A Harmadév Nyuszija: AIWA AD-F990 kazettás magnó |
AIWA AD-F990 kazettás magnó
Poszterképünk témái vissza-visszatérnek, hiszen a hifi-láncszemek
száma véges. Magnó, lemezjátszó, újabban CD-játszó is, azután tuner,
ilyen vagy olyan erősítő, hangsugárzó - és kezdhetjük elölről az
egészet. Hogy ne legyen unalmas ez a rovatunk, igyekszünk variálni a
sorrendet, és mégis valahogy elhanyagoltuk a kazettás magnót: éppen 6
éve már, hogy a Pioneer CT-F1250-et választottuk a Hónap, helyesebben
a Harmadév Nyuszijának. Ábrázoljon hát jelen sztárfotónk is egy
kazettás magnót, nem drágábbat, nem olcsóbbat, de jó 6 évvel
fiatalabbat. Választásunk az Aiwa cég csúcsmodelljére esett; ha a
CT-F1250 a legpioneerosabb magnó volt, akkor most az AD-F990 minden
bizonnyal a legaiwásabb. Gépünk ma már vagy három éves ugyan, de
minthogy annakidején a Pioneert sem első kézből kaptuk, a két készülék
között továbbra is fennáll jó 5-6 évnyi korkülönbség, amelyet úgy
számszerűsíthetünk, hogy összehasonlítjuk a félvezető-készletüket:
CT-F1250 AD-F990
----------------------------
IC 22 61
Tranzisztor 139 116
Dióda 125 138
FET 1
Igaz: ha figyelembe vesszük a pénz romlásának ütemét, a 6 évvel
ezelőtt 600 dolláros magnó akkor értékesebb holmi volt, mint jelenleg
600 dolláros utóda most. Vajon a műszaki teszt és a szubjektív próba
is ezt igazolja majd? Vagy éppen ellenkezőleg, az fog kiderülni, hogy
6 év alatt többet javultak a készülékek, mint amennyit a pénz romlott?
Olyannyira, hogy a kazettás magnók ma már elérik vagy akár túl is
szárnyalják az orsós gépek minőségét? (A Hifi Magazin olvasótáborának
legalább a fele ezért szurkol!) Akkor persze jobb lett volna egy
Nakamichit választani, de a "nagy" Naka Mihályokhoz nem férünk hozzá
(legfeljebb Naka Misit szerezhettünk volna), és azok amúgyis éppoly
elérhetetlen messzeségben lebegnek a hétköznapi zenebarátok feje
fölött, mint az orsós félprofimagnók: valahol a fellegek fölött
léteznek, ha léteznek egyáltalán. Nem mintha a 600 dolláros gépeket
mindenki számára teremtették volna, de azokról legalább álmodozni
lehet. Ennyiben mégiscsak van közük a realitásokhoz.
Komolyra fordítva a szót, azért maradtunk éppen az Aiwánál, mert
ez a cég az utóbbi években három típust is eladott Magyarországra,
tekintélyes darabszámban; mind a hármat átlagosnál jobbnak ítéltük, az
AD-F220-at éppenséggel etalonnak választottuk, és magunk is kíváncsiak
vagyunk rá, milyen hosszú út vezet a 220-astól a 450-esen át a
990-esig. (Nem kell hozzá nagy ész, hogy megjósoljuk: az Aiwa
legközelebbi csúcsmagnója az 1000-es típusszámot hordozza majd. Nem?
Na mibe fogadjunk?)
Az Aiwa cégről itt csak annyit, hogy japán, hogy viszonylag
kicsiny, de igen gyorsan fejlődik; 10-12 évvel ezelőtt még "labdába se
rúgott" a Pioneer, a Sansui, a Kenwood, a JVC, a Fisher, a Marantz
(sorolhatnák), tehát a japán vagy japánok által felvásárolt nagy
kommersz elektroakusztikai cégek mellett, de ma már minden tekintetben
felzárkózott hozzájuk. Törzsgyárát 1951-ben alapította, később több
más országban összeszerelő-üzemet létesített (a bolti Aiwák Indiában
készültek), és egy 1982-es adat a cég alkalmazottainak számát több
mint 3000-re teszi. Persze, az Aiwa sem "speciálcég". Tömegcikket
szeret gyártani, Walkmaneket, általában kisméretű magnókat - a
magnómechanika az erősségének látszik! -, és persze hifi-komponenseket
is, de választékából ma már nem hiányzik a CD-játszó, sőt, újabban a
videomagnó és a videokamera sem.
