyet szorítani szinte minden apróhirdetésnek.
Ha igaz tehát, akkor most behoztuk a tavalyi késedelmet,
Bízunk benne, hogy magazinunk ezentúl valóban "menetrendszerűen"
jár Olvasóinknak, évente háromszor: áprilisban,
augusztusban, decemberben.
Címünk: Hifi Magazin, 1906 Budapest, Pf. 223.
FEB első harsonaszó
Sorompók közé szólítottuk az erősítő-tervezőket 4. számunk
Délibábos Oldalán, s eddig jó másfél tucatnyi amatőr konstruktőr gyűlt
egybe a FEB zászlaja alatt. Csak arról feledkeztünk meg, hogy közöljük
a nevezési határidőt, így aztán volt, aki azonnal, volt, aki csak egy
fél év után jelentkezett a lovagi tornára. Hadd zárjuk hát le most
utólag a pályázatot.
A vitézi erőpróba előtt nem kívánunk belebocsátkozni semmiféle
spekulációba arról, hogy mely konstrukciós elvek nyomán szólhat egy
erősítő jól vagy rosszul. Valamennyi készülék csupán fekete doboz a mi
számunkra. Éppen csak a legfontosabb paramétereiket - például a
frekvenciaátvitelt, a torzítást, a zajt - mérjük meg, és nem várunk el
többet, mint hogy teljesítsék a DIN 45 500 előírásait. Amikor
elégedetlenek voltunk, közöltük ezt a tervezővel, és módot adtunk rá,
hogy kijavíthassa a hibát. (Voltak, akik többször is éltek ezzel a
lehetőséggel...) Most hát együtt a "mezőny", következzék a
meghallgatások sora.
Az első menetben a Revox az ellenfél, ezt kell kiütnie a nyeregből
annak, aki versenyben kíván maradni. A második körben - ekkor már az
erősítők tervezőit is meghívjuk - egymás között versengenek a
készülékek. Ez elég sokáig tart majd, mert kívülállókat is meghívunk,
vendégzsűriket szervezünk, hogy újra és újra ellenőrizzük magunkat.
Mire ez a kiadásunk Olvasóink kezébe kerül, talán már kialakul az
élmezőny.
Szeánszokról - számszerűen
Dr. Fiók János
Bp., Kazinczy u. 2., 1191
Elismeréssel kell adóznom a Hifi Magazint létrehozó kezdeményező
készségnek és az ügy iránti elkötelezettségnek, amelynek következtében
lapjuk színvonala, gyermekbetegségeit kinőve, töretlenül emelkedik. Ez
a lap tekintélyt, rangot vívott ki magának, ami kötelez is. Ez
késztetett arra, hogy megírjam néhány jószándékú, bíráló
észrevételemet is.
A különféle berendezések értékelésében nagy jelentőséget
tulajdonítanak az (Önök által szeánsznak nevezett meghallgatásoknak -
helyesen, hiszen "a puding próbája az evés". Ezek a szeánszok némi
általánosítással lélektani (inkább pszichoakusztikai. A szerk.)
kísérleteknek is nevezhetők. Munkám során mindennapos feladatként
találkozom a kísérletek tervezésének és értékelésének problémájával,
és talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az évek során egy
kevés statisztikai szemléletet is sikerült elsajátítanom...
Végül is a Quad kontra Merkury teszt meglepő konklúziója arra
késztetett, hogy statisztikai szempontból értékeljem a különböző
szeánszok során kapott, és Önök által nagyon korrekt módon megadott
számszerű értékeket. Ezeknek az értékeknek a szórása és ehhez képest a
tesztek résztvevőinek kis száma előttem kérdésessé tette
(hangsúlyozom: esetleg létező) különbségek kimutathatóságát. Ezt a
gyanúmat a későbbi alaposabb statisztikai elemzés csak még inkább
megerősítette... A közölt részletek szerint ezeknek a kísérleteknek az
összeállítása és végrehajtása hibátlannak tűnik. Ezért is érthetetlen
az a felületesség, ahogyan a kapott eredményeket értékelik. A
kísérletek tervezésében fontos szempont a szükséges és elégséges
elemszám kérdése... Sajnos, Önök a szubjektív teszteket olyan kevés
hallgató bevonásával végzik (kis elemszám), hogy az ilyen adatok
értékelésére statisztikailag igazán alkalmas próbák szóba sem
jöhetnek...
Már hallani vélem ellenvetésüket, hogy a labdarúgó mérkőzéseket
gólra, a Hifi Magazin tesztjeit pontokra játsszák, és nem kell
statisztika ahhoz, hogy eldöntsék, melyik csapat volt a jobb. Ez így
igaz, de gondoljanak csak arra, mi lenne, ha nem egy, hanem tíz bíró
bíráskodna, és nemcsak a gólok száma, hanem azok szépsége is
számítana. Ugye, nem lenne olyan egyszerű a helyzet. Mellesleg
statisztikai okai is vannak annak, hogy a szubjektíven megítélendő
sportágakban (pl. műkorcsolya) nagyobb számú döntnök osztja az
ítéleteket.
Visszatérve a statisztikára, számításaim szerint - amelyeket
mellékeltem - Önök 10% vagy nagyobb elsőfajú hibával hozzák meg
döntéseiket. Ez azt jelenti, hogy a szeánszokon minimum minden tizedik
esetben nemlétező vagy a valósággal ellentétes minőségi különbséget
állapítanak meg. Tekintettel arra, hogy a Hifi Magazin véleménye a
jelenlegi egyeduralkodó helyzetében perdöntő (nagyon hízelgő, de
aligha igaz. A szerk.), jelenti ez azt is, hogy minden tizedik vásárló
nem a megfelelő készülékre költi ezer forintjait, vagy - ami még
rosszabb - ez a megalapozatlan vélemény hibás kereskedelmi döntéseket
is motiválhat. Így ez a 10% nemcsak statisztikai szempontból teljesen
elégtelen, de etikailag is túl bizonytalan. A megoldás csak az
elemszám (a meghallgatások számának) növelése lehet. Itt, a példa
kedvéért, 70 ember egyszeri véleménye statisztikailag többet nyom a
latban, mint 7 emberé tízszeri meghallgatás után...
Köszönettel és érdeklődéssel fogadtuk Dr. Fiók János levelét:
módot ad rá, hogy eloszlassunk egy félreértést. Amit mi közreadunk, az
nyilván csak a szó hétköznapi értelmében statisztika, de semmiképpen
nem tulajdonítunk neki matematikai jelentőséget. Nem is tehetnénk, már
csak azért sem, mert a szeánszokon elhangzó ítéletek nem hozhatók
matematikai értelemben is közös nevezőre. Nem teljesen azonos a
súlyuk.
Sosem állítottuk, hogy házizsűrinknek különleges képességei
volnának (éppenséggel tiltakozni szoktunk ez ellen!), de valamiféle
rutinra mégiscsak szert tettünk, nem annyira a tizenöt évi hifizés,
mint inkább a Hifi Magazin kétéves fennállása során (és nem annyira
isten kegyelméből, mint inkább olvasóközönségünk bizalmából). Ez alatt
a két év alatt számtalanszor végig kellett hallgatnunk olyan
hanglemezeket, amelyeknek zenei anyagára már régóta nem tudunk
figyelni, de lassan-lassan sikerül megtalálnunk a számunkra
legfontosabb, akusztikai szempontból informatív részleteket. (Ez a
hivatásos borkóstoló sorsa: csak ízlelgetheti a bort, de nem nyelheti
le.) Emlékszünk rá, hogy mikor voltunk jó vagy rossz formában, és ha
tévedtünk, igyekszünk okulni belőle. Számon tartjuk, hogyan szóltak az
előzőleg tesztelt készülékek, köztük azok, amelyek valóban értékesek.
Gyakran hívunk vendégeket, de aki először jár nálunk, az első két
órában inkább csak a körülményekkel barátkozik - és ha kíváncsiságát
kielégíthette, legközelebb már nem szívesen vállalja a szeánsz
fáradalmait. Valószínűleg Olvasóink is méltánytalannak tartanák, ha
céduláinkat (vagy félcéduláinkat) nekünk is név nélkül kellene
leadnunk, ahogyan ezt a statisztika megkívánná. Levélírónk a
műkorcsolyázásra hivatkozik, dehát ott is gyakorlott bírók döntenek,
nem az egész stadion.
