Hangszerviz



Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.) Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből közérdekű, továbbra is megtalálják a Hangszervíz hasábjain. A "..." kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés nélkül közreadjuk Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"), csak ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez vámcédula szükséges. Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223. Ezt a rovatunkat június 27-én zártuk. Következő lapzártánk várható időpontja szeptember 20, és a magazin december elején jelenik meg legközelebb. A régebbi lapszámok közül az első öt már végleg kifogyott, a 6-8. kiadás néhány példánya még megtalálható a Lapkiadó Vállalat Thököly út 21. szám alatti hírlapüzletében. Visszhang László István Budapest, Thököly út 106/A 1146 Önök azt írják, hogy örömmel veszik az olvasói észrevételeket, hát most szeretnék egy kis "örömet szerezni". Lapjuknak kezdettől fogva olvasója vagyok, úgy érzem, a maga területén minden igényt kielégít, azok szerint is, akik a nívós külföldi szaklapokat is ismerik. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban nem lehetne csinálni, mégis hadd hívjam fel a figyelmet néhány - talán már mások által is észrevételezett - ellentmondásra. Meghökkentett, hogy 2. számuk közepén képesek voltak két teljes oldalt szentelni a "kitűnő" Disco baby rádiónak, s az 5. számuk Keravill reklámjából nem hiányzik a Tesla B 93 magnó sem. Önök, akik - saját állításuk szerint is - adnak a külső és belső tartalomra, összeegyeztethetőnek tartják hitvallásukat ezeknek a minden szempontból olcsó készülékeknek a hifi "szent égisze" alatt történő reklámozásával?! Más oldalakon esetleg éppen a háromszor-négyszer drágább Akai GX-ről vagy a VT-tornyokról szedik le a keresztvizet... Ezekkel úgy érzem, ellentétben áll, hogy szögestalpú bakancsaikkal beletaposnak a kisebb-nagyobb VT-tornyok tulajdonosainak lelkivilágába - gondolok itt elsősorban az ezzel kapcsolatos magnótesztekre. Az odáig rendben van, hogy tárgyilagosak akarnak maradni, de talán azért marad még némi zene a magnók - Uram, bocsá'! - dolbizált felvételeiben is, még ha azokat VT-dobozokkal hallgatjuk is meg. Tapasztalatból beszélek, hallottam már! Bizonyos, hogy a 9-10 emeletes Akai csúcstorony minden szempontból többet nyújt a hazai kínálatnál, de azért valószínűleg nekünk is több pénzt kellene nyújtani. Az persze nem baj, ha elvileg maximalisták vagyunk, de talán meg kellene maradni a realitás talaján. Úgy gondolom, a VT-tornyok tulajdonosai közül az utóbbi időben sokan elgondolkoztak azon - legalább is azok közül, akik olvassák lapjukat -, vajon mit tegyenek: megköpködjék, összetörjék készülékeiket, avagy ólmot öntsenek a saját fülükbe (?), amiért nem hallják az Önök által súlyosnak ítélt hibákat? Természetesen - talán egyoldalúnak tűnő - bírálataim ellenére is hiszek benne, hogy jószándékkal próbálják irányítani olvasóik ízlését, ítéleteit. Erre Magyarországon még sokáig szükség lesz. Igazán nem szándékoztunk szögestalpú tesztjeinkkel "belegázolni a kisebb-nagyobb VT tornyok tulajdonosainak lelkivilágába". Amit leírtunk, "harag és részrehajlás nélkül" írtuk le, s titkon reméljük, hogy levélírónk sem tartozik a fentebb aposztrofált VT-tulajdonosok közé, ennélfogva őt sem a személyes sértődöttség vezeti, és így meg tudunk maradni "az elvi síkon". Rossz politika lenyakazni a küldöncöt, vagyis azt, aki a rossz hírt hozta (vagy a tesztelést végezte). Ha mi egyáltalán nem csinálunk semmiféle tesztet, ez mit sem változtat a VT hangsugárzók minőségén. Ami pedig a realitások talaját illeti... de még mennyire, hogy megmaradtunk a realitások talaján! Érdekes, hogy László István is az ár és a minőség kapcsolatára utal, amikor az Akai csúcstoronyra hivatkozik. Szeretnénk, ha belátná: pontosan úgy jártunk el, ahogyan ő szorgalmazza. Ha semmilyen más hifi-berendezést nem lehetne kapni Magyarországon, akkor egy VT torony vitán felül "jó vétel" lehetne. Ha már van a boltban egy Merkury receiver, akkor korántsem ilyen egyértelmű a dolog. És mivel itt van a VT-nél csak alig drágább, de összehasonlíthatatlanul jobb Orion, a nagyobbik Videoton-torony semmiképpen nem nevezhető jó vételnek. ugyanezzel a mércével mérnénk (ha forgalomba kerülne idehaza) azt a bizonyos Akai "csúcstornyot" is. Mellesleg, javasoljuk László Istvánnak, hogy - ha hozzáfér - próbálja meg összehasonlítani az Orion erősítőt és tunert a legjobb Akaikkal. Nincs kizárva, hogy komoly meglepetés fogja érni. A hirdetések ügyére, Olvasóink engedelmével, kicsit később szeretnénk visszatérni. Holló János Leninváros, Szamuely u. 10. 3580 Nem vagyok "írogatós típus", mégis a Hifi Magazin megjelent első száma óta szaporodik a mondandóm és függetlenül attól, hogy levelemnek bármi kézzelfogható eredménye származna, sorra veszem azokat. A Hifi Magazin a magyar nyelvű folyóiratok sorában olyan hiányt pótol, amelyet évi 3 számmal nem lehet pótolni. Miért nem jelennek meg kéthavonta, vagy akár havonta (színvonalromlás nélkül!), hiszen a tárgykör kimeríthetetlen, annál is inkább, mivel azt tűzték ki zászlajukra, hogy mindent az alapoknál kezdenek? Ne végezzenek félmegoldásokat. Nem jelenik meg Magyarországon annyi új hanglemez (beleértve a zene minden ágát!), hogy ne lehetne mindent ismertetni; sűrűbb megjelenéssel ezek az ismertetések még aktuálisak is lehetnének. Érdemes lenne statisztikát csinálni arról, vajon hányan hallgatják olyan színvonalú hangdobozokkal hifi-készülékeiket, mint amilyennel Önök tesztelnek... az olcsóbb megoldás egy "igazi" hifi fejhallgató-erősítő családi gyufásdoboz lenne, amely lehetne szuper, professzionális, "ennél jobb alig van", tehát "megveheted" színvonalú, talán elérhető áron, talán leközölhető kapcsolási rajzzal, szóval hozzáférhető állapotban. Mert most ilyen nincs. És mivel a fejhallgató úgyis hozzátartozik a rendszerhez, az a fejhallgató is legyen olyan, amely a technika mai színvonalának megfelelően épített. (A mai technikát a meglehetősen drága, többnyire elektrosztatikus típusok reprezentálják. A szerk.) Önök ennek igazi kezdeményezői lehetnének. A kereskedelem hátha hallgatna a javaslatukra és elhinné, hogy a kisebb pénzű vásárló először inkább erre adna ki relatíve sok pénzt... Egy műszaki folyóirattól az olvasó azt várja, hogy hirdetései legyenek figyelmet keltőek és információt adóak. (??? A szerk.) Az Önök hirdetései vagy egyiket nem adják, vagy a másikat, vagy egyiket sem. Azt hiszem, nagyon sok olvasót érdekel azon kívül amit megvehet, az is, ami csak álom. Mert az álom is lehet szép. Mindenesetre folyamatosan jó lenne tudni, hol áll a hifi-kultúra ott, ahol már van. Tehát komoly ismertető rovatot kellene nyitni a világszínvonalon álló készülékek folyamatos bemutatására és azoknak az elektroakusztikai szórakoztató-elektronikai cégeknek a bemutatására, amelyek munkásságukkal azt kiérdemlik. Ennek sokkal jobban tudnék örülni, mint egy sor semmitmondó információtlan hirdetési oldalnak. Egyszóval lenne téma, de az évi 3 szám nem kecsegtet azzal, hogy lényegesen több ismeretet fognak a jövőben terjeszteni, mint eddig. Amit az eddig megjelent 7 számban olvastam, az tisztességes és ígéretes munka volt. Csak kevés... Mondjuk, meg tudnánk jelentetni ezt az újságot havonta (és persze színvonalromlás nélkül - ez igazán a legkevesebb!). Kérdés, hogy hajlandóak volnának-e az olvasók tízezrei minden hónapban 58 forintot áldozni a hobbilapjukra. Kérdés, hogy hajlandóak volnának-e a gyárak és a kereskedelmi vállalatok havonta súlyos pénzeket fizetni a Hifi Magazinban megjelenő hirdetésekért. Kérdés, forgalomba kerül-e Magyarországon valaha is annyi hifi-készülék, hogy havonta kelljen minősíteni őket. Kérjük az Olvasót, ne törje a fejét ezeken a nagyonis szónoki kérdéseken: valamennyire NEM a válasz. Szerencsére. Mert a mi kis manufaktúránknak éppen annyira futja az erejéből, hogy kínos-keservesen átlag 4 hónap alatt elkészüljön egy kiadással. Minden témáért köszönetet mondunk, habár magunk is többoldalas témajegyzékkel rendelkezünk. Szerepel benne ismertetés a neves cégek híres készülékeiről (határidő: azonnal), szerepelnek benne fejhallgatók és fejhallgató-erősítők (határidő: másfél éven belül biztosan nem), és egészen biztosan nem szerepel benne a hanglemez-recenzió. Kevesebb lemezről szeretnénk írni, de többet. A recenzió helyett inkább esszét. A hirdetésekről majd később. Dombi János Balatonszabadi, Bem J. u. 21. 8651 Rendszeres olvasója vagyok a HFM-nek és nagyon sajnálom, hogy Magyarországon ez az egyetlen komolyabb folyóirat ebben a témában. Nem tudom, hogy minek (vagy kinek) köszönhető az, hogy nálunk még a könyvesboltokban sem látni ilyen tárgyú könyveket. A HFM tehát egy kicsit "monopol" helyzetben van, és éppen azért fogtam most tollat, mert úgy vettem észre, hogy ez a minőség romlásához vezetett... Mint már említettem, a "hifisták" nálunk egyéb szakirodalom hiányában a HFM-re vannak szorulva, és ezek után a HFM megengedi magának azt a luxust, hogy a 112 oldalból 22-23 reklám, további négy-öt oldal pedig "üres", tehát semmitmondó legyen. Óriási megdöbbenésemre a 31. oldalon egy teljesen üres hasáb "tátong". A hanglemezkritikák minden oldalának felső ötöde üres. Nem értek egyet azzal sem, hogy egy cím (pl. "Hanglemezív"; "Bemutatjuk") egy egész oldalt elfoglal. Nagyon jónak tartom, hogy más alapszínű lapokra nyomják a bemutató jellegű írásokat, de teljesen fölösleges minden oldalon a Bemutatjuk-szót átlósan kiírni. Ugyanígy a Hanglemezív címszót is kár volt minden oldalra rányomni. Ezeket a sorokat nem írnám, ha "csak" esztétikailag lenne ez kifogásolható, de az a helyzet, hogy olvasásban is nagyon zavaróak ezek a háttérszerű nyomások. Rendben van az, hogy nem vesztegetik a szót a könnyűzenére, de akkor miért reklámoznak ilyen hanglemezeket. Minek köszönheti a HFM olvasója azt, hogy az első húsz oldalból tizenkettő reklám... (Itt a szokásos, de egyébként egytől-egyig indokolt témajavaslatok következtek. A szerk.) Kérem Önöket, ne haragudjanak rám ezért a kritikus levélért. Én csak azt szeretném, ha a magyar hifi-rajongók egy igazán színvonalas és komoly folyóiratot olvashatnának legalább évente három alkalommal. Nagyon köszönöm figyelmüket. "A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?" - kérdezheti olvasóját a Hifi Magazin. Valahányszor megpróbáljuk másképpen teregetni a sötét és a világos foltokat, másféle (gyaníthatóan egyre jobb) rajzokkal kísérni a monoton szöveget, valami új hadirendbe szedni a sűrű sorokban menetelő betűket (szörnyűség: folyton ugyanaz a 43! Megszámoltuk!) - mindig úgy érezzük magunkat, mintha egy társaságban valami új játékot ajánlanánk, és izgatottan várjuk, tetszeni fog-e az ötlet avagy bosszankodni fognak rajta? Reménykedünk: a társaság többsége belemegy a játékba. Nincs az a lélegzetelállítóan izgalmas olvasmány, amely megérdemelné, hogy teletöltsék vele a magazinoldalakat, a bal felső sarkoktól a jobb alsó sarkokig. Ha a betűk között nem lengedez egy kis levegő, akkor az olvasó is lélegzet után kapkod. A szövegnek és a levegőnek ezt a kergetőzését játszótársaink általában elfogadják (a tipográfusok pedig melegen ajánlják). Az arányokon, persze, lehet vitatkozni, de előbb-utóbb minden a helyére kerül. Még a Hanglemezív is, pedig az egy elátkozott rovat. (Tipográfiai értelemben.) Vannak aztán balszerencsés ötletek; az ember nyomban meg is bánja, hogy előállt velük. Ilyen a több olvasónk által is kárhoztatott alnyomat - ez a játék bizony rosszul sikerült. Többé nem tesszük. Becsszóra. Várjunk csak, hogyan is adhatnánk nagyobb nyomatékot ennek az ígéretnek... "TÖBBÉ NEM TESSZÜK" (alnyomat) És akkor most arról, ami nem játék: a hirdetésekről. Furcsa, hogy éppen most kell védekeznünk ezek miatt, amikor legutóbb kevesebb volt a reklám, mint valaha. Olvasónk egyébként rosszul is számolt: a 112 számozott oldal közül nem 22-23, hanem csak 9 a reklám (16-17 lenne a maximum), a többi a színes mellékleteken és hátoldalukon van. A világ minden magazinját hirdetésekből tartják el: az újság tényleges árának felét a hirdető vállalatok fizetik ki az olvasók helyett. A reklámokkal mindazonáltal még mindig nem végeztünk. Dr. Kanyó János Pankasz, Fő u. 66. 9937 Ismeretlenül is sok szeretettel üdvözlöm Önöket, akiket én már, immár a 8. szám után, régi kedves ismerősökként köszöntök. Nagyon hiányzott már ez a lap az olyanfajtáknak, mint például én, akik hifi-rajongónak vallják magukat, de nem tudnak hozzájutni külföldi hasonló tárgyú kiadványokhoz, vagy ha hozzá is jutnak, akkor is minek... Tiszteletre méltónak tartom a lap céljait, valamint azt a mércét, amit a szerkesztők maguk elé állítottak, azt, hogy azt a mércét azóta sem rakták lejjebb, és egyáltalán azt, hogy általam szimpatikusnak tartott elvekhez tartják magukat, azokhoz körmükszakadtáig próbálnak ragaszkodni. De itt mindjárt ébredezik bennem valamiféle halovány gyanú, és noha semmi okom sincsen, hogy az ellenkezőjét állítsam, mégis szeretném, ha meggyőznének, hogy semmi okom az aggodalomra. Tudniillik Önök bírálnak, véleményt mondanak egyes hifi-produktumokról, elmarasztalják, vagy éppenséggel felmagasztalják azokat - és így közvetlenül befolyásolni képesek e termékeknek a piacát... A magyar híradástechnikai vállalatoknak (Orion, Videoton), nagyon is kézzelfogható anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy milyen ez a vélemény... Talán értik, hogy mit akarok mondani. Meg tudják-e őrizni a pártatlanságukat? ...Visszatérve a laphoz. (Vagy még véleményt sem mondtam róla? Nagyon jó lapnak tartom. Így, ahogy van. A fekete-fehér képek minősége lehetne jobb is - ez valahogy kilóg - de én elsősorban tartalmi értékeiért becsülöm.) Van egy dolog, ami nagyon nem tetszik. És ez pedig a lap szisztematikusan, egyre jobban kitolódó megjelenése. Tudom, lehet most nyersanyaghiányról, nyomdai átfutási időről, anyagi gondokról beszélni - de a szerecsen attól még ugyanolyan fekete marad... A következő számot fél év múlva várom, mert én csalódást még egyszer magamnak nem okozok. Ez, Uraim, nem más, mint visszaélés mások türelmével. Hasonló ahhoz a csalódottságérzéshez, mint amikor a "drága" nem jön el az előre megbeszélt találkára. Vagy, mint amikor egy régvárt művész koncertjére gyülekezik a közönség. Mindenki ünneplő ruhában, frakkok, nagyestélyi ruhák, tisztára mosott lelkek készülnek a Nagy Élmény méltó befogadására - csak éppen a Művész sehol. Kínosan feszengő széksorok, egyre türelmetlenebb és csalódottabb zsivaj - míg aztán végre, valahára, csapzottan, ziláltan beállít a Művész, és az előadás elkezdődik. Az efféle bepillantást egy olvasó lelkivilágába csak azért kockáztatom meg, mert bízom benne: sejtik, hogy a megjelenés pontatlansága, megbízhatatlansága az olvasótábor egy jelentős részét képes eltántorítani a laptól, vagy legalább is lehűteni azt a bizonyos kezdeti lelkesedést, jócskán. A szerkesztő most nagyon röstelli magát. Valójában nem késésről van szó, hanem egyszerű ütemtervváltozásról; kezdettől fogva tudtuk, hogy a tavaszi szám nem áprilisban, hanem májusban esedékes - csak elmulasztottuk ezt időben meghirdetni. Viszont az is igaz, hogy az utolsó elkésett kiadásunk az 1980 decemberi volt. Az csak 1981 februárjában látta meg a téli napfényt, de utána nyáron, ősszel és télen, vagyis háromhavonta elkészültünk a lappal, behozva a késést (habár ezért főképp az Egyetemi Nyomdát, a fáradságot nem ismerő nyomdászokat illeti köszönet). Az idei tavaszi szám után most a 9. kiadás is, íme, Olvasóink kezében van, és semmi akadályát nem látjuk annak, hogy az év vége előtt még egyszer pénzkiadásra ne csábíthatnánk az újságolvasó közönséget. Mit válaszoljunk arra a kérdésre, hogy meg tudjuk-e őrizni pártatlanságunkat? "A biztosíték szívemben lakik" - mondja Madáchnál a Tiszt a párizsi színben, de nem hisznek neki (főbe is lövi magát). Az érzelmi érveknél jobbnak tartjuk arra hivatkozni, amit 2. számunkban írtunk Azokról A Fránya Hirdetésekről: "A közhasznú hifi-készülékek gyártói, tehát akik kizárólag a saját márkájuk reklámjában érdekeltek, alig több mint 5 (öt!) százalékkal növelték a magazin bevételeit." Máig sem sokat változott a helyzet. Kétségtelen, hogy a világon sehol nem így csinálnak hifi-újságot, de azért ennek a módszernek is megvannak az előnyei. Bízunk benne, hogy egy 35 ezer példányos, jó százezer olvasónak szánt kiadványban mindig kelendő lesz a hirdetési felület. Hogy ki és mit hirdet, abba nincs beleszólásunk. Örülünk minden hifi-tárgyú hirdetésnek, mert ezek érdekesebbé teszik a lapot - másrészt nagyra becsüljük a bútorral, kozmetikumokkal és egyéb közszükségleti cikkekkel kereskedő vállalatok rokonszenves passzivitását: ők még sohasem fejezték ki nemtetszésüket a Hifi Magazin tesztjeivel kapcsolatban. FEB Szombathelyi Péter Budapest, Pasaréti út 33. 1026 Már nem is tudom, mióta vártam a FEB eredményhirdetését. Reméltem, hogy a győztes készülék kapcsolását közlik, úgy emlékszem, volt szó ilyesmiről, még mikor a Revox-elektronikát mutatták be. Most pedig csak a nyálcsorgató cikket találtam, a végén azzal, hogy ha minden jól megy, talán még kapni is lehet majd valamikor a győztes előerősítők valamelyikét. Ha ez be is következne, nekem - diáknak - a megépítése kisebb gondot jelentene a megvásárlásnál. Ehhez csak egy kapcsolási rajz kellene, amit Önöktől remélek. Kérem tehát, ha lehet, küldjék meg a győztes kapcsolások egyikének (másikának) rajzát, leírását, vagy legalább a konstruktőr címét! Jelenleg egy Bywater-recepten hallgatok zenét és el tudok képzelni jobbat nála, csak már hallhatnám. A Revox építésébe a FEB miatt nem kezdtem bele. Reménykedve várom válaszukat. Kókai Mátyás Szeged, Csongrádi sgt. 65/A 6723 Hiányérzetem támadt a FEB-bel kapcsolatban, pontosabban: az arról írt tudósítást illetően... Úgy érzem, illett volna közölni legalább az ifjú titánok nevét. Aztán módfelett izgatja a fantáziámat, mit takarhat az A, B és C betű: csöves, félvezetős, IC-s; aktív, passzív vagy vegyes felépítésű amplitúdó-korrektort. Milyen megoldású a bemeneti, a kimeneti fokozat stb. Kíváncsiságommal gondolom nem állok egyedül. Felteszem azt is, hogy ezt a nagyfokú szemérmességet nem a konstruktőrök sugallták. Ámbár ki tudja... Munkájukhoz sok időt és egészséget kívánok. Néha nem árt egy kevés friss levegőt szívni sem. (Köszönjük; valóban ránkférne. A szerk.) Deáki Tibor okl. vill. mérnök (közös képviselő) Budapest, Röppentyű köz 5. 1139 A Hifi Magazin negyedik számának "Délibábos oldalán" meghirdették a Fono-Előerősítők Bajnokságát. A győztes előerősítőt - mint írták - egy kis céggel szeretnék gyártatni. Ha még nem késtünk le róla, ezúton szeretnénk a gyártáshoz felajánlani segítségünket. Májusban induló gazdasági munkaközösségünk profilja elsősorban elektromos és elektromechanikus készülékek gyártása, tervezése. Mivel munkaközösségünk tagjai között lelkes hifi rajongók is akadnak, így külön örömünkre szolgálna, ha mi gyárthatnánk a FEB-győztes előerősítőt. Profilunk más hifivel kapcsolatos készülékek kis sorozatú gyártását is lehetővé teszi, ezért ilyen igények felmerülése esetén is várjuk szíves jelentkezésüket levélben vagy telefonon. Olvasóinknak igazuk van; bármenyire tanácstalanok maradtunk is a FEB végeztével, illett volna közölnünk a verseny győzteseinek nevét. Ezt most pótlólag megtesszük: a három elektronikát (betűrendben) Huisz István, Huszti Gábor és Sallay László tervezte. Mindhárom áramkör tranzisztoros - ennél többet most még nem mondhatunk róluk, mert nem is vettük szemügyre a lelkivilágukat (már csak azért sem, mert a háromból kettőt "védetté nyilvánítottak".) Úgy gondoljuk, szkeptikus hangvételű cikkünkből félreérthetetlenül kitűnt, hogy egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtünk. Óvatosságra int bennünket, hogy nem tudtunk dönteni az egyébként eltérő hangkarakterű készülékek között; még "rázósabb" azt meghatározni, hogy ezek a kétségtelenül bonyolultabb elektronikák vajon mennyivel jobbak az egyetlen IC-n alapuló, "filléres" áramköröknél, például annál, amit az Orionban találunk. Vajon mennyit profitál az SE 260 típusú, 8900 forintos erősítő tulajdonosa abból, hogy vásárol még egy fekete dobozt 2-3 ezer forintért vagy esetleg még drágábban - és parlagon heverteti az Orion saját RIAA-korrektorát? Mire jelen sorainkat oldalakká rendezik az Egyetemi Nyomdában, addigra már tudni fogjuk a választ, s ezért szabadon hagytuk a helyet egy olyan cikk számára, amelynek most még csak a címe van meg: Variációk egy Orionra... A FEB-győztes elektronikák nálunk maradtak; még sokszor meg fogjuk hallgatni őket (a szeánszokon is ezeket használjuk a Revox helyett), de amíg legalább mi magunk nem vagyunk biztosak a dolgunkban, addig nem merjük gyártásra ajánlani egyiket sem. Legalábbis nem a mi felelősségünkre. Más kérdés, hogy persze örömmel fogadnánk, ha a tervezőknek sikerülne megállapodniuk valamely szövetkezettel, vagyis egy újabb cég hifi-készülékét üdvözölhetnénk a Bemutatjuk rovatban... Decemberi számunkban feltétlenül közöljük egy újabb, a Revoxnál lényegesen jobb RIAA-korrektor kapcsolási rajzát, de még nem döntöttük el, melyiket válasszuk. Lehet, hogy "biztosra megyünk", és a NAD 3020-as erősítő Holman-tervezte fono-elektronikájának rajzát publikáljuk, annak is "naprakész" változatát, a NAD cég hozzájárulásával. Polgári Jogi Társaság Faragó László Székesfehérvár, Cserepes köz 1. 8000 A közeli jövőben tervezzük egy hifi-elektronikák tervezésével és gyártásával foglalkozó P. J. T. alapítását. A társaság célja a hazai kereskedelemben nem, vagy csak ritkán és drágán kapható, lakáshangosítás céljait szolgáló, jóminőségű elektronikus berendezések készítése. Elsőként a hazai piacon a magasabb minőségi igényekkel fellépő ("vájtfülű") vevőkört céloztuk meg. Most indítjuk "referencia standard" fono-előerősítőnk gyártását, tervezzük komplett szabályozóegység (előerősítő, hangerő-, hangszínszabályozó, monitor, fejhallgatóerősítő stb.) készítését, 2x50W-os nem keresztező, TIM-mentes, önálló és integrált erősítő gyártását, azonkívül különféle segédeszközöket, például beállítósablont lemezjátszók szöghibájának optimalizálására stb. Terveink szerint a készülékek adatlapjai csak a legfőbb jellemzőket tartalmazná (kimenőteljesítmény, méretek, funkció, csatlakozások), mivel az olyan adatok, mint frekvenciamenet, harmonikus torzítás, áthallási csillapítás, jel/zaj szerintünk egy bizonyos szint felett már teljesen semmitmondóak, és nincsenek szoros korrelációban a készülék szubjektív megítélésével. Szemben a puszta számadatokkal, nagyobb súlyt szeretnénk fektetni a meghallgatós alapján történő értékelésre. Ebben szeretnénk az Önök lapjának a segítségét kérni. Tehát az a kérdésünk, van-e lehetőség arra, hogy termékeinkről a kereskedelmi forgalomba kerüléssel párhuzamosan, vagy - tekintettel a lap nyomdai átfutási idejére - azt megelőzően egy reális objektív és szubjektív értékelést adjanak. Természetesen, ha Önök ezt az értékelést egyúttal fizetett reklámnak is tekintik, úgy a megfelelő díjazásnak sincs akadálya. További kérdésünk, hogy mi a módja a lapjukban egész oldalas reklám közzétételének. Mennyi ennek a díja, vállalja-e a nyomda a tipográfiai munkát, és mik az egyéb műszaki feltételek (fotók mérete, minősége stb.), illetve kihez kell fordulni ilyen ügyben. Amennyiben van lehetőség rá, hogy a következő lapszámban értékeljék a "referencia standard" fono-előerősítőnket, és ismertessék a szöghiba-optimalizáló sablont, postafordultával küldjük a mintapéldányokat. Fentiek terveink szerint még a nyár folyamán, tehát a következő szám megjelenése előtt forgalomba kerülnek. Ha a fono-előerősítő az értékelés során netán jobbnak bizonyul az Önök által pillanatnyilag használt referenciánál - mi bízunk ebben -, akkor felajánljuk azt Önöknek állandó használatra. Örömmel és érdeklődéssel fogadjuk mindazok jelentkezését, akik a magyar hifi-gyártók (meglehetősen kurta) sorába kívánnak lépni. Mint az előbb már kifejtettük, egyelőre nem szívesen konzultálunk előerősítőkről, de vállalkozásukhoz így is sok sikert kívánunk. Kérjük, hogy amint nekifognak a gyártásnak (tehát amint túlvannak az előírásos műszaki-kereskedelmi formaságokon), közöljék velünk, melyik kereskedelmi vállalat hozza forgalomba készüléküket. Haladéktalanul vizsgálatra fogunk kérni egy példányt, hogy tesztelhessük a Bemutatjuk rovatban. Ez minden "bolti" hifi-masinának kijár, és nemcsak hogy nem várunk fizetséget, hanem még mi tartozunk köszönettel érte. A reklám, hálistennek, egyébként sem miránk tartozik; a hirdetéseket a Lapkiadó Vállalat Hirdetési Osztályától kapjuk. (Bp., Zichy Géza u. 8. 1146) Név szerint Frühwald Ferenc a mi lapunk ügyében illetékes "hirdetési menedzser". A magunk részéről azzal járulunk hozzá az új székesfehérvári PJT propagandájához, hogy íme, publikáljuk ezt a - kétségtelenül közérdekű - levelet. Orion HS 281? Mikolai András Budapest, Bán Tibor u. 54. 1041 A múlt év elején nekem is sikerült beszerezni 2db HS 280-ast. Nagyon örültem neki, de az otthoni meghallgatás után elszomorodtam. Néhány nap hallgatózás után már mérges voltam, az érdes csörömpölő hangokért. Ekkor már nagyon vártam a magazint a hangsugárzók mérési eredményeivel és tesztjeivel. Az ötödik számban meg is találtam. Ez indított a hangsugárzók módosítására. Csak úgy belebarkácsolni nem akartam. Sajnos, szakirodalomban nem bővelkedünk. Egy-két cikket azért csak összeszedtem. Kevés! Beszéltem az Orion szakembereivel. Még mindig kevés! A tervezéshez segítséget kértem néhány "szaktekintélytől", akiknek szakmai könyveik forognak közkézen. Eredmény: Nulla! Aki az első szóra segített: Sipos Gyula, az EMG fejlesztőmérnöke. Minden kérdésemre válaszolt. Már ami az elején felmerült mert hangsugárzó-ügyben sok még a ha...! Az elméleti segítség után gyakorlati segítséget is kaptam, néhány mérés erejéig, Pintér Istvántól és Csipai Józseftől, a Kandó Kálmán főiskola tanáraitól. Mindkettőjüknek ezúton is köszönöm! Lassan fél éve kész a módosítás. A dobozok hangja már nem birizgálja a fülem, sőt már a barátomét sem. Ő is elkészült az átalakítással. Meg van elégedve. A nyolcadik számban közölt "gyári" módosítást már csak megmosolyogjuk. Na nem azért..., de mi is így kezdtük! Kell is a "22 dkg" vatta, de csoda nem történik. (Ej, ej, pedig mi mennyire reménykedtünk benne... A szerk.) Kell még egy jól megtervezett és elkészített keresztváltó, ragasztó, tömítőanyag, türelem és egy picike hozzáértés, mert az Orion hangszórók is halandók! Nem tudom érdemes-e itt most részletesen ismertetnem a módosítást és tapasztalatait? Csak annyit, hogy az új keresztváltó meredeksége 12dB/oktáv, fl=1500Hz, f2=4000Hz, a doboz pedig csillapítva van és szelelésmentesen lezárva. Vigyázat! A közép és magas dóm membránjai jó tömítés után nagyobb teljesítménynél hangsugárzó körüli útra indulnak. Ezért azokat is szét kell szedni és rendesen tömíteni. A dobozok más paraméterei is megváltoztak. Maradok annyiban, hogy szívesen átadom hangfalaimat meghallgatásra, és ha kérik, a módosítást is közreadom. Sinkó György Szeged, Jankovics u. 10/A. 6726 ...Van azonban jó hírem is, ami többeket érdekelhet: kékmembrános HS 500 dobozaimba beépítettem a gyári csipogó dómok helyébe a boltokban kb. 700 Ft-ért kapható, ITT gyártmányúnak mondott téglalap alakú dómokat. (Pletykák szerint: 1,5-21kHz, 4 ohm.) A magas hangok hiánya megszűnt, a dobozok szellősebben szólnak. A sziszegés jelentősen csökkent, a maradék egy kevés magasabb frekvenciájú "cc" színezet. Zavaró, idegesítő hatását tekintve ez utóbbi összehasonlíthatatlanul kedvezőbb jelenség. Simább hangképet nyertem, több az információ, a térérzet sokat javult. (MC 10/STM 72, Ortofon tesztlemez, házi Revox-phono, házi ál-Quad. Háziáldás nem volt.) Természetesen senkit sem bíztatok arra, hogy újabb költekezésbe kezdjen, de egy biztos: e dobozok bosszantóan szűk hangzásvilágában üde színfolt ez a dóm. Aztán van még egy előnye kapható. (Számomra teljesen érthetetlen az Orion kísérletezése a két középső dómmal, hiszen a baj alul és legfelül van...) Köszönjük a módosítási javaslatokat, mindkettő logikusnak és racionálisnak látszik. Az Orionok magasátvitele valóban gyönge, nagyonis elképzelhető, hogy egy új csipogó, esetleg éppen az ITT segíteni fog rajta. Ami a fehér dómokat, és egyáltalán, az Orion középsugárzóit illeti, magunk is túlságosan alacsonynak tartjuk az eredeti keresztezési frekvenciát. Legyen szabad idéznünk lapunk 5. számából (a 102. oldalról): "...jól látható, hogy a közép-sugárzó már önmagában is produkálja a 3 százaléknyi 3. harmonikust 500Hz és 1kHz között. Ezen tulajdonképpen nincs mit csodálkoznunk: átlagos minőségű dómokkal igen kockázatos ilyen mélyre menni..." Mindkét módosítást megvizsgáljuk: előbb Mikolai Andrásét a fehér 280-ason, majd ugyanezt (miért ne?) a kék változaton is, végül pedig a legjobbnak bizonyult dobozba belepróbáljuk a Sinkó György ajánlotta magassugárzót. (Később bevonhatjuk a tesztbe az 500-as dobozt is, csak félünk, hogy túl sokat markolunk egyszerre.) Amelyik ötlet beválik, közreadjuk decemberi számunk MOD-rovatában. Ki tudja, talán már érdemes is keresni valami új típusszámot. Mit szólnátok ehhez: Orion HS 281? Tesztlemez-teszt Baricza Dénes Budapest, Tompa u. 14. 1094 Nemrég kaptam meg a HFM 8. számát. Első reakcióm az volt, hogy lerohantam a RAMOVILL-ba és megvettem az Ortofon tesztlemezt. Meg kell hogy mondjam, kissé csalódtam. 1. 562 Ft-ért háromból kettő görbe (nem hullámos, görbe!) 2. Lehet hogy meglepi, de a minőség! Az utolsó számban (Bendzsó, bőgő, dob) csak két hangszer hallható. Arra, hogy trió játszik, csak a tájékoztatóból jöttem rá. Bőgőt csak nehezen lehet felfedezni ezen a részleten. Ez már csak azért is meglepő, mert az első dixilend-számon kitűnő a basszus! Tehát nem a lehallgató-láncban van a hiba. Kíváncsi vagyok, ezzel kapcsolatban milyen észrevételeket kapnak. Véleményem szerint egy erősen kifogásolható szállítmányt kaptunk a HFM hasábjain egekbe emelt Ortofon-cégtől... A lemezek görbeségére más is panaszkodott már. Mindenesetre próbálja meg másutt is meghallgatni az utolsó számot, mert mi bizony nagyon szép, telt, meleg bőgőhangot vélünk felfedezni rajta. Ami pedig az Ortofon céget illeti: valóban az egekbe emeltük? Lehet - de néhányszor meg mintha nagyon is a földre pottyantottuk volna... Borsos József Székesfehérvár, Lövölde u. 4. 8000 A szokásos várakozással és örömmel vettem a kezembe a HFM nyolcadik számát. Tetszik még mindig, és azt hiszem, ez meg is marad, annak ellenére, hogy érzésem szerint egyre kevesebbet tudok hozzászólni. ...Apropó, tesztlemez. Ez az egyik igazi ok, amiért írok. Köszönet érte. Láttam, aztán fejvesztve rohantam megvenni. Nem bántam meg, egyik oldalát sem. Nem szégyellem bevallani, kisfiús izgalommal hallgattam, és nekem tetszett a zene is. Kicsit visszaadta az önbizalmam, hátha én is tudom ugyanazt és ugyanúgy hallani. Viszont az ismertetésben, mármint ami a magazinban megjelent, van egy baki, ami sokaknak megkeserítheti az életét, no csak úgy szerényen, a hifi keretén belül. Az áthallás-próba ismertetésében írják Önök hogy: "...Ehhez egyszerre csak az egyik csatornát kell hallgatnunk (előbb természetesen a balt, aztán majd a jobboldalt)..." Hmmm. Azt hiszem, a rutin miatt egy kis rövidzárlat következett be. Ugyanis a HFM szokta volt először a bal, majd utána a jobb csatornát mérni. A lemezen viszont azt mondják, és az ismertetőszövegben is leírták, hogy kapcsoljuk ki először a bal csatornát (switching off). Tehát a jobb csatornában halljuk a referenciajelet, és utána az áthallást. Ezután következhet a "ballépés..." Teringette teremtette... valóban elhibáztuk! Büntetésből - mint az őrmester az ostoba katona lábára - szénát és szalmát kötünk a csatornáinkra, és így fogjuk gyakorolni: "széna, szalma... széna, szalma, bal csatorna, jobb csatorna". Nyelvlecke hanglemezen Ilyés Attila (főiskolás ütős) Budapest, Ond vezér útja 20. X. 6. 1144 Örömmel olvastam a legutóbbi számban a magyar digitális felvételi technika szárnybontogatását elemző írást, de éppen ezt a lemezt még nem sikerült meghallgatnom. Abban azonban biztos vagyok, hogy ami egy digitális felvételen madárcsicsergésnek hat, az nem más, mint madarak csicsergése. Az Olasz Intézet e célra használt termét üvegtető fedi, ami igen alkalmas arra, hogy a háztetőn fészküket őrző verebek hangját a felvételhez szükséges dinamikai szinten átengedje. Amikor a lárma olyan méreteket ölt, hogy az mondjuk egy szóló hegedűvel is konkurálni tud, a nagydobos ágyúdörgést imitáló ütésével mintegy elriaszt néhány példányt a hangoskodók közül, aminek köszönhetően néhány percig akár még felvételt is lehet készíteni. A Liszt Ferenc Kamarazenekar felvételekor bizonyára nem volt jelen ütőhangszer játékos, ezért maradhatott el a megváltó dobütés. Javaslom tehát a Hungarotonnak, hogy a hasonló eseteket elkerülendő, alkalmazzon néhány ütőst - van Pesten elég állás nélküli schlagwerkes... Másik közös digitális lemezünket (mert akármilyen is, de azért a miénk) nemrég hallottam. Bartók A Kékszakállú herceg vára. Magyar nyelvű felvétel. Ez van ráírva. Sajnos, nem kenyerem a lemezkritika, de a benyomás, ami ért, valamint a bennem feltoluló keresztkérdések özöne arra kényszerített, hogy billentyűt ragadjak. Régen foglalkoztat a prológ hiánya. Ezt még ki lehet bírni. De... barátaim határozott állítása szerint ez a lemez nem más, mint egy zenei aláfestéssel élénkebbé tett nyelvlecke külföldön élő magyarok gyermekei számára... (A lemezen külföldi művészek énekelnek magyarul. A szerk.) Vitathatatlan, hogy Balázs szövegét elválaszthatatlannak érezzük Bartók zenéjétől. Ezt nem csupán a Hungaroton érezte így, hanem számos külföldi cég, például a Decca is. Az is kétségtelen, hogy a lemezen közreműködő két művész a világ legjobbjaiból való. Aki azonban azt állítja, hogy olyan kezdetleges nyelvtudással, mint amilyennel ez a két művész rendelkezik, részt szabad venni Bartók szellemének ápolásában, az valószínűleg nincs tisztában az ügy komolyságával, vagy egyéb üzleti szempontok elhomályosították józan ítélőképességét. Valószínűnek tartom, hogy ezt senki nem mondta meg a két főszereplőnek. Ha tudták volna, hogy a magyar nyelvet még magyar anyanyelvű emberek is csak nagy nehézségek árán győzik, nem adták volna nevüket, hírnevüket. Legjobban arra haragszom, aki rábeszélte őket erre a hitelrontó feladatra. Szerintem nem lett volna szégyen magyar énekeseket felkérni, mint ahogy ezt a Decca tette Kováts Kolossal és Sass Sylviával... Hifi Klub (A jászberényi Hifi Klub nevében) Dalmady István Munkás és Ifjúsági Ház, Jászberény, Bercsényi út 1/a 5100 1981 novemberében megalakítottuk Jászberényben a Hűtőgépgyár Munkás és Ifjúsági Házában működő Hifi Klubot. A célul kitűzött program elég sokrétű: a közös zenehallgatástól az ismeretterjesztő előadásokig, a műszeres mérésektől a szubjektív tesztekig mindent igyekszünk belevonni, hiszen tagjaink között a zenekedvelő orvostól a villamosmérnökig, a jogásztól a műszerészig különféle foglalkozású és érdeklődési körű emberek megtalálhatók. Referencialáncunk továbbfejlesztése és a hatékonyabb klubmunka megszervezése céljából azon kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy szaktanácsadással, esetleg készülékeink lehetőség szerinti tesztelésével nyújtsanak nekünk segítséget. Nagyon nagy segítség lenne számunkra az is, ha megfelelő minőségű demóanyagot tudnánk Önöktől szalagra venni. Lehetőségünk (és tiszteletdíj fizetésére megfelelő keretünk) van a hifi témakörét érintő előadások tartására előadókat hívni. Kérjük Önöket, hogy amennyiben zsúfolt programjukban klubunk támogatására tudnak még időt szakítani, értesítsenek bennünket, hogy mikor tudnák a klubot képviselő egy-két kollégánkat fogadni az együttműködés részleteinek megbeszélése céljából. Valószínű, hogy az első időszakban ez az együttműködés eléggé egyoldalú lenne (márminthogy mi kérnénk főként segítséget Önöktől), de bízunk abban, hogy klubunk fejlődésével a későbbiekben az esetenkénti tiszteletdíjon túlmenően is viszonozni tudjuk segítőkészségüket. Köszönjük levelüket, és sok sikert kívánunk klubjuk működéséhez, de elvi megfontolások miatt nem kívánunk közvetlenül is belefolyni a hifi-klubok munkájába. Nem a tiszteletdíjon múlik; ha ráérnénk, barátságból is meglátogatnánk Önöket. De szerte az országban igen sok hasonló klub működik, és nekünk az időnk borzasztóan szűk. Éppen arra elegendő, hogy elkészüljünk a házifeladatainkkal. Ha mégis marad időnk, megpróbáljuk kísérletezésre fordítani. Úgy gondoljuk, hogy ez hasznosabb, mintha szóban is elismételgetjük mindazt a nem túl sokat, amit a hifiről tudunk. És ha újabb információkat szerzünk, azt úgyis beleírjuk a magazinba. Mindazonáltal köszönet a szíves meghívásért, még ha nem fogadhatjuk is el. A demonstrációs program érezhetően romlik, ha magnóra veszik. Feltétlenül próbáljanak meg beszerezni néhány demó-lemezt - ezen már igazán nem múlhat! Májusi számunkban megtalálhatják a címeket és a postacímeket. Csomóbogozgatás Sinkó György Szeged, Jankovics u. 10/a 6726 Egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni a "Polimeri csomó" kapcsán a Szövetkezet és a KERMi reagálását. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a Szövetkezet főmérnöke korábban a Nagyító hasábjain már válaszolt panaszos levelekre. Akkor kimásoltam a válasz - számomra elrettentő - megállapításait, sajnos, most már nincs meg. A lényeg az volt, hogy a hiba "az Önök készülékében" van. Elpiszkolódott nyomógörgőkre, lecsiszolódott szalagvezetőkre hivatkozott stb. Azóta több év telt el. Sajnos 1976-80 között 10db Polimer szalagot voltam kénytelen vásárolni. Ezek közül 2db volt megfelelő, illetve ezeknek csak az volt a bajuk, hogy egy-két óra alatt a felismerhetetlenségig összerondították a fejeket. Nincs olyan "clean", amivel ezt tisztességesen le lehetne tisztítani. A másik nyolc (!) tűrhetetlenül drop out-os volt. (Nyilvánvalóan nem egy szériából származtak, hiszen közben múltak az évek.) Még 1kHz-en is a "normálhoz" viszonyítva 3-10dB-t estek - sokszor percekig. Ne is beszéljünk a 10kHz-ről. Érdekes volt a sztereója: a zene fuldokolva rohangált az egyik sarokból a másikba... Megdöbbentő a KERMI leszázalékolási javaslata is. Itt látszik, hogy egyszerűen nem tudják (vagy nem akarják tudni?), miről van szó: a drop out-os szalag nemhogy a "sokhavifizetéses" magnókra, hanem a legkommerszebb gépekre sem jó, ez kérem, selejt. Selejt, ami kidobandó. Még sohasem hallottam, hogy talp nélküli cipőt fele áron el tudtak volna adni. (De a "beázós" cipőket teljes áron adják! A szerk.) Ne is beszéljünk az anyagi káron túl az erkölcsi károkról. A "holnap hozd vissza" lemezfelvételekről - az éppen kéznél levő Polimerre. Arra a keserű érzésre, hogy a többé már nem megszerezhető zene romos-roncsos konzerv alakban ott van valahol, de nem fogyasztható. Az mondjon véleményt e szalagról, aki már töltött úgy el éjszakákat, hogy a többszöri sikertelen Polimerre való felvétel után hajnalban letörölt egy jobb szalagról valamit azért, hogy az a bizonyos zene megmaradjon... Részemről a csomó a hagyományos módon lett megoldva. Dr. Szabó Pál Budapest, Kelenhegyi út 11. 1118 Elsősorban köszönetet szeretnék mondani Önöknek - és különösen Sólymos kollégának - a HFM 7. számban megjelent gondos és részletes Magnószalag-tesztért. Ehhez csatlakozva említem meg a Polimer szalagok néhány olyan hiányosságát, amelyek a cikkben nincsenek külön megemlítve, azonban igen kellemetlenek, és amelyek e szalagok vágása és adjusztálása (csomagolás, befűző szalaggal való ellátás) során minimális gondossággal elkerülhetők lennének... részben utólag, házilag is javíthatók. Az általam vásárolt Polimer szalagok túlnyomó többsége (kb. 80%-a) erősen poros. A por két pár filcbaba között gyors tekercselésben történő kétszeri áthúzás útján olyan mértékben letörölhető, hogy harmadik és további törlések már nem eredményeznek több port, mint amennyi egyéb (BASF, AGFA) szalagról egyetlen hasonló tisztítás során lejön. A tisztított Polimer szalagokon további rendellenes mértékű porosodást nem tapasztaltam, amiből arra lehet következtetni, hogy oka nem a mágnesezhető réteg gyenge mechanikai tulajdonsága, hanem csupán a vágás során elkerülhetetlenül keletkező por marad rajta a szalagokon. A jelentős mennyiségű por nemcsak szintingadozásokat és kieséseket (dropout) okozhat, hanem a mérhető mágneses tulajdonságokat is megváltoztathatja. Érdekes lenne néhány összehasonlító mérést végezni az Önök tesztje során erősen drop-outosnak talált szalagpéldányok mechanikus tisztítása után, mert könnyen lehet, hogy a hibák jelentős részének oka nem a mágnesezhető réteg hiányossága, hanem "csupán" a por... Ezt a "lepucolós" módszert jónak tartjuk, és mi is alkalmazzuk, mint magánemberek. Vizsgálatok során azonban ez már nem indokolt, mert nem megbízható, nem reprodukálható eljárás. (S. A. megjegyzése.) Kun Károly Budakeszi, Jókai út 10. 2092 ...Szóval az én véleményem az, hogy ha az alapanyagot drága dollárért kell megvennünk, és ehhez az összeghez hozzáadnánk azt, amennyibe kerül most a Polimer, én úgy gondolom, akkor nem kellene bosszúsan nézni a kirakatban a Polimert. Mert így a jó minőségű alapanyagot behozzuk és itthon nem megfelelő eszközökkel elkezdjük a gyártását és szinte selejtet gyártunk. Így csak a kereskedelmi raktárházak és üzletek polcai lesznek megtöltve. Polimerre komoly zenei anyagot, legyen az a világ legjobb csúcs szuper készüléke, hifi minőségű felvételt akkor sem lehet készíteni. Mert énszerintem egy I. Sz. nem fog tudni olyan hifi-eszközöket, alkatrészeket gyártani, ami után nyugati cégek is érdeklődnének... Legyünk méltányosak a Polimerrel szemben! A Polimer szalagok alapanyagára nem a mindnyájunk pénzéből, tehát a belkereskedelmi devizakeretből veszi el a dollárt a szövetkezet, hanem sajátmaga teremti meg rá a fedezetet, mégpedig igenis dollárhozamú exporttal! Magyarán: ha ez a szalag nem volna - attól még nem volna helyette más. És hogy mire lehet képes egy szövetkezet, mire nem... Vajon tudja-e levélírónk, micsoda export-berendezések (nem hifi jószágok, hanem azoknál sokkalta értékesebb műszerek) készülnek például a Híradástechnika Szövetkezetnél? A gomb és a kabát Pető Sándor Nagykáta, Petőfi S. u. 4. 2760 Az elmúlt hónapban Nagykátán ismét tartottak EXPO-napokat, de olyan látványos leértékelés nem volt, mint 1981 szeptemberében (Akai 9060-ért). Megemlítem azért, hogy az észt gyártmányú Kashtan magnót ott, a vásáron 8800Ft helyett 4400Ft-ért árulták. Sajnos, azt nem tudom, mennyire volt kelendő - habár ennyit valószínűleg érdemes volt reszkírozni érte. Szomorúan tapasztaltam, hogy a Váci utca 40. alatt, és még jó néhány helyen a WR típusú Akai magnószalagot árulták potom 600Ft-ért (vagy 660-ért?) a korábbi, LN-150-7 típus helyett, amit már úgy megszoktunk... Igaz, elég nehezen sikerült beszerezni, de legalább tűrhető áron árulták... Nekünk is földbe gyökerezett a lábunk, amikor megláttuk a 600 forintos magnószalagot. Dehát, ha a magnóknak meg lefelé megy az áruk...? Ha ebben tendencia van, előbb-utóbb azon fogjuk törni a fejünket, hogy milyen magnót tegyünk a szalagunkra...