Audio-kultúra |
Mi a különbség hifista és audiofil között?
Tulajdonképpen semmi. Legalábbis rokonértelmű, de inkább azonos
jelentésű szavak ezek: hifi-kedvelő, audiofil, diszkofil, hangbarát,
lemezbarát - meg még ami nyelvünk vagy a tollunk hegyére perdül. A
nyelv: egyezményes rendszer. Ha elhatározzuk, hogy ezek a szavak
ugyanazt jelentik, akkor valóban ugyanazt is fogják jelenteni.
És mégis, egyre inkább úgy érzem, hogy a hifista és az audiofil
nem ugyanaz. Akkor kezdtem gyanítani ezt, amikor egy barátom
elmesélte, hogy kinn járt az Államokban, és meglátogatott egy igazi
csúcsberendezést (illetve, állítólag nem azt látogatta meg, hanem a
gazdáját - dehát minek ámítsuk magunkat). Volt ott elektrosztatikus
hangsugárzó szub-basszussal, ribbon-csipogóval, volt ott aktív
keresztváltó, márkásabbnál-márkásabb teljesítményerősítőkkel; az MC
hangszedő és transzformátora árán ékszereket lehetett volna vásárolni.
No és hogyan szólt ez így, együtt?
"Tudjisten - mondta a barátom bánatosan -, nem szólt különösebben
jól." Így jár a dzsesszkedvelő - gondoltam-, ha szimfonikus zenével
traktálják. De aztán egyszer magam is összetalálkoztam, persze
külföldön, egy ilyen High End Audio berendezéssel - és én sem tudtam
elfojtani csalódásomat: "Ennyi az egész?...". Igaz, nem hallgathattam
sokáig (zavartalanul még kevésbé), tehát nem volt időm levetkőzni a
vizsgabiztosi magatartást és elmerülni a H-moll mise hullámaiban,
egyetlen dologra összpontosítva: arra, hogy íme, Bach zenéje szól...
És hát a magunkfajta szegény ördög túlságosan nagy tisztességnek érzi,
ha az evangéliumi zenét Márk evangélista (Mark Levinson) tolmácsolja
neki. Ez mind-mind magyarázat, de nem mentség. "A hiba az Ön
készülékében van."
Mindez akkor tudatosult bennem igazán, amikor legutóbb -
többszázadiknak - egyik olvasónk megint azzal fordult hozzánk, hogy
szeretné meghallgatni a mi kontrollhangszórónkat. (Ez az a kérés, amit
valóban őszinte sajnálatunkra sem tudunk teljesíteni.) Ennek a
levélnek egyik mondatát azóta sem felejtettem el. "A komolyzenét nem
szeretem, a popkoncerteken gyalázatos a hangminőség; hadd halljak már
egyszer valamit, ami igazán jól szól." Ez az, erről van szó: nem
szeretjük eléggé a zenét. És hogyan is találna kielégülést bárki is a
Reprodukcióban, ha nem szereti Azt, amit reprodukálni próbál?
Ez hát a különbség hifista és audiofil között. Az egyik nem tudja,
hogy mit akar, csak folyvást vadászik az egyre szebb hangú
készülékekre - és mindig kielégítetlen marad. A másik viszont a zenét
szeretné hűségesen megszólaltatni. Természetesen ő is örökre
kielégítetlen marad. De ő legalább tudja, mit akar.