Sőt: ott a bírók kizárólag a "magasabb szempontokat" veszik
figyelembe. Nálunk ez nem megy. Mert mi van, ha például mi
halálbiztosan rossznak tartunk mondjuk egy hangdobozt, de ugyanilyen
biztonsággal azt is érezzük, hogy a vevőközönség nagy részének
tetszeni fog (ráadásul: amúgy sincs más)? Nem kell-e ezt is
szóvátennünk? És akkor hol van még az a tucatnyi, bárminemű
statisztikai elemzést kizáró szempont, amelyre majd csak a jövőben
próbálunk tekintettel lenni? Például, hogy X hangszedő jól szól ugyan
Y erősítővel, de lehetőleg nem a Z hangdobozt kell használni hozzá,
hanem...
Sajnos, a matematikai statisztika a mi szakmánkban (nem az
akusztikában! a hifiben!) gyakorlatilag alkalmazhatatlan. És nem is
csak azért, mert olyan nagy többletmunkával jár, hiszen ezt még
ellensúlyozná, hogy ezzel a módszerrel minden felelősség elhárítható.
"Betápláltuk a zenét a zsűribe, a véleményét a számítógépbe. Mire a
zsűri kijött a szobából, az eredmény kijött a gépből. Mi pedig mossuk
kezeinket." Ezt a pilátusi politikát tudomásunk szerint eddig csak
egyetlen nyugati magazin tette magáévá. Tesztjei szinte semmiféle
támpontot nem adnak a vevőnek, és erős a gyanúnk, hogy a lapnak éppen
ez a célja: a világért sem szól bele a gyárak szabadversenyébe.
Bármilyen furcsa, de itt a statisztika éppenséggel az etika ellen
dolgozik. Megesett ez már másutt is.
Vajon mennyire megbízható a Hifi Magazin véleménye? Levélírónk úgy
véli, hogy az esetek 10 százalékában hibázunk, vagyis ítéletünk
biztonságát körülbelül 90 százalékosra becsüli. Ha igaza volna, mi
tartanánk a világrekordot az audio-szakmában. Ekkora biztonság
egyszerűen elképzelhetetlen egy olyan, bonyolult, "többdimenziós"
társasjátékban, mint a hifi. Egyáltalán: még csak nem is fogható meg
számszerűen, hogy mennyit tévedünk. Valószínűbbnek tartjuk, hogy
ítéleteink többnyire helyesek, de - mint már kifejtettük egyszer -
jókora tűrésmezejük van. Azonkívül korlátozott az érvényességi körük.
Ezért nagyon fontos, hogy Olvasóink fenntartással fogadják
ítéleteinket; hogy számontartsák, nem, feledkeztünk-e meg egy-egy
fontos szempontról. Erre igyekeztünk felkészíteni őket már eléggé
korán: 3. kiadásunk Szeánszológiájában.
Azzal természetesen egyetértünk, hogy ha körülményeink engedik,
növelnünk kell a meghallgatások számát. Gyakrabban kell hívnunk
vendégeket - de talán még fontosabb, hogy mi magunk is többször
megismételjük szeánszainkat.
Miért nem harangozunk?
Lőrentey János
Bp., Attila u. 112., 1191
...Nagyon jó az értékelő módszer, amivel dolgoznak, ezért mindig
elfogadom az Önök véleményét. (Ha így van, nem helyes. Arra
törekszünk, hogy Olvasóink a mi véleményünk ismeretében képesek
legyenek megfogalmazni a saját véleményüket. A szerk.)
Csak az a baj, hogy mindezt füllel nem tudom kontrollálni. Jó
lenne, ha alkalomadtán az olvasók bevonásával egy művelődési házban
vagy valahol máshol nyilvános bemutatót, "körmérkőzést" tudnának
rendezni a hangtechnikai eszközök között. Miután más módon nincs
lehetőségünk ilyen összehasonlításra, mi egyszerű halandók arra
kényszerülünk, hogy az általunk jól-rosszul vásárolt készülék hangját
viseljük el. Ha ez a hang nem tetszene, lehet - lutri - újat
vásárolni, amelyről szintén csak otthon dönthetjük el, hogy jól vagy
rosszul választottunk-e. Mindemellett közel sem biztos, hogy olyan
készüléknél maradunk, amelyre Önök is nyugodt lélekkel áldásukat
adnák. (Van ilyen?)
Lehet, hogy nincs. A túl jó készülék általában megfizethetetlen,
tehát nemhogy áldásunkat nem adjuk rá, de még meg is átkozzuk. (És
sóhajtozunk utána - dehát mi is csak egyszerű halandók vagyunk.) Még
szerencse, hogy a legtöbb masina csupán elfogadható kompromisszumot
kínál többé-kevésbé elfogadható áron, tehát esetleg áldásunkat adjuk
rá, de a legkevésbé sem nyugodt lélekkel. (Lásd néhány hasábbal
később, hogyan szedik le a keresztvizet az általunk boldoggá avatott
Merkuryról.)
Az egyházban... akarom mondani: egy házban, azaz nem lakószobában
tartott, nyilvános bemutatók ellen kardinális érvünk van, ugyanolyan
meggyőző, mint a falusi plébánosé, akit a látogatóba érkező kardinális
(bíboros) kérdőre vont: miért nem harangoztat a tiszteletére.
"Tizenhárom okból nem - felelte a pap. - Az első mindjárt az, hogy
nincs harang." A többi ok felsorolását elengedték neki. Nos, a mi
falunkban sincs harang... de azért hadd soroljuk tovább az érveket.
Tegyük fel, hogy mégis sikerül ne összeájtatoskodnunk egy ilyen
nagyszabású lelkigyakorlatot. Odahagynánk tesztet, írógépet, nyomdát -
hja, ahol szegény az eklézsia, ott maga harangoz a pap -, az
érdeklődőket beterelnénk, és nekikezdenénk a harangozásnak. Állítjuk,
hogy csak nagyon mérsékelt sikert aratnánk. Ugyanis amit mi keresünk,
és amit előbb-utóbb (de csakis előbb-utóbb!) minden hifista keres, az
egy teljesen semleges hangkép, amely nemcsak hogy nem attraktív,
"lenyűgöző", hanem sokakban éppenséggel hiányérzetet kelt. Csak
emlékeztetőül. Vannak, akik jobbnak találják a HS 500-ast a
Spendornál, az Ortofon VMS-eket a Sonusnál; szívesebben hallgatják az
Aidát (nem a Verdiét: a Videotonét) a Quad erősítőnél, és hogy
magunkról is mondjunk valamit, amivel nem érdemes hencegni csaknem két
évbe telt, amíg beláttuk, hogy a mozgótekercses hangszedők, úgy
általában, bizony mégiscsak jobbak.
A kezdetben túlságosan is hivő tömeg nagyrésze tehát viszonylag
könnyű szívvel választaná az olcsóbb készülékek valamelyikét, de lelki
békéje nem tartana sokáig, mert akinek a Gonosz egyszer már bogarat
tett a fülébe, az később legalábbis kontrollálni szeretné magát. A
legközelebbi meghallgatáson már nem teljesen ugyanúgy döntene, mint
előzőleg, harmadszorra egy kissé meginogna, negyedszerre... vágjuk el
a dolgot azzal, hogy nemhogy negyedszerre, de előszörre sem
szervezhetünk nyilvános bemutatókat.
És most a legfontosabb ellenérv. A hifi-hangdobozok csak szobában
szólnak jól. Ugyanis minden hangsugárzó: gyötrelmes kompromisszum. A
konstruktőrnek legelőbb azt kell eldöntenie, mit akar: kis szobában
énekelni, vagy nagy teremben ordítani. Barátunk, aki a Spendorjait
egyszer elvitte a Kandó Kálmán főiskolára, hogy a hallgatók kérésére
bemutatót tartson egy nem is olyan nagy teremben, maga is csalódottan
regisztrálta az eredményt. Igazán nagy térben pedig ezek a
hangsugárzók berekednek, leégnek, megsemmisülnek.
