Hetedhéthatár |
HiFi Stereophonie
1981. szeptember
Kazettás, magnók, betűrendben: Aiwa AD-3600 E, Dual C844, Kenwood
KX 1000D, Revox B 710, Sansui D-550 M, Technics M 270X, Telefunken
RC-030, Tosiba-Aurex PC-X 80 AD. Valamennyinek 1000 márka körül van az
ára kivéve a 2500 márkás Revoxot. Ebben a nyolc "csévélőben" csupán a
következő zajcsökkentő elektronikákat találjuk: Dolby-B, Dolby-C,
Dolby-HX, HighCom, DNR, dbx és adres. További tesztek: hagyományos
dobozok a Canton cégtől (a HFS nincs megelégedve az új szériával, ami
meglepő, hiszen ismerjük a Canton cég iránti vonzalmát), valamint
drága aktívsugárzók, a Cabasse Goëland M4 és a Genelec Triamp 1024A.
November
Az "igazi" digitális lemez még késik, de máris sokat köszönhetünk
neki, mert különleges teljesítményre serkenti a létében
veszélyeztetett, hagyományos analóg lemeztechnikát. Legújabb példája
ennek a CX zajcsökkentő és dinamikanövelő eljárás. A CX-lemezeket
speciális módon "kódolja" a lemezgyár, dekóderrel kell visszajátszani
őket, így ez az eljárás a dbx-re emlékeztet, csakhogy míg a
dbx-kiadványokhoz úgyszólván elengedhetetlen a dekóder (különben
csúnyán szólnak), a CX-technika állítólag "kompatibilis", vagyis ha a
vevőnek nincs dekódere, akkor is minőségveszteség nélkül lejátszhatja
a lemezt, csak persze akkor le kell mondania a CX-albumok 20 decibeles
dinamikatöbbletéről. "Ez az a 20 decibel, amire a mai lemezeknek
szükségük van, hiszen a legjobb kiadványok dinamikája sem haladja meg
a 60-65 decibelt" - állapítja meg a HFS, és erre mi csak nyelünk
egyet, mert a magyar lemezek dinamikája a legjobb esetben is csak 45
decibel.
* Teszt: Yamaha A-1060 erősítő, Carver C-1 előfok, JWS Poseidon,
Monitor Audio MA 84, Sony-Wega Direct 200 és 100 hangdobozok, valamint
a 6000 márkás Magnat hangsugárzó rendszer a Klein-féle ionizációs
csipogóval, amelyről múltkori lapszemlénkben már írtunk.
Magnat hangsugárzó a Klein-féle ionizációs csipogóval. A kis mosógép
csupán a középsávtól felfelé dolgozik, a basszus az alsó, nagy
szekrényből szól (HiFi Stereophonie)
* Mintha csak illusztrációnak szánták volna előző számunk
Korlátolt Felelősségű Magnók című cikkéhez, fényképet közölnek a
Luxman kísérleti kazettás magnójáról. Ezen két görgő segítségével
kihúzzák a szalagot a kazettából, hogy valóban gondosan elrendezett
pályán futtathassák. Haffner István, a Mechanikai Laboratórium
laborvezetője a kép láttán most vagy arra gondol, hogy a nagy
szellemek találkoznak, vagy arra, hogy "mit ér a konstruktőr, ha
magyar".
A Luxman kísérleti kazettás szalagjátszója. (HiFi Stereophonie)
December
Teszt összesen 31 hangszedőről. A legolcsóbb 35, a legdrágább 1800
márka.
1982. január
Huszadik születésnapját üli a HiFi Stereophonie; ezzel a számmal
lép 21. évfolyamába a lap. A jubileumi kiadást a hifi-cégek töltik ki
PR-cikkekkel: saját 20 évvel ezelőtti gyártmányaikat szembesítik mai
csúcskészülékeikkel.
* Huszonöt (40-600 márkás) dinamikus fejhallgató tesztje.
Hi-fi News & record review
1981. szeptember
Valóban rosszabb-e a gömbsüvegű, "kónuszos", "szférikus" - szóval,
a hagyományos hangszedőtű, mint az elliptikus vagy pláne a
Shibata-szerű? A. N. Beal még egyszer felülvizsgálja a
tűhegy-geometriát, és a következőket állapítja meg. A szférikus tűnek
valóban korlátozott a barázdakövető képessége, legalábbis 5kHz
fölött, és a hiba annál nagyobb, minél beljebb halad a tű a lemezen.
