Új fono-előerősítő |
Három év után most ismét egy RIAA-korrektor építésére biztatjuk
Olvasóinkat. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy magunknak is új
referencia-előerősítőnk van! A fono-elektronika egyébként is a
viszonylag legkönnyebben, "házilag" is előállítható hifi-láncszem, és
ez a tény nagyban megkönnyíti a Hifi Magazinnak és Olvasóinak dolgát:
ugyanazt az etalont használhatjuk. (Bár már itt tartanánk a hangszedő-
és a hangsugárzó-etalonunkkal is!)
A Revox-panelt most, háromévi hűséges szolgálat után, nyugdíjba
küldjük, de - ahogy mondani szokás - érdemei elismerésével. Illik
ilyenkor egy kis szónoklatot is tartani. Fellapozva a HFM 2. számát, a
következőket olvassuk róla: "...olyan készüléket teszünk
hozzáférhetővé, amely - szerintünk - kiállta a gyakorlat próbáját, s
amelyhez foghatót egyelőre hiába keresne a vevő a boltokban; mi több:
amely nagy valószínűséggel jobb lesz a szomszédok, barátok, ismerősök
által innen-onnan-amonnan beszerzett külföldi gyártmányoknál...
Hangminőségét igen jónak tartjuk, ha nem is a legjobbnak - nagyon
reméljük, hogy a közeljövőben ennél jobb készülék rajzát is
közölhetjük -, mindenesetre meghaladja az idehaza forgalomba került
receiverek és erősítők azonos fokozatának minőségét, sőt, a legtöbb
kommersz nyugati készülékkel biztosan felveszi a versenyt". Mindez ma
is helytálló. A Revoxnak tehát nem kell kötelet kötni a nyakába, s
aztán a mély vízbe vetni: ma is megéri azt a pénzt és azt az energiát,
amit annakidején a megépítésére fordított a gazdája. Nem a Revox lett
rosszabb: a mi szemünk és fülünk kezd kinyílni. Olvasóinké úgyszintén.
Van még valami, amiért hálával tartozunk az öreg Revox-panelnak.
Ez volt az első kísérletünk, hogy megtudjuk: vajon képesek-e rá a
viszonylag csekély tapasztalattal bíró hazai amatőrök, hogy leírásunk
nyomán biztonsággal reprodukáljanak egy viszonylag egyszerű áramkört?
Kiderült: képesek rá. Akadtak ugyan, akiknek főfájást okozott a Revox,
de a többség hiba nélkül összerakta a "puzzle"-t, s általában jó
véleménnyel volt a készülék hangminőségéről is. Kivételt képeznek
azok, akik valóban értékes erősítőkkel is összemérhették ezt a kis
áramkört.
Most azonban olyan előerősítőt ajánlunk, amelynek hangminősége a
vájtfölűeket sem fogja fanyalgásra késztetni. Magabiztos kijelentés?
Megdolgoztunk-megszenvedtünk érte, hogy ezúttal tényleg magabiztosak
tehessünk. Különösen sokat tanultunk a Fono-Előerősítők Bajnokságán. A
FEB, mint már elmondtuk, egy játékos ötlet nyomán, szinte
véletlenségből "rendeződött meg", s aggasztóan sok energiánkat
elvette, de mégiscsak ennek a viadalnak köszönhetjük, hogy most
alaposan felsrófolhatjuk az előerősítő-normát.
A FEB-en három "versenyző" jutott a döntőbe. Az a kapcsolási rajz,
amelyet alább közreadunk, a három legjobbnak bizonyult áramkör egyike.
Pontosabb meghatározásra szorul, mit értsünk azon, hogy legjobbnak
bizonyult.