Kezelése, szolgáltatásai
Ez a fejezet mértéktelenül megduzzadt. Ha semmi mással nem is, de
a szolgáltatásaival biztosan megveri a mai magnó a 6 év előttit.
Akkoriban a CT-F1250 is igazi tengeri herkentyűnek tűnt fel a
szemünkben, de a tudományát azért össze tudtuk foglalni másfél
hasábon. Az Aiwával nem boldogulunk ennyire könnyen. Cikkünk
középpontjában ez a fejezet áll, és hogy mi se zavarodjunk bele,
továbbá Olvasóink is tisztán lássák maguk előtt a Masinát, a
kezeléséről-szolgáltatásairól szóló összefoglalót részekre bontottuk,
alcímekkel jelöltük.
Elöljáróban csak annyit, hogy az AD-F990 egy fronttöltésű, lapos
készülék, a kezelőszervei nem is fértek volna el a keskeny előlapon,
ezért elöl egy pultszerű sávon folytatódnak. Vasoxid, krómdioxid és
metál szalagot fogad (a vaskróm ma már nem módi, de azért majd azt is
kipróbáljuk, mit csinál a magnó, ha vaskrómmal etetik!), és minden
szalagtípushoz automatikusan alkalmazkodik. De nem csak annyiban ám,
hogy felismeri a szalagfajtákat! Ezen túlmenően bármiféle
szalagtípushoz is önműködően beállítja az optimális előmágnesezési
áramot, a felvételi korrekciót és a kivezérlési szintet. Az adatokat a
gép a memóriájában tárolja. Dolbyból három is van az Aiwában: B, C,
valamint HX - de az utóbbi nem zajcsökkentő rendszer, hanem a
magasfrekvenciás átvitelt javító elektronika. A fejek száma
természetesen 3, a meghajtórendszer dual tapstan, vagyis két
lendkereket és két hangtengelyt tartalmaz. A motorok száma azonban nem
3, hanem csak kettő: az egyik a meghajtórendszert működteti, a másik a
csévélésről gondoskodik. Minden funkciót elektromágnesek kapcsolnak,
ezeket egy rendkívül bonyolult elektronika vezérli.
A mi ízlésünk szerint elegáns kis készülék az Aiwa AD-F990,
azonkívül ergonomikus is: a kezelőszerveit hál' istennek logikusan
csoportosították, remélhetőleg sikerül ugyanennyire logikusan sorba
venni is őket. A legfőbb kezelőszervek viszonylag nagyok, a többi
lényegesen kisebb méretű. A készüléken sok a szín és a felirat és a
jelzőfény - de ezek diszkréten viselkednek, nem hivalkodnak
túlságosan.
Alapszolgáltatások
A készülék előlapjának bal oldalán, függőleges sorba rendezve a
hálózati kapcsoló, a kazettatartó nyitógombja, valamint a Timer
háromállású tolókapcsolója kapott helyet. Ez utóbbival kapcsolóóráról
indíthatjuk a felvételt vagy a lejátszást (a harmadik kapcsolóállás a
funkció kiiktatására szolgál). Még lejjebb a fejhallgató
csatlakozóhüvelyét találjuk.
A kazettatartó rekesz közepén egy ablakocskát hagytak, itt
barátságos sárga fénnyel világítják át a kazetta középső részét, hogy
szemmel is figyelemmel kísérhessük a szalag futását, és lássuk, mennyi
van még hátra. A kazettatartó után egy nagyméretű plexilap következik,
ez takarja le a kivezérlésjelzőt, a 4 számjegyes számlálót és a
különféle funkciók kijelző-LED-jelt. Jobbra még két kicsiny
forgatógomb: a felső a kimeneti szintszabályzó, amely egyben a
fejhallgatókimenet feszültségét is befolyásolja, az alsó a felvételi
balansz-szabályozó.
