Periférikus ügy |
- Személyi számítógép és magnó összekapcsolása
Ha már egyszer (pontosabban: másodszorra) magnókazettákat
tesztelünk, miért ne vonhatnánk be vizsgálatainkba azokat a
kazettatípusokat is, amelyeket a személyi számítógéphez
csatlakoztatandó magnókban használnak?! Igaz, hogy ezzel elhagyjuk a
High Fidelity területét (stílusosan szólva: kilépünk a perifériájára),
de cikkünkkel bizonyára sokaknak segítséget nyújtunk. Végül is a Hifi
Magazin olvasói közül - feltételezésünk szerint - jónéhány ezren
használnak otthonukban személyi számítógépet. (Legalább annyian, mint
ahányan hanglemezkritikát olvasnak. Sólymos Antal megjegyzése.)
Felkértük a Budapesti Rádiótechnikai Gyár két magnófejlesztő mérnökét,
foglalják össze azokat a paramétereket, amelyeket szem előtt kell
tartanunk, ha azt akarjuk, hogy a számítógép a hozzá csatlakoztatott
magnóval barátságban éljen, üzembiztosan működjék. Mi persze
elsősorban kazetta-, illetve szalaghibákra gondoltunk, közülük is
főleg a kiesési hibát (drop out) tettük felelőssé azért, hogy a magnó
és a számítógép között időnként a süketek párbeszéde folyik. Kiderült
azonban, hogy nem itt van a kutya eltemetve. Cikkünk ezért a
periferikusnál is periferikusabbra sikerült, de változatlanul az a
véleményünk, hogy sokakat érdekelni fog.
*
Gyakori jelenség, hogy a kazettán tárolt programokat nem mindig
fogadja el a számítógép: gyakran jelez Tape Loading Errort, azaz
betöltési hibát. Ebben a cikkben a Magyarországon leginkább elterjedt
személyi számítógépek közül a Sinclair Spectrumot emeltük ki. Ha
kazettás magnót csatlakoztatunk hozzá, milyen hibákra készülhetünk
fel, s miben kell keresnünk e hibák okát? (Természetesen csak a
leggyakoribb jelenségekre szorítkozunk.) Meglepő - vagy talán nem is
olyan meglepő? -, hogy a galibát nem annyira a kazetták okozzák, mint
inkább maguk a magnók.
A két készülék összekapcsolása
A legtöbb baj abból származik, hogy a különféle magnókon nagyon
sokféle csatlakozót alkalmaznak, s ezzel összefüggésben a be- és
kimeneti jelszintek és impedanciák is ugyancsak sokfélék. Elsősorban
ennek tudhatjuk be, ha a gép azt üzeni nekünk, hogy:
Tape Loading Error
vagyis megtagadja az együttműködést a magnóval.
A Sinclair Spectrumhoz mellékelt kábel csak olyan magnóhoz
csatlakoztatható, amelyen van mikrofon bemenet és fejhallgató kimenet,
s mindkettő 3,5mm átmérőjű Jack-hüvellyel van kiképezve. Ha ötpólusú
felvétel/lejátszás csatlakozón szeretnénk ki- vagy bejutni, illetve,
ha a magnón csak RCA-hüvelyeket találunk (vonalszint), akkor bizony
külön csatlakozókat kell szereznünk vagy készítenünk.
Igen ám, de a különféle rendszerű csatlakozóhüvelyek mögött eltérő
ki- és bemeneti jelszintek/impedanciák rejtőznek. (Lásd: Kábeli
zűrzavar, HFM 6. A szerk.) A Spectrum által kiadott jelszint
körülbelül 200mVpp (200mV csúcstól-csúcsig), és a legtöbb
magnó beéri ennyivel: ekkora bejövőfeszültség bőven ki tudja vezérelni
a magnót - ez idáig rendben is volna. De amikor a felvételt be akarjuk
olvasni a számítógépbe, akkor a magnón általában csak a fejhallgató,
illetve hangszóró kimenetet használhatjuk, az ötpólusú vagy az RCA
csatlakozó nem biztos, hogy megfelelő eredményt ad. A Spectrum
bemenete ugyanis kis impedanciájú, és emiatt fölöttébb erősen terheli
az ötpólusú felvétel/lejátszás csatlakozó kimenetét vagy az RCA
csatlakozóhüvelyek vonalkimenetét. Annyira leoszthatja a feszültséget,
hogy az már nem lesz elegendő a számítógépnek a jelfeldolgozáshoz,
mégha a magnó egyébként - terheletlen állapotában - kellően nagy
feszültséget szolgáltatna is. A Spectrum bemenete mintegy
400mVpp feszültségre számít. Az az érdekes helyzet áll elő,
hogy előnybe kerülnek az egyszerű, primitív magnók, amelyeknek nincs
egyebük, mint egy fejhallgató (vagy hangszóró) kimenetük - mivelhogy
annak impedanciája 120 ohm körül jár, sőt: ha a soros ellenállásokat
kispórolták a készülékből, akkor gyakorlatilag nulla ohm! Persze, ezen
tulajdonképpen nincs miért csodálkozni; amikor a Sinclairt
kifejlesztették, nyilván az olcsó, de rendkívül elterjedt magnókkal
számoltak.
Arra is készüljünk fel, hogy a magnó be- és kimeneti
csatlakozóinak földjei, azaz hidegpontjai a Spectrumban összekötődnek,
emiatt a magnó esetleg gerjedni fog. Megnyugtatólag hat a magnóra, ha
az éppen nem használt csatlakozót elbontjuk, vagy a számítógépnél,
vagy a magnónál.
A csatlakoztatás most már rendben lesz - de az adatátvitel ettől
még akadozhat. Mind rögzítéskor, mind pedig beolvasáskor felléphetnek
olyan bajok, amelyek megzavarják a békés párbeszédet.
Amikor a kevesebb: több
A Spectrum a magnón rögzítendő digitális jelsorozathoz 1 és 2kHz
frekvenciájú, 50% kitöltési tényezőjű, folytonos impulzussorozatot
rendel. Egy ilyen "0101" ("igen-nem") jelsorozatot mutatunk az 1. kép
felső részén. Ezeket a négyszögeket a magnó felvételi elektronikája
alaposan megváltoztatja, és a kép alsó részében látható túllövéses
jelsorozatot engedi a magnófejre. Ugyanis, mint ezt minden magnós
tudja, a magnószalag és a magnófej frekvenciaátvitele nemlineáris,
emiatt a magnófelvétel során korrekciót hajtanak végre: megemelik a
magashangok amplitúdóját, egy előírt karakterisztika szerint.
(Minthogy mi most négyszögjelet vizsgálunk, úgy is interpretálhatjuk
az 1. képet, hogy a magnóelektronika különbözőképpen erősíti a
négyszögjel harmonikusait.) De ezt a magaskiemelést, mint már
említettük, kiegyenlíti majd a magnófej és a szalag magasvágó hatása.
Azt várnánk tehát, hogy minden helyreáll, és a magnófelvétel lineáris
lesz. Hiszen például az a magnó, amelyen oszcillogramjainkat
készítettük, 12,5kHz-ig visz át (számoljunk utána: a 2kHz-nek még a 6.
harmonikusát is megfelelően közvetíti!), ebből a szempontból tehát
akár hifinek is nevezhető...
Pillantsunk akkor a 2. képre: ezt a túllövéses, sávhatárolt jelet
produkáltuk a magnóbemenetre juttatott jelalak helyett. Vajon mi
történhetett "odabenn"?
Csupán az, amiről a hifista magnósok is hajlamosak megfeledkezni.
A magnók frekvenciaátvitelét általában kis kivezérlésen (-20
decibelen) specifikálják, mert ott valóban lineáris. Nagyobb
jelszinteken azonban nemlinearitás lép fel: telítődik a szalag,
csökken a magaskivezérelhetőség, gyengülnek a négyszögjelet felépítő
harmonikusok.
És ez még csak a frekvenciaátvitel hibája. Ehhez járul a rendszer
fázistorzítása, amely a felvevőerősítő korrekciójának meredekségétől,
vagyis a kiemelés mértékétől függ. (Minél kisebb a szalagsebesség -
márpedig a kazettás magnók szalagsebessége csupán 4,75cm/s! -, annál
erősebb felvételi korrekcióra van szükség.) A fázishiba összefügg a
felső határfrekvenciával és a kombináltfej tulajdonságaival is. Hiába
linearizáljuk a magnó frekvenciaátvitelét: ha a fázis-jelleggörbe
kiegyenlítetlen, akkor a jelalak nem lesz hűségesebb - sőt, akár
tovább is torzulhat! A fázishiba miatt a harmonikusok "rosszkor lépnek
be", megzavarják a négyszög felépülését.
A 3. képen látható jelsorozatot felvételi korrekció nélkül, tehát
úgy is vehetjük, hogy egy nagyon rossz frekvenciaátvitelű magnóval
készítettük. Tapasztalatunk szerint azonban ezt az erősen sávhatárolt,
de túllövésektől mentes jelet a számítógép szívesebben olvassa, mint a
2. kép jelsorát; az utóbbit gyakran csak akkor hajlandó
kisillabizálni, ha előzőleg hosszasan trimmereljük a magnó hangerő- és
hangszínszabályozóját. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy
tudatosan le kéne rontani a magnó frekvenciaátvitelét a számítógép
kedvéért. De tény, hogy néha a kevesebb a több.
