Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon.
Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával.
(Válaszboríték fölösleges.) Kérjük, hogy lehetőleg
géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből közérdekű,
továbbra is megtalálják a Hangszervíz hasábjain.
A "..." kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért
térítés nélkül közreadjuk Olvasóink adásvételi és
cserejavaslatait ("Böngésző"), csak ne feledjék, hogy
minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges.
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
Ezt a rovatunkat június 27-én zártuk. Következő lapzártánk várható
időpontja szeptember 20, és a magazin december elején jelenik meg
legközelebb. A régebbi lapszámok közül az első öt már végleg
kifogyott, a 6-8. kiadás néhány példánya még megtalálható a Lapkiadó
Vállalat Thököly út 21. szám alatti hírlapüzletében.
Visszhang
László István
Budapest, Thököly út 106/A 1146
Önök azt írják, hogy örömmel veszik az olvasói észrevételeket, hát
most szeretnék egy kis "örömet szerezni".
Lapjuknak kezdettől fogva olvasója vagyok, úgy érzem, a maga
területén minden igényt kielégít, azok szerint is, akik a nívós
külföldi szaklapokat is ismerik. Biztos vagyok benne, hogy sokkal
jobban nem lehetne csinálni, mégis hadd hívjam fel a figyelmet néhány
- talán már mások által is észrevételezett - ellentmondásra.
Meghökkentett, hogy 2. számuk közepén képesek voltak két teljes
oldalt szentelni a "kitűnő" Disco baby rádiónak, s az 5. számuk
Keravill reklámjából nem hiányzik a Tesla B 93 magnó sem. Önök, akik -
saját állításuk szerint is - adnak a külső és belső tartalomra,
összeegyeztethetőnek tartják hitvallásukat ezeknek a minden
szempontból olcsó készülékeknek a hifi "szent égisze" alatt történő
reklámozásával?! Más oldalakon esetleg éppen a háromszor-négyszer
drágább Akai GX-ről vagy a VT-tornyokról szedik le a keresztvizet...
Ezekkel úgy érzem, ellentétben áll, hogy szögestalpú bakancsaikkal
beletaposnak a kisebb-nagyobb VT-tornyok tulajdonosainak lelkivilágába
- gondolok itt elsősorban az ezzel kapcsolatos magnótesztekre. Az
odáig rendben van, hogy tárgyilagosak akarnak maradni, de talán azért
marad még némi zene a magnók - Uram, bocsá'! - dolbizált felvételeiben
is, még ha azokat VT-dobozokkal hallgatjuk is meg. Tapasztalatból
beszélek, hallottam már! Bizonyos, hogy a 9-10 emeletes Akai
csúcstorony minden szempontból többet nyújt a hazai kínálatnál, de
azért valószínűleg nekünk is több pénzt kellene nyújtani. Az persze
nem baj, ha elvileg maximalisták vagyunk, de talán meg kellene maradni
a realitás talaján. Úgy gondolom, a VT-tornyok tulajdonosai közül az
utóbbi időben sokan elgondolkoztak azon - legalább is azok közül, akik
olvassák lapjukat -, vajon mit tegyenek: megköpködjék, összetörjék
készülékeiket, avagy ólmot öntsenek a saját fülükbe (?), amiért nem
hallják az Önök által súlyosnak ítélt hibákat?
Természetesen - talán egyoldalúnak tűnő - bírálataim ellenére is
hiszek benne, hogy jószándékkal próbálják irányítani olvasóik ízlését,
ítéleteit. Erre Magyarországon még sokáig szükség lesz.
Igazán nem szándékoztunk szögestalpú tesztjeinkkel "belegázolni a
kisebb-nagyobb VT tornyok tulajdonosainak lelkivilágába". Amit
leírtunk, "harag és részrehajlás nélkül" írtuk le, s titkon reméljük,
hogy levélírónk sem tartozik a fentebb aposztrofált VT-tulajdonosok
közé, ennélfogva őt sem a személyes sértődöttség vezeti, és így meg
tudunk maradni "az elvi síkon".
Rossz politika lenyakazni a küldöncöt, vagyis azt, aki a rossz
hírt hozta (vagy a tesztelést végezte). Ha mi egyáltalán nem csinálunk
semmiféle tesztet, ez mit sem változtat a VT hangsugárzók minőségén.
Ami pedig a realitások talaját illeti... de még mennyire, hogy
megmaradtunk a realitások talaján! Érdekes, hogy László István is az
ár és a minőség kapcsolatára utal, amikor az Akai csúcstoronyra
hivatkozik. Szeretnénk, ha belátná: pontosan úgy jártunk el, ahogyan ő
szorgalmazza. Ha semmilyen más hifi-berendezést nem lehetne kapni
Magyarországon, akkor egy VT torony vitán felül "jó vétel" lehetne. Ha
már van a boltban egy Merkury receiver, akkor korántsem ilyen
egyértelmű a dolog. És mivel itt van a VT-nél csak alig drágább, de
összehasonlíthatatlanul jobb Orion, a nagyobbik Videoton-torony
semmiképpen nem nevezhető jó vételnek. ugyanezzel a mércével mérnénk
(ha forgalomba kerülne idehaza) azt a bizonyos Akai "csúcstornyot" is.
Mellesleg, javasoljuk László Istvánnak, hogy - ha hozzáfér - próbálja
meg összehasonlítani az Orion erősítőt és tunert a legjobb Akaikkal.
Nincs kizárva, hogy komoly meglepetés fogja érni.
A hirdetések ügyére, Olvasóink engedelmével, kicsit később
szeretnénk visszatérni.
Holló János
Leninváros, Szamuely u. 10. 3580
Nem vagyok "írogatós típus", mégis a Hifi Magazin megjelent első
száma óta szaporodik a mondandóm és függetlenül attól, hogy levelemnek
bármi kézzelfogható eredménye származna, sorra veszem azokat.
A Hifi Magazin a magyar nyelvű folyóiratok sorában olyan hiányt
pótol, amelyet évi 3 számmal nem lehet pótolni. Miért nem jelennek meg
kéthavonta, vagy akár havonta (színvonalromlás nélkül!), hiszen a
tárgykör kimeríthetetlen, annál is inkább, mivel azt tűzték ki
zászlajukra, hogy mindent az alapoknál kezdenek?
Ne végezzenek félmegoldásokat. Nem jelenik meg Magyarországon
annyi új hanglemez (beleértve a zene minden ágát!), hogy ne lehetne
mindent ismertetni; sűrűbb megjelenéssel ezek az ismertetések még
aktuálisak is lehetnének.