A majdnem vízszintes "klaviatúrán" a kezelőszervek sorakoznak.
Baloldalt, a kazettatartó rész alatt téglalap alakú üzem mód
kapcsolók: a leghosszabb a Stop, rövidebb a Lejátszás, még rövidebb a
Gyors-előre, a Gyors-hátra és a Szünet. A Felvétel és a hozzá rendelt
Némító gombja a legrövidebb. (A felvételi némítóval műsor helyett
szünetet vehetünk fel a szalagra. Ha néhány másodpercen belül nem
nyomjuk meg újra sem ezt a gombot, sem a Felvétel gombját, a készülék
Pillanat-álljra kapcsol, további utasításra várva.) Csaknem
mindegyikgombba LED-et építettek, a Lejátszás zöld, a Szünet sárga, a
Felvétel (és a Némító) piros színnel világít, mikor melyik van soron.
A kapcsolók lapja ezüst színű, csak a Felvételé piros.
Zajcsökkentők
Ehhez a funkcióhoz szintén téglalap alapú, de fekete
kapcsológombokat rendeltek. Az első három azonos méretű: Dolby B,
Dolby C és a kikapcsológombjuk. Két szélesebb gomb járul még hozzájuk,
ezek azonban már extrák: az egyiknek a felirata Manual, a másiké
Automatic. Arról van szó, hogy ha felvételkor valamelyik zajcsökkentő
elektronikát használjuk, vagyis "dolbyzunk", akkor egyszersmind
kódjeleket is felírunk a szalagra: a bal csatornára 7, a jobb
csatornára 9Hz-eset (Dolby B), vagy megfordítva (Dolby C).
Lejátszáskor egy áramkör azonosítja a kódot, és bekapcsolja a
megfelelő zajcsökkentő elektronikát. El se lehet hibázni a dolgot,
ugyanis a magnó bekapcsoláskor mindig automatikus üzemre kapcsolja
magát, és csak akkor tekint el a kódjelektől, ha megnyomjuk a Manual
kapcsológombot. Ilyenkor természetesen felvételkor sem írja fel a 7 és
9kHz-es jeleket.
Ebben a kapcsolóblokkban is közlekedési lámpa irányítja a
forgalmat: a Dolby B-t zöld, a C-t piros LED jelzi, az automatika
bekapcsolásakor sárga LED világít - illetve csak villog, ha
lejátszáskor nem talál azonosító jelet a szalagon.
Data System
Feladata: tesztelni a szalagot, ráállítani a magnó elektronikáját.
Amikor a kazettát behelyezzük, és megnyomjuk a Data System gombot, a
készülék azonnal felvételre kapcsol, és vizsgáztatni kezdi a szalagot.
Először is 400Hz-es jelet visz rá egy beépített generátor
közreműködésével, és ellenőrzi a felvételt: "jön-e" a mérőjel, azaz
van-e mágnesezhető réteg a szalagon - ha nincs, akkor ez még nyilván
csak a befutószalag, tehát a gép továbbtekercsel és újra próbálkozik.
Ha a 400Hz-es felvétel rendben van, a kis számítógép nekilát az
érdembeli vizsgálatnak.
Most már 400Hz+10kHz-cel dolgozik, és addig szabályozza az
előmegnesezési áram nagyságát, amíg a frekvencia-jelleggörbe a lehető
legegyenletesebb nem lesz. Utána a szalagérzékenységet kalibrálja,
amennyiben egy 400Hz-es mérőjellel beállítja a felvevő-erősítő
szintjét. A harmadik menetben 13kHz-es mérőjelet alkalmaz, hogy a
felvételi korrekció szabályozásával végleg beállíthassa a lineáris
felvétel lejátszási görbét.