Egyetlen zsűri, egyetlen versenybíróság sem tévedhetetlen. Mi is
tévedhettünk tehát - sőt: nagyon is elképzelhetőnek tartjuk, hogy
egyik vagy másik "versenyző" méltatlanul vérzett el a FEB valamelyik
fordulója során. Végtére, csak viszonylag rövid ideig hallathatták a
hangjukat - és a mezőny bizony nagyon népes volt. Ugyanígy azt sem
vonjuk kétségbe, hogy a többezer, előerősítő-tervezéssel foglalkozó
hazai amatőr konstruktőr között ne akadna jónéhány, aki igenis képes
arra, hogy a finalistákhoz hasonló minőségű RIAA-korrektort tervezzen.
Ünnepélyesen elnézést kérünk tehát mindazoktól, akik ilyen vagy olyan
okból, de keserű szájízzel olvasták a FEB-ről szóló tudósításokat és
mostani végkövetkeztetésünket.
Nekünk - szükségszerűségből - biztonságra kellett törekednünk. Nem
tehetjük tűzbe a kezünket azért, hogy ez a három áramkör volt a
legjobb az összes között. De ez a három elektronika keltette bennünk a
legnagyobb biztonságérzetet. Ezekről éreztük azt, hogy mindenképpen az
élmezőnyhöz tartoznak, és ha megismételnénk a versenyt (brrr! még
rágondolni is rossz!), akkor ismét az első három vagy négy vagy öt
között végeznének. Mint már többször is leírtuk: ezek között a
"legjobb" készülékek között mindvégig érezzük a hangzásbeli
különbséget - de nem érzékeljük az értékkülönbözetet. Valószínű, hogy
itt már túlságosan is közrejátszik a szubjektum (ízlés, gyakorlat,
aznapi hangulat), valamint az a nagyonis objektív faktor, hogy milyen
kontrollberendezést használunk. Elég kicserélni a hangszedőt vagy a
hangsugárzót egy másikra - és máris megváltozhat az ítéletünk. Abban
viszont vagyonis biztosak vagyunk, hogy ez a három elektronika
bármilyen (korrekt!) berendezésben nemcsak hogy helyet érdemel, hanem
annak egyik legerősebb láncszeméül szolgál. Vezet út, persze, ezektől
fölfelé is, egészen a marklevinsonokig, az aercékig, a naimekig és a
többi, aranyozott csatlakozókkal ellátott, elsőosztályú alkatrészekből
ötvösmunkával összeszerelt elektronikáig - de ez az út annyira rögös
és egyelőre annyira beláthatatlan, hogy a közeljövőben aligha tesszük
rá a lábunkat.
A három áramkör közül kettő: védett kapcsolás - ezeket nyilván nem
publikálhatjuk. A két tervező (Huisz István és Sallay László)
határozott lépéseket tett azirányban, hogy mielőbb gyártatni tudja
készülékét, komplett előerősítő, illetve még komplettebb
elő/végerősítő formájában. Ebben mi nem tudunk közreműködni, de
őszintén szurkolunk mindkettőjüknek, nem különben e jövőbeli
"audiofil" készülékek gyártóinak. Érdekes lesz majd viszontlátni e
készülékeket a boltban. Akkor majd - már a Bemutatjuk rovat szeánszain
- újra megmérkőzhetnek egymással a valamikori FEB finalistái...
Addig is a harmadik áramkörnél, a Huszti Gáborénál maradtunk, és
most már ("versenyen kívül") nemcsak megengedhetőnek, hanem teljesen
indokoltnak is tartottuk, hogy a tervező javítson az áramkörén, ha
tud, A végleges változat minden kétséget kizáróan jobb az eredetínéi:
teltebb a basszusa és transzparensebb a középtartománya, precízebb a
frekvencia-átvitele - mindazonáltal most sincs jogunk azt állítani,
hogy jobb volna a másik kettőnél.
Egy szót még az áramkörök eredetiségéről. Ez iszonyúan kínos
probléma. Világszerte ezrével születnek a mind újabb áramkörök,
eredetibbnél-eredetibbek - s a végén mindegyikről kiderül, hogy
korántsem olyan újak, mint gondoltuk. Olykor-olykor még nagyhírű
kapcsolások múltjára is fény derül... Mi nem kérhettünk be ezernyi
szabadalmi leírást. A Huszti-féle áramkörről az a véleményünk, hogy
bár nem újdonság az elektronikában, de annak számít a hifiben: legjobb
tudomásunk szerint ezt a kapcsolást még nem használták hangfrekvenciás
erősítőnek. (Ellenvélemény?!) Semmi kifogásunk az ellen, hogy
áramkörünket a Hifi Magazin bármely olvasója, önmaga vagy a barátja
számára megépítse - hiszen éppen ez a célunk! -, de rendkívül rossz
néven vennénk, ha valamely cég gyártani kezdené, anélkül, hogy ehhez a
tervező beleegyezését kérné.
Mi nagyon bízunk a HFM új fono-előerősítőjében - de a magyar
hifisták vajon bizalommal lesznek-e a magyar konstruktőr iránt?
Elvégre senki sem próféta a saját hazájában a Kárpát-medencében pedig
végleg nem). Ezért - s azért is, hogy Olvasóink kontrollálhassák a
Hifi Magazin ítéleteit - nem is egy, hanem egyszerre két áramkört
publikálunk. Külföldi referenciának kínálkozik az Olvasóink által már
jól ismert Menő Manó, azaz a népszerű NAD 3020-as. Ennek az erősítőnek
a RIAA-korrektorát a neves amerikai konstruktőr, T. Holman tervezte,
és a külföldi szakírók teljesen egyetértenek abban, hogy a NAD (miként
néhány évvel azelőtt az Advent cég!) a Holman-féle RIAA-elektronikának
köszönhette az olcsó kis gép rendkívüli sikerét. A dokumentációt a NAD
cég engedélyével közöljük. Magunk is kíváncsiak vagyunk rá, hogy
Olvasóink vajon melyikkel rokonszenveznek majd: a NAD-dal, avagy
inkább a Huszti-féle kapcsolással, amelyet HFM I-nek is nevezhetünk.
Viszonylag egyszerű áramkörök ezek, nem igényelnek különleges műszeres
beállítást-bemérést. Aki tehát gondos munkával, hibátlan
alkatrészekből építkezik, nem kell attól tartania, hogy készülékét
mindenféle korrekcióval, praktikával, "varázslással" tudja csak életre
kelteni. Mindazonáltal felhívjuk Olvasóink figyelmét a mérésekhez
fűzött jegyzeteinkre.
Megjegyzés a tápegységekhez
A hálózati transzformátorok szekunder feszültségeinek értékei
tájékoztató jellegűek! Pontos értékük a transzformátor egyéb adataitól
is függ - célszerű ezért kísérletileg megállapítani.
Maguk a tápegységek igen egyszerűek, a lehető legolcsóbb megoldást
választottuk. Nem tartalmaznak rövidzár elleni védelmet, tehát különös
óvatossággal kell összeszerelni őket!
Megjegyzés a mérésekhez
Mindkét előerősítőt magunk is újra megépítettük, a fentebb
megadott alkatrészjegyzék alapján. Sajnos, a munka (helyesebben: az
alkatrészbeszerzés!) annyira elhúzódott, hogy a NAD-ot már nem tudtuk
fülre is összehasonlítani prototípusával: a 3020-as erősítő
fono-elektronikájával. Csak remélni tudjuk, hogy nincs lényeges
különbség a kettő között. A diagramok mindenesetre igen szépek.
Kevésbé tetszetősek a másik előerősítő diagramjai, de ez ne tévesszen
meg senkit. Eltérő elvi felépítésű erősítőkről van szó, a HFM I
visszacsatolás nélküli elektronika - és nekünk ennek a hangja tetszik
jobban.
A magyar előerősítő jelleggörbéjének alsó szakasza viszonylag
erősen eltér az ideálistól (+1,5dB), az alkatrészek toleranciája
miatt. Habár az eltérés füllel nemigen észlelhető, érdemes ellenőrizni
a frekvenciagörbét, és egy kis kísérletezés árán ±0,3dB pontosságig
linearizálni. (Mi is megtettük, az eredményt a színes vonal
szemlélteti az 1-3. diagramon.) Segítséget ad ehhez az alábbi
táblázat, amely a RIAA-görbe diszkrét értékeit tartalmazza, az 1kHz-es
szinthez képest, a hazánkban jelenleg érvényes szabvány szerint.
a(dB) f(Hz)
---------------------
+18,6 31,5
+17,8 40
+17 50
+15,8 63
+14,5 80
+13,1 100
+11,6 125
+ 6,7 250
+ 2,6 500
0,0 1000
- 2,6 2000
- 6,6 4000
-11,9 8000
-13,7 10000
-15,3 12500
-17,7 16000
--------------------
Könnyebben elvégezhetjük a mérést az alábbi hálózat segítségével
("anti-RIAA", más néven RIAA-1), mert így ideális esetben egyenest
kapunk eredménynek: az eltérés azonnal szembeötlik, nem kell
számolgatni (108. oldal, 1. ábra). A hálózatot csak akkor érdemes
megépíteni, ha alkatrészeinek értékét 1% pontosságig tartani tudjuk.
Ha megépítettük, feltétlenül fémdobozzal árnyékoljuk! A generátor
belső ellenállása 20Hz-20kHz közötti vizsgálatok esetén Rb<=60 ohm.
Ha méréseinket 200kHz-ig akarjuk kiterjeszteni, úgy Rb<=5 ohm. A
generátor forrásfeszültsége (Ug) legalább 10V-ig szabályozható
legyen.
A frekvencia-jelleggörbe linearizálása
Állítsuk össze a blokksémán jelzett kapcsolást (2. ábra).
A generátor frekvenciáját állítsuk 1kHz-re.
A kimeneti feszültséget állítsuk a mérőműszer dB-lel jelzett
skáláján egy pontos, 200mV körüli értékre.
Állítsuk a generátor frekvenciáját 20Hz-re. Amennyiben a kimeneti
feszültség eltérése nagyobb, mint ±0,3dB, változtassunk a kapcsolási
rajzban szereplő R13 pozíciószámú, 390 kohmos ellenálláson (az
ellenállás növelése a szintet is növeli);
Állítsuk a generátor frekvenciáját 20kHz-re. Ha az eltérés
nagyobb, mint ±0,3dB, változtassunk a C9 pozíciószámú, 3,3nF-os
kondenzátor értékén (a kondenzátor értékének növelése csökkenti a
szintet).
E két alkatrész értékének változtatásával a frekvencia-jelleggörbe
± 0,3dB-a belül tartható. A mérést és a korrekciót természetesen
mindkét csatornán el kell végezni.
*
Füstbe ment módosítások
Ebben a számunkban két MOD szerepelt volna: Mindkettővel legalább
annyit bíbelődtünk, mint a többivel, csakhogy amazok beváltak - a
mostaniak pedig nem. Ezzel most be is fejezhetnénk az írást, de
egyrészt még a meddő próbálkozásoknak is lehet hasznos tanulságuk,
másrészt pedig a két MOD közül az egyiket már szóba hoztuk Holtidőben,
tehát el kell számolnunk vele. Kérünk tehát még ötven sornyi türelmet.
Mindkét módosításba Olvasóink javaslatára fogtunk bele. Már az
első is nagyon logikusnak és biztatónak látszott; Zsíros György
boldogi olvasónknak és ismerőseinek nagyon megtetszettek a modern
tunerekben látható, LED-es nullindikátorok; és elhatározták, hogy
ilyet építenek Cleopatra receiverükbe. Mint írják, a módosítás bevált,
a gép azóta is kitűnően működik. Komptett dokumentációt kaptunk: az
egész áramkör egy 36x65 milliméteres nyomtatott lapra épül, tápegység
sem kell hozzá, hiszen a Cleótól kapja a tápfeszültséget.
Munkatársaink nekiálltak, hogy a dolog rendje és módja szerint
reprodukálják a MOD-ot; és ez minden további nélkül sikerült is nekik
- a MEEI-ben, drága műszerek között. Megpróbálták azonban beleélni
magukat az átlagos műszaki felkészültségű Cleopatra-tulajdonos bőrébe,
és végül oda lyukadtak ki, hogy a MOD-ot mégsem merik ajánlani.
