Variációk egy Orionra |
Talányos készülék az Orion SE 260: régóta sejtjük, hogy jó masina
- csak nem tudtuk eldönteni, hogy mennyire jó. Elhatároztuk, hogy
minden részegységének külön-külön is meghallgatjuk a hangját. Ezt
könnyebb volt elhatározni, mint megtenni, de némi ügyeskedéssel és az
Orion mérnökeinek közreműködésével mégis sikerült a próba. (Jóval
lapzárta után. Cikkünk tényleg csak a legutolsó pillanatban került be
a lapba.)
I. Bevezető.
(Introduzione.)
A legtöbb erősítő, így az SE 260 is három fő részből áll: a
fono-elektronikából, a teljesítményerősítőből és (köztük) az
úgynevezett meghajtó fokozatból, amely általában hangszínszabályzó
áramkört is tartalmaz. Erre a közbülső elektronikára, sajnos, még
akkor is szükség van, ha egyébként lemondanánk a
hangszínszabályozásról és a balanszról. Ugyanis a fono-előerősítők
többsége nem szolgáltat akkora feszültséget, hogy "ki tudná hajtani" a
teljesítményfokozatot. A mi referencia-erősítőnk, a Quad 405 éppen
elég érzékeny ahhoz, hogy a különféle RIAA-korrektorokról még
szobahangerőt kelthessünk vele. Tehát nem használunk külön meghajtó
fokozatot, és ennek máris megvan az az előnye, hogy egy etalonnal
kevesebbre van szükségünk... így azonban a 100 wattos Quad valójában
nem is ad le többet 10-15 wattnál. Ezt az összeállítást tehát, mégha a
mi céljainknak megfelel is, semmiképpen sem ajánljuk másoknak!
Az Orion erősítő teljesítményfokozata kevésbé érzékeny a Quadnál,
az "eleje" nemigen tudja kivezérelni a "végét", meghajtó fokozat
nélkül. Mellesleg, elektromosan sem illeszkednének egymáshoz. Habár
ezen viszonylag könnyű segíteni: kérésünkre Pethes István, az Orion
toronyért felelős osztályvezető és munkatársai mindenesetre
"kipreparáltak" egy SE 260-ast, hogy szabadon használhassuk a három
főegység ki- és bejáratait.
II. A fono-elektronika.
(lassan és kételkedve. Andante sosfenuto,
sceptico e pessimistico.)
Ez a teszt összefügg a FEB-bel. Olvasóink emlékezhetnek: sötét
kételyeink voltak atekintetben, hogy vajon a differenciáltabb és
persze jóval drágább fono-elektronikák demonstrálhatóan jobban
szólnak-e, mint az az egyetlen IC-n épülő, olcsó, de végül is nagyon
"korrekt kis korrektor", amely az SE 260 első fokozatát képezi. Nos:
kételyeinket ez a teszt úgy elfújta, mint a szél a pitypangot.
A kérdés magyarul így hangzik: merjük-e ajánlani az Orion erősítők
tulajdonosainak, hogy 9000 forintos készülékük mellé újabb fekete
dobozt vásároljanak 2-3 ezer forintért vagy még drágábban is, és
negligálják az SE 260 saját, IC-s RIAA-korrektorát? Néhány hónappal
ezelőtt még nem mertünk volna igennel válaszolni, de a mostani tesztet
nagyon meggyőzőnek éreztük. Amikor az egyik FEB-győztes előerősítőt
kapcsoltuk az Orionra, egy más zenei világ tárult fel előttünk
(bármily romantikusan hangzik: így van!), FELTÉVE, hogy a
RIAA-korrektorokat közvetlenül, tehát meghajtó fokozat nélkül kötöttük
a teljesítményerősítőre. A differenciát ilyenkor még egy Ortofon
FF15E/II hangszedővel is ki tudtuk mutatni - pedig az tényleg egy
olcsó, közhasználatú pickup! Sajnos, sokkal kevésbé demonstrálható a
jobb előerősítő fölénye, ha - a hétköznapi gyakorlatnak megfelelően -
a meghajtó fokozaton keresztül hasonlítjuk össze a két áramkört. Ennek
ellenére a cserét ma már feltétlenül indokoltnak érezzük. Különösen
magnósok számára. Mert a hang elszáll, de a magnófelvétel megmarad.