Miután ez sikerült, a felvétel leáll, a gép visszatekercsel a
kiinduló pontra. Ha úgy érzi, hogy a procedúra nem volt eléggé
sikeres, még egyszer végigfuttatja a teljes programot. (Ha másodszorra
sem sikerül, akkor megelégeli a dolgot és leáll.)
A DATA egyébként, ha nagyon akarjuk - és az Aiwa így akarja -,
betűszó is: annak a rövidítése, hogy Digital Automatic Tape
Adagtation, azaz digitális, automatikus szalagillesztés.
A Data System tevékenykedéséről 4 LED tudósít bennünket. Először a
"Bias" (előmágnesezés) LED-je, majd néhány másodperc után a "Cal",
azaz kalibráció és végül az "Eq", vagyis ekvalizáció LED-je villog,
jelezvén, hol tart éppen a beállítás folyamata. Amikor a gép mindennel
elkészült, és visszacsévélte a szalagot, kigyújtja a "Ready" (kész!)
feliratot, hogy megnyugtasson bennünket. Ekkor az eredményt már
elraktározta a memóriájába, és ha továbbra is ugyanezt a szalagtípust
használjuk, a procedúrát nem kell újból elvégezni (a memória 1-1
vasoxid, krómdioxid és metál típusra emlékezik). Nem mintha túlságosan
időt rabló művelet volna: a gépnek mindössze 16 (!) másodpercre van
szüksége hozzá. A memóriában tárolt adatokat mindenesetre kikapcsolás
után is megtartja, legalább 1 teljes napig. Ha 24 órán belül újra
bekapcsoljuk a magnót, már világit is a Ready felirat.
A Data Systemet egyetlen nyomógomb működteti, de annak kettős
funkciója van. Ha világít a Ready jelzés, és ekkor nyomjuk meg a
gombot, a gép törli az adott szalagfajtáról felvett adatokat, és
készen áll egy újabb vizsgálatra. A gomb másodszori megnyomására pedig
akcióba lép a keresd-apparátus.
Bizonyára érdekli az Olvasót, milyen határok között képes
alkalmazkodni az AD-F990 zsebszámítógépe a különböző szalagtípusok még
különbözőbb tulajdonságaihoz. Nos, magnónkat csak a jelenleg divatos
három szalagtípushoz: a vasoxidhoz, a krómdioxidhoz és a metálhoz
specifikálták, a vaskrómra nem gondoltak, márpedig a III. osztály
jobban eltér a többitől, mint a vasoxid a vasoxidtól, metál a
metáltól. Nézzük, milyen képet vág az Aiwa, ha vaskróm szalaggal
kínáljuk! Hát nem vág semmilyen képet: gyorsan beállítja magát ehhez a
szalagtípushoz is, és az eredmény egészen elfogadható. Sokféle,
jobb-rosszabb szalaggal próbára tettük a Data System képességeit, de
csak a leggyengébb, szinte használhatatlanul gyatra szalagok
idegesítették fel a rendszert annyira, hogy felmondja a szolgálatot.
Nagyon praktikus szolgáltatás ez az automatika, nem igényel se
hozzáértést, se figyelmet - egyszerűen megpróbálja kihozni minden
szalagból az optimumot.
Monitorozás, zenekeresés
Térjünk át a következő funkcióra. A kisméretű Monitor kapcsoló
következik a sorban - ennek funkcióját fölösleges ismertetni, nyilván
minden Olvasónk tudja, hogy a háromfejes magnókon a Tope/Source
(szalag/forrás) kapcsolóval össze lehet hasonlítani a bejövő műsort a
már felvett programmal.