Mindebből azonban sokkal kevesebb baj származik, mintsem gondolnánk.
Sőt...
Félreértés ne essék: amikor minden tökéletes, a Shibata tűhegy
valóban, jobb - ámde e világon többnyire semmi sem tökéletes, így
például a gyémánttűk profilkiképzése és polírozása, valamint a
montázsuk sem. A gömbsüveg-tűhegyet könnyebb gyártani, könnyebb szépen
felpolírozni és csaknem lehetetlen elmontírozni. Ezzel szemben a
korszerűbb geometriájú tűhegyek a legtöbbször nincsenek szépen
kialakítva-felcsiszolva, és nehezebb is precízen beállítani őket. Így
aztán a szférikus tű helyenként torzítani fog bizonyos lemezeken, a
drágább tűk pedig esetleg állandóan torzítani fognak bármiféle
lemezen.
A szerző ebből azt a következtetést vonja le, hogy az olcsó és a
középkategóriájú hangszedők sokkal jobbak lehetnének, ha a gyárak a
pénzt nem a (szokásosan) gyönge minőségű elliptikus és Shibata-szerű
tűhegyekre költenék, hanem arra, hogy a tűhegy kifogástalan profilú és
jól polírozott legyen - mégha gömbsüveg-alakú is.
* A Szubjektív Hang rovatban Paul Messenger szóba hozza az Ortofon
új tesztlemezét (Demó-lemezek című cikkünkben részletesen írunk erről
az albumról); és ő is dicséri az Opus-felvételek természetes
hangzását. Elismerően ír a Sony egyik hangdobozáról is, az
SSG-1/II-ről, amely Messenger szerint sokkal kelendőbb volna, ha más
márkanév állna rajta. Olyan, mintha nem is Japánban gyártották volna -
és tényleg nem Japánban gyártották, hanem az NSZK-ban, mégpedig a
norvég VIFA (régebbi nevén: SEAS) hangszóróiból. A Sony mellesleg maga
is úgy hirdeti ezeket a dobozokat, hogy "európai fülekre hangolva... "
* Folytatja teremakusztikai cikksorozatát Peter Mapp. Egyetért
azzal, hogy a hangdobozokat lehetőleg el kell húzni a falaktól, és
hozzáteszi: éppígy a hallgatóságnak is legalább egy méternyire kell
ülnie a hátsó faltól, hogy a visszavert jeleket a kellő arányban
hallja: Ez persze újabb helyveszteséggel jár, és tekintve, hogy - Mapp
legutóbbi felmérése szerint - az angolok többsége is legfeljebb 4x5-6
méteres szobában hallgat zenét, megértjük a cikk summáját, miszerint
"csodálkoznunk kell, hogy ilyen körülmények között hogy az ördögbe
vagyunk képesek egyáltalán sztereózni a lakásban". A fentemlített
ördög azért nem ennyire fekete, és később, a cikksorozat záró
darabjában a szerző is megpróbál tanácsokat adni a lakószoba
akusztikájának optimalizálására. Ezeknek ismertetésére azonban
túlságosan szűk ez a sajtószemle-rovat.
November
* Hatalmas kazetta-teszt eleje. Folytatása decemberben és
januárban.
December
Valaha az Audio című amerikai újság javasolta ezt az ötletet egyik
áprilisi számában - a japánok viszont meg is valósították.
Valószínűleg ez a világ legkisebb lemezjátszója (az ára körülbelül 25
dollár): egy hangszedővel, erősítővel és hangszóróval ellátott kis
Volkswagen-modell, amely körbe-körbe szaladgál a lemezen, és közben
lejátssza azt. Állítólag nem nyávog annyira, hogy ki ne lehetne venni
a zenét. A HFN/RR szerint tovább javulna a kocsi barázdakövető
képessége, ha radiál-abroncsokkal látnák el.