Nagy teret torzítatlanul csak olyan hangszórókkal lehet
besugározni, amelyek (megítélésünk szerint) lakószobában csupán
másodrendűek: képtelenek kimutatni azokat a nüanszokat, amelyek a
különféle hanglemezek, hangszedők, erősítők hangképe között bizony
nagyon is fennállnak. A hifi-eszközöket minősíteni mindig csak
lakószobában lehet, öt-hat főnyi csoportok előtt. A mi Credónk így
kezdődik: "Hiszek egy zenehallgatóban... de legfeljebb ötben."
Kötelező normák
Nyári, 5. kiadásunkban az Arany Kakadu Díjat adományoztuk a Delta
egyik cikkének (Mágneses folyadékhangszórók, 1981. február).
Viszonzásképpen a lap augusztusi számában bennünket is hasonló díjjal
jutalmaztak. Úgy helyes, ha Olvasóinknak a teljes választ bemutatjuk,
karikatúrástól.
Tiszteletre méltó laptársunk, a Hi-Fi Magazin Arany Kakadu Díjjal
tüntetett ki bennünket 1981/1. számában. Szösszenetét az váltotta ki,
hogy mágneses folyadékhangszórónak merészeltük nevezni azt a műszaki
megoldást, amely mágneses folyadékot juttat a dinamikus hangszóró
légrésébe, hogy könnyebben elvezethessék a lengőcsévében fejlődő hőt.
Egyetértünk vele: valóban pontosabb és látványosabb lett volna "A
dinamikus hangszóró légrésébe juttatott mágneses folyadék a
lengőcsévében fejlődő hő elvezetésére" cím.
Laptársunk egyetért velünk, hogy ez a fogás ugyan valóban
megnövelheti a hangszóró hatásfokát és csökkentheti a torzítását is,
de tüstént kijelenti: már megint valami nyugati reklámkiadvány került
a kezünkbe, és ennek alapján kürtöltük világgá a szenzációt, anélkül,
hogy a legcsekélyebb fogalmunk is lenne a hangsugárzók elvi és
gyakorlati problémáiról. Mi ugyan nem vagyunk az "audio-kultúra"
felkent apostolai, de szívesen rendelkezésére bocsátjuk kollégáinknak
a témáról összegyűjtött tudományos anyagot (különlenyomatokat,
kongresszusi beszámolókat).
A csattanó azonban még csak ezután következik: tiszteletre méltó
laptársunk egyszerűen szamárságoknak minősíti egy 1974-ben (!)
megjelent írásunk állításait. A magunk részéről messzemenően
tiszteletben tartjuk mások véleményét, de az effajta sommás elintézést
- és a hangnemet - még az önképzőköri üléseken is zokon vennék, a
magyar sajtó hasábjain pedig szerény véleményünk szerint egészen más
normák a kötelezők. És itt válik a dolog közüggyé. Talán segíti a
kötelező normák elsajátítását, ha az Arany Kakadu Díjat az Arany
Kaktusz Díjjal viszonozzuk.
Arany Kakadu Díjjal olyan cikkeket tüntetünk ki, amelyekkel
vitatkozni teljesen reménytelen vállalkozás volna, mert még a sajtó
normái szerint sem érdemelnek többet egyetlen tömör szónál. Tény, hogy
mi más normákat tekintünk kötelezőnek, mint a Delta. Például azt, hogy
aki ismeretterjesztésre vállalkozik, jobban mérje fel a saját
ismeretanyagát, ne összegezzen külföldi információkat olyasmiről,
amihez nem ért, és ha a munkája ezt alkalomadtán mégis megköveteli,
akkor legalább lektoráltassa magát valakivel. Kötelező normának
tartjuk azt is, hogy a súlyos tévedéseket mindenkor helyesbíteni kell,
akár visszamenőleg is.
Lehangoló, ha egy ismeretterjesztő lap ehelyett inkább
mellébeszél, elhallgatja olvasói előtt kritikánk lényegét, és
állítólagos kötelező normák oltalma alá akarja helyezni magát, azzal,
hogy ő is tiszteletben tartja a mások véleményét - ez demagógia, üres
szófacsarás. Visszakézből beszerzett és felelőtlenül közreadott
műszaki propagandairatokat nem lehet véleménynek tekinteni. Még
kevésbé tiszteletben tartani.
Átkeverő és antenna
Kovács István,
Oroszlány, Kertaljai u. 7/1., 2840
...A közelmúltban, rokonaim jóvoltából hozzájutottam egy Philips
984 sztereó rádió-lemezjátszó-magnóhoz. Minden nagyon jó, mivel itt
tudom venni az osztrák sztereó adást - de a miénket nem. Voltam több
szervizben, de mindenhol csak azt kaptam, hogy áthangolhatják a
rádiót, de akkor nem tudom fogni a CCIR-adást, amely esetenként jobb
minőségű, mint a magyar, nem beszélve arról, hogy a legjobb és
legújabb lemezeket sugározzák. A Hifi Magazinban olvastam, hogy
létezik átkeverő, illetve esetenként lehet kapni...
Vrádor József,
Százhalombatta, Béke u. 4. II/1., 2440
Legutóbbi számukban említenek egy 12 elemes, CCIR-sávra méretezett
antennát. El tudnák-e küldeni a rajzát?
Minduntalan visszatérő kérések ezek. OIRT-CCIR adapterrel sokan
kísérleteznek. (Mi is.) Igazán jót még nem láttunk ugyan, de
előbb-utóbb biztosan akad olyan, amelynek már érdemes lesz közreadni a
kapcsolási rajzát.
Sokan érdeklődnek az általunk említett antenna iránt is, ezért
lehetséges, hogy egyszer még közreadjuk a rajzát. Őszintén szólva
azonban, nem sok értelmét látjuk, hogy olyasmivel foglalkozzunk,
amihez mások sokkal jobban értenek. Olvasóink bőségesen találnak
antenna-recepteket a Rádiótechnikában és évkönyveiben. Két könyvet is
ajánlhatunk: Karl Rothammel Antenna-könyvét és Oxley-Nowak URH- és
TV-antennák című munkáját. Mindkettőt a Műszaki Könyvkiadó jelentette
meg, 1977-ben, illetve 1963-ban.
Házhoz szállított hifi
Vida János
Bp., Rabinovits u. 6., 1107
Lehetségesnek tartanák közbenjárásukat, hogy a KERAVILL a
hifi-készülékekre is kiterjessze a Kipróbálhat A Lakásán Egy Színes
Televíziót nevű akciót? Így módunk nyílna az összehasonlításra, és nem
vásárolnánk zsákbamacskát.
Mindenki a piacról él, és egyetlen kereskedelmi vállalatot - tehát
a KERAVILL-t sem - tudnánk rábeszélni olyasmire, ami az érdekeivel
ellentétes és amire csak ráfizetne. Ha a színes televíziót már
vételkényszer nélkül is kipróbálhatja az ember a saját lakásában,
akkor ennek csakis az a magyarázata, hogy több a színes tévé, mint
ahányan hajlandóak volnának megadni érte a magyar átlagjövedelem
hét-nyolcszorosát.
ÁFÉSZ és "Bizó"
A jó hifi ma még hiánycikk, de legyünk derűlátók. A nagyüzemi
termelésnek elkerülhetetlen következménye, hogy a piac telítődik, és
vagy lejjebb szállnak az árak, vagy más kedvezményhez jut a vevő.
Hiszen egy torony legalább annyiba kerül, mint egy színes tévé -
érdemes lesz egy kicsit udvarolni a vásárlóközönségnek.
Pető Sándor
Nagykáta, Petőfi S. u. 4., 2760
Egy meglepő árleszállítás miatt ragadtam tollat. Lakhelyemen,
Nagykátán (55 km-re Budapesttől) a helyi ÁFÉSZ 1981. augusztus 29-től
szeptember 12-ig EXPO-napokat tart, a Skála-Expo mintájára. Ebben
persze még semmi meglepő nincs. Elmentem a megnyitására, és olyat
láttam, hogy a földbe gyökerezett a lábam. Akai GX4000 D magnó 15 ezer
forint helyett 9060 (Kilencezer-hatvan!), Taya 4200 forint. Tudom
jól, a Hifi Magazin olvasóit nem tudom erről értesíteni, de legalább
az ismerőseiknek legyenek szívesek mondják el, mert még jócskán lehet
kapni ezekből a magnókból.