Érdemes lenne statisztikát csinálni arról, vajon hányan hallgatják
olyan színvonalú hangdobozokkal hifi-készülékeiket, mint amilyennel
Önök tesztelnek... az olcsóbb megoldás egy "igazi" hifi
fejhallgató-erősítő családi gyufásdoboz lenne, amely lehetne szuper,
professzionális, "ennél jobb alig van", tehát "megveheted" színvonalú,
talán elérhető áron, talán leközölhető kapcsolási rajzzal, szóval
hozzáférhető állapotban. Mert most ilyen nincs. És mivel a fejhallgató
úgyis hozzátartozik a rendszerhez, az a fejhallgató is legyen olyan,
amely a technika mai színvonalának megfelelően épített. (A mai
technikát a meglehetősen drága, többnyire elektrosztatikus típusok
reprezentálják. A szerk.) Önök ennek igazi kezdeményezői lehetnének. A
kereskedelem hátha hallgatna a javaslatukra és elhinné, hogy a kisebb
pénzű vásárló először inkább erre adna ki relatíve sok pénzt...
Egy műszaki folyóirattól az olvasó azt várja, hogy hirdetései
legyenek figyelmet keltőek és információt adóak. (??? A szerk.) Az
Önök hirdetései vagy egyiket nem adják, vagy a másikat, vagy egyiket
sem.
Azt hiszem, nagyon sok olvasót érdekel azon kívül amit megvehet,
az is, ami csak álom. Mert az álom is lehet szép. Mindenesetre
folyamatosan jó lenne tudni, hol áll a hifi-kultúra ott, ahol már van.
Tehát komoly ismertető rovatot kellene nyitni a világszínvonalon álló
készülékek folyamatos bemutatására és azoknak az elektroakusztikai
szórakoztató-elektronikai cégeknek a bemutatására, amelyek
munkásságukkal azt kiérdemlik. Ennek sokkal jobban tudnék örülni, mint
egy sor semmitmondó információtlan hirdetési oldalnak.
Egyszóval lenne téma, de az évi 3 szám nem kecsegtet azzal, hogy
lényegesen több ismeretet fognak a jövőben terjeszteni, mint eddig.
Amit az eddig megjelent 7 számban olvastam, az tisztességes és
ígéretes munka volt. Csak kevés...
Mondjuk, meg tudnánk jelentetni ezt az újságot havonta (és persze
színvonalromlás nélkül - ez igazán a legkevesebb!). Kérdés, hogy
hajlandóak volnának-e az olvasók tízezrei minden hónapban 58 forintot
áldozni a hobbilapjukra. Kérdés, hogy hajlandóak volnának-e a gyárak
és a kereskedelmi vállalatok havonta súlyos pénzeket fizetni a Hifi
Magazinban megjelenő hirdetésekért. Kérdés, forgalomba kerül-e
Magyarországon valaha is annyi hifi-készülék, hogy havonta kelljen
minősíteni őket. Kérjük az Olvasót, ne törje a fejét ezeken a nagyonis
szónoki kérdéseken: valamennyire NEM a válasz. Szerencsére. Mert a mi
kis manufaktúránknak éppen annyira futja az erejéből, hogy
kínos-keservesen átlag 4 hónap alatt elkészüljön egy kiadással.
Minden témáért köszönetet mondunk, habár magunk is többoldalas
témajegyzékkel rendelkezünk. Szerepel benne ismertetés a neves cégek
híres készülékeiről (határidő: azonnal), szerepelnek benne
fejhallgatók és fejhallgató-erősítők (határidő: másfél éven belül
biztosan nem), és egészen biztosan nem szerepel benne a
hanglemez-recenzió. Kevesebb lemezről szeretnénk írni, de többet. A
recenzió helyett inkább esszét.
A hirdetésekről majd később.
Dombi János
Balatonszabadi, Bem J. u. 21. 8651
Rendszeres olvasója vagyok a HFM-nek és nagyon sajnálom, hogy
Magyarországon ez az egyetlen komolyabb folyóirat ebben a témában. Nem
tudom, hogy minek (vagy kinek) köszönhető az, hogy nálunk még a
könyvesboltokban sem látni ilyen tárgyú könyveket. A HFM tehát egy
kicsit "monopol" helyzetben van, és éppen azért fogtam most tollat,
mert úgy vettem észre, hogy ez a minőség romlásához vezetett...
Mint már említettem, a "hifisták" nálunk egyéb szakirodalom
hiányában a HFM-re vannak szorulva, és ezek után a HFM megengedi
magának azt a luxust, hogy a 112 oldalból 22-23 reklám, további
négy-öt oldal pedig "üres", tehát semmitmondó legyen. Óriási
megdöbbenésemre a 31. oldalon egy teljesen üres hasáb "tátong". A
hanglemezkritikák minden oldalának felső ötöde üres. Nem értek egyet
azzal sem, hogy egy cím (pl. "Hanglemezív"; "Bemutatjuk") egy egész
oldalt elfoglal. Nagyon jónak tartom, hogy más alapszínű lapokra
nyomják a bemutató jellegű írásokat, de teljesen fölösleges minden
oldalon a Bemutatjuk-szót átlósan kiírni. Ugyanígy a Hanglemezív
címszót is kár volt minden oldalra rányomni. Ezeket a sorokat nem
írnám, ha "csak" esztétikailag lenne ez kifogásolható, de az a
helyzet, hogy olvasásban is nagyon zavaróak ezek a háttérszerű
nyomások.
Rendben van az, hogy nem vesztegetik a szót a könnyűzenére, de
akkor miért reklámoznak ilyen hanglemezeket. Minek köszönheti a HFM
olvasója azt, hogy az első húsz oldalból tizenkettő reklám... (Itt a
szokásos, de egyébként egytől-egyig indokolt témajavaslatok
következtek. A szerk.)
Kérem Önöket, ne haragudjanak rám ezért a kritikus levélért. Én
csak azt szeretném, ha a magyar hifi-rajongók egy igazán színvonalas
és komoly folyóiratot olvashatnának legalább évente három alkalommal.
Nagyon köszönöm figyelmüket.
"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?" - kérdezheti olvasóját a
Hifi Magazin. Valahányszor megpróbáljuk másképpen teregetni a sötét és
a világos foltokat, másféle (gyaníthatóan egyre jobb) rajzokkal
kísérni a monoton szöveget, valami új hadirendbe szedni a sűrű
sorokban menetelő betűket (szörnyűség: folyton ugyanaz a 43!
Megszámoltuk!) - mindig úgy érezzük magunkat, mintha egy társaságban
valami új játékot ajánlanánk, és izgatottan várjuk, tetszeni fog-e az
ötlet avagy bosszankodni fognak rajta? Reménykedünk: a társaság
többsége belemegy a játékba.
