Diszkónika (avagy egy elsüllyesztett könyv története)



        Valóságos enciklopédia  a  rockzene  és  a  diszkó  technikájáról,
    közérthető,  gyakran  játékos  nyelven,  rengeteg   táblázattal,   600
    ábrával, 200 (többnyire színes) fotóval, hanglemezmelléklettel - ilyen
    még nem volt! Pontosabban: ilyen még  most  sincs.  A  könyv  szerzője
    ugyanis, Cs. Kádár Péter hangmérnök, a Rádió Hi-Figyelő című műsorának
    gazdája, még javában csatázik a  hétfejű  kiadóvállalatokkal,  hogy  a
    Diszkónika megjelenhessen. Reméljük, végre célt  ér,  s  inkább  előbb
    mint utóbb, hiszen könyve most lenne igazán időszerű - habár a  diszkó
    kifejezés sokkal többet jelöl, mint egy (mulandó) zenei irányzatot, és
    a Diszkónika sem csupán elektroakusztikáról szól, hanem sok másról is.
    De mondja el ezt maga  a  szerző.  Interjúnkat  a  könyv  egy  érdekes
    részletével egészítjük ki.


                                      *


        Ha már könyved címét is ebből a  szóból  kreáltad,  szeretném,  ha
    legelőbb is tisztáznád, mit értesz azon, hogy: diszkó.


        - Nem annyira a diszkózenét, mint inkább a színhelyet értem rajta:
    azt, ahol a zene elhangzik. Ha úgy  tetszik:  a  klubot.  Ezért  aztán
    egyaránt érdekel a felvételi technika,  a  lejátszási  technika  és  e
    technika társadalmi háttere.


        És kiknek szántad a könyvet?


        - A tizen- és huszonéveseknek, köztük is főleg azoknak,  akik  már
    tisztában  vannak  legalább  bizonyos  elektronikai   alapfogalmakkal.
    Szeretném lekötni őket egy mégiscsak komoly tárgyú, de közérthető,  és
    mégsem gügyögő könyvvel. A téma  magától  adódott,  hiszen  hangmérnök
    vagyok. Ami a hangvételt illeti,  sok  tinédzser  ismerősöm  van,  úgy
    éreztem, meg tudom találni velük a közös nyelvet.


        Ha valaki szakkönyvet ír...


        - Én ezt nem tekintem szakkönyvnek.


        ...mégis, egy szakma ismeretanyagát próbálod összefoglalni.  Tehát
    nyilván úgy kezdtél munkához, hogy felmérted témaköröd irodalmát.


        - Ennek a témakörnek nincs irodalma. Mindaz, ami lényeges  belőle,
    szakmai titoknak számít, senki sem adja át a másiknak,  hiszen  minden
    fogás megtanulható, márpedig akkor esetleg már nem lehetne  olyan  jól
    megélni  belőle.  Például  egy  Pink  Floyd-felvétel  hangtechnikailag
    minden további nélkül reprodukálhatóvá válna. Ez ugyanis nem más, csak
    egy technológiai folyamat.


        Könyvek, folyóiratok?


        -  Van  egy  folyóirat,  a  francia  Sono,  ez  Magyarországon  is
    hozzáférhető,  a  Műszaki  Könyvtárban.  Van   aztán   még   jónéhány,
    popzene-technikusoknak    szánt    illusztratív     kiadvány,     ezek
    propagandisztikusak,  és  nem  is  a   lényegről   beszélnek.   Néhány
    füzetszerű könyv értekezik arról, hogy "mit hová kell dugni" és kész.


        Tehát valóban nem létezik olyasfajta könyv, amilyet Te  állítottál
    össze?


        - Ha mégis létezik,  akkor  én  sajnálom  a  legjobban,  hogy  nem
    találtam rá, mert alaposan megkönnyíthette volna a munkámat.


        Szeretném,  ha  részletesebben  is  elmondanád,   miről   szól   a
    Diszkónika.