De azért itt is találunk érdekességet. Ha felvételre kapcsolunk, a
monitor automatikusan a Tape (szalag) állására vált, és a szalagról
jövő jelet adja a kimenetre. Ha viszont a Pillanat-állj gombhoz
nyúlunk, vagyis leállítjuk a szalag futását, a készülék automatikusan
visszakapcsol a bejövő műsorra - hiszen a szalagról most úgysem
továbbíthat jelet! Okos dolog, a gyakorlatban mindig erre van szükség,
folyvást megtakarítunk egy kézmodulatot. Az is logikus, hogy a
készülék bekapcsoláskor már eleve Tape-re áll. Persze, a Tape/Source
(monitor)gombot kézzel is bármikor kapcsolhatjuk, szándékunk szerint.
Kizárandó minden félreértést, a készülék - a kijelző alatti részen
mindig közli velünk, hogy éppen mit hallgatunk (a Tape felirat
melletti zöld, illetve a Source-ot kísérő sárga LED-del).
Egy másik kettős funkciójú gomb: az MS (Music Sensor), illetve
Intro Play. Az utóbbi az egyszerűbb: ha egyszer megnyomjuk a gombot,
egyszersmind gyors csévélünk valamelyik irányban, úgy, hogy a
Lejátszás gombot is megnyomjuk, akkor a magnó minden egyes műsorszám
elején megáll, bejátszik egy körülbelül 8 másodperces részletet, és
már szalad is tovább, mindaddig, amíg valamelyik részlet fel nem kelti
az érdeklődésünket, és ki nem oltjuk az Intro Play funkciót a
Lejátszás gombbal. Onnan kezdve a gép folyamatos játékra kapcsol.
A zenekereső funkcióhoz (Music Sensor) újra meg kell nyomnunk ezt
a gombot, és akkor ha a gyorscsévélést és a Lejátszást egyszerre
működtetjük, akkor a gép megkeresi a soron következő műsorszám elejét
(illetve az előzőnek a végét), megáll, és lejátszásra kapcsol.
Mindkét funkciónak az a feltétele, hogy a műsorszámok között
legalább 4 másodperces szünet legyen. A "belehallgatást" piros, a
zenekeresést zöld LED villogása kíséri, utána lejátszáskor a LED-ek
folyamatosan világítanak. A gombot harmadszor is meg lehet nyomni:
akkor mindkét funkció kiiktatódik.
Most egy gombsor következik: öt piciny, kék színű, kerek gomb.
Valamennyi a számlálóval kapcsolatos. Az első a nullázógomb. A második
a Replay/Stop gomb: ha egyszer megnyomjuk, a gyorscsévélés 0000-nál
leáll, ha még egyszer, akkor még Lejátszásra is kapcsol. (Mindkét
funkciót betűvel is kijelzi a gép, világító ablakocskákkal a számláló
melletti részen. )
A harmadik gomb a Memory Rewind feliratot viseli, és több trükköt
tud: 1. Ha megnyomjuk, egyszersmind a Timer kapcsolót Play/Repeat
állásába hozzuk, akkor a szalag lejátszása után a készülék
visszatekercsel, és újra kezdi elölről a játékot. 2. Megismételhetjük
a szalagnak csupán egy szakaszát is, ilyenkor a szóban forgó szakasz
lejátszása után kell akcióba lépnünk, és akkor az idáig terjedő műsort
fogja ismételgetni a gép a végtelenségig. 3. Ha azt szeretnénk, hogy
középtájtól kezdve fogjon ismétlésbe a magnó, akkor a szalag
tetszőleges pontján nullázunk, és ugyanúgy járunk el, mint az első
esetben. 4. No és ha a szalagnak sem az elejére, sem a végére nem
vagyunk kíváncsiak, csak a közepét akarjuk ismételgetni?! Minden
nehézség nélkül megtehetjük az előbbi két szolgáltatás kombinálásával:
tetszőleges helyen nullázunk, bekapcsoljuk a Replay funkciót, és ahol
zárni kívánjuk a műsort, ott aktivizáljuk (ugyanazzal a gombbal) a
Memory Rewind-ot.
A negyedik kék gomb a számláló funkcióját váltogatja, aszerint,
hogy hagyományos módon fordulatot számláljon-e, avagy inkább a
hátralévő játékidőt mutassa, ugyanazzal a négy számjeggyel, percekben
és másodpercekben.