Nincs az a lélegzetelállítóan izgalmas olvasmány, amely
megérdemelné, hogy teletöltsék vele a magazinoldalakat, a bal felső
sarkoktól a jobb alsó sarkokig. Ha a betűk között nem lengedez egy kis
levegő, akkor az olvasó is lélegzet után kapkod. A szövegnek és a
levegőnek ezt a kergetőzését játszótársaink általában elfogadják (a
tipográfusok pedig melegen ajánlják). Az arányokon, persze, lehet
vitatkozni, de előbb-utóbb minden a helyére kerül. Még a Hanglemezív
is, pedig az egy elátkozott rovat. (Tipográfiai értelemben.)
Vannak aztán balszerencsés ötletek; az ember nyomban meg is bánja,
hogy előállt velük. Ilyen a több olvasónk által is kárhoztatott
alnyomat - ez a játék bizony rosszul sikerült. Többé nem tesszük.
Becsszóra. Várjunk csak, hogyan is adhatnánk nagyobb nyomatékot ennek
az ígéretnek...
"TÖBBÉ NEM TESSZÜK" (alnyomat)
És akkor most arról, ami nem játék: a hirdetésekről. Furcsa, hogy
éppen most kell védekeznünk ezek miatt, amikor legutóbb kevesebb volt
a reklám, mint valaha. Olvasónk egyébként rosszul is számolt: a 112
számozott oldal közül nem 22-23, hanem csak 9 a reklám (16-17 lenne a
maximum), a többi a színes mellékleteken és hátoldalukon van. A világ
minden magazinját hirdetésekből tartják el: az újság tényleges árának
felét a hirdető vállalatok fizetik ki az olvasók helyett.
A reklámokkal mindazonáltal még mindig nem végeztünk.
Dr. Kanyó János
Pankasz, Fő u. 66. 9937
Ismeretlenül is sok szeretettel üdvözlöm Önöket, akiket én már,
immár a 8. szám után, régi kedves ismerősökként köszöntök. Nagyon
hiányzott már ez a lap az olyanfajtáknak, mint például én, akik
hifi-rajongónak vallják magukat, de nem tudnak hozzájutni külföldi
hasonló tárgyú kiadványokhoz, vagy ha hozzá is jutnak, akkor is
minek... Tiszteletre méltónak tartom a lap céljait, valamint azt a
mércét, amit a szerkesztők maguk elé állítottak, azt, hogy azt a
mércét azóta sem rakták lejjebb, és egyáltalán azt, hogy általam
szimpatikusnak tartott elvekhez tartják magukat, azokhoz
körmükszakadtáig próbálnak ragaszkodni.
De itt mindjárt ébredezik bennem valamiféle halovány gyanú, és
noha semmi okom sincsen, hogy az ellenkezőjét állítsam, mégis
szeretném, ha meggyőznének, hogy semmi okom az aggodalomra. Tudniillik
Önök bírálnak, véleményt mondanak egyes hifi-produktumokról,
elmarasztalják, vagy éppenséggel felmagasztalják azokat - és így
közvetlenül befolyásolni képesek e termékeknek a piacát... A magyar
híradástechnikai vállalatoknak (Orion, Videoton), nagyon is
kézzelfogható anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy milyen ez a
vélemény... Talán értik, hogy mit akarok mondani. Meg tudják-e őrizni
a pártatlanságukat?
...Visszatérve a laphoz. (Vagy még véleményt sem mondtam róla?
Nagyon jó lapnak tartom. Így, ahogy van. A fekete-fehér képek minősége
lehetne jobb is - ez valahogy kilóg - de én elsősorban tartalmi
értékeiért becsülöm.) Van egy dolog, ami nagyon nem tetszik. És ez
pedig a lap szisztematikusan, egyre jobban kitolódó megjelenése.
Tudom, lehet most nyersanyaghiányról, nyomdai átfutási időről, anyagi
gondokról beszélni - de a szerecsen attól még ugyanolyan fekete
marad... A következő számot fél év múlva várom, mert én csalódást még
egyszer magamnak nem okozok. Ez, Uraim, nem más, mint visszaélés mások
türelmével. Hasonló ahhoz a csalódottságérzéshez, mint amikor a
"drága" nem jön el az előre megbeszélt találkára. Vagy, mint amikor
egy régvárt művész koncertjére gyülekezik a közönség. Mindenki ünneplő
ruhában, frakkok, nagyestélyi ruhák, tisztára mosott lelkek készülnek
a Nagy Élmény méltó befogadására - csak éppen a Művész sehol. Kínosan
feszengő széksorok, egyre türelmetlenebb és csalódottabb zsivaj - míg
aztán végre, valahára, csapzottan, ziláltan beállít a Művész, és az
előadás elkezdődik.
Az efféle bepillantást egy olvasó lelkivilágába csak azért
kockáztatom meg, mert bízom benne: sejtik, hogy a megjelenés
pontatlansága, megbízhatatlansága az olvasótábor egy jelentős részét
képes eltántorítani a laptól, vagy legalább is lehűteni azt a bizonyos
kezdeti lelkesedést, jócskán.
A szerkesztő most nagyon röstelli magát. Valójában nem késésről
van szó, hanem egyszerű ütemtervváltozásról; kezdettől fogva tudtuk,
hogy a tavaszi szám nem áprilisban, hanem májusban esedékes - csak
elmulasztottuk ezt időben meghirdetni. Viszont az is igaz, hogy az
utolsó elkésett kiadásunk az 1980 decemberi volt. Az csak 1981
februárjában látta meg a téli napfényt, de utána nyáron, ősszel és
télen, vagyis háromhavonta elkészültünk a lappal, behozva a késést
(habár ezért főképp az Egyetemi Nyomdát, a fáradságot nem ismerő
nyomdászokat illeti köszönet). Az idei tavaszi szám után most a 9.
kiadás is, íme, Olvasóink kezében van, és semmi akadályát nem látjuk
annak, hogy az év vége előtt még egyszer pénzkiadásra ne csábíthatnánk
az újságolvasó közönséget.
Mit válaszoljunk arra a kérdésre, hogy meg tudjuk-e őrizni
pártatlanságunkat? "A biztosíték szívemben lakik" - mondja Madáchnál a
Tiszt a párizsi színben, de nem hisznek neki (főbe is lövi magát). Az
érzelmi érveknél jobbnak tartjuk arra hivatkozni, amit 2. számunkban
írtunk Azokról A Fránya Hirdetésekről: "A közhasznú hifi-készülékek
gyártói, tehát akik kizárólag a saját márkájuk reklámjában érdekeltek,
alig több mint 5 (öt!) százalékkal növelték a magazin bevételeit."