Őszintén köszönjük lelkes üzenetét. Izgalmát átéreztük: levelével
átplántálta belénk a segítőkész feszültséget - de ahogy ilyenkor lenni
szokott, hirtelenében senkit sem találunk, aki éppen magnót akarna
venni. Minek a magnó, ha nincs rá szalag. De szép is lenne, ha egyszer
ilyen üzenetet kapnánk valahonnan: "Kiárusítás az egész városban.
Agfa, BASF, Maxell, TDK - féláron, minden méretben és mennyiségben.
Aki legalább 5 tekercset vesz, ingyen megkapja az 1981. évi
Táncdalfesztivál összes lemezét." Haladéktalanul leutaznánk. A
hírnöknek, jutalék gyanánt, máris, felajánljuk a ráadásba kapott
lemezeket.
Utóirat: mégis találtunk néhány kollégát, akik a leértékelt
magnókra vágytak. Expedíciót szerveztek Nagykátára, de lógó orral
jöttek vissza: az Akaik is, a Tayák is már az első nap mind elkeltek.
Hartai Sebestyén
Bp., Kosciuszkó T. u. 10., 1012
Úgy gondolom, elég kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egyszerre
vásároljanak komplett tornyot. Általában - az anyagi helyzettől
függően - fokozatosan építünk, ráadásul nem is ugyanabból a márkából.
(Ez az egyedüli okos módszer. A szerk.) Aki így tesz, annak az Önök
lapja hatalmas segítséget jelent, hiszen a vásárláskor nincs mód a
hosszas meghallgatásra, az összehasonlításról nem is beszélve. Viszont
a lapnak is megvannak a maga korlátai. Nézzünk csak be a "Bízóba"!
Vajon hány kapható fajtáról jelent már meg értékelés?! Pedig az ember
nem szívesen dob ki 10-15 ezer forintot egy olyan készülékért, amiről
nem tud egyebet, csak azt, hogy elég szép hangja van. Mást úgysem tud
megállapítani, hiszen körülötte a vásárlók beszélgetnek, beszűrődik az
utca zaja stb. Az eladók pedig - tisztelet a kivételnek - szinte
kiutálják, ha sokat variál...
Miért, más boltokban talán lelkesednek az eladók, ha a kuncsaft
válogat? Igaz, a "Bízóban" az árak magasabbak, tehát többet érdemelne
a vevő. Namármost, a Hifi Magazin arra szeretné tanítani olvasóit,
hogyan lehet olcsón vásárolni. Ez az ambíciónk egyelőre objektív
akadályba ütközik ti. nemigen találunk olcsó és jó hifi készüléket -
akkor hát arra kéne rábeszélnünk az embereket, hogy vásároljanak
drágán?
Egyáltalán, miért fecsérelnénk energiánkat olyan típusokra,
amelyekből Magyarországon csak egy-két embernek jut, és amelyeknek
legvalószerűbb előnye csupán az, hogy a szomszédnak nem ilyen van?
Sokkalta olcsóbban kellene forgalomba kerülniük. Ezen dolgoznak ma
műszaki emberek, kereskedők - és árnyékukban a Hifi Magazin is.
*
AMATŐR NYELVÉSZEK FIGYELEM!
Folytatjuk szómagyarító pályázatunkat, sőt, abba se hagyjuk
egyhamar. Mi ugyan nem akarunk tőstül kiirtani minden idegen
kifejezést a hifi-nyelvből (elvégre még a címlapunkon is van belőlük
vagy öt!), de örülünk, ha egyik-másik helyett igazán jó magyar szót
találunk. Nem feltétlenül azért, hogy kiszorítsuk vele a régit, hanem
hogy váltogathassuk őket. Az újságírásban mindig jól jönnek a
szinonimák (no tessék, már megint egy idegen szó).
Az se baj, ha az új szavak nem vadonatújak. Most is díjazunk
olyanokat, amelyek ismerősen csengtek a mi fülünknek is, de még nem
terjedtek el széles körben. Ezzel is bátorítani akarjuk Olvasóinkat:
ízlelgessék a szavakat és próbáljanak megbarátkozni azzal, ami első
hallásra még szokatlan. (Híres példa, hogy a budapestiek kezdetben
sehogyan sem akarták elfogadni a vízvezeték szót: úgy érezték, hogy a
bevált német Wasserleitung valahogyan találóbb, pontosabb, egyszóval
vasszerlejtungosabb...) Nagy megelégedésünkre szolgálna, ha az e
hasábokon javasolt kifejezések elterjednének, s mind gyakrabban
találkoznánk velük az olvasói levelekben is. Persze, mi csak
ajánlhatjuk ezt - az új szavak sorsáról tízezrek döntenek.
Legutóbbi számunkból hely- és időhiány miatt hiányzott a
nyelvészkedés, de most pótoljuk. Hét olvasónknak szavaztuk meg a
szokásos honoráriumot: egy éves előfizetést a Hifi Magazinra.
Mindenekelőtt egy olyan ötletet jutalmaztunk, amelynek - sajnos - már
kevés az esélye. Pruzsinszky Imre tiszafüredi olvasónk (nagyon
szellemesen) azt írja, hogy hallgatva a baromfiudvarokon a csipogást,
sehogysem "ugrik be" neki a magassugárzók hangja, mert azt ő inkább a
fecskék beszédével asszociálja, tehát nevezzük a csipogót inkább
csicsergőnek. Nos, aki hallgatott már mérőjeleket magassugárzóról,
érezni fogja, hogy tényleg ez a szó az igazi: hangrendjében is
magasabb, és nem pulzáló, hanem folyamatosan változó hangot jelöl.
Igaz, a már régen elterjedt csipogónak tetemes előnye van - de hátha
még nem késő.
Többen javasoltak magyar szót a "shell" helyett. Csűry István
(Debrecen) és Sziklai Tibor (Budapest) kagylónak, a szintén fővárosi
Lőrentey János papucsnak, a nyíregyházi Halmai Csaba pedig egyszerűen
csak héjnak nevezi a hangkarok fejrészét. Egyik ötlet sem új (mindet
hallottuk már), de mindegyik jó, és végtére ez a fontos. A shell szót
mától kezdve átengedjük a kőolajiparnak.
Nem fedi a "shell" fogalmát egy valóban új szóösszetétel, a tűágy
- viszont kitűnően illene valami másra: magára a tűnélküli
hangszedőre, amely a tűt fogadja. Erre a szóra még szükségünk lehet,
így ezt is jutalmazzuk. Beküldője, a szegedi Szerencsés György (nomen
est omen) már másodszor pályázik szerencsével. Úgy látszik, hosszú
távon berendezkedett az előfizetésnek e legpraktikusabb módjára.
Tudja-e valaki, mi az: csévélő? Ezt a kifejezést ajánlja a
budapesti Katona Miklós a "tape deck" helyett. Javaslatán sokat
vitatkoztunk. Nyelvész aligha talál benne kivetni valót: rövid,
találó, könnyen kimondható szó, tükrözi a gép egyik fontos funkcióját,
és kimondatlanul tartalmazza a szalag szót is, hiszen csévélni csak
valami hosszú és vékony anyagot lehet. Műszaki kollégáink idegenkedtek
tőle. Zavarta őket, hogy esetleg ilyen mondat áll össze: "csévéljük
vissza a szalagot a csévélőn", és azzal érveltek, hogy készülékünk nem
csupán csévél, hanem elsősorban felvesz és lejátszik... Akkor viszont
a csévélő még mindig 50 százalékkal jobb az eredeti angol "tape
deck"-nél, mert az nemhogy a felvétel-lejátszás, de még a csévélés
motívumát sem tartalmazza! (Valamiféle vízszintes dolgot jelent, amire
ráteszik a szalagot. Akár még szalagtartó állványt is érthetnénk
rajta, ha nem tudnánk, miről van szó.) Egy szó mint száz: a szerkesztő
szimpat... rokonszenvez a csévélővel.