Álláspontjuk szerint a LED-ek a legtöbb esetben kifogástalanul fognak
jelezni - csak kérdés, hogy mit. Mindez természetesen nem Zsíros
György javaslatának kritikája, hanem a hazai műszaki gyakorlaté. Íme
egy a módosítás kockázatai közül.
Fájdalmasabban érintett bennünket a másik módosítás fiaskója.
Előző számunk levelezési rovatában részletesen ismertettük Mikolai
András budapesti olvasónk javaslatát: modifikáljuk a bántóan
rosszhangú "fehér" Orion HS 280-as hangdobozt. Hangsúlyozzuk, hogy
Mikolai Andrásék elképzelése teljesen logikus volt. A középsugárzóra
aggasztóan mély frekvenciákat bíztak a tervezők, és mint a mi tesztünk
is kimutatta (HFM 5.), 500 és 1000Hz között csúnya 3. harmonikus
torzítás ütötte fel a fejét. Nyilvánvalónak látszott, hogy ha a
keresztfrekvenciát egy oktávval magasabbra, 1500Hz-re emeljük, akkor
ez a torzítás szinte önnönmagától redukálódhat. De az is nyilvánvaló,
hogy hangdobozokkal odahaza, műszerek nélkül kísérletezni, ez nagyon
nehéz, csaknem lehetetlen. Hiszen a hangsugárzó frekvencia-balanszát
füllel, lakószobában nemigen lehet ellenőrizni. Olvasónk azonban
annyira meggyűzően írta (e a MOD eredményét, hogy aggályaink
elcsitultak, és hogy úgy mondjuk, programba vettük a fehér Oriont. A
próba azonban balul ütött ki: a MEEI-be behozott, módosított dobozpár
frekvencia-egyensúlya fel volt borítva (±10 decibeles kilengések,
középen hatalmas beszakadás), a 3. harmonikus pedig abnormális
mértékben felszökött.
Ekkor még nem veszítettük el derűlátásunkat. Ha már egyszer
beharangoztuk a 280-as MOD-ját, elhatároztuk, hogy végére járunk a
dolognak. A Hifi Magazin egyébként is "kooperálni" kíván olyan
szakemberekkel, akik esetleg nem hifisták ugyan, de legalábbis
szimpatizálnak a mi hobbinkkal, másrészt pedig kitűnően ismerik saját
szakterületük matematikáját. Az Orion HS 280-as ügye úgyszólván kapóra
jött nekünk. A keresztváltót egy olyan mérnök-ismerősünkre bíztuk,
akinek nemrég könyve is jelent meg a szűrőtechnikáról. A mi dolgunk
jóval egyszerűbbnek látszott: kerítenünk kellett néhány fehér 280-ast.
És persze újra meg kellett hallgatni őket, hiszen másfél év nagy idő,
és a fülnek elég rossz a memóriája.
A keresztváltóval nem is volt baj, időben elkészült, és
feltehetően funkcionált is volna, - ha láttuk volna értelmét beépíteni
a 280-asokba. Sajnos, ismételten elborzadtunk ezeknek a dobozoknak a
hangjától. A fehér dóm nemcsak 500 és 1000Hz között torzít, hanem a
teljes üzemi tartományában. (Sőt: nagyobb hangnyomáson már a magasabb
frekvenciájú torzítás dominál!) Ma már persze nagyon nehéz
"kifogástalan" fehér Orionokhoz jutni, és tény, hogy a mi példányaink
sem voltak érintetlenek, de a frekvenciaátvitelük messzemenően azonos
volt a prototípuséval, és a torzítási görbéjük is nagyon hasonló. A
hangjuk pedig...
Jelenleg a kék Orion HS 280-as az egyetlen olyan hangsugárzó,
amely szerintünk megérdemli, hogy kitartóan kísérletezzenek vele.
Figyelmünket tehát erre a dobozra összpontosítjuk.