Máig sem sokat változott a helyzet. Kétségtelen, hogy a világon sehol
nem így csinálnak hifi-újságot, de azért ennek a módszernek is
megvannak az előnyei. Bízunk benne, hogy egy 35 ezer példányos, jó
százezer olvasónak szánt kiadványban mindig kelendő lesz a hirdetési
felület. Hogy ki és mit hirdet, abba nincs beleszólásunk. Örülünk
minden hifi-tárgyú hirdetésnek, mert ezek érdekesebbé teszik a lapot -
másrészt nagyra becsüljük a bútorral, kozmetikumokkal és egyéb
közszükségleti cikkekkel kereskedő vállalatok rokonszenves
passzivitását: ők még sohasem fejezték ki nemtetszésüket a Hifi
Magazin tesztjeivel kapcsolatban.
FEB
Szombathelyi Péter
Budapest, Pasaréti út 33. 1026
Már nem is tudom, mióta vártam a FEB eredményhirdetését. Reméltem,
hogy a győztes készülék kapcsolását közlik, úgy emlékszem, volt szó
ilyesmiről, még mikor a Revox-elektronikát mutatták be. Most pedig
csak a nyálcsorgató cikket találtam, a végén azzal, hogy ha minden jól
megy, talán még kapni is lehet majd valamikor a győztes előerősítők
valamelyikét. Ha ez be is következne, nekem - diáknak - a megépítése
kisebb gondot jelentene a megvásárlásnál. Ehhez csak egy kapcsolási
rajz kellene, amit Önöktől remélek. Kérem tehát, ha lehet, küldjék meg
a győztes kapcsolások egyikének (másikának) rajzát, leírását, vagy
legalább a konstruktőr címét! Jelenleg egy Bywater-recepten hallgatok
zenét és el tudok képzelni jobbat nála, csak már hallhatnám. A Revox
építésébe a FEB miatt nem kezdtem bele. Reménykedve várom válaszukat.
Kókai Mátyás
Szeged, Csongrádi sgt. 65/A 6723
Hiányérzetem támadt a FEB-bel kapcsolatban, pontosabban: az arról
írt tudósítást illetően... Úgy érzem, illett volna közölni legalább az
ifjú titánok nevét. Aztán módfelett izgatja a fantáziámat, mit
takarhat az A, B és C betű: csöves, félvezetős, IC-s; aktív, passzív
vagy vegyes felépítésű amplitúdó-korrektort. Milyen megoldású a
bemeneti, a kimeneti fokozat stb. Kíváncsiságommal gondolom nem állok
egyedül. Felteszem azt is, hogy ezt a nagyfokú szemérmességet nem a
konstruktőrök sugallták. Ámbár ki tudja...
Munkájukhoz sok időt és egészséget kívánok. Néha nem árt egy kevés
friss levegőt szívni sem. (Köszönjük; valóban ránkférne. A szerk.)
Deáki Tibor
okl. vill. mérnök (közös képviselő)
Budapest, Röppentyű köz 5. 1139
A Hifi Magazin negyedik számának "Délibábos oldalán" meghirdették
a Fono-Előerősítők Bajnokságát. A győztes előerősítőt - mint írták -
egy kis céggel szeretnék gyártatni. Ha még nem késtünk le róla, ezúton
szeretnénk a gyártáshoz felajánlani segítségünket. Májusban induló
gazdasági munkaközösségünk profilja elsősorban elektromos és
elektromechanikus készülékek gyártása, tervezése. Mivel
munkaközösségünk tagjai között lelkes hifi rajongók is akadnak, így
külön örömünkre szolgálna, ha mi gyárthatnánk a FEB-győztes
előerősítőt.
Profilunk más hifivel kapcsolatos készülékek kis sorozatú
gyártását is lehetővé teszi, ezért ilyen igények felmerülése esetén is
várjuk szíves jelentkezésüket levélben vagy telefonon.
Olvasóinknak igazuk van; bármenyire tanácstalanok maradtunk is a
FEB végeztével, illett volna közölnünk a verseny győzteseinek nevét.
Ezt most pótlólag megtesszük: a három elektronikát (betűrendben) Huisz
István, Huszti Gábor és Sallay László tervezte. Mindhárom áramkör
tranzisztoros - ennél többet most még nem mondhatunk róluk, mert nem
is vettük szemügyre a lelkivilágukat (már csak azért sem, mert a
háromból kettőt "védetté nyilvánítottak".) Úgy gondoljuk, szkeptikus
hangvételű cikkünkből félreérthetetlenül kitűnt, hogy egyelőre
várakozó álláspontra helyezkedtünk. Óvatosságra int bennünket, hogy
nem tudtunk dönteni az egyébként eltérő hangkarakterű készülékek
között; még "rázósabb" azt meghatározni, hogy ezek a kétségtelenül
bonyolultabb elektronikák vajon mennyivel jobbak az egyetlen IC-n
alapuló, "filléres" áramköröknél, például annál, amit az Orionban
találunk. Vajon mennyit profitál az SE 260 típusú, 8900 forintos
erősítő tulajdonosa abból, hogy vásárol még egy fekete dobozt 2-3 ezer
forintért vagy esetleg még drágábban - és parlagon heverteti az Orion
saját RIAA-korrektorát? Mire jelen sorainkat oldalakká rendezik az
Egyetemi Nyomdában, addigra már tudni fogjuk a választ, s ezért
szabadon hagytuk a helyet egy olyan cikk számára, amelynek most még
csak a címe van meg: Variációk egy Orionra...
A FEB-győztes elektronikák nálunk maradtak; még sokszor meg fogjuk
hallgatni őket (a szeánszokon is ezeket használjuk a Revox helyett),
de amíg legalább mi magunk nem vagyunk biztosak a dolgunkban, addig
nem merjük gyártásra ajánlani egyiket sem. Legalábbis nem a mi
felelősségünkre. Más kérdés, hogy persze örömmel fogadnánk, ha a
tervezőknek sikerülne megállapodniuk valamely szövetkezettel, vagyis
egy újabb cég hifi-készülékét üdvözölhetnénk a Bemutatjuk rovatban...
Decemberi számunkban feltétlenül közöljük egy újabb, a Revoxnál
lényegesen jobb RIAA-korrektor kapcsolási rajzát, de még nem döntöttük
el, melyiket válasszuk. Lehet, hogy "biztosra megyünk", és a NAD
3020-as erősítő Holman-tervezte fono-elektronikájának rajzát
publikáljuk, annak is "naprakész" változatát, a NAD cég
hozzájárulásával.
Polgári Jogi Társaság
Faragó László
Székesfehérvár, Cserepes köz 1. 8000
A közeli jövőben tervezzük egy hifi-elektronikák tervezésével és
gyártásával foglalkozó P. J. T. alapítását.