* Forgalomba még nem került ugyan, de Collomsnak már odaadták
tesztelésre a Hitachi digitális kazettás magnóját, a PCM-V100-at Az
angol szakíró megítélése szerint ez a 14 bites masina máris jobb a
38cm/s szalagsebességű analóg szalagjátszóknál: szinte
minőségveszteség nélkül játszik vissza mindent, vették bár fel
rádióból, analóg mesterszalagról, vagy hanglemezről mágneses
hangszedővel. Csupán akkor romlott észrevehetően a hangkép ha extra
minőségű MC-hangszedővel lejátszott hanglemez műsorát vették fel a
PCM-magnóra. (Ebben mi ellentmondást érzünk, mert igaz ugyan, hogy a
mozgótekercses hangszedők magasátvitele eredendően tisztább és
szélesebb sávú, mint a mozgómágneseseké, de a hanglemez mégiscsak
analóg mesterszalagról készül, és mint kópia, nyilván gyengébb
minőségű az eredetinél.)
Elhihető viszont, hogy a Hitachi torzítása máris kisebb volt, mint
a félprofi analóg magnóké - és ez a masina, úgy mellesleg, egyben
videomagnó is! Az ára (majd ha kapható lesz) 900-1000 fontsterlingre
tehető; összehasonlításul, egy Revox B77 most 600 fontba kerül
Angliában. Ami a műsoridőt és a szalagköltséget illeti, a 45 perces
analóg sztereó műsor 38cm/s szalagsebességgel és félsávon mintegy 13
fontba kerül, a kétórás digitális hangfelvétel pedig csak 7 fontba.
A Hitachi hátrányai: az ára (ez később nyilván csökkenni fog), a
méretei (egyelőre jóval nagyobb a szokásos kazettás deckeknél),
valamint az az enyhe, de kivehető mechanikus zaj, amely a forgófejes
kivitel velejárója. Egyébként, ha nem is a Hitachi, de - ugyancsak
Japánból - a JVC máris bejelentette, hogy olyan digitális magnót hoz
piacra, amely már rögzített fejes, és közönséges (audio)
metál-kazettával játszik.
1982. január
Ezt se hittük volna, hogy valaha is magyar készüléket tegyenek ki
a HFN/RR címoldalára! És lám: a januári szám címlapfotója a
Rubik-kockát ábrázolja..., azzal, hogy ez sem nagyobb, mint a Carver
cég kockaalakú, miniatürizált szuper-végerősítője. (Vagy fordítva?
lehet, de ez már igazán mellékes...)
* Aki emlékszik még a "pumpálós" Luxman lemezjátszóra, nézze meg
az Audio Technica új lemezalátétjét, amelyet mindössze 167 fontért
vesztegetnek. Neve: AT 666 Vákuum Lemez-Stabilizátor. Egy zseb-pumpa
segítségével szívja rá a lemezt a tányérra. Amikor a vákuum már
létrejött, és le akarjuk játszani a lemezt, előzőleg mindig le kell
oldani a kábelt a tányérszelepről - érthető okból.
Audio-Technica AT 666: pumpálós lemezjátszó helyett egyelőre csak
pumpás lemezpárna, 167 fontsterlingért (HFN/RR)
* Lemez, vagy műsoros kazetta? Angus McKenzie új cikksorozatba
kezd: felméri mindkét műsorforrás erényeit és hátrányait,
összehasonlítva ugyanazon zeneműveknek hanglemezen és műsoros kazettán
forgalomba hozott felvételeit. A kazetták hangminőségéről ezentúl a
lemezkritikai rovatban is rendszeresen írni fognak. (A teszt még
hónapokig elhúzódik.)
Február
A "Bell Lab" sztori. Ez tulajdonképpen magának a High Fidelitynek
és a sztereó felvételi technikának a története, s azzal kezdődik, hogy
1931-32-ben az amerikai Bell Telephone Laboratories új módszerrel
kísérletezett, hogy méltóképpen rögzíthesse a Leopold Stokowski által
vezényelt Philadelphia Zenekar játékát. Ez volt az előzménye az első
igazi zenekari felvételnek, amelyet két évvel később Alan Blumlein
készített Angliában. (Azzal a bizonyos Blumlein-féle keresztpáros
mikrofonnal?) A Bell Laboratórium akkori mérnöke, Arthur Keller ma is
él; a HFNRR most kezdődő cikksorozata is jórészt az ő
visszaemlékezésein alapszik.