Ámde hogy a számláló játékidőben gondolkodhassék, tudnia kell még
egyet s mást a kazettáinkról. Az ötödik kék gombbal adhatjuk meg neki
a kellő információt. A gombocska sorozatos nyomkodására a következő
feliratok jelennek meg: "60/46", "90", "120", "46L". Az első felirat a
15, 30, 46, 50 vagy 60 perc játékidejű kazetták fogadására készíti fel
a számlálót, a 90 és a 120 jelentése magától értetődik; a "46L" jelzés
a nagyméretű felcsévélő orsóval ellátott kazettákra vonatkozik. A
kijelző hibája szalagvégen általában legfeljebb 20 másodperc, a 120
perces kazetták végén maximálisan 40 másodperc.
Felvételi szintszabályzó
Az utolsó három kezelőszerv a felvételi szintszabályzó: három
piros gomb - a felvételi szintet itt nem a hagyományos
potenciométerrel állítják be, hanem elektronikus úton. Az Up (fel) és
Down (Le) gombok 2 decibeles lépésekben változtatják a szintet, a
harmadik, hosszabb gombbal automatikus kivezérlésre kapcsolhatunk. Az
automatika nagyon körültekintő: nemcsak a bejövő jelet veszi
figyelembe, hanem a szalag típusát is (vas, króm, metál)!
A kivezérlésjelző egy nagyméretű, esztétikus, fluoreszcens
"műszer". Bontása: végtelen, -20, -15, -10, -8. -6, -4, -2, 0, +1, +2,
D, +4, +5, +6, +8, +10dB, legalábbis ezeket a feliratokat látjuk - a
valóságban -3 és -1dB-s lépcsők is vannak, csak ezek nincsenek számmal
is jelezve. A kivezérlésjelző csúcsszintet mér, s azt benntartja
körülbelül 2 másodpercig, egy függőleges vonalkával jelezve a
műsorcsúcsokat. Említést érdemel, hogy a kivezérlésjelző felső
részében egy 10 téglalapocskára osztott piros vonal húzódik, és segít
tájékozódni arról, mekkora éppen a bemeneti jel. (Ezt ugyanis
magunktól nem tudhatnánk, hiszen a szintszabályozást nem hagyományos
potenciométer látja el, nem láthatjuk. "mennyire csavartuk fel a
gombot", mekkora a bejövő feszültség.) Nos, ha a felvételt teljesen
visszaszabályoztuk, csak az első téglácska világít, a teljesen
"feltekert" hangerőszabályozó-állásnak pedig a 10-es jelzés felel meg.
A kivezérlésjelző alatt a "Normal", "CrO2", "Metal"
feliratok világítanak, aszerint, hogy milyen kazettát használunk
éppen. E feliratok úgy helyezkednek el, hogy egyben a különböző
szalagfajtákhoz ajánlott kivezérlési szintet is jelezzék. A normál
szalagot +2-4 decibelig, a krómot +4-6-ig, a metált +6-8-ig érdemes
kivezérelni.
Jobb híján itt teszünk említést a magnó égy különleges
szolgáltatásáról, az ADMS-ről, az Auto-De-Magnetizing-Systemről -
igen, ez a magnó ezt is megteszi: bekapcsolás után mindig lemágnesezi
a fejeket! Ez a funkció automatikus, tehát nincs hozzá kapcsológomb,
csupán egy LED, amely bekapcsoláskor mintegy 1,5 másodpercig villog
(ennyi ideig tart a procedúra). Az Aiwa cég nem is hagyja ki, hogy a
prospektusban részletesen ne ismertesse a fejek felmágneseződéséből
eredő hátrányokat (torzítás, zaj, frekvenciaátviteli hibák), amelyeket
azonban az AMDS eredményesen kivéd.