Mostantól kezdve nem mi adjuk meg a címszavakat: Olvasóinkra
bízzuk a keresgélést. (A tiszteletdíj továbbra is kijár a legjobb
szavakért.) Egy ötletet azért most is adunk. Magyarul egyelőre csak
körülírni tudjuk, mi az a valami a lemezjátszó tányérján, amire a
hanglemezt fektetjük. Jobb híján lemezalátétnek nevezzük, vagy
lemeztányér-guminak (holott nem is biztos, hogy gumi). A németnek
sincs jobb szava rá, mint hogy Schallplatten-Unterlage, és ugyanígy
fejezi ki magát az angol is, de mennyivel tömörebben: mat...
*
Import-portékák
Dr. Varga Sándor
Gödöllő, Stromfeld-sétány 6., 2100
...Tavaly, de még ez év tavaszán is, terítve volt az osztrák
hifipiac (Bécs) az Eumig Metropolitan CCD-vel, az eredetileg közel 20
ezer schillinges - az NSZK-ban kétezer márkás - ár helyett 3990
osztrák schillingért! Ez a fekete Top-Lader, azaz felültöltős kazettás
deck felkelthette, gondolom, nemcsak az én figyelmemet. Nem a sok
cicoma (távvezérlés, visszhang, tesztgenerátor stb., stb.), hanem a
rendkívül alacsony torzítás és kis zaj miatt. No meg a 3 fej! Úgy
tűnik, nem halandzsa az FeCr-re megadott 30-18k átvitel, 65dB
jel/zajjal, ohne Dolby! Elkápráztató mutatványom: a legközönségesebb,
hozott Polimerre az ismerősöknek olyan felvételt rittyentek, hogy
némely krómszalag is elszégyellhetné magát. Hát persze, van itt
elektronika kilóra: 30 IC, 111 tranzisztor, 12 FET, 2
foto-tranzisztor, 148 dióda, 30 LED és 7 Zener. A Foto Herlango és
Foto Niedermayer árulta. Ha "vigyázó szemünket" Bécsre vetettük volna,
lehet, hogy a magyar külkereskedők bombaüzletet köthettek volna...
Úgy látszik, Ortofonék valamilyen előnyös kereskedelmi ajánlattal
éltek, ezért ez a nagy "Ortofónia"? Némely kollégák ezt félreértik, és
úgy magyarázzák, hogy a HFM-ben a piac legjobb betétei kapnak
reklámot, értem ezalatt az ár/minőség viszonyt! Kellene azért egyéb
márkák iránt is érdeklődni: a Shureok korszaka lejárt, most Ortofon
járja, holnap...?
Gratulálok az önálló HFM-nek. Most, az 5. szám után, azt hiszem,
nyugodtan kijelenthetjük: nemcsak hasznos, hanem élvezetes is,
stílusa, eredetisége és közvetlensége sokunkra jótékony hatást
gyakorol, sőt, rekeszizmainkat is mozgásba hozza...
A Metropolitan valóban nagy fogás, de nem külkereskedelmi
léptékkel mérve. Az Eumig cégnek ez a különlegessége, amelybe tényleg
beleadtak apait-anyait, arra volt hivatva, hogy végre egy osztrák
magnóval is betörjenek a nagy nyugat-európai szupermarketbe. Nem
sikerült. A gyártást abbahagyták, a készlet a kereskedők nyakán
maradt, tehát alaposan leértékelték, hogy mielőbb túladjanak rajta,
hiszen "meghalt a király - éljen a király", vagyis: helyet az
utódjának. Ennyire olcsón azonban valószínűleg már csak az utolsó
néhány tucatot lehetett megszerezni. Feltehetően garancia nélkül.
Dehát a turistának csupán egyetlen egy készülék
alkatrész-utánpótlásáról kell gondoskodna...
A hangszedőkről, de általában bármilyen hifi jószágról: mi csak
azt vizsgálhatjuk, amit a kereskedőktől vagy a gyáraktól
kölcsönkapunk. Megtisztelve érezzük magunkat, hogy világcégek is
szóbaállnak velünk, habár tesztjeink kicsengésén ez mit sem változtat.
Örültünk az Ortofonoknak - mint ahogyan most is örömmel fogadtuk az
AKG-hangszedőket. Nyilván azért kaptuk meg őket, mert a gyártó esélyt
lát a magyar piacon. A Dynavector, a Supex, a Koetsu egyelőre még nem
keresett meg bennünket...
Merkury pro és kontra
A Merkury rádió arról az istenségről nyerte nevét, akihez az ókori
Rómában - a többi között az utazók és kereskedők imádkoztak.
Véleményünk szerint a Merkury is képes rá, hogy veszteséget okozzon az
utazóknak és kereskedőknek. De azért ne istenítsük: igaz, sokan meg
vannak elégedve a hangjával, mások viszont csalódtak benne, s akkor
még nem is szóltunk a gép praktikus problémáiról. Először is adjuk
vissza a szót az előző levél írójának, dr. Varga Sándornak, aki - mint
látni fogjuk - sikerrel "akaizált" egy Merkuryt.
...Egyébként komoly lidércnyomástól szabadított meg a HFM 5.
száma! Ugyanis az elsők között voltam, akik felfigyeltek a lengyel
Merkury rádióra. Annyira jónak találtam, hogy rögtön vásároltam is
egyet, azzal a céllal, hogy átalakítsam, és soproni rezidenciámban az
osztrák URH-t élvezhessem vele. Hifista barátaim nagy-nagy
ellenérzéssel fogadták lelkesedésemet, sőt, amikor arról hebegtem,
hogy hangzásban még a Quad-dal is összevethető, kimondottan utálattal
néztek rám, s azóta kiközösített lettem: "Lengyel rádióért pénzt
adni!" "Neki ez hifi?"
Hogy az emberi megítélés mennyire szubjektív, azt most igen
erőteljesen sikerült átélnem: a Merkuryt egyszerűen nem akarták jónak
hallani, sziszegő magasaira hivatkoztak - ebben a piezo magasaim is
ludasak, úgyszintén az érdességében. (Igen, azt mondják, az a csipogó
kissé érdesen szól - és jó hatásfokú. A szerk.) A Merkury még annyira
új volt, hogy a következő csel is bejött: az Unitra feliratot
átragasztottam egy alkalmas méretű Akai emblémával, s mint a japán
ipar Magyarországon gyártott termékét mutattam be más hifizőknek, akik
még nem tudtak a Merkuryról. A hatás megdöbbentő volt! Rögtön
kiderült, milyen jó japán masina ez. Amikor az ára után érdeklődtek,
közöltem, ugyanannyiba kerül, mint a dán rádió (!!!). Nem sokallták,
sőt, érdeklődtek utána, hol kapható. Amikor bevallottam a csalárdságot
- az embléma viszont ma is rajta van! - rohantak vásárolni.
Néhány észrevételem a Merkuryról: nagyon primitív a
térerőkijelzés, a műszermutató "0"-t soha nem mutat, azonkívül a
skálaosztás kb. 3,3 értékénél "végkitérés" van, nincs tovább! Nem egy
készülékkel szereztem tapasztalataimat: jónéhány átment a kezemen,
részben vásárlás, részben URH-átkötés miatt... A kapcsolási rajz
alapján ugyanis erősen gyanítható volt, hogy eredetileg nyugati
URH-sávra (is?) szánták a Merkuryt. A bemeneti négy rezgőkör gyanúsan
nagy pótkapacitásokkal van átkötve, azonkívül a tranzisztorok
megválasztása is (BF 314, BF 195) erre enged következtetni - lásd,
ezzel ellentétben a többi Unitra sztereó masinát. Az átalakítás
gyorsan, különösebb műszerezettség nélkül elvégezhető. (No, no. S. A.
megjegyzése.)
Hiányzik bizony itt is nagyon a monitorkapcsoló! Nem is értem,
miért nem a Merkuryt monitorosítják a HFM-ben?
(Budapesti olvasó, teljes címmel.)
...A Nagyító után Önök is mértéktelenül zengik a Merkury
dicsőségét, ami sehogyan sem vág egybe saját tapasztalataimmal. A
Prometheuson keresztül kifogástalanul szóló szalagjaim a Merkuryn át
egy kierősített diktafon hangminőségével szólaltak meg... Az én fülem
irritálja, Önöknél bocsánatos bűn a Merkury sziszegése kis hangerőn
is. Miért? A saját készülékemen kívül még négy Merkuryn volt alkalmam
tapasztalni az alábbi hibákat:
Az AFC hatástalan, a középállásmutató elmászik. A második
hangszórópár maximális hangerő-állásnál is csak az első kettő
kihúzásakor hallható (vagy 2 centiről) - telefonhangon. Minden sávon,
minden hangdobozzal erős sziszegés, kis hangerőn is. AM-sávokon az
érzékenység és a szelektivitás egy 20-30 éves rádióénál is rosszabb
(füllel). A zajzár hatástalan. Ezeket többnyire nem vizsgálták a
bemutatáskor. Mi a véleményük?
Mindenekelőtt arról, amit nem vizsgálunk. Az AM-sávot, mint már
többször leírtuk, nem tekintjük a hifi-készülékek minőségi
jellemzőjének, csupán egy szolgáltatásnak. Még kevésbé tartjuk
fontosnak, hogy két végerősítővel négy hangdobozt működtessenek. Végül
- és ezt is hangsúlyoztuk! - még nem vagyunk eléggé felkészülve az
URH-tunerek szubjektív tesztjére, ezért a receivereknek egyelőre csak
az erősítőrészét minősítjük füllel is.
A Merkury teljesítményfokozata valóban egy kissé zajos (erről is
szóltunk a cikkben), de korántsem minden dobozon! Tény, hogy a
jóminőségű hangsugárzók általában kevéssé érzékenyek; rosszabb
hatásfokúak, tehát ezeken elhal a Merkury saját zaja. Az is tény, hogy
a hazai hangdobozok többnyire érzékenyek, jó hatásfokúak, viszont a
minőségük... Íme a mi dilemmánk! Ha jó hangsugárzót használunk,
rosszul modellezzük a jelenlegi magyar hifi-gyakorlatot. Rossz
hangsugárzókat viszont nem használhatunk etalon gyanánt, hiszen
teljesen irracionális eredményre jutnánk.
Levélírónk valószínűleg VT-hangszórókat használt a Prometheushoz.
Mint írja, szalagfelvételei azelőtt kifogástalanul szóltak. Azok a
VT-szetek, amelyeket mi eddig megmértünk, úgy állítanak elő egy
viszonylag lineáris frekvenciagörbét, hogy a fono-előerősítő magasban
és főleg mélyben esik, a hangsugárzóknak még sokkal komolyabb
basszushiányuk van, de a sáv felső végén is lekonyulnak, különösen,
hogy a magassugárzó polárdiagramja is eléggé gyatra - és mindezeket a
hiányokat az erősítőnek kell kompenzálnia magasban és mélyben a
"loudness" révén. Mi nem próbáltuk VT dobozokkal házasítani a
Merkuryt, de nagyon jól el tudjuk képzelni, hogy a lineárisan dolgozó
lengyel erősítő pontosan úgy szólt, ahogyan egy alul fölül vágott
szalagfelvételnek szólnia kell egy basszus- és magashanghiányban
szenvedő hangdobozon.
Pruzsinszky Imre
Tiszafüred, Temető u. 19., 5350
...Összehasonlítottam a Merkuryt és a Cleopátrát. A szeánsz
nagyon egyszerű volt, de meggyőző. Jobb a Merkury... de: a Cleopátra a
Revox előerősítővel feljavítható-e annyira, hogy megérje a
befektetést? Egyáltalán, a beépítés kivitelezhető-e? A Merkuryból
hogyan lehetne eltüntetni a sziszegést - a visszahallgatást DC 2002A-n
végeztük, jobb nem volt -, és milyen "falakat" érdemes venni hozzá?
Őszintén szólva, a Merkurynak minden oka megvolna rá, hogy
rosszabbul szóljon a DC 2002A-n, mint a Cleopátra. (Lásd előző
válaszunkat.) Mondanánk: jelminőségű, tehát csaknem biztosan kevéssé
jó hatásfokú hangdobozokat válasszon hozzá - csak hát egyelőre nincs a
boltokban olyan hangsugárzó, amelyet ajánlani mernénk.
Megítélésünk szerint a Cleopátra igenis jobban szól, ha a
fono-előerősítője helyett egy (természetesen külön megépített) Revoxot
használnak. De vigyázat: mi mindig a szubjektív meghallgatás
nemzetközi szabályai szerint járunk el, tehát az erősítőkről
kíméletlenül lekapcsoljuk a "loudness"-t. A gyári állapotú VT-erősítők
azonban közepes hangerőn is kiemelik a sáv két végét, és ezért olcsó
berendezéseken esetleg sokkal előnyösebben szólnak, mint a lineáris
frekvenciaátvitelű erősítők. Jellemző, hogy amikor az egyik nagy
KERAVILL-boltban aziránt érdeklődtünk, hogy melyik rádióból mennyi
fogy, az eladó azt válaszolta: "a legjobban a Cleopátrát viszik, aztán
az Aidát - a Merkuryt szeretjük a legkevésbé." A lehallgató berendezés
egy Tayából állt és főleg VT-hangdobozokból.
Szekeres László
Bp., Karinthy u. 24., 1111
...Javaslatukra odarohantam, és vettem egy Merkuryt. Meg vagyok
elégedve vele. Napokig hallgattuk egy Technicshez hasonlítva (SU
7700), és így magam is meggyőződhettem kvalitásairól, majd több
ismerősömet bíztattam Merkury vételére, egyikük sem bánta meg.
De: ha már ajánlani mertek egy idehaza kapható készüléket, akkor
most ismét Önökön a sor, tessék kitalálni a Merkury MOD-ját is! Mert,
ha lenne monitorkapcsolója, valamint nem csattogna ki-, be-, valamint
állomásváltás-kapcsoláskor, teljesen meg lennénk elégedve. Az utóbbi
hiba minden készüléken egyformán jelen volt (öt darabon). Mindenképpen
köszönetemet fejezem ki néhányunk nevében a tipphez, mert bizony nem
nagyon gondoltam volna, hogy ez a szerény készülék valóban kiváló...
...a Merkuryhoz vásárolt HS 200-as dobozok számomra jobban szólnak
egy kétszerannyiba került Videoton hangdoboznál, különösen a
mélyhangjuk teltebb, a férfi ének pedig egészen emberien jelenik meg,
ennél a Vidi nagy bajban van, úgy érezni, mintha gép énekelne. Ez
négy, egyébként dzsesszkedvelő, lemezgyűjtő barátom teljesen
egybehangzó véleménye.
A MOD-rovatban (sajnos, ebben a számunkban helyhiány miatt el kell
hagynunk) szó lesz még a Merkuryról.
Katona Miklós
Bp., Acélmű u. 4., 1213
...Ha a lengyel Merkury tényleg olyan kitűnő jószág, és versenyben
van a Revox/Quad kombinációval, akkor miért nem a Merkury a
"referencia"? Önök szerint is az egyik legfontosabb tényező az ár. A
Merkury feleannyiba kerül...
Úgy gondoljuk, az előző hasábokon már felsoroltuk a Merkury
erényeit és hibáit. Etalonunkat akkor fogjuk csak lecserélni, ha
minden szempontból egyenértékű, vagy jobb erősítőt találunk.
*
INTERMODULÁCIÓ
(Helyreigazítandó tévedéseink)
1. Előző számunk 78. oldalán, a Kábeli zűrzavar című cikkben az
olvasható, hogy a magnók Line-kimenetének jelét az erősítő 10 kohm-tól
100 ohmig terjedő bemenő impedanciával fogadja. Ez természetesen
elírás: ohm helyett másodszor is kohm a helyes terminus.
2. Ugyancsak a 6. számban, az Orister-módosítás 3. ábráján túl
rövidre sikeredett egy vonal, és így az egyik csatorna jele földre
kötődik. Valószínű ugyan, hogy akik vállalkoztak erre a MOD-ra, minden
további nélkül korrigálni tudták a hibát, de a rend kedvéért közöljük
az ábrát, most már kijavítva. Elnézést kérünk Olvasóinktól.