        - Mondjam el a tartalomjegyzékét?


        Akár azt is.


        - Először is, van benne egy  tesztlap.  Aki  kitölti,  eldöntheti,
    hogy neki szól-e a könyv vagy sem. Aztán röviden  meghatározom  azokat
    az alapfogalmakat, amelyek már nem mindenki számára  ismertek.  (Ilyen
    például mindjárt a decibel - sehol sem definiálják tisztességesen.)  A
    rockzene  és  a  diszkó  története  következik,  ez  hosszú  rész,   a
    fonográffal kezdődik, és tart egészen az európai diszkó-műsorokig.


        Tudjuk-e, mikor rendezték Európában az első ilyen műsort?


        - 1921-ben, ha jól emlékszem erre az adatra.


        Jó, ez nyilván nem mai értelemben vett diszkó lehetett.


        - Tévedsz, teljesen "mai" diszkóműsor volt az is. A  zene  stílusa
    persze más volt, csakhogy nem ez a  lényeges.  De  hadd  folytassam  a
    tartalomjegyzéket. A következő részben az emberi hallás  mechanizmusát
    írom le. Aztán már a popzenekar  következik:  hogyan  "állnak  fel"  a
    zenészek, milyen hangszereket, milyen színpadtechnikát használnak.  Ez
    is  hosszú  fejezet,  tartalmazza  például  az   összes   elképzelhető
    szintetizátor-fajtát, persze nem típus,  hanem  funkció  szerint:  itt
    írok a beszédhang-módosító szintetizátorról, a Vokóderről  is.  Ezután
    rátérhetünk arra,  hogyan  készül  a  popzenei  felvétel.  Egy  kicsit
    "kitekintve" a technikából, elmondom azt is, hogyan  lehet  bejutni  a
    stúdióba, "hogyan lehetsz sztár".


        Művészi, esetleg pszichológiai értelemben?


        - Nem: teljesen  formálisan.  Arról  van  szó,  milyen  utat  kell
    végigjárnia annak, aki egyáltalán szerepelni akar.  Könyvemben  ezt  a
    Rádió, illetve a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői  mondják  el.
    Miután a formaságokon túljutottunk, belépünk egy  valódi  stúdióba  (a
    Rádióban a Nyolcasba) - ez a következő fejezet tárgya. Hogyan néz ki a
    stúdió,     miben     különböznek     a     hifi-berendezésektől     a
    stúdió-berendezések. Aztán sok-sok színes képet közlünk  a  Kertészeti
    Egyetem  klubjáról,  ahol  éppen  helyszíni  felvétel  készül.  Riport
    következik a hanglemezgyártásról, aztán Diszkórádió címmel  azokról  a
    rádióállomásokról írok, amelyek  jellegzetesen  könnyűzenei  adók,  és
    amelyeket idehaza is könnyű fogni. Ilyen mindenekelőtt a "Luxi", aztán
    a Saar-vidéki és az osztrákok harmadik adója. Belevettem a könyvbe egy
    vitát a Magyar Rádió könnyűzenei műsorpolitikájáról is.


        Amit eddig elmondtál, abban inkább  a  diszkó  hanganyagáról  Volt
    szó, s kevésbé a diszkózásról.


        -   Arról   a   könyv   második   részében   lehet   olvasni.   Ez
    teremakusztikával  kezdődik,  aztán  jön  a   diszkózáshoz   szükséges
    eszközök felsorolása, ideértve a világítástechnikát is, a lézerágyúval
    bezárólag.  Ismertetem  a  legnépszerűbb  készüléktípusokat,  de  csak
    prospektus-szinten, és nem is annyira a  minőségüket  vizsgálom,  mint
    inkább a használhatóságukat:  azt,  hogy  mennyiben  könnyítik  meg  a
    diszkós dolgát. Bemutatok még néhány nyugati "szuper-diszkót":  a  New
    York-i Studio 54-et, ennek európai változatát, a párizsi Studio 44-et,
    néhány nyugatnémetet és méricskélem, hogyan csinálják (vagy hogyan nem
    csinálják) mindezt Magyarországon. Aztán hivatalos források  és  saját
    tapasztalataim alapján összefoglalom a diszkós-vizsga  követelményeit,
    és végül építési leírást adok, "Csak bütykölőknek".


        Étvágygerjesztő étlap, de hol a pincér?  Azazhogy:  mikor  jelenik
    meg a Diszkónika? Mert a különféle  rádióműsorokban  már  többször  is
    megjósolták eljövetelét.


        - Sajnos, most minden  bizonytalanná  vált:  a  kiadó  felbontotta
    velem a szerződést.


        A Műszaki Könyvkiadó?


        - Nem, nem a Műszakival  szerződtem.  Amikor  náluk  jelentkeztem,
    nyíltan megmondták, hogy ez a könyv túlmegy az ő feladatkörükön, lévén
    egészen más  stílusú,  más  kivitelű,  mint  az  ő  könyveik.  Ezt  én
    tisztességes  eljárásnak  tartom.  Egyébként  a   Műszaki   Könyvkiadó
    részéről Csabai Dániel sokat segített, szakkönyveket ajánlott.


        Kihez fordultál ezután?


        - Felhívtam a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál Janikovszky Évát,
    aki  amikor  meghallotta  a  diszkó  szót,  felkiáltott:  "Az  jöhet!"
    Teljesen szabályos szerződést kötöttünk, meg is írtam a  könyvet,  még
    tavaly decemberig, sőt, el  is  olvastattam  egy  csomó  tizenévessel,
    főleg szakközépiskolásokkal. Nekik tetszett.  A  szaklektornak  is.  A
    könyv szerkesztőjének úgyszintén; április közepe táján közölte  velem,
    hogy a kézirat el  van  fogadva.  Még  az  igazgatóval  is  beszéltem,
    segítségét kérve, hogy a könyv minél előbb  napvilágot  láthasson,  ne
    veszítsen aktualitásából. Ő meg is ígérte, hogy utánanéz - majd  három
    nap múlva közölte, hogy a könyvet nem adja ki.


        Indoklás?


        - Nincs indoklás.*


        És most mihez kezdesz?


        - Megkísérlem behozni az elvesztegetett időt.

                                                                    - dl -


        * Az interjút követően felhívtuk telefonon  Szilvásy  Györgyöt,  a
    Móra   Ferenc   Ifjúsági   Könyvkiadó   vállalat   igazgatóját,    aki
    kijelentette: ő már megmondta a szerzőnek, hogy ez  a  könyv  -  lévén
    műszaki tárgyú - nem illik a  Móra  profiljába.  Hogy  miért  nem  azt
    nekünk sem sikerült megtudnunk tőle. Mi, kívülállók nem értjük,  ugyan
    miért ne  adhatná  ki  a  Diszkónikát  éppen  az  ifjúsági  könyvkiadó
    vállalat, és teljesen érthetőnek tartjuk, hogy a Móra Kiadó apparátusa
    (tehát korántsem csak  egyetlen  ember!)  szerződést  kötött  a  könyv
    írójával. Hogy biztosra  menjünk,  még  a  Kiadói  Főigazgatóságon  is
    érdeklődtünk, ahol egyébként tudtak a dologról,  és  azt  mondták:  ők
    ugyan nem dönthetik el, ki mit adjon ki és mit ne, de a maguk részéről
    semmiféle kizáró okot nem  látnak.  (Ami  egyébként  nyilvánvaló  is.)
    Sajnos, Szilvásy  Györgytől  egy  jó  félórás  beszélgetés  során  sem
    kaptunk érdemi választ, azon az egyen kívül, hogy  ő  az  igazgató  és
    neki kell döntenie, teljesen függetlenül attól, hogy bárki másnak mi a
    véleménye. Végülis igaza van - csak ez a fajta érvelés valahogy kiment
    a divatbál az utóbbi húsz-huszonöt évben.