A készülék hátoldala viszonylag csupasz, alig van több rajta, mint
az egyszerűbb magnók hátoldalán. Vonal be- és kimenet (2 pár RCA
hüvely) és mikrofon bemenet (két 6,3mm átmérőjű Jack-hüvely) - a
tervezők nyilván abból indultak ki, hogy asztali magnóhoz ritkán
használnak mikrofont. Egy 8 pólusú csatlakozóhüvely a távvezérlőt
fogadja. No és itt találjuk még a pilotszűrő ki-bekapcsolóját is; ez
meglepetés, mert a sokféle őrdöngős automatika láttán arra gondol az
ember: igazán kapcsolhatná a pilotszűrőt is önműködően ez a masina...
De ne legyünk telhetetlenek, a szűrő kapcsolója jó helyen van, ahol
van. Inkább csak az előlapra kívánkozott volna még egy LED, amely arra
figyelmeztetne, hogy a szűrő éppen be van kapcsolva.
Felépítése
Az előző fejezet túlságosan hosszúra sikeredett, ezt a részt
viszont rövidre fogjuk: egy ennyire bonyolult magnó áramköreinek
ismertetésére nem vállalkozhatunk. A szervizkönyvben minden benne van
- de a Hifi Magazinból nem csinálhatunk szervizkönyvet. Inkább egy-két
érdekességről számolunk be.
Kezdjük a Dolby HX Professional rendszerrel, ez nem zajcsökkentő
(mint pedig a Dolby névből gondolnánk). Ezt az eljárást a dán Bang &
Olufsen cég fejlesztette ki. Működésének lényege a következő.
Felvételkor a felvevő fejre hangáram és előmágnesezési áram is kerül.
Ha a műsorjel (a hangáram) magasabb frekvenciájú összetevőket is
tartalmaz (elektronikus zene), és ezek magas szinten vannak jelen,
bizonyos mértékig megváltoztathatják az előmágnesezési áramot, az
előmágnesezés nem lesz optimális, és emiatt több paraméter is
leromlik. A Dolby HX Professional ezt a hibát küszöböli ki oly módon,
hogy egy szervó-áramkörrel mindig optimális szinten tartja az
előmágnesezést. Ez a rendszer teljesen automatikusan működik,
természetesen csak felvételkor. Tervezői szerint megóvja a
frekvenciaátvitel dinamikáját, egyenletesebbé teszi a frekvenciagörbe
felső szakaszát. Diagramon is szemléltetik, hogy 2kHz-től felfelé jó
néhány dB nyereséget hoz ez az eljárás.
Maga az áramkör nem annyira bonyolult, mint gondolnánk. A
felvevőfejre adott hangáramot egy erősítőre vezetik, felerősítik,
egyen irányítják, majd szabályzójelet állítanak elő belőle. Ez a
szabályozójel egy tranzisztort vezényel, s annak bázisára adják az
előmágnesezési oszcillátor jelét is, kollektoráról pedig egy
illesztőtranszformátoron keresztül táplálják a felvevőfejet. A
tranzisztor erősítését a szabályozójel változtatja, ezáltal a
hangárammal befolyásolni lehet a fejre jutó előmágnesezési áramot.
Nagyon leegyszerűsítettük a dolgot, de ez a lényege.
A másik érdekesség az automatikus fejlemágnesező rendszer. Ez sem
túlzottan komplikált. Közvetlenül bekapcsolás után a törlőoszcillátor
tápfeszültséget kap, és a 8S kHz-es nagyfrekvenciás jelet a
lejátszófejre vezetik, a következőképpen. Egy kicsiny relé leválasztja
a fejet a lejátszóerősítőről, és körülbelül másfél másodpercig
rábocsátja a nagyfrekvenciás jelet, egy korlátozó-ellenálláson
keresztül. Ezután minden visszaáll alaphelyzetébe. Megintcsak semmi
dolgunk, a készülék mindent automatikusan végez.
Persze, ehhez az kell, hogy a magnó minden funkcióját
mikroprocesszor vezérelje (amelyet előre "megtanítottak" erre a
feladatra is). Ha már itt tartunk: az AD-F990-et három mikroprocesszor
vezérli. Az egyik az alapvető üzemmódokat irányítja, a másik maga a
Data System, a harmadik pedig az, amelyik a számlálót, a kijelzőt
tartja irányítása alatt.