* Paul Messenger ezúttal új hangszedőkről hallatja az ő Szubjektív
Hangját. Az egyik a Pickering XLZ/7500S; ez mágneses típus, de kis
feszültséget szolgáltat, tehát elő-előerősítő kell hozzá, akár az
MC-típusokhoz. Messenger dicséri ugyan az új Pickeringet, de azért
jócskán a menő MC-modellek mögé helyezi a ranglistán. (Erre mondják,
hogy a kecske sem lakik jól, a káposzta sem marad meg?) Az
XLZ/7500S-nek van egyébként egy olcsóbb, "normál" kimenőfeszültségű
változata is, az 5000/S. Egyik olvasónk nemrég lelkesen írt róla;
rossz aligha lehet.
A másik érdekesség: egy közönséges mozgótekercses hangszedő, nem
mástól, mint a Bang & Olufsen cégtől. Meglepő, hiszen ez a dán firma
eddig kizárólag mágneses típusokat gyártott. Messengertől most
megtudjuk, hogy a mozgótekercses elv eredeti szabadalmának birtokosa
éppen a B & O. Az új hangszedő, az MMC 20 egyébként ma még csak
prototípus formájában létezik.
* Fejhallgatóteszt: 17 típust mutatnak be. Mindegyiket ugyanannak
a hölgynek a fején fényképezik. A hölgy nem éppen fotómodell, s nála
csak a 17 fejhallgató frekvencia-menete a kevésbé megnyerő. Az
eredmény szépen harmonizál a HiFi Stereophonie 1981. januári
fejhallgatóvizsgájának eredményével, és legalább részben magyarázatot
ad a fejhallgató-viselet ellenzőinek magatartására.
HI-FI ANSWERS
Ebben az évben már nem kaptuk a HFA-t, csak egy árva augusztusi
szám futott be, valószínűleg véletlenül. Kapcsolatba léptünk a lap új
szerkesztőjével, Keith Howard-dal, és az ő ígérete nyomán decembertől
kezdve remélhetőleg újra rendszeresen olvashatjuk a brit audiofilek
kérdéseire adott Hifi Válaszokat. Sajtószemlénkben természetesen
inkább csak a cikkekből idézünk, hiszen a HFA kérdés-felelet játéka,
tanácsadó szolgálata kifejezetten az angol piac választékán alapul.
1981. augusztus
Körkérdést intézett a HFA mindazokhoz a cégekhez, amelyek
aktívsugárzókkal is foglalkoznak: mondják el ők, miben látják ennek a
technikának az előnyeit. (Mint Olvasóink közül már sokan tudják, az
aktívrendszerekben az előerősítő és a meghajtóerősítő után máris a
keresztváltó következik, és külön teljesítményerősítő hajt meg minden
egyes hangszórót.) Nem mindenki nyilatkozott, de a lista így is népes.
A legalaposabb választ Bob Stuart, a Meridian főkonstruktőre adta. Ő
megkülönbözteti az aktívsugárzók két generációját: azt, amelyikben
bármiféle hangsugárzó-egységeket párosítanak tetszőleges
elektronikákkal, és azt, amelyikben a hangsugárzókat-erősítőket
egyszerre tervezik meg. Az utóbbi rendszer minden szempontból
optimalizálható, olyannyira, hogy (legalábbis egy bizonyos minőségi
szint fölött) még olcsóbb is lehet a szokásos
passzívhangsugárzó-plusz-erősítőnél. Felhívja a figyelmet arra is,
hogy aktívrendszert tervezni nem gyerekjáték, és ha csupán azt
tesszük, hogy külön-külön végerősítővel hajtjuk meg egy egyébként jól
megtervezett passzív doboz hangszóróit, az eredmény valószínűleg
rosszabb lesz, mint ha hozzá se nyúltunk volna az eredeti
konstrukcióhoz.