                                      *

    A VOKÓDER
    (Részlet Cs. Kádár Péter készülő, Diszkónika című könyvéből)


        A  célszintetizátorok  közül  számomra  a  beszédhangot   módosító
    Vokóder a legkedvesebb, mert ezzel a leghamisabb éneklést is ki  lehet
    javítani.  (Még  az  enyémet  is...)  De  hogy  a  Vokóder   működését
    megérthessük,  előbb  meg  kell  ismerkednünk   az   ember   hangképző
    szerveivel.
        A  természetes  emberi  hang  előállításában  három  szervnek  van
    feladata (1. ábra). A tüdő  a  levegőáramlásról  gondoskodik.  Ezt  az
    áramot  a  gégefő  és  a  hangszalagok  periodikusan   modulálják.   A
    hangszalagok  főleg  a  magánhangzók  kimondásánál  jönnek   rezgésbe.
    Megfeszülnek, elzárják a levegő  útját,  a  tüdő  viszont  egyre  több
    levegőt  sajtol  a  légcsőbe;  a  megnövekedett  nyomás   hatására   a
    hangszalagok szétnyílnak, a nyomás hirtelen csökken, és így a szalagok
    az állandóan működő feszítő izmok hatására újból összeszorulnak.

    
    
    

    Magyarázat a képekhez:
    1.  Az ember hangképző szerve.
    2. Fűrészrezgések: a hangszalagból (a), illetve a szájból és az orrból
    (b) kilépő rezgések.
    3. Férfiak (a) és nők (b) egyes hangjainak átlagolt "színképe".
    4. A vokóder blokksémája.