Néhány szót a mechanikáról. A kettős "tapstan" jóvoltából igen
alacsony a nyávogás. A hangtengelyek felületén mikron nagyságú
dudorokat képeztek ki, hogy jobban "megfogják" a szalagot. Ezt a
technikát "Micro Grain Surfaced Capstan"-nak (mikroszemcsézetű
hangtengelyfelület) nevezték el.
Végiglapozva az Aiwa cég magnóválasztékán, feltűnt, hogy egyetlen
típusban sem alkalmaztak direkthajtást. Ez furcsa, mert a legtöbb
"spéci" magnóban legalább a hangtengelyt közvetlenül hajtják meg egy
motorral. (A Pioneer CT-F1250-ben még a csévélést is direkthajtású
motorokkal végezték, mind a két irányban!) Az Aiwa konstruktőrei
azonban inkább arra törekedtek, hogy a legmesszebbmenőkig kifinomítsák
a hagyományos, egyszerűbb módszert mint látni fogjuk, mérési
eredményeink őket igazolják.
A gyári adatok végén megadtuk, hány félvezetőt tartalmaz ez a
magnó - hogy a többi alkatrészfajtából mennyi lehet benne, azt magától
is kitalálja az Olvasó. Az egyes áramköri részeket funkciójuk szerint
elkülönítették, külön áramköri lapokra építették, de így is nagy
zsúfoltság uralkodik odabenn. A borítólapot levéve, igen sok összekötő
kábelt láttunk. Fohászkodjunk, nehogy elromoljék valami ebben az
elektronikai dzsungelben.
Méréseinkhez
Legyünk szigorúak: az AD-F990-től azt kell elvárnunk, amit a többi
csúcskategóriájú készüléktől. Egy megjegyzés: vaskróm szalaggal csak
"félhivatalos" méréseket folytattunk, a gyár ezt a szalagtípust nem
specifikálja - néhány mérési adatot azért közreadtunk, hogy
szemléltessük az AD-F990 alkalmazkodó képességét.
Kezdjük a mechanikai jellemzőkkel. A szalagsebesség eltérése a
névlegestől: átlagos. Az átcsévélési idő igen rövid, de a magnó azért
nagyon finoman bánik a szalaggal. A nyávogás megfelel az igen szigorú
specifikációnak. A lineárisan mért értékek annyira jók, mint az
átlagos magnók szűrővel produkált adatai! Hozzá kell tennünk, hogy
ezúttal még csak nem is egy vadonat új készüléket teszteltünk, hanem
egy használt példányt, az egyenfutás tehát igen stabilnak látszik!
Térjünk át az elektronikai jellemzőkre. Minden esetben azzal
kezdtük a mérést, hogy a DATA Systemmel beállítottuk a magnót a
mérésre használt szalaghoz - elvileg optimális eredményt kellett
kapnunk.
A bemenő és kimenő feszültségek/impedanciák rendben vannak, csak a
mikrofon bemenetnek van szüksége túl nagy feszültségre a csúcsszint
eléréséhez. Ez a paraméter kilóg a szabványból.
A lejátszási frekvencia-jelleggörbék rendkívül szépek, krómdioxid
szalaggal 18kHz-en -2 és -3,16kHz-en mindössze 0, illetve -1,3dB volt
a hiány. A teljes frekvencia-jelleggörbék mindhárom szalagfajtán
kisebb-nagyobb magas kiemelést mutatnak. Alul a jelleggörbe vason és
metálon 35Hz-ig szinte teljesen egyenes, és onnét is egyenletesen esik
lefelé: a szintváltozás 20Hz-en 5-6 decibel. Ez gyönyörű szép, viszont
a specifikáció ±3dB szintváltozással 20Hz-es alsó határfrekvenciát ad
meg mindhárom szalagtípusra, márpedig ez sehol sem teljesül.
Krómdioxid szalaggal azt tapasztaltuk, hogy a görbe 35 és 500Hