MOD |
Az Akai GX 4000 kórtörténete
Ezzel a rövid cikkel nem fogjuk elnyerni az Akai magnók
tulajdonosainak rokonszenvét, de minthogy Olvasóink oly régóta
sürgetik a GX 4000D modifikációját, s miután mi magunk is annyira
vertük a tam-tamot, hogy "így meg úgy, de rendbehozzuk, amit az Akai
annakidején elbaltázott" - szóval, most már ki kell teregetnünk a
kártyáinkat, bizonyítandó, hogy nem lopjuk a napot (jobban mondva a
heteket, hónapokat, éveket). Az az igazság, hogy a GX 4000D-hez
legalább egy tucatnyi MOD-ot tudunk. Ezek mindegyike "jó" - csak az a
kérdés, mire. Kiderült ugyanis. hogy az Akai magnó "több sebből
vérzik", és hiába tapasztjuk rá elölről-hátulról a flastromot,
folyvást kiütközik egy-egy újabb betegsége. A gyógykezelés egyre többe
kerül az aggódó családnak, és ma már mindinkább az a véleményünk, hogy
az SZTK-ellátás nem fog segíteni a betegen. Szanatóriumba kéne
utalni...
Az Akai kórtörténetének első fázisát mindenki ismeri: a leeresztő
orsó nyomatéka túlságosan nagy, a szalag túlságosan feszes, és ezért a
játék végén (tehát amikor a leeresztő orsón már kicsi a szalagátmérő)
a magnó hajlamos a nyávogásra. Ha viszont csökkentjük a leeresztő orsó
nyomatékát, esetleg túl laza lesz a szalag, és a Gyorscsévélést követő
Stop után túlpörög az orsó, szalaghurok képződik. Első, laikus
reakciónk: ennek a meglehetősen régivágású magnónak nincs külön
szalagfeszítés-szabályzó mechanikája, nincsenek "himbái", amelyek a
szalaghurkot felvehetnék - bizonyára ez minden baj forrása. Sok-sok
olvasónk küldött különféle javaslatokat, skicceket, fényképeket, akár
részletekbe menő leírásokat is, arra nézve, hogyan lehetne
tökéletesíteni az Akai szalagvezetését. Köszönetet mondunk
mindnyájuknak, köztük személy szerint is Vincze Aurél bajai, Czirják
János berettyóújfalusi és dr. Székely Szűcs Imre szegedi olvasónknak:
az általuk sugallt megoldások valóban kiküszöbölnek egy-egy hibát,
mérsékelik a magnó nyavalyáit.
Mi komolyan vettük ezeket a javaslatokat, egyszersmind azonban
felkértük a Mechanikai Laboratórium magnókonstruktőreit is, Zártos
Alajost, Haffner Istvánt és kollégáikat, hogy ők is próbálják ki
tudományukat az Akai magnón. Végtére, a feladat meglehetősen kényes:
olyan megoldást kell találni, ami egyszerű, teljesen biztos, könnyen
kivitelezhető, és nem kerül túl sokba. "Dossziét nyitottunk" az
Akainak, és vártuk a fejleményeket.
A Mechlabor szakemberei igen hamar többféle megoldást is találtak,
viszonylag egyszerűeket: nem kellett "himbákat", visszaszabályzó
szerkezeteket építeni a magnóba, csak okosan "átemelni", más irányból
szerelni, logikusabb módon alkalmazni egy-egy kallantyút, rugót,
kuplung-elemet. A módosítás, ha nem is a konyhaasztalon, de
kivitelezhetőnek látszott. költségeit néhányszáz forintra becsültük.
Csakhogy...
Csakhogy hiába sikerült konstans értékre hozni a szalagfeszítést,
a magnó nyávogása nem csökkent! A konstruktőrök most már tudták, hová
nyúljanak: a hangtengely csapágyazásához. Bizony, kotyog a csapágyban
a tengely! Persze, nem minden készülékben egyformán (nehogy biztosra
lehessen menni). Ezt a hibát Zártosék a következőképpen küszöbölték
ki: "bilincset" szereltek a csapágyház elejére és végére (ami sajnos
azzal jár, hogy elöl a díszelőlapon ki kell tágítani a lyukat), és
egy-egy csavar meg- szorításával összébbnyomták a szintercsapágyat. A
"bilincs" ezután akár le is szedhető és más magnók reparálására
használható, de jobb. ha fennhagyják, és idő múltával, ha szükséges,
újra elvégezhetik vele az operációt. (A csapágyhézagot "érzésre" kell
beállítani, de ezt mindenki meg tudja csinálni. Még a szerkesztőt is
rávették. próbálja meg a botkezével. Sikerült.) És a módosítás még
mindig nem kerül többe, csak újabb négy-ötszáz forintba. Csakhogy...
Csakhogy hiába a precíz csapágyazás, ha lötyög a hangtengelyen az
a fránya sebességváltó hüvely, az Akai magnó e híres specialitása. És
ennek már a fele se tréfa! Feltéve, hogy a hangtengely halálpontosan
olyan vastag, amilyennek lennie kell, vagyis csereszabatos önmagával
(erről se vagyunk meggyőződve!), "mindössze" egy precíziós hüvelyt
kell esztergálni hozzá. Ennek már vagy ezer forint lenne az ára, és az
egész országban alig akad néhány üzem, ahol tisztességesen el tudnák
készíteni! Sajnos, ez bizalom kérdése is, mert
szabadszemmel-szabadkézzel nemigen lehet megbizonyosodni róla, mekkora
a hézag a hangtengely és a hüvely között. Hiába állítja bárki, hogy ő
igenis fuserál neked egy ennyire precíz munkadarabot - nem fogod
tudni ellenőrizni az eredményt. Csak a nyávogásméréskor derül ki,
orvoshoz fordultál-e, avagy kuruzslóhoz.
Itt tartottunk 1983 nyarán. A cikket mindenesetre megírattuk
Haffner Pistával, és már csaknem le is közöltük, de aztán a józan
eszünkre hallgatva úgy döntöttünk (lásd: HFM.12., Holtidő), hogy előbb
meg kell találnunk azokat, akik az alkatrészeket elkészítik és a
modifikációt hivatalból elvállalják. Igazság szerint nem is az
eszünkre. hanem bizonyos megérzésekre hallgattunk. Sejtettük. hogy az
Akai kórlapja még újabb tünetekkel gazdagodik.
Miközben a GX-ek, összesen hárman, sorra feküdtek fel a
laborasztalra, és végigcsinálták az összes előírt tesztgyakorlatot
(vérvétel, vizeletvizsgálat stb.), különféle kisebb-nagyobb
komplikációk merültek fel, olyanok, amelyek önmagukban talán nem
volnának életveszélyesek. de arra azért elegendőek, hogy tökéletesen
félrevezessék a doktorokat. Hangsúlyozzuk: ha az egyik magnónak a
veséje, akkor a másiknak holtbiztosan a lépe vagy a mája fájt. Például
az egyik páciens sehogysem akarta abbahagyni a nyávogást, holott már
mindent rendbehoztak rajta, amit a kórtörténet során eddig leírtunk
(és ami a magánembernek legalább kétezer forintjába került volna).
Kiderült, hogy excentrikus volt rajta a motor által hajtott
közlőkerekek egyike. A kúra: újabb palástot tenni a műanyagperemű
görgőre (de milyen műanyagból?), jól felerősíteni (de hogyan?), és
igen precízen felköszörülni (de hol?). Ezt megintcsak nehéz elintézni
az SZTK-rendelésen. Még akkor is, ha a (mechanikai) laboratóriumban
minden további nélkül sikerül.
És közben további rossz híreket kaptunk az Akaik rossz egészségi
állapotáról. Némelyik tudósítás meghökkentően, mondhatni, misztikusan
hatott: "akárhogyan állítom is be a magnót, mindig túlságosan nagy a
felcsévélő orsó nyomatéka!" Íme tehát a módosítás igazi nagy
kockázata! Végigcsináltatunk valakivel 4-5 körülményes, drága
műveletet, hogy aztán kiderüljön, hogy minden hiábavaló volt, mert
létezhet egy hatodik hibaforrás is, amely ugyanazt a hibát idézi elő -
vagy még rosszabbat.
Sajnos, a mi magnóink ezt a hibát nem produkálták, az ismeretlen
betegségnek tehát nem tudhattuk az okát, s még kevésbé a gyógymódját.
Ekkor levelet kaptunk Miskolc-Egyetemvárosból, Vass-Andrási Györgytől:
szabatos beszámolót a rejtélyes trópusi betegségről, a baj okáról, sőt
a gyógykezelés módjáról is. A kórokozót egy ragasztófajtával sikerült
azonosítani. Ezzel a ragasztóval vannak felerősítve az Akai magnó
egyes sorozataiban a kuplungok "filcei", azaz textilbetétei. A
"filceknek" az a feladatuk, hogy súrlódjanak, ilyenkor azonban nyilván
hő képződik, s ettől az a bizonyos ragasztó "bediffundálódik" a
textíliába, a bolyhos részekbe is. Az egészből egy nagy ragacs lesz,
ez megnöveli a súrlódási tényezőt, méginkább nő a hő, méginkább
megfolyik a ragasztó - és így tovább, láncreakciószerűen. "Találkoztam
már olyan készülékkel - írja Vass-Andrási - amelynek az
orsóközép-része is annyira felmelegedett, hogy deformálódott rajta a
műanyag orsó". A gyógykezelés egyébként egyszerű: új filcet kell
ragasztani a kuplungokra, Technokollal, ha jobb nincs. Hangsúlyozzuk,
hogy ez a betegség tényleg trópusi, amennyiben a fővárosban
ismeretlen, viszont az ország más tájain igenis tudnak róla. Tehát
bizonyára az Akai magnónak csak egyes szériáira jellemző. De vajon
hány széria érkezett a 4000-es sorozatból, s még hányféle rejtett
hibával?