III. A meghajtó fokozat.
(Bánatosan. Grave fanebre, melancolico e molto doloroso.)
Úgy látszik. nincs olyan elektronika, amelynek ne volna valamiféle
"sajáthangja". Ezért aztán, ha sikerül kiiktatnunk az erősítők
meghajtó fokozatát, a hangkép mindig kitisztul: ezt tapasztaltuk
régebben a NAD 3020-assal, a Hitachi HCA 7500/II előerősítővel - és
most is, az Orionnal.
Ez a fajta vakteszt egyike a legkínosabbaknak. Tekintve, hogy a
rövid úton összekötött elő- és végfoknak - ez nem ízlés dolga! -
definíció szerint jobban kell szólnia a komplett készüléknél (vagy
legalábbis semmiképpen sem szólhat rosszabbul amannál), csiklandós
helyzetbe kerül a zsűri, ha melléfog... Nos, sikerült
tekintélyveszteség nélkül megúsznunk a tesztet. Háromtagú házizsűrink
mindhárom tagja 6 zeneszámon keresztül mindvégig a rövidített láncot
hallotta jobbnak, egyszer sem szavazott a komplett készülékre, és
Pethes István is meggyőzve érezte magát: a hangzásbeli eltérés nem
riasztó ugyan, de azért perceken belül biztonsággal kimutatható. A mi
értékskálánkon ez egy teljes klasszisnyi különbségnek felel meg.
IV. A teljesítményerősítő.
(Örömmel és reménykedve. Pomposo con spirito e delicaterra,
ma poco utopistico.)
Ha egy viszonylag szép hangú erősítőről kiderül, hogy sem az
eleje, sem a közepe nem eléggé jó, akkor már egyszerű kivonással is
megállapíthatjuk róla, hogy erényeinek záloga: a végfokozat. Ezt a
számtani következtetésünket tökéletesen megerősítette a szeánsz,
amelyet egyébként vagy hatszor megismételtünk, váltott legénységgel.
A Hifi Magazin házizsűrije nem tud dönteni: az Orion
teljesítményerősítője és a Quad 405 nagyjából azonos hangképet ad.
"Kettős vakteszttel", vagyis a jelzőlámpák segítsége nélkül szinte
lehetetlen megkülönböztetni a kettőt. Mindazonáltal van köztük
különbség, mert ha égtek a lámpák, akkor szinte minden zsűritag
következetesen kitartott valamelyik hangképnél, sőt, ha észrevétlenül
megváltoztattuk a színkódot, akkor előbb-utóbb mindenki megváltoztatta
a véleményét, és "átment" a sárgáról a zöldre, vagy megfordítva. A két
hangkép annyiban tér el, hogy az Orioné egy hajszállal elevenebb,
nyíltabb, a hangszerek jobban "jelen vannak", a Quad zenéje pedig -
talán - kiegyenlítettebb, de valamelyest "sterilebb" is. Az egyiknek
néha mintha hiányoznának a legmagasabb hangjai - de az is lehet, hogy
a másiknak (a Quadnak) a magasai kissé erőltetettek. Anélkül, hogy
statisztikát próbálnánk csinálni, hiszen ahhoz nem hét, hanem
hetvenhét próba is kevés volna, felismerni vélünk egy enyhe
tendenciát: a lemezkedvelők inkább a Quadra, a zenészek inkább az
Orionra szavaztak.
Véleményünk szerint az Orion-végfok vagy tökéletesen egyenértékű
az angol erősítővel, vagy még jobb is annál. Az árdifferencia
egyébként egy a háromhoz, amennyiben az Orion-gép árából úgy 6-7 ezer
forint eshet a végfokra, egy eredeti Quad meg legalább egy húszasba
kerül. Az SE 260 tehát minden körülmények között megéri az árát:
jelenleg mint komplett, középkategóriájú "torony-erősítő" - később
pedig mint magas minőségű hifi-végerősítő. amelyhez majd egyszer egy
igazán hifi eléerősítőt csatlakoztathatunk, ha lesz ilyen a boltban.