A társaság célja a hazai kereskedelemben nem, vagy csak ritkán és
drágán kapható, lakáshangosítás céljait szolgáló, jóminőségű
elektronikus berendezések készítése. Elsőként a hazai piacon a
magasabb minőségi igényekkel fellépő ("vájtfülű") vevőkört céloztuk
meg. Most indítjuk "referencia standard" fono-előerősítőnk gyártását,
tervezzük komplett szabályozóegység (előerősítő, hangerő-,
hangszínszabályozó, monitor, fejhallgatóerősítő stb.) készítését,
2x50W-os nem keresztező, TIM-mentes, önálló és integrált erősítő
gyártását, azonkívül különféle segédeszközöket, például
beállítósablont lemezjátszók szöghibájának optimalizálására stb.
Terveink szerint a készülékek adatlapjai csak a legfőbb jellemzőket
tartalmazná (kimenőteljesítmény, méretek, funkció, csatlakozások),
mivel az olyan adatok, mint frekvenciamenet, harmonikus torzítás,
áthallási csillapítás, jel/zaj szerintünk egy bizonyos szint felett
már teljesen semmitmondóak, és nincsenek szoros korrelációban a
készülék szubjektív megítélésével. Szemben a puszta számadatokkal,
nagyobb súlyt szeretnénk fektetni a meghallgatós alapján történő
értékelésre. Ebben szeretnénk az Önök lapjának a segítségét kérni.
Tehát az a kérdésünk, van-e lehetőség arra, hogy termékeinkről a
kereskedelmi forgalomba kerüléssel párhuzamosan, vagy - tekintettel a
lap nyomdai átfutási idejére - azt megelőzően egy reális objektív és
szubjektív értékelést adjanak. Természetesen, ha Önök ezt az
értékelést egyúttal fizetett reklámnak is tekintik, úgy a megfelelő
díjazásnak sincs akadálya.
További kérdésünk, hogy mi a módja a lapjukban egész oldalas
reklám közzétételének. Mennyi ennek a díja, vállalja-e a nyomda a
tipográfiai munkát, és mik az egyéb műszaki feltételek (fotók mérete,
minősége stb.), illetve kihez kell fordulni ilyen ügyben.
Amennyiben van lehetőség rá, hogy a következő lapszámban
értékeljék a "referencia standard" fono-előerősítőnket, és ismertessék
a szöghiba-optimalizáló sablont, postafordultával küldjük a
mintapéldányokat. Fentiek terveink szerint még a nyár folyamán, tehát
a következő szám megjelenése előtt forgalomba kerülnek. Ha a
fono-előerősítő az értékelés során netán jobbnak bizonyul az Önök
által pillanatnyilag használt referenciánál - mi bízunk ebben -, akkor
felajánljuk azt Önöknek állandó használatra.
Örömmel és érdeklődéssel fogadjuk mindazok jelentkezését, akik a
magyar hifi-gyártók (meglehetősen kurta) sorába kívánnak lépni. Mint
az előbb már kifejtettük, egyelőre nem szívesen konzultálunk
előerősítőkről, de vállalkozásukhoz így is sok sikert kívánunk.
Kérjük, hogy amint nekifognak a gyártásnak (tehát amint túlvannak az
előírásos műszaki-kereskedelmi formaságokon), közöljék velünk, melyik
kereskedelmi vállalat hozza forgalomba készüléküket. Haladéktalanul
vizsgálatra fogunk kérni egy példányt, hogy tesztelhessük a Bemutatjuk
rovatban. Ez minden "bolti" hifi-masinának kijár, és nemcsak hogy nem
várunk fizetséget, hanem még mi tartozunk köszönettel érte.
A reklám, hálistennek, egyébként sem miránk tartozik; a
hirdetéseket a Lapkiadó Vállalat Hirdetési Osztályától kapjuk. (Bp.,
Zichy Géza u. 8. 1146) Név szerint Frühwald Ferenc a mi lapunk ügyében
illetékes "hirdetési menedzser".
A magunk részéről azzal járulunk hozzá az új székesfehérvári PJT
propagandájához, hogy íme, publikáljuk ezt a - kétségtelenül közérdekű
- levelet.
Orion HS 281?
Mikolai András
Budapest, Bán Tibor u. 54. 1041
A múlt év elején nekem is sikerült beszerezni 2db HS 280-ast.
Nagyon örültem neki, de az otthoni meghallgatás után elszomorodtam.
Néhány nap hallgatózás után már mérges voltam, az érdes csörömpölő
hangokért. Ekkor már nagyon vártam a magazint a hangsugárzók mérési
eredményeivel és tesztjeivel. Az ötödik számban meg is találtam. Ez
indított a hangsugárzók módosítására.
Csak úgy belebarkácsolni nem akartam. Sajnos, szakirodalomban nem
bővelkedünk. Egy-két cikket azért csak összeszedtem. Kevés! Beszéltem
az Orion szakembereivel. Még mindig kevés! A tervezéshez segítséget
kértem néhány "szaktekintélytől", akiknek szakmai könyveik forognak
közkézen. Eredmény: Nulla! Aki az első szóra segített: Sipos Gyula, az
EMG fejlesztőmérnöke. Minden kérdésemre válaszolt. Már ami az elején
felmerült mert hangsugárzó-ügyben sok még a ha...! Az elméleti
segítség után gyakorlati segítséget is kaptam, néhány mérés erejéig,
Pintér Istvántól és Csipai Józseftől, a Kandó Kálmán főiskola
tanáraitól. Mindkettőjüknek ezúton is köszönöm!
Lassan fél éve kész a módosítás. A dobozok hangja már nem
birizgálja a fülem, sőt már a barátomét sem. Ő is elkészült az
átalakítással. Meg van elégedve. A nyolcadik számban közölt "gyári"
módosítást már csak megmosolyogjuk. Na nem azért..., de mi is így
kezdtük! Kell is a "22 dkg" vatta, de csoda nem történik. (Ej, ej,
pedig mi mennyire reménykedtünk benne... A szerk.) Kell még egy jól
megtervezett és elkészített keresztváltó, ragasztó, tömítőanyag,
türelem és egy picike hozzáértés, mert az Orion hangszórók is
halandók!
Nem tudom érdemes-e itt most részletesen ismertetnem a módosítást
és tapasztalatait? Csak annyit, hogy az új keresztváltó meredeksége
12dB/oktáv, fl=1500Hz, f2=4000Hz, a doboz pedig csillapítva van és
szelelésmentesen lezárva. Vigyázat! A közép és magas dóm membránjai jó
tömítés után nagyobb teljesítménynél hangsugárzó körüli útra indulnak.
Ezért azokat is szét kell szedni és rendesen tömíteni. A dobozok más
paraméterei is megváltoztak. Maradok annyiban, hogy szívesen átadom
hangfalaimat meghallgatásra, és ha kérik, a módosítást is közreadom.