        Fűrészfog-jellegű rezgés lép fel  (2.  ábra),  és  másodpercenként
    sokszor ismétlődik. A fűrészrezgésnek nagy  a  harmonikus-tartalma.  A
    szájüreg különböző részeit  akusztikus  sávszűrőnek  tekinthetjük.  Ha
    megváltozik    az    üregek    alakja,    megváltozik    a     kimenet
    harmonikus-tartalma   is.    Az    alapfrekvencia    a    hangszalagok
    frekvenciájával azonos, tehát a hangszalagok megfeszítésének  helyétől
    függ. Az alaphang szolgáltatja a beszéd melódiáját,  tehát  azt,  hogy
    képesek  vagyunk  énekelni,  szavainkat,  mondatainkat   hangsúlyozni.
    Férfiak beszédhangjában ez az érték 120-160Hz, nőknél és  gyermekeknél
    220-330Hz  között  fekszik.  Az  énekhang  hangmagassága  a  dallamnak
    megfelelően változik. A  basszus  hangterjedelme  85-320Hz,  a  tenoré
    125-435Hz, az alté 170-640Hz, a szopráné pedig 250-850Hz.
        Ha valamilyen magánhangzót ejtesz  ki,  az  alaphangtól,  tehát  a
    hangmagasságtól   függetlenül    meg    tudod    állapítani,    melyik
    magánhangzóról van  szó.  Minden  magánhangzónál  megjelölhető  néhány
    olyan  frekvencia,  amelyek  a  hang   színképében   nagy   energiával
    jelentkeznek, függetlenül attól, milyen  magas  az  alaphang.  Ezek  a
    jellegzetes  frekvenciák  a  formánsok.  Egy-egy  magánhangzónak   2-3
    formánsa van. Ha a rezgés  alapfrekije  120Hz,  akkor  a  "színképben"
    120-240-360-480-600-720-840 stb. Hz mutatható  ki.  Ha  a  szájüregnek
    olyan alakot adunk, hogy az  egyik  sajátrezgés  500,  a  másik  850Hz
    legyen, akkor a kiejtett hang ó. Ekkor a 480Hz-es és a 840-es formáns,
    tehát a 120Hz-es alaphang 4. és a 6. harmonikusa halad tovább.  Ha  az
    alaphang 180Hz, a színkép 180-360-540-720-900Hz-es összetevőkből  áll,
    a szájüreg az 540 és a 900Hz-es, tehát a 3. és 5.  harmonikus  rezgést
    engedi át. (Most ezek állnak legközelebb  az  500  és  850Hz-hez.)  Az
    eltérés ellenére ugyanazt az ó-t ismerjük föl. A 3. ábra  néhány  hang
    átlagolt színképét  tartalmazza.  Szöveges  éneknél  összhangnak  kell
    fennállnia  a  szöveg  és  a  dallam  között.  Például,  ha  a  dallam
    emelkedik, i hang után nem jöhet a, mert annak a  formánsai  mélyebben
    vannak.  (Sajnos,  a  dalszövegírók  ezt  többnyire  figyelmen   kívül
    hagyják.)
        A  mássalhangzók  nem  periodikus  rezgések.   A   zöngés   hangok
    képzésében részt vesznek ugyan a hangszalagok, de méginkább a száj- és
    orrüreg. A zöngétlen mássalhangzóknál  a  hangszalagok  akadálytalanul
    engedik a légoszlopot a szájba áramlani.  Folyamatos  színképük  10kHz
    fölé is terjedhet. Az egyes személyek beszédhangját a formánsokban  és
    a berezgési folyamatokban fellépő apró eltérések alapján ismerjük fel.
    A beszéd érthetőségéhez  tehát  nincs  szükség  az  alaphangra  és  az
    egyénre jellemző apró különbségekre.
        A vokóder első része, az analizátor,  a  beszédhangot  elemzi  (4.
    ábra). A mikrofonról érkező jelet sávokra  bontja.  Nyilvánvaló,  hogy
    minél több részre osztjuk a teljes hangfrekvenciás tartományt, továbbá
    minél kisebb az átfedés az egyes sávok között, annál tökéletesebb lesz
    az elemzés. A sávfelbontást sávszűrők végzik. Az 5. ábra a  Sennheiser
    cég VSM 201 típusú vokóderének sávszűrő karakterisztikáit szemlélteti.
    Ez a vokóder 200Hz alatt egyetlen aluláteresztő  szűrőt  tartalmaz.  A
    200Hz-es aluláteresztő és  a  19  sávszűrő  a  magánhangzó-formánsokat
    választja ki. Egy 600Hz alatti aluláteresztő  és  egy  2000Hz  feletti
    felüláteresztő pár azt állapítja meg, hogy a  beszédhang  zöngés  vagy
    zöngétlen-e (6. ábra). A formáns-szűrőket egyenirányítók követik, ezek
    vezérlik  a  szintetizátorrész  VCA-inak  erősítését.  (VCA:   Voltage
    Controlled Amplifier=feszültségvezérelt erősítő.)

    

    5. A Sennheiser VSM 201 típusú vokóder sávszűrő-karakterisztikái.


    