Azáltal is megközelíthetjük a 3. képen látható jelalakot, ha a
felvételt kissé túlvezéreljük. A kizárólag automatikus felvételű
készülékekkel ez persze nem megy; a szintet az automatika állítja be.
Ilyenkor inkább lejátszáskor, a hangerőszabályozóval állíthatunk be
némi túlvezérlést. De vigyázat: a túlzott mértékű túlvezérlés
megintcsak beolvasási hibát okozhat, mert a félvezetők telítettsége
megváltoztathatja a jel kitöltési tényezőjét. Az is előfordulhat, hogy
a túllövések miatt az automatika a szokásosnál erősebben leszabályoz,
kevéssé vezérli ki a felvételt, és lejátszáskor a számítógép
bemenetére még akkor sem jut elegendő feszültség, ha ütközésig
tekerjük a hangerőszabályózó potmétert. (Magának az automatikus
felvételi szintszabályozónak a beállási, illetve feléledési ideje
gyakorlatilag közömbös, mert a számítógép a programjelsorozat előtt
pár másodperces beállító jelet ad ki, az automata tehát "fel tud
készülni".)
Légy résen!
Külön szólunk a magnók mechanikai tulajdonságairól. A
szalagsebesség eltérése a névlegestől, a nyávogás, a bizonytalan
szalagvezetés nem bosszantja a számítógépet: a Spectrum erre nem
érzékeny. Méréseink szerint a névleges, pontos szalagsebességgel
felvett program még akkor is hibátlanul beolvasható, ha lejátszáskor a
magnó szalagsebessége 10 százalékkal nagyobb vagy kisebb a kelleténél.
(A magnó-szabvány csak ±2%-ot enged meg!) Az se baj, ha a magnónk
egyenetlenül fut: a szabványban megengedett legnagyobb nyávogás (0,5%
WRMS) még nem bántja a Spectrum "hallását".
Ezzel szemben nagyon fontos, hogy a fejrés jó1 legyen beállítva
(tehát a fejmerőlegesség pontos legyen) akkor is, ha a magnóval egy
"idegen" felvételt akarunk beolvasni. Ilyenkor a legtöbben nekiesnek a
csavarhúzóval, és fülre próbálják beállítani a készüléket. Erre
azonban csak akkor van szükség, ha a hangerő- és hangszínszabályzó
állítgatásával már semmit sem érünk el, és biztosra vehetjük, hogy a
felvétel - például egy gyári programkazetta - pontos résmerőlegességű
magnóval készült, és persze a kivezérlése is megfelelő. Ha a rés nem
jól áll, csökkenni fog az 1 és 2kHz-es jelek közös szintje, és arányuk
is megváltozik. Ha a kétféle jel között több mint 6dB a különbség, már
csak a beállítás segít. (A Hifi Magazin szerkesztői azonban
figyelmeztetni szeretnék az Olvasót: ha egyszer eltekergették a fejet,
soha többé nem fognak visszatalálni a régi helyzethez, és eddigi
felvételeik nem fognak jól szólni. De még az ezután készült
felvételekről se vehetik biztosra, hogy azokat egy hibátlanul
beállított magnóval be lehet olvasni a számítógépnek. A fejrést
kizárólag műszerrel lehet jól beállítani, s mint láthattuk: az a mód,
ahogyan szerzőink a hibát definiálták, már eleve feltételezi, hogy
műszerrel vizsgálták a magnót. S. A.)
És végül azért beszéljünk arról is, ami ezt a cikket inspirálta:
mit várjunk el a magnószalagtól, amelyre a programot felírjuk.
Okvetlenül különleges, drága kazettára van szükségünk - avagy
tömegcikk is megteszi?
Tapasztalataink szerint szinte bármiféle szalag megfelel. Még a
kiesések (drop-out) is csak akkor okoznak hibát, ha a szalagnak
egyszersmind a kivezérelhetősége is gyatra, és lejátszáskor ezt már
nem tudjuk korrigálni a hangerőszabályzóval. Mindenesetre jól tesszük,
ha a szalag mindkét végén, a befutórész után üresen hagyunk vagy egy
arasznyit. Ezeken a részeken gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek
a szalagra egyébként nem jellemzőek.
Úgy gondoljuk, mindenki, aki számítógépet használ, szert tett már
több-kevesebb tapasztalatra, de talán ezzel a cikkünkkel is
hozzájárultunk, hogy a gépen egyre ritkábban olvashassuk: "Tape
Loading Error". Mert igaz ugyan, hogy errare humanum est, azaz:
tévedni emberi dolog - de miért pont a gép olvassa ezt a fejünkre!
Dsida László, Béres János