Sinkó György
Szeged, Jankovics u. 10/A. 6726
...Van azonban jó hírem is, ami többeket érdekelhet: kékmembrános
HS 500 dobozaimba beépítettem a gyári csipogó dómok helyébe a
boltokban kb. 700 Ft-ért kapható, ITT gyártmányúnak mondott téglalap
alakú dómokat. (Pletykák szerint: 1,5-21kHz, 4 ohm.) A magas hangok
hiánya megszűnt, a dobozok szellősebben szólnak. A sziszegés
jelentősen csökkent, a maradék egy kevés magasabb frekvenciájú "cc"
színezet. Zavaró, idegesítő hatását tekintve ez utóbbi
összehasonlíthatatlanul kedvezőbb jelenség. Simább hangképet nyertem,
több az információ, a térérzet sokat javult. (MC 10/STM 72, Ortofon
tesztlemez, házi Revox-phono, házi ál-Quad. Háziáldás nem volt.)
Természetesen senkit sem bíztatok arra, hogy újabb költekezésbe
kezdjen, de egy biztos: e dobozok bosszantóan szűk hangzásvilágában
üde színfolt ez a dóm. Aztán van még egy előnye kapható. (Számomra
teljesen érthetetlen az Orion kísérletezése a két középső dómmal,
hiszen a baj alul és legfelül van...)
Köszönjük a módosítási javaslatokat, mindkettő logikusnak és
racionálisnak látszik. Az Orionok magasátvitele valóban gyönge,
nagyonis elképzelhető, hogy egy új csipogó, esetleg éppen az ITT
segíteni fog rajta. Ami a fehér dómokat, és egyáltalán, az Orion
középsugárzóit illeti, magunk is túlságosan alacsonynak tartjuk az
eredeti keresztezési frekvenciát. Legyen szabad idéznünk lapunk 5.
számából (a 102. oldalról):
"...jól látható, hogy a közép-sugárzó már önmagában is produkálja
a 3 százaléknyi 3. harmonikust 500Hz és 1kHz között. Ezen
tulajdonképpen nincs mit csodálkoznunk: átlagos minőségű dómokkal igen
kockázatos ilyen mélyre menni..."
Mindkét módosítást megvizsgáljuk: előbb Mikolai Andrásét a fehér
280-ason, majd ugyanezt (miért ne?) a kék változaton is, végül pedig a
legjobbnak bizonyult dobozba belepróbáljuk a Sinkó György ajánlotta
magassugárzót. (Később bevonhatjuk a tesztbe az 500-as dobozt is, csak
félünk, hogy túl sokat markolunk egyszerre.) Amelyik ötlet beválik,
közreadjuk decemberi számunk MOD-rovatában. Ki tudja, talán már
érdemes is keresni valami új típusszámot. Mit szólnátok ehhez: Orion
HS 281?
Tesztlemez-teszt
Baricza Dénes
Budapest, Tompa u. 14. 1094
Nemrég kaptam meg a HFM 8. számát. Első reakcióm az volt, hogy
lerohantam a RAMOVILL-ba és megvettem az Ortofon tesztlemezt. Meg kell
hogy mondjam, kissé csalódtam.
1. 562 Ft-ért háromból kettő görbe (nem hullámos, görbe!)
2. Lehet hogy meglepi, de a minőség! Az utolsó számban (Bendzsó,
bőgő, dob) csak két hangszer hallható. Arra, hogy trió játszik, csak a
tájékoztatóból jöttem rá. Bőgőt csak nehezen lehet felfedezni ezen a
részleten. Ez már csak azért is meglepő, mert az első dixilend-számon
kitűnő a basszus! Tehát nem a lehallgató-láncban van a hiba.
Kíváncsi vagyok, ezzel kapcsolatban milyen észrevételeket kapnak.
Véleményem szerint egy erősen kifogásolható szállítmányt kaptunk a HFM
hasábjain egekbe emelt Ortofon-cégtől...
A lemezek görbeségére más is panaszkodott már. Mindenesetre
próbálja meg másutt is meghallgatni az utolsó számot, mert mi bizony
nagyon szép, telt, meleg bőgőhangot vélünk felfedezni rajta. Ami pedig
az Ortofon céget illeti: valóban az egekbe emeltük? Lehet - de
néhányszor meg mintha nagyon is a földre pottyantottuk volna...
Borsos József
Székesfehérvár, Lövölde u. 4. 8000
A szokásos várakozással és örömmel vettem a kezembe a HFM
nyolcadik számát. Tetszik még mindig, és azt hiszem, ez meg is marad,
annak ellenére, hogy érzésem szerint egyre kevesebbet tudok
hozzászólni.
...Apropó, tesztlemez. Ez az egyik igazi ok, amiért írok. Köszönet
érte. Láttam, aztán fejvesztve rohantam megvenni. Nem bántam meg,
egyik oldalát sem. Nem szégyellem bevallani, kisfiús izgalommal
hallgattam, és nekem tetszett a zene is. Kicsit visszaadta az
önbizalmam, hátha én is tudom ugyanazt és ugyanúgy hallani. Viszont az
ismertetésben, mármint ami a magazinban megjelent, van egy baki, ami
sokaknak megkeserítheti az életét, no csak úgy szerényen, a hifi
keretén belül. Az áthallás-próba ismertetésében írják Önök hogy:
"...Ehhez egyszerre csak az egyik csatornát kell hallgatnunk (előbb
természetesen a balt, aztán majd a jobboldalt)..." Hmmm. Azt hiszem, a
rutin miatt egy kis rövidzárlat következett be. Ugyanis a HFM szokta
volt először a bal, majd utána a jobb csatornát mérni. A lemezen
viszont azt mondják, és az ismertetőszövegben is leírták, hogy
kapcsoljuk ki először a bal csatornát (switching off). Tehát a jobb
csatornában halljuk a referenciajelet, és utána az áthallást. Ezután
következhet a "ballépés..."
Teringette teremtette... valóban elhibáztuk! Büntetésből - mint az
őrmester az ostoba katona lábára - szénát és szalmát kötünk a
csatornáinkra, és így fogjuk gyakorolni: "széna, szalma... széna,
szalma, bal csatorna, jobb csatorna".