3. Módosítást ajánlott egyik olvasónk is, még az 5. kiadás
Hangszerviz-rovatában ("Még szuperebb Szuprafon"), és egyebek között
azt javasolta, tisztogassuk a meghajtószíjat denaturált szesszel.
Legutóbb azonban, arról tudósított bennünket, hogy vigyázat: az NC
440-es meghajtószíjának újabb példányai alkoholos állapotban
megnyúlnak. Mint látjuk, az alkohol öl, butít és nyomorba dönt.
4. A Pioneer kazettás magnókat tesztelve ellentmondásba
keveredtünk önmagunkkal - erre figyelmeztet bennünket Borsos József
Székesfehérvárról. "Az a Dolby-B áramkör, amelyet a CT-F1250
tartalmaz, a legjobbak közül való" - írtuk 4. számunkban, holott ez a
Dolby-IC (PA-4005) pontosan ugyanaz, mint a 2. számunkban tesztelt
CT-506-os magnó Dolby-áramköre. Mert abban is ez van, nem pedig a
PA-4002, ahogy mi tudtuk. (Mentségünkre szóljon, hogy két évvel
ezelőtt a CT-506-ból mi csak mintapéldányt kaptunk. Akkor még a
szervizkönyv, sőt: annak módosított kiadása is PA-4002-ről beszélt, és
csupán a legújabb leírásban szerepel PA-4005.)
A Pioneer magnó Dolbyjáról valóban elhamarkodottan nyilatkoztunk.
Az lett volna helyes, ha előbb nagyon gondosan összehasonlítjuk más
márkás Dolby-elektronikákkal (Marantz, Revox stb.) - ezt utólag
pótolni fogjuk. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy
bármilyen Dolby-készülék csak akkor működhet kifogástalanul, ha a
különféle szalagtípusokhoz pontosan beállítható. A nagy Pioneer erre
módot ad, ezzel szemben a kisebb gépeken - így az 506-oson is -
gyakorlatilag semmit sem lehet hitelesíteni, tehát a Dolbyjuk már
eleve hátrányban van.
5-6. Papp Sándor Dávid budapesti olvasónk két lényeges hibát
"szúrt ki" lapunkban. Az egyik az, hogy a B&K 4165 típusú
mérőmikrofonnak, amellyel annakidején a Spendor fázis-frekvencia
jelleggörbéjét felvettük (3. szám, "Referenciák", 11. diagram), még a
hangfrekvenciás sávon belül, 13kHz-en van a rezonanciája, márpedig ez
90 fokos fázisforgatással jár. Megítélésünk szerint az ábra így sem
félrevezető, hiszen a Spendor fázishibája a kritikus ponton sokkal
nagyobb, mint 90 fok, - de kétségtelenül "ki kell vonni belőle" a
mérőmikrofon saját hibáját. Más kérdés, hogy nehéz korrelációt találni
a hangsugárzók fázisgörbéje és hangminősége között, és ez az oka
annak, hogy átmenetileg - amíg jobban meg nem ismerjük az
összefüggéseket - nem publikálunk fázisgörbét a hangsugárzókról.
Hibásnak tartja olvasónk a zárt hangdoboznak azt az elektromos
helyettesítő modelljét is, amelyet 5. számunk 72. oldalán mutatunk be
("A három kívánság", II. rajz). Nos, maga az ábra nem hibás. Mint
jeleztük, ez csak leegyszerűsített rajz a zárt hangdobozt szimbolizáló
áramkörről - többre nem volt szükség ebben az ismeretterjesztő
cikkben. Téves viszont az ábra magyarázószövegének az a kitétele, hogy
az L induktivitás arányos a frekvencia négyzetével. Valójában ez az
induktivitás alacsony frekvencián frekvenciafüggetlen, magasabb
frekvenciákon pedig a frekvencia köbével fordítva arányos.
*
Hanglemez és vidéke
Sinkovits Frigyes
Sopron, Gazda u. 33., 9400
Olvasótáboruk törzsgárdájába tartozom. Tetszik a HFM külleme,
tartalma. Legjobb cikkeknek a Délibábos Oldalon találhatókat tartom.
Az ember vagy bosszankodik, vagy kínjában röhög - lásd: Neoton lemez.
Egy-két bosszantó dologról szeretnék említést tenni, azt hiszem, nem
egyedi esetek. Öröm számunkra, hogy már kaphatók nálunk is (ugyan
kevésbé jó minőségű) indiai és jugó lemezek, néha még az igényesebb
műfajból is: Genesis, Pink Floyd...
1. Történt Budapesten, hogy miután 5-6 lemezt mustrálgattunk,
szemmel, mivel szemmel látható préselési hibák voltak rajtuk,
ránkförmed az eladóhölgy, hogy már túlzás ez a buzgalom. Mi naivak,
közöltük, hogy 190 forintért jó lemezt szeretnénk. Erre a hölgy: "mit
akarnak ennyi pénzért? Ezek nem I. osztályú lemezek!" Sajnos,
tapasztalatom szerint a leggyengébb lemezek az indiaiak, utána a
jugoszlávok - egy-két lemez hallatán vissza is vonatnám a nyomás
jogát! A magyar lemezekről azt hiszem, mindenki csak elismerően
szólhat. (Keresztkérdés: Ön csak dicséri, vagy pedig vásárolja is a
magyar lemezeket? A szerk.) Sajnos, a nyugati lemezek közt is egyre
több a selejtes, már az első lejátszásnál pattognak.
2. Más. Kisváros, nagyáruház és CBS holland lemezek - ezek már
biztos I. osztályúak (250 forintért). De mindegyik pattogott,
ugyanazon a helyen. Ez csak otthon derülhetett ki, mert az üzletben,
amikor a cserelemezt meg akartam hallgatni, az eladó közölte, hogy nem
lehet, mert a lemezjátszó 7 (hét!) éves, és a rossz tűvel nem akar
kárt tenni a lemezben. Tündéri. Mikor hallgassam meg a lemezt, ha nem
vásárlás előtt! De Budapesten sem jobb a helyzet.
3. Lenin körút, könyv-hanglemezbolt. Itt még rossz tűjű
lemezjátszó sem volt, mivel már régóta nem kapnak tűt hozzá! Röhej,
lemezbolt lemezjátszó nélkül!...
Hát csak ennyit. Könnyebb a szívem.
Csűry István
Debrecen, Veszprémi u. 12., 4028
...Igen megtetszett a HFM szellemes, elfogulatlan stílusa, a
magazin arányos felépítése. Remélem, hogy a lap továbbra is a saját
útján fog haladni, s nem hagyja magát befolyásoltatni azok által,
akiknek sok a "Martin Colloms műhelyében" vagy Pernye András öt
oldala, akiknek unalmas a Hetedhéthatár, és tizennyolc oldalnyi
komolyzenei lemezkritika helyett szívesen olvasnának a húsz forinttal
drágább pop-lemezekről... A hanglemezkritika-kísérlet eredményét előre
sejtettem; nem is igen lehetett volna más. Hanem azt már nem hittem
volna, hogy akár zenészek is ilyen eltérő bírálatot képesek alkotni
ugyanarról a hangfelvételről, különböző lejátszóberendezésen
hallgatva!
...Kérdésem a következő: ha itthon semmiképpen sem lehet
hozzájutni egy hangfelvételhez, de tudom, hogy a lemezt egy nyugati
cég kiadta, megrendelhető-e az illető cégtől postailag... s ha igen,
akkor hogyan lehet átutalni a lemezek árát?
Válaszunk, sajnos, az, amit Olvasónk is bizonyára sejt: tudomásunk
szerint nincs mód arra, hogy Magyarországon forintért lehessen
rendelni külföldről hanglemezt. Külföldi folyóiratot és könyvet
rendelhet - habár azt is meglehetősen drágán. A lemezbarátok számára
tehát továbbra is csak a magánimport marad. Azaz... figyelmükbe
ajánlunk egy új hanglemezboltot (lásd: "Music Box").
Csűry István egyébként mellékelt nekünk egy újságkivágást is, a
Hajdú-Bihari Naplóból, feltehetően azért, hogy kommentáljuk. A cikkből
a következő mondatot ragadjuk ki: "Azt hiszem, felvételi technikában
ma a hanglemezgyártó vállalat előrébb tart, mint amilyen lejátszó
apparátus a vásárlók birtokában van." Véleményünk szerint a magyar
hanglemezek nem volnának rosszak, de zavar bennünket a
dinamika-szegénységük, amely nemcsak hifi, hanem kommersz
berendezéseken is könnyűszerrel kimutatható.
