A Kék Orion

        Már szinte hagyomány, hogy  néhány  másodperccel  lapzárta  előtt,
    amikor ezernyi még a tennivaló, de az egész  szerkesztőség  úgyszólván
    romjaiban hever,  hozzájutunk  néhány  módosított  Orion  készülékhez.
    Persze, hogy meghallgatjuk őket - csak a zsűrit  ilyenkor  nyomasztja,
    hogy túl gyorsan kell döntenie. Ha az új masinák nem tetszenek, kisebb
    a baj: legfeljebb a tesztjüket kihagyjuk ebből a számból.  Ha  viszont
    valamiféle erényeket csillogtatnak,  belső  parancs  kényszerít,  hogy
    írni, írni, írni kell róla, hiszen különben már csak  áprilisban  lesz
    rá módunk. Az ám, de mi van, ha melléfogunk? Akkor  bizony  megintcsak
    áprilisig kell várni, amíg kimagyarázhatjuk magunkat.
        Ezek jártak az eszünkben most, egy  olyan  szeánsz-sorozat  végén,
    amely  alaposan  zavarba  hozott   bennünket.   Kecskés   Ferenc,   az
    Orion-hangsugárzók tervezője elhozta nekünk a módosított HS 280-ast és
    500-ast, és mindkettőt sokkal jobbnak találtuk az alaptípusnál.  Eddig
    még rendjén volna a dolog, de  kaptunk  egy  hivatalosan  nem  létező,
    másik 50 literes dobozpárt  is,  a  (mondjuk)  HS  501-est,  és  ez  a
    távolról sem lineáris típus egy ízben riasztóan jól szerepelt  a  Hifi
    Magazin zsűrije előtt.  (Félreértések  elkerülése  végett:  lapunk  3.
    oldalán nem erről a dobozról volt szó.) Újabb próbákat szerveztünk, és
    az 501-es egyre "vegyesebb" fogadtatásban részesült,  de  minthogy  az
    összehasonlítási alap mindvégig a Spendor volt,  az  eredmény  így  is
    hízelgő az Orionra  nézve.  Némi  tanakodás  után  elhatároztuk,  hogy
    egyelőre nem formálunk véleményt  az  új  hangsugárzókról,  hiszen  8.
    számunk  úgyis  telis-teli  lesz  az  Orion  és   VT   tornyokkal   és
    melléképületeikkel  -  maradjon  akkorra  a  dolog.   Kötelességünknek
    érezzük azonban, hogy már most szóba hozzunk két dolgot. Az  egyik  az
    Orion hangdobozok gyönge  (mondhatni:  nemleges)  belső  csillapítása.
    Értesüléseink  szerint  az  1982.  január   elseje   után   készítendő
    példányokat már egy speciális csillapítóanyaggal látja el  a  gyár.  A
    másik a középsugárzó, amely eddig úgy torzított,  mint  a  veszedelem.
    Ezen máris sikerült  javítani.  Az  új  zengőről,  amelynek  membránja
    történetesen kék színű BASF-fóliából készül,  a  meghallgatások  során
    egyetlen  alkalommal  sem  hallottuk  azt   a   bizonyos   kellemetlen
    hangszínt,  amely  annyira  zavart   bennünket   annakidején.   Később
    mérésekkel is igazolhattuk magunkat: bal oldali diagramjainkat  az  5.
    számból emeltük át, a jobb oldali képek a módosított típus  torzítását
    szemléltetik   1W   erősítőteljesítmény   hatására,    illetve    96dB
    hangnyomáson. A különbség szembetűnő. A kék Orionok március óta vannak
    forgalomban,  és  persze  színük  miatt  szemmel  is   felismerhetőek.
    Ismételjük, az új  hangdobozok  hangképét  most  nem  kívánjuk  leírni
    (legfeljebb annyit árulunk el, hogy változatlanul  a  280-ast  tartjuk
    jobbnak  a  két  típus  közül)  -  de  valószínűnek  látszik,  hogy  a
    középsugárzóval már nem lesz baj.