Audio-kultúra



Mi a különbség hifista és audiofil között? Tulajdonképpen semmi. Legalábbis rokonértelmű, de inkább azonos jelentésű szavak ezek: hifi-kedvelő, audiofil, diszkofil, hangbarát, lemezbarát - meg még ami nyelvünk vagy a tollunk hegyére perdül. A nyelv: egyezményes rendszer. Ha elhatározzuk, hogy ezek a szavak ugyanazt jelentik, akkor valóban ugyanazt is fogják jelenteni. És mégis, egyre inkább úgy érzem, hogy a hifista és az audiofil nem ugyanaz. Akkor kezdtem gyanítani ezt, amikor egy barátom elmesélte, hogy kinn járt az Államokban, és meglátogatott egy igazi csúcsberendezést (illetve, állítólag nem azt látogatta meg, hanem a gazdáját - dehát minek ámítsuk magunkat). Volt ott elektrosztatikus hangsugárzó szub-basszussal, ribbon-csipogóval, volt ott aktív keresztváltó, márkásabbnál-márkásabb teljesítményerősítőkkel; az MC hangszedő és transzformátora árán ékszereket lehetett volna vásárolni. No és hogyan szólt ez így, együtt? "Tudjisten - mondta a barátom bánatosan -, nem szólt különösebben jól." Így jár a dzsesszkedvelő - gondoltam-, ha szimfonikus zenével traktálják. De aztán egyszer magam is összetalálkoztam, persze külföldön, egy ilyen High End Audio berendezéssel - és én sem tudtam elfojtani csalódásomat: "Ennyi az egész?...". Igaz, nem hallgathattam sokáig (zavartalanul még kevésbé), tehát nem volt időm levetkőzni a vizsgabiztosi magatartást és elmerülni a H-moll mise hullámaiban, egyetlen dologra összpontosítva: arra, hogy íme, Bach zenéje szól... És hát a magunkfajta szegény ördög túlságosan nagy tisztességnek érzi, ha az evangéliumi zenét Márk evangélista (Mark Levinson) tolmácsolja neki. Ez mind-mind magyarázat, de nem mentség. "A hiba az Ön készülékében van." Mindez akkor tudatosult bennem igazán, amikor legutóbb - többszázadiknak - egyik olvasónk megint azzal fordult hozzánk, hogy szeretné meghallgatni a mi kontrollhangszórónkat. (Ez az a kérés, amit valóban őszinte sajnálatunkra sem tudunk teljesíteni.) Ennek a levélnek egyik mondatát azóta sem felejtettem el. "A komolyzenét nem szeretem, a popkoncerteken gyalázatos a hangminőség; hadd halljak már egyszer valamit, ami igazán jól szól." Ez az, erről van szó: nem szeretjük eléggé a zenét. És hogyan is találna kielégülést bárki is a Reprodukcióban, ha nem szereti Azt, amit reprodukálni próbál? Ez hát a különbség hifista és audiofil között. Az egyik nem tudja, hogy mit akar, csak folyvást vadászik az egyre szebb hangú készülékekre - és mindig kielégítetlen marad. A másik viszont a zenét szeretné hűségesen megszólaltatni. Természetesen ő is örökre kielégítetlen marad. De ő legalább tudja, mit akar.