Nyelvlecke hanglemezen
Ilyés Attila (főiskolás ütős)
Budapest, Ond vezér útja 20. X. 6. 1144
Örömmel olvastam a legutóbbi számban a magyar digitális felvételi
technika szárnybontogatását elemző írást, de éppen ezt a lemezt még
nem sikerült meghallgatnom. Abban azonban biztos vagyok, hogy ami egy
digitális felvételen madárcsicsergésnek hat, az nem más, mint madarak
csicsergése. Az Olasz Intézet e célra használt termét üvegtető fedi,
ami igen alkalmas arra, hogy a háztetőn fészküket őrző verebek hangját
a felvételhez szükséges dinamikai szinten átengedje. Amikor a lárma
olyan méreteket ölt, hogy az mondjuk egy szóló hegedűvel is konkurálni
tud, a nagydobos ágyúdörgést imitáló ütésével mintegy elriaszt néhány
példányt a hangoskodók közül, aminek köszönhetően néhány percig akár
még felvételt is lehet készíteni. A Liszt Ferenc Kamarazenekar
felvételekor bizonyára nem volt jelen ütőhangszer játékos, ezért
maradhatott el a megváltó dobütés. Javaslom tehát a Hungarotonnak,
hogy a hasonló eseteket elkerülendő, alkalmazzon néhány ütőst - van
Pesten elég állás nélküli schlagwerkes...
Másik közös digitális lemezünket (mert akármilyen is, de azért a
miénk) nemrég hallottam. Bartók A Kékszakállú herceg vára. Magyar
nyelvű felvétel. Ez van ráírva. Sajnos, nem kenyerem a lemezkritika,
de a benyomás, ami ért, valamint a bennem feltoluló keresztkérdések
özöne arra kényszerített, hogy billentyűt ragadjak. Régen foglalkoztat
a prológ hiánya. Ezt még ki lehet bírni. De... barátaim határozott
állítása szerint ez a lemez nem más, mint egy zenei aláfestéssel
élénkebbé tett nyelvlecke külföldön élő magyarok gyermekei számára...
(A lemezen külföldi művészek énekelnek magyarul. A szerk.)
Vitathatatlan, hogy Balázs szövegét elválaszthatatlannak érezzük
Bartók zenéjétől. Ezt nem csupán a Hungaroton érezte így, hanem számos
külföldi cég, például a Decca is. Az is kétségtelen, hogy a lemezen
közreműködő két művész a világ legjobbjaiból való. Aki azonban azt
állítja, hogy olyan kezdetleges nyelvtudással, mint amilyennel ez a
két művész rendelkezik, részt szabad venni Bartók szellemének
ápolásában, az valószínűleg nincs tisztában az ügy komolyságával, vagy
egyéb üzleti szempontok elhomályosították józan ítélőképességét.
Valószínűnek tartom, hogy ezt senki nem mondta meg a két
főszereplőnek. Ha tudták volna, hogy a magyar nyelvet még magyar
anyanyelvű emberek is csak nagy nehézségek árán győzik, nem adták
volna nevüket, hírnevüket. Legjobban arra haragszom, aki rábeszélte
őket erre a hitelrontó feladatra. Szerintem nem lett volna szégyen
magyar énekeseket felkérni, mint ahogy ezt a Decca tette Kováts
Kolossal és Sass Sylviával...
Hifi Klub
(A jászberényi Hifi Klub nevében)
Dalmady István Munkás és Ifjúsági Ház,
Jászberény, Bercsényi út 1/a 5100
1981 novemberében megalakítottuk Jászberényben a Hűtőgépgyár
Munkás és Ifjúsági Házában működő Hifi Klubot. A célul kitűzött
program elég sokrétű: a közös zenehallgatástól az ismeretterjesztő
előadásokig, a műszeres mérésektől a szubjektív tesztekig mindent
igyekszünk belevonni, hiszen tagjaink között a zenekedvelő orvostól a
villamosmérnökig, a jogásztól a műszerészig különféle foglalkozású és
érdeklődési körű emberek megtalálhatók.
Referencialáncunk továbbfejlesztése és a hatékonyabb klubmunka
megszervezése céljából azon kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy
szaktanácsadással, esetleg készülékeink lehetőség szerinti
tesztelésével nyújtsanak nekünk segítséget. Nagyon nagy segítség lenne
számunkra az is, ha megfelelő minőségű demóanyagot tudnánk Önöktől
szalagra venni. Lehetőségünk (és tiszteletdíj fizetésére megfelelő
keretünk) van a hifi témakörét érintő előadások tartására előadókat
hívni. Kérjük Önöket, hogy amennyiben zsúfolt programjukban klubunk
támogatására tudnak még időt szakítani, értesítsenek bennünket, hogy
mikor tudnák a klubot képviselő egy-két kollégánkat fogadni az
együttműködés részleteinek megbeszélése céljából. Valószínű, hogy az
első időszakban ez az együttműködés eléggé egyoldalú lenne
(márminthogy mi kérnénk főként segítséget Önöktől), de bízunk abban,
hogy klubunk fejlődésével a későbbiekben az esetenkénti tiszteletdíjon
túlmenően is viszonozni tudjuk segítőkészségüket.
Köszönjük levelüket, és sok sikert kívánunk klubjuk működéséhez,
de elvi megfontolások miatt nem kívánunk közvetlenül is belefolyni a
hifi-klubok munkájába. Nem a tiszteletdíjon múlik; ha ráérnénk,
barátságból is meglátogatnánk Önöket. De szerte az országban igen sok
hasonló klub működik, és nekünk az időnk borzasztóan szűk. Éppen arra
elegendő, hogy elkészüljünk a házifeladatainkkal. Ha mégis marad
időnk, megpróbáljuk kísérletezésre fordítani. Úgy gondoljuk, hogy ez
hasznosabb, mintha szóban is elismételgetjük mindazt a nem túl sokat,
amit a hifiről tudunk. És ha újabb információkat szerzünk, azt úgyis
beleírjuk a magazinba. Mindazonáltal köszönet a szíves meghívásért,
még ha nem fogadhatjuk is el.
A demonstrációs program érezhetően romlik, ha magnóra veszik.
Feltétlenül próbáljanak meg beszerezni néhány demó-lemezt - ezen már
igazán nem múlhat! Májusi számunkban megtalálhatják a címeket és a
postacímeket.
Csomóbogozgatás
Sinkó György
Szeged, Jankovics u. 10/a 6726
Egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni a "Polimeri csomó" kapcsán
a Szövetkezet és a KERMi reagálását. Szeretném emlékeztetni Önöket
arra, hogy a Szövetkezet főmérnöke korábban a Nagyító hasábjain már
válaszolt panaszos levelekre. Akkor kimásoltam a válasz - számomra
elrettentő - megállapításait, sajnos, most már nincs meg. A lényeg az
volt, hogy a hiba "az Önök készülékében" van. Elpiszkolódott
nyomógörgőkre, lecsiszolódott szalagvezetőkre hivatkozott stb. Azóta
több év telt el.