Lassan ott tartunk tehát, hogy a gép teljes mechanikája
rekonstrukcióra szorul. Utólag persze könnyű okosnak lenni; ma már
tudjuk, hogy mindez törvényszerű volt. Nyugati mércével mérve az Akai
GX 4000D hallatlanul olcsó magnó, holott az elektronikája egészen jó -
valahol tehát spórolni kellett rajta. Ezt a mechanikát szándékosan
tervezték olyanra, amilyen. Felvetődik a kérdés: érdemes-e módosítani?
Jobban mondva: módosítás-e, amire törekszünk? Hiszen a módosításnak az
a célja és az értelme is, hogy átlagosra javítsuk a masinák egy-egy
gyöngébb jellemzőjét. De újratervezni egy teljes magnómechanikát,
amelyen gyakorlatilag nem is tudjuk felmérni, melyik szériának milyen
hibája ütközhet ki egy mégoly gondosan megtervezett rekonstrukció után
is?...
És még csak ezután léptek fel az igazi szövődmények. Mind a három
magnó, amelyet a Mechanikai Laboratóriumban kúráltak, GX-fejes. És
mind a háromnak a fejein hibákat fedeztek fel: mikroszkopikus
kitöredezéseket, kipattogzásokat, amelyek természetesen a magashang
csökkenését idézik elő, különösen 9,5 cm/s szalagsebességen.
Hangsúlyozzuk, a hiba nem kopásból, hanem kipattogzásból eredt, s
olymértékű volt, hogy az egyik magnóban azonnal fejet is kellett
cserélni. Ezt a jelenséget egyébként az olvasói levelekből is jól
ismerjük: előfordult, hogy valakinek 3-4 év alatt négyszer kellett
kicseréltetnie a komplett fejgarnitúrát! Megértjük azt az olvasónkat,
aki az eredeti GX-fejeket kiemelte, és helyükbe a régebbi, hagyományos
fejeket építette... Mielőtt azonban minden GX-tulajdonos megostromolná
a szervizeket, szögezzük le, hogy mi magunk is ellenőriztünk néhány
készüléket, de nem találtunk fejhibát. Mindenesetre érdemes felidézni
a 6. számunkban közölt, Házimagnó-Stúdiómagnó című cikket, amelyben
éppen a Mechanikai Laboratórium szakemberei hívták fel a közönség
figyelmét arra, hogy: a ferrit-fejek élettartama kiszámíthatatlan.
Számolgassunk tehát. A mechanika hibáit el lehet hárítani
(több-kevesebb felelősséggel), de csak akkor, ha sikerül felkészíteni
valamiféle korszerűbb szervizt a nem éppen könnyű feladatra, továbbá,
ha sikerül megszervezni a precíziós alkatrészek gyártását és a
rekonstrukcióra szoruló magnók ide-oda postázását. A teljes munka,
számításunk szerint, 2000-2500 forintba kerülne; igaz, nem mindegyik
magnónak volna szüksége a teljes felújításra, de műszerek és
szakértelem nélkül meg sem lehet állapítani, melyik masinának mennyi
baja van - és mennyi baja lehet még! A fejcsere további pénzeket
emészt fel, legalább 3000 forintot, de valószínűleg még többet, nem is
beszélve arról, hogy ha GX helyett inkább a hagyományos fejeket
választjuk, akkor az elektronikába is bele kell nyúlni, és az sem megy
ingyen. Ha mindezt hozzáadjuk a GX 4000D eredeti árához, igazolva
látjuk azt a réges-régi mondást, miszerint szegény ember ne vásároljon
olcsón. Dehát mit tegyünk: jelenleg ez az egyetlen hifi-sztereómagnó
Magyarországon, s egyre kevésbé számíthatunk elfogadható áron valami
jobbra. Meg kellene gyógyítani valahogy, de drága a gyógyszer, kevés
az orvos és nincs szabad kórházi ágy. És ki fogja vállalni a
felelősséget a műtétért?
Konzíliumra hívjuk a doktorokat.