* A múlt év szenzációja az új elektrosztatikus Quad volt, az
ESL-63. Éppolyan "ellentmondásos hangszóró-egyéniség", mint amilyen az
elődje volt: lesz, aki rajongani fog érte, s lesz, aki hallani sem
akar (zenét) róla. A HFA mindenesetre hat munkatársának is kiadta a
Quadokat otthoni kipróbálásra. Mind megállapították, hogy a középsáv
fenomenális, de a basszus még mindig nem tökéletes. Abban is az
elődjére emlékeztet az ESL-63, hogy távol kell tartani minden saroktól
(az Északitól, a Délitől, továbbá a Keletitől és a Nyugatitól), vagyis
legalább másfél méterre el kell húzni a falaktól, és lehetőleg
állványra kell rakni. A Quad tehát ma sem egy "mindenki számára
ideális" rendszer - különösen nem az, persze, ha az árcéduláját is
megnézzük. Ezer font párja.
December
Mi az impedancia, hogyan kell értelmezni, milyen gondokat okoz a
hangszórók, illetve a hangszedők illesztésekor - ezt magyarázza el a
szerkesztő, Keith Howard.
Az év Reklámfotója. A Sony hirdetése: "Te is ilyen hatást érsz el, ha
nem megfelelő hangszedőt teszel a lemezjátszódba." A felvétel
egyébként -a szereplők számából ítélve- a Hattyukok Tava című balettet
ábrázolja. (Hi-Fi Answers)
1982. január
A hangkarok sajátrezonanciáját vizsgálja Adrian Orlovski, részben
Colloms mérései nyomán. Itt most nem a jólismert, 4-15Hz-es
hangkar-hangszedő rezonanciafrekvenciáról van szó, hanem azokról a
hangkép-elszínező állóhullámokról, amelyek a hangkarban keletkeznek a
tű gerjesztő hatására. E rezonanciák mérésével mi is kísérletezünk, és
amint találunk összefüggést a mérések és a hangminőség között, mi is
kiállunk a placcra diagramjainkkal. (Addig nincs sok értelme.)
* Három zajcsökkentő rendszert hasonlít össze J. M. Hughes: A
Dolby-C, dbx és a HighCom közül az utóbbinak a hangképét ítéli a
legjobbnak.
Február
Tunerteszt - olyan, amilyet majd mi is szeretnénk csinálni. Noel
Keywood a lakószobában rendezi be "adóállomását", hogy a saját
tesztlemezeivel vizsgáztassa a sztereó rádióvevők szubjektív
hangminőségét. Jó nagy különbségeket észlel.
* Itt is kíváncsiak az új "alacsony kimenőfeszültségű mágneses
hangszedőre", a Pickering 7500/S-re. Az ítélet: akkor már inkább MC.
Audio
1981. május
Bemutatják a Dolby-C zajcsökkentő rendszert. (A Dolby-C körülbelül
olyan, mint két Dolby-B egymásután. Ez nem valami szakszerű
magyarázat, de a lényeget tekintve helytálló.)
Június
Aki vonzódik az olyasfajta egzotikumok iránt, amilyenek a
tangenciális, tehát szöghiba nélkül játszó hangkarok, az Audio júliusi
számában megtalálja a teljes családfát, a pleisztocén-korszakban
kihalt Marantz SLT-12-vel kezdve a Rabco-modelleken át egészen a
Pioneer lineármotoros hangkarjáig. A szubjektív a hangminőségükről
persze nem sok szó esik, ami érthető is, hiszen hiteltérdemlő módon
eddig még csak nagyon-nagyon kevés hangkarról sikerült bebizonyítani,
hogy jobb az átlagosnál - és mit tesz isten, egyetlen tangenciális
kivitelű típus sem akadt közöttük.
Július-augusztus-szeptember
Ez a három szám egy kissé egybefolyik, elsősorban egy háromrészes,
de a Háború és békénél azért rövidebb cikksorozat jóvoltából. Ebben
egy bizonyos Robert R. Cordell biztatja a vállalkozó kedvű amatőröket
egy torzításmérő építésére.
* A mi szempontunkból érdekesebbnek látszik G. J. Adams-nak, az
angol B & W gyár mérnökének kétrészes cikke (augusztus-szeptember), a
lézer-interferometriás eljárásról, amellyel a hangszóró-membránok
betöréseit, szabálytalan mozgásformáit igyekeznek felderíteni. Sok más
cég is végez hasonló vizsgálatokat, információik általában egy kissé
reklámszagúak, de Adams cikke tárgyilagosnak, alaposnak, szakszerűnek
tűnik.