    6.   A  zöngés  és  zöngétlen  hangokat  ilyen  "meggondolás"  alapján
    különbözteti meg a Sennheiser vokódere.


        A VCA-k többi bemenetére bármilyen más, az alaphangot helyettesítő
    jel kerülhet, az analizátor-rész szűrőihez hasonló szűrőkön keresztül.
    Ha a helyettesítő jel megegyezik a beszédjellel, a  vokóder  kimenetén
    szokásos emberi  beszédhang  jelenik  meg.  Ennek  azonban  nincs  sok
    értelme.  Ha  viszont  alaphangnak  orgonát   használunk,   a   beszéd
    orgona-hangú lesz. Ha  az  orgonán  valamilyen  dallamot  játszunk,  a
    beszéd követi a dallamot; éneklővé válik: Amikor a beszédben zöngétlen
    mássalhangzó következik, a vokóder zajgenerátort kapcsol be. A vokóder
    segítségével Milne Micimackójának Fülese valódi szamárhangon szólalhat
    meg, és sajátos hangon beszélhetnek a többi állatok is. Férfiből  nőt,
    nőből férfit lehet gyártani. Egyetlen személy hangjából akár kórust is
    csinálhatunk, ha a helyettesítő jel több, egymással zenei kapcsolatban
    levő  hangot  (terc,  kvint,  oktáv)  tartalmaz.  A  beszédhanggal   a
    hangszerek hangzása is módosítható; a lágy hangzást r-rekkel keménnyé,
    a keményet magánhangzókkal lággyá lehet tenni, s a beszéd hangerejével
    a hangszer hangerejét is vezérelhetjük.
        Az előadó számára az a vokóder legnagyobb előnye, hogy közvetlenül
    avatkozhat a hangképzésbe, teljesen egyénien, formálhatja hangszerének
    hanganyagát. Még magam sem tudtam sokkal többet a vokóder működéséről,
    amikor  rádumáltam   a   Mozaik   című   műsor   szerkesztőjét,   hogy
    engedélyezzen egy összeállítást, amelyben bemutathatjuk a vokódert.  A
    budapesti stúdióban csak az alapokat készítettük el: először felvettük
    a műsorvezetői "rizsát", majd egy részletet a  Micimackóból,  s  hozzá
    szamárordítást. Egy csicsergő hangú csaj csupán  ennyit  mondott:  "Én
    vagyok  Amanda   Lear!"   (Magas   hangjából   ugyanis   a   népszerű,
    utánozhatatlan sztárt akartuk előállítani.) Végül előadtam a  "Tavaszi
    szél vizet áraszt" kezdetű nótát. Ez ment a  legnehezebben.  Vagy  két
    órán keresztül görcsösen  tökéletlenkedtem,  hogy  minden  hang  hamis
    legyen - csak nem jött össze. "Haver, ne kínlódj, lazán hozd önmagad!"
    -  mondta  egyik  hangmesterünk.  Hát  hoztam...   És   aztán   vittem
    (pontosabban egyik kollégámmal vittük) az összes felvételt a  pozsonyi
    Rádió elektronikus zenei stúdiójába.  Legközelebb  ugyanis  nekik  van
    stúdió-vokóderük.  A  bajok  már  a  határon  megkezdődtek,  amikor  a
    vámtiszt   meglátta   a   rengeteg   szalagot.   Hogy-hogynem,   mégis
    megérkeztünk Pozsonyba. Kiderült azonban, hogy a vokóder  "határtalan"
    lehetőségei bizony  igencsak  korlátozottak.  A  vokóder  nagyon  buta
    jószág, és legalább ennyire válogatós. Ha például  a  beszédjel  és  a
    helyettesítő jel spektruma nem fedi egymást,  a  szöveg  érthetetlenné
    válik. Fülesünk szamárordítása élethű maradt ugyan,  csak  éppen  alig
    lehetett érteni, mit  is  iázik.  Amikor  alaposan  megszűrögettük  az
    ordítást, végre megértettük a csacsi panaszát  bár  inkább  valamilyen
    csúnya  géphang  berregett.  Amanda  Learünk   szintetizátor-kíséretét
    meglehetősen virtuóz módon kellett eljátszani: a vokóder önmagától nem
    tud hangsúlyozni, s  a  hangsúlyokat  a  hangmagasság  változtatásával
    kellett kialakítanunk. A "Tavaszi szél" készült  el  a  leggyorsabban:
    tökéletesen pontos lett. Talán túl tökéletesen  is.  (Az  összeállítás
    először 1981. május 7-én hangzott el.)
        Vokóderezett részleteket hallhatsz az LGT Loksi  című  lemezén,  a
    Pantha  Rhei  első  LP-jén,  néhány  Herbie  Hancock-,  Bonie  M-,  és
    ELO-felvételen, a Luxi reklámszignáljaiban - és  hanglemezmellékletünk
    "A" oldalának utolsó effektjeként.