Sajnos 1976-80 között 10db Polimer szalagot voltam kénytelen
vásárolni. Ezek közül 2db volt megfelelő, illetve ezeknek csak az volt
a bajuk, hogy egy-két óra alatt a felismerhetetlenségig
összerondították a fejeket. Nincs olyan "clean", amivel ezt
tisztességesen le lehetne tisztítani. A másik nyolc (!) tűrhetetlenül
drop out-os volt. (Nyilvánvalóan nem egy szériából származtak, hiszen
közben múltak az évek.) Még 1kHz-en is a "normálhoz" viszonyítva
3-10dB-t estek - sokszor percekig. Ne is beszéljünk a 10kHz-ről.
Érdekes volt a sztereója: a zene fuldokolva rohangált az egyik
sarokból a másikba...
Megdöbbentő a KERMI leszázalékolási javaslata is. Itt látszik,
hogy egyszerűen nem tudják (vagy nem akarják tudni?), miről van szó: a
drop out-os szalag nemhogy a "sokhavifizetéses" magnókra, hanem a
legkommerszebb gépekre sem jó, ez kérem, selejt. Selejt, ami
kidobandó. Még sohasem hallottam, hogy talp nélküli cipőt fele áron el
tudtak volna adni. (De a "beázós" cipőket teljes áron adják! A szerk.)
Ne is beszéljünk az anyagi káron túl az erkölcsi károkról. A
"holnap hozd vissza" lemezfelvételekről - az éppen kéznél levő
Polimerre. Arra a keserű érzésre, hogy a többé már nem megszerezhető
zene romos-roncsos konzerv alakban ott van valahol, de nem
fogyasztható. Az mondjon véleményt e szalagról, aki már töltött úgy el
éjszakákat, hogy a többszöri sikertelen Polimerre való felvétel után
hajnalban letörölt egy jobb szalagról valamit azért, hogy az a
bizonyos zene megmaradjon...
Részemről a csomó a hagyományos módon lett megoldva.
Dr. Szabó Pál
Budapest, Kelenhegyi út 11. 1118
Elsősorban köszönetet szeretnék mondani Önöknek - és különösen
Sólymos kollégának - a HFM 7. számban megjelent gondos és részletes
Magnószalag-tesztért. Ehhez csatlakozva említem meg a Polimer szalagok
néhány olyan hiányosságát, amelyek a cikkben nincsenek külön
megemlítve, azonban igen kellemetlenek, és amelyek e szalagok vágása
és adjusztálása (csomagolás, befűző szalaggal való ellátás) során
minimális gondossággal elkerülhetők lennének... részben utólag,
házilag is javíthatók.
Az általam vásárolt Polimer szalagok túlnyomó többsége (kb. 80%-a)
erősen poros. A por két pár filcbaba között gyors tekercselésben
történő kétszeri áthúzás útján olyan mértékben letörölhető, hogy
harmadik és további törlések már nem eredményeznek több port, mint
amennyi egyéb (BASF, AGFA) szalagról egyetlen hasonló tisztítás során
lejön. A tisztított Polimer szalagokon további rendellenes mértékű
porosodást nem tapasztaltam, amiből arra lehet következtetni, hogy oka
nem a mágnesezhető réteg gyenge mechanikai tulajdonsága, hanem csupán
a vágás során elkerülhetetlenül keletkező por marad rajta a
szalagokon. A jelentős mennyiségű por nemcsak szintingadozásokat és
kieséseket (dropout) okozhat, hanem a mérhető mágneses tulajdonságokat
is megváltoztathatja. Érdekes lenne néhány összehasonlító mérést
végezni az Önök tesztje során erősen drop-outosnak talált
szalagpéldányok mechanikus tisztítása után, mert könnyen lehet, hogy a
hibák jelentős részének oka nem a mágnesezhető réteg hiányossága,
hanem "csupán" a por...
Ezt a "lepucolós" módszert jónak tartjuk, és mi is alkalmazzuk,
mint magánemberek. Vizsgálatok során azonban ez már nem indokolt, mert
nem megbízható, nem reprodukálható eljárás. (S. A. megjegyzése.)
Kun Károly
Budakeszi, Jókai út 10. 2092
...Szóval az én véleményem az, hogy ha az alapanyagot drága
dollárért kell megvennünk, és ehhez az összeghez hozzáadnánk azt,
amennyibe kerül most a Polimer, én úgy gondolom, akkor nem kellene
bosszúsan nézni a kirakatban a Polimert. Mert így a jó minőségű
alapanyagot behozzuk és itthon nem megfelelő eszközökkel elkezdjük a
gyártását és szinte selejtet gyártunk. Így csak a kereskedelmi
raktárházak és üzletek polcai lesznek megtöltve. Polimerre komoly
zenei anyagot, legyen az a világ legjobb csúcs szuper készüléke, hifi
minőségű felvételt akkor sem lehet készíteni. Mert énszerintem egy I.
Sz. nem fog tudni olyan hifi-eszközöket, alkatrészeket gyártani, ami
után nyugati cégek is érdeklődnének...
Legyünk méltányosak a Polimerrel szemben! A Polimer szalagok
alapanyagára nem a mindnyájunk pénzéből, tehát a belkereskedelmi
devizakeretből veszi el a dollárt a szövetkezet, hanem sajátmaga
teremti meg rá a fedezetet, mégpedig igenis dollárhozamú exporttal!
Magyarán: ha ez a szalag nem volna - attól még nem volna helyette más.
És hogy mire lehet képes egy szövetkezet, mire nem... Vajon tudja-e
levélírónk, micsoda export-berendezések (nem hifi jószágok, hanem
azoknál sokkalta értékesebb műszerek) készülnek például a
Híradástechnika Szövetkezetnél?
A gomb és a kabát
Pető Sándor
Nagykáta, Petőfi S. u. 4. 2760
Az elmúlt hónapban Nagykátán ismét tartottak EXPO-napokat, de
olyan látványos leértékelés nem volt, mint 1981 szeptemberében (Akai
9060-ért). Megemlítem azért, hogy az észt gyártmányú Kashtan magnót
ott, a vásáron 8800Ft helyett 4400Ft-ért árulták. Sajnos, azt nem
tudom, mennyire volt kelendő - habár ennyit valószínűleg érdemes volt
reszkírozni érte.
Szomorúan tapasztaltam, hogy a Váci utca 40. alatt, és még jó
néhány helyen a WR típusú Akai magnószalagot árulták potom 600Ft-ért
(vagy 660-ért?) a korábbi, LN-150-7 típus helyett, amit már úgy
megszoktunk... Igaz, elég nehezen sikerült beszerezni, de legalább
tűrhető áron árulták...
Nekünk is földbe gyökerezett a lábunk, amikor megláttuk a 600
forintos magnószalagot. Dehát, ha a magnóknak meg lefelé megy az
áruk...? Ha ebben tendencia van, előbb-utóbb azon fogjuk törni a
fejünket, hogy milyen magnót tegyünk a szalagunkra...