Lézer-interferometriás hangszórómembrán-vizsgálat a B&W gyár
laboratóriumában (Audio)
Október
Ez a szám, mint minden évben, most is a Directory, azaz a
Hifi-Évkönyv: ezernyi adatot tartalmaz a cégekről, a cégek
gyártmányairól, e gyártmányok paramétereiről - és a paraméterek
áráról.
November
Kiegészítés a Directory-hoz: magnószalag-fejezet.
* Bemutatják a DNR-t, a National cég zajcsökkentő elektronikáját,
amely egy új IC-n alapul.
December
A tesztek közül indokoltnak látjuk kiemelni a Sony PS-X800
lemezjátszóét. Ez a masina hangszedő nélkül 850 dollárba kerül, a
karja a Biotracer Uni Motion Tonearm névre hallgat. Különleges
tulajdonsága, hogy eliminálja a hangkar-hangszedő mélyfrekvenciás
rezonanciáját. Egy ennyire drága és bonyolult gép tesztjétől
elvárhatnánk, hogy gondos mérésekkel próbálja igazolni (vagy cáfolni)
a tervezők elképzeléseit, de az Audio-ból csak annyit tudunk meg a
Biotracer-ről hogy egy (1) bizonyos hangszedővel a hangkar-hangszedő
rezonancia mindössze 1 decibelt tett ki.
- dl -
*
Audiofil-teszt
Ne csalj, mert csak magadat csapod be! Válaszolj Te is
becsületesen az alábbi kérdésekre, amelyeket egy amerikai kiadvány
nyomán közöl a Hi-Fi News & Record Review, hogy olvasói felmérhessék
saját audiofil-hányadosukat. (Ahogyan az intelligencia-hányadossal a
szellemi képességeket, az audiofil-hányadossal a zeneszeretet
mélységét lehet meghatározni.) Íme a teszt-kérdések
1. Ha a hifi-berendezésed több mint kétszer annyiba került, mint a
lemezgyűjteményed, adj magadnak 10 pontot.
2. Ha a múlt évben NEM voltál valamiféle (élő) zenei előadáson, ez
is 10 pont.
3. Ha lemezgyűjteményednek több mint 10 százaléka demó-kiadvány,
írj be még 10 pontot.
4. Számold össze a LED-eket (fénykibocsátó diódákat) a
készülékeiden. Mindegyik készüléken találsz egyet, azt, amelyik a
bekapcsolást jelzi. Az összes többi LED-ért 1-1 pont jár.
5. Előfordult-e már, hogy leoltottál minden lámpát a szobádban,
hogy lásd, hogyan világít a hifi-berendezésed a sötétben? Ha igen, 10
pontot kapsz érte.
6. Minden egyes hifi-újságért, amelyet rendszeresen olvasol
számíts fel magadnak 2-2 pontot. (A magyar olvasónak ehelyett 5-5
pontot javasolunk minden egyes, hifivel is foglalkozó sajtótermékért,
újságért vagy könyvért, beleszámítva természetesen a miénket is.) Nem
kapsz pontot, ha a lemezkritikákat is elolvasod.
7. Tíz pont jár, ha előfordult, hogy benéztél egy hifi-boltba
(nálunk: RAVILL, KERAVILL, RAMOVILL, BÁV üzletbe), a kereskedő
megkérdezte, mivel szolgálhat, mire Te: "köszönöm, csak körülnézni
jöttem". (Ez a lényeges benne, ez a "körülnézni".)
8. Kicserélted-e egyetlen év alatt hifi-berendezésed bármelyik
láncszemét több mint egyszer? Ez is hoz Neked 10 pontot. (Elhasznált
tű cseréje nem számít.)
9. Van-e a hifi-berendezésedben olyan komponens, amely a hangkép
módosítására szolgál (ekvalizátor, dinamika-korrektor, zajcsökkentő
stb.)? Ha igen, írj be magadnak még 10 pontot.
10. Ha úgy érzed, hogy nehéz végighallgatni egy teljes
nagylemez-oldalt anélkül, hogy valamit állítani ne kéne a
készülékeiden - kijár még 10 pont.