Music Box
"Oldies but goldies" - lefordíthatatlan angol kifejezés, olyasmit
tesz, hogy "régiek, de jók", vagy akár "régiségek, de aranyat érnek".
Vezérmotívuma ez a nosztalgia-lemezeknek, jelszava a lemezgyűjtőknek
és magnósoknak - és most már egy hanglemezboltnak is, amely október
végén nyílt meg, Budapesten, a Bacsó Béla utca 57. szám alatt, egy 15
négyzetméteres, galériás üzlethelyiségben. A bolt neve Music Box,
gazdái: Herczeg Tamás és Rónay Tamás. Rövid telefoninterjú,
közvetlenül nyitás - és lapzárta - előtt:
(Indítékok?)
- Jó lemezt eddig csak feketén árultak, a Tangón, vagy a Múzeum
körúton. Miért ne lehetne szervezetten és szakavatottan, normális
körülmények között beszerezni a hanglemezt, anélkül, hogy uzsora-árat
kérjünk érte?
(Miért, nálatok olcsóbb lesz?)
- Hallomásból tudjuk, hogy a feketepiacon 7-800 forintot is
elkérnek, az újdonságokért akár 1000 forintot is. Nálunk mindennek
arányos és igazolható ára lesz. Tartunk természetesen indiai,
jugoszláv, magyar kiadású lemezeket is normál áron. Nyilván többe
kerül a nyugati kiadvány, különösen, ha tartalma, ritkasága, műszaki
minősége ezt igazolja. Egy-egy jó LP-ért 250-300 forintot kínálhatunk,
és csak tisztességes haszonnal adhatjuk tovább. Nagy forgalmat
szeretnénk.
(És az igazi ritkaságok, lemezkincsek, gyűjtők álmai - ezek mibe
kerülhetnének?)
- Ha valakinek szüksége van egy ritka lemezre, mi megpróbáljuk
beszerezni. Külföldön a lemezrégiségek mind-mind katalogizálva vannak,
az áruk pontosan meghatározható. Mi a hivatalos átváltási árat
számítjuk majd fel, plusz a beszerző minimális hasznát és a miénket.
(Ebből abszurd árak adódhatnak.)
- Természetesen. A ritkaságok külföldön ma már iszonyatosan
drágák. A legdrágább, amiről tudunk, egy négyszámos kislemez - a
zenéjét nem is ismerjük -, ez 4050 osztrák schillingbe kerül. Jack
Scott egyik LP-je 1200 schilling. A svéd listákról nem is lehet
vásárolni: minden darabot árverésre bocsátanak. De ismételjük: ezek
különlegességek, ritkaságok, első kiadások. Az átlagos lemezár nem
ilyen irracionális.
(Vegyünk például egy Beatles-albumot.)
- Egy eredeti Parlophon, jó állapotban, vagy 400 forintért
cserélhet gazdát. Más márkájú, esetleg rosszabbul vágott példány
nyilván olcsóbb. Hangminősége, állapota, ritkasága - mind-mind sokat
nyom a latban.
(Kölcsönzéssel is foglalkoztok?)
- Nem, túlságosan kockázatos lenne. Nagyon is könnyű dolog
tönkretenni egy lemezt. Vételkor pontosan felmérjük az állapotát, és
ennek alapján határozzuk meg az árat. Ha például Lenco Cleannel
játszották a lemezt, ezt feltüntetjük az albumon.
(A lemezminőség ebben a műfajban ritkán hifi.)
- Mi viszont megadjuk az esélyt a lemeznek, hogy jól szólhasson.
Ha valaki már eldöntötte, hogy vásárol, ellenőrzésképpen
meghallgathatja a lemezt mágneses hangszedővel, márkás fejhallgatóval
(Koss-ra vagy hasonlókra gondoltunk). Ezen nem szabad takarékoskodni.
(Közület is vásárolhat tőletek?)
- Igen, elfogadhatják a számlánkat.
(Mire szól még az engedélyetek a lemez vételén és eladásán kívül?)
- Több mindenre, de nem használjuk ki. Kazettán például csak gyári
felvételt árusítunk, magunk nem készítünk műsort. Hifi-cikkekkel is
foglalkozhatnánk, de valószínűleg csak egy-egy jó hangszedőt,
hangdobozt veszünk át - főleg hangdobozt, mert abból nagy a hiány.
Szeretnénk tartani viszont lemezborító-védőket, albumokat, lemez- és
kazetta-állványokat.
(Utolsó kérdésünk, de talán a legfontosabb: elsősorban a 30-40
évesekre számítotok?)
- Nem csak rájuk. Például a beat-korszak zenéjéért, az
1963-1964-es slágerekért a mai tizenévesek is odáig vannak. És persze
mi is szeretjük az ő zenéjüket - ha, jó.
Kritikák kritikája
Dr. Ohmacht Róbert
Pécs, József u. 23., 7621
A legérdekesebb írás számomra a Drámák - akarom mondani: Zenék
ecetben és olajban volt. Az eredmény megerősíti, amit eddig is
sejtettünk... Érzésem szerint zenei életünknek is problémája az
akusztikai - elektroakusztikai - igénytelenség. Aki azt állítja, hogy
gyenge berendezésen is felismeri a jó és rossz felvétel közötti
különbséget, aligha mond igazat, hiszen az élőhöz képest amúgyis
szegény hifi-reprodukció információinak 50-60 százalékát is elveszti.
Sajnos, az optimális hangerőről szóló tézisüket nem érzem
elfogadhatónak. Összehasonlításkor amennyire lehet, közelíteni kell a
hangerősséget...
Ahány hanglemezkritikus, annyiféle hangerővel hallgatja otthon a
zenét - és egyikük sem hallgat mindig ugyanazzal a hangerővel. Soha
egyikük fejében sem fordul meg, hogy ez befolyásolná őt ítéletében.
Kísérletünk tehát (ebből a szempontból) kifogástalanul modellezi a
valóságot. Cikkünkkel egyébként nem lejáratni akartuk a
hanglemezkritikusokat, csupán figyelmeztetni őket mesterségük
technikai buktatóira.
Utasi Péter
Bp., Simonyi Zsigmond u. 3., 1191
...Tévedés ne essék, nem vitatom a hanglemezkritikai rovat
létjogosultságát, de ez a rovat jelenlegi formájában kilóg a Magazin
általam nagyra becsült őszinte demokratizmusából. A hanglemezkritikák
nagyobbrészt elfogultak, nem őszinték, és éppen ezért érdektelennek
tűnnek. Megoldást talán az jelentene, ha a kritikákat a jövőben
pártatlan külföldi kritikusokkal íratnák. E kritikusok véleményét
szintén lehetne ugyan vitatni, de őszinteségüket már sokkal kevésbé!
Szívesen összehasonlítanék egy ilyen kritikát (például Petrovics Emil
"Unokáink se fogják hallani" című operájáról), amely az előadóművészek
dicsérete mellett talán a műről is merne néhány őszinte szót szólni -
azzal a kritikával, amely 5. számukban megjelent. Természetesen ez
csak az én magánvéleményem.
Hanglemezkritikai rovatunkkal kultúrpolitikai missziót vállaltunk;
ebben - legalábbis forma szerint - nem vagyunk demokraták.
Kétségtelen, hogy hanglemezkritikáinknak a tartalmát is sokan
bírálták, valószínűleg jogosan. Megpróbáltuk újjászervezni a rovatot,
formájában - tartalmában egyaránt. És bízunk benne, hogy ezentúl
közelebb férkőzünk azokhoz az olvasóinkhoz, akiket érdekel a
komolyzene.
Ami a külföldieket illeti, attól tartunk, hogy a kritikákért járó
6-800 forintokat nem tudnánk devizában átutalni, és így az érdekeltek
legföljebb egy balatoni utazás alkalmával költhetnék el a pénzt. És ha
meggondoljuk, hogy a Balatonon kívül milyen sok szép üdülőhely van még
a világon...