A számítás nagyon egyszerű. Ha több mint 60 pontot szereztél,
"nehézsúlyú" audiofil vagy. A 30-60 pont határozott, de még
gyógyítható audiofil-alkatra utal. Ha még 30 pontot sem tudtál
összeszedni, megbuktál a vizsgán. Gratulálunk: úgy látszik, Téged még
mindig jobban érdekel a hifinél a zene. Végül, ha egyetlen árva pontod
sincs - akkor feltehetően csaltál.
*
L'Audiophile
Jó, hogy tartalékoltuk a 19-20. számot, máskülönben most nem lenne
miről írnunk: Az Audiophilehez bizony nehezen jut hozzá
szerkesztőségünk. Pedig a magyar olvasók - s különösen a barkácsolni
tudók - igencsak kíváncsiak a ezoterikus kapcsolási rajzokat is
rendszeresen közlő francia folyóiratra. Azoknak, akik
szerkesztőségünknél szoktak érdeklődni az Audiophile példányai után,
hadd adjunk ezennel kéretlen tanácsot. Az előfizetés, még a kollektív
is, drága mulatság, de az elektronikai, általános műszaki, zenei stb.
szakkönyvtárak megengedhetik maguknak, és ha az olvasók kérik,
szívesen előfizetnek. Különösen a nagy könyvtárak szerzeményezési
osztályait érdemes felkeresni.
19. szám (1981, február)
"Az ismeretlen audiofil" címmel közlik annak a kérdőíves
felmérésnek az eredményét, amelyet a folyóirat olvasóinak körében
végeztek. A legnépszerűbb márkáknak ezek bizonyultak: Shure, SME,
Thorens, Quad, Yamaha - és persze az Audiophil, amelynek, mint tudjuk,
saját műhelye van. Ehhez csatlakozik a főszerkesztő, G. Chretien
jegyzete a felméréshez kapcsolódó közvéleménykutatásról, melyben az
olvasók a folyóirat rovatait minősítették. Talán számunkra sem
tanulság nélkül való, hogy az olvasók a hifi-kapcsolásokról szóló
cikkeket várják a legnagyobb érdeklődéssel, de a MOD rovatot is
szívesen fogadják. Közepes sikert arattak az audio-témájú tanulmányok
és az (egyébként kisszámú) tesztek. A legkisebb érdeklődésre a
hangszerekről szóló cikkek számíthatnak. (Tapasztaltuk. A szerk.)
* A félig francia, félig japán mérnök-sámán, J. Hiraga ezúttal egy
meglehetősen klasszikus kapcsolást ismertet "140 wattos csöves
erősítő" című cikkében. A bemenő jelet egy ECC 82 (ECC 802S) első
triódája fogadja. A másik trióda "cathodyne" típusú fázisfordító
(pozitív feszültségvisszacsatolás, kis kimenő impedancia). A meghajtó
fokozat egy ellenütemben kapcsolt E 80 CC (12 BH 7) kettőstriódán
alapul, majd hagyományos RC-csatolással következnek a végcsövek, a
kétszer két, párhuzamosan kapcsolt EL 34. A kimenőtranszformátor
osztott primer tekercse részben a katódkörben helyezkedik el. A
globális negatív visszacsatolás a szekunder egyik sarkáról indul,
nincs tehát külön visszacsatoló-tekercs, mint a régi Marantzban vagy
az EA 057-ben. Ha az erősítőt gondosan építjük meg, néhány százalék
torzítás árán elhagyható az egész negatív visszacsatoló hurok.
(Ugyanebben a számban Hiraga jól tájékozottan áttekinti az
erősítő-áramkörök fejlődését, kezdve a sort egy 1916-os Western
Electric-kel.)
* J. Mahul írása A szalaghangszóró címet viseli. Az ötvenes évek
közepe óta gyártanak olyan dinamikus elvű magassugárzókat, amelyeknek
mágneskörében nem tekercs, hanem szalag (ribbon) rezeg. A cikk
áttekinti a rendszer fejlődését az ősi EMI, aztán a Decca-Kelly-féle
hangszórótó) a legújabb Pioneerig és Technicsig. Ezekután külön
fejezetet szentel a legújabb vívmánynak, a nyomáson alapuló
szalaghangszórónak, melyet - kapaszkodjék meg az olvasó - "az egyik
prágai egyetemen alkottak meg, és még nem kezdődött meg a
sorozatgyártás. Ez rendkívül sajnálatos, mivel az új hangsugárzó
alapelve csakugyan érdekes, és a hasonló típusú hangszórókkal szemben
határozott előnyöket ígér". Mahul azután részletesen beszámol a
csehszlovák prototípus kitűnő tulajdonságairól.
* Az EMT 930-as studiólemezjátszóról ír valósággal elragadtatott
tanulmányt J. C. Verdier. Ez egy régi, az ötvenes évek elején
konstruált, dörzskerekes készülék. Verdier tüzetesen ismerteti a
felépítését: nincs benne semmiféle rugalmasan felfüggesztett rész, a
parazita rezgéseket nem rugókkal, hanem szilárdan kapcsolt nagy
tömegek tehetetlenségével csillapítják. (Dübörög is, mégpedig alaposan
- mondják rádiós ismerőseink. A szerk.)
* Egy karmester arcképe: Otto Klemperer. Életrajzot és
diszkográfiát közöl róla S. Combier. Nem szól a mester budapesti
éveiről - aminthogy a diszkográfia sem ismeri még a Hungaroton új
archívlemezeit.
20. szám (1981. május)
A régi Erzsébet-híd fényképével és a dantei Paradicsom
Magyarországról szóló két sorával hazánkat köszönti az Audiophile
karmesterportréja: J. D. Mondolininak Reiner Frigyesről írt cikke.
(Milyen szégyen, hogy Reiner felvételei, köztük a világhírű
Bartók-felvételek, egyetlen szovjet lemez kivételével teljességgel
beszerezhetetlenek Magyarországon...)
* Hiraga folytatja 140 wattos csöves erősítőjének ismertetését.
Ezúttal főleg a csövekkel foglalkozik. Hosszan elsiratja a
mérőerősítők, lemezvágók számára gyártott, csodálatosan lineáris ipari
csövet, a már sehol sem található E 80 CC-t, s megállapítja, hogy
helyette elfogadható egy amerikai, RCA-gyártású 12 BH 7A kettőstrióda.
Ennek is van magyar vonatkozása. Szegedi olvasóink számára van két
hírünk, egy jó és egy rossz. Előbb a jó: a szegedi Elektron-boltban
ládaszámra szokott állni az E 80 CC, leértékelve. A rossz hír: Hiraga
sajnos gyári transzformátort használ s nem közli a receptet.
* Kísérlet a lemezjátszó akusztikai elszigetelésére - ez G. Marec
cikkének címe. A kísérlet - mint fényképünk mutatja - impozáns,
emlékműszerű épületben testesült meg. Az alapelv valahogy így
fogalmazható meg: tégy betonfalakkal körülvett homokozóba egy Frédi és
Béni mintájú kőlemezjátszót.
A Flinstone-család háziállata? Akkor bizonyára Dino a beceneve.
(Audiophile)
* Az Orthophase hangszóróról ír egy vállalkozó kedvű
kisüzem-tulajdonos, E. Spiteri. (A magyar olvasó Jecklin könyvéből
ismerheti ezt az 1961-től rövid ideig gyártott hangszórót, mely
lapsugárzó, de nem sztatikus, hanem elektrodinamikus elvű.) A szerző
megpróbálkozik az Orthophase egy változatának gyártásával. Megteheti:
e hangszórót ma már nem védi szabadalom.
* Audio és Asztrológia - érdekes, ugye? Hiraga cikke. Különböző
japán és kínai táblázatokat tesz közzé; ezek segítségével bárki
kiszámíthatja, mikor tanácsos - mondjuk erősítőt vásárolnia, illetve
hogy milyen égtájak irányában szerelje fel a hangdobozait. Lehet benne
valami. Mi is tudjuk, hogy pénteken gyártott készüléket nem szabad
megvenni. (Akkor ugyanis már mindenki a víkendre összpontosít.)
Vajon mit szólna a JBL ehhez az optimálfázisú JBL-monitorhoz?
(Különleges hangsugárzókonstrukció az Audiophile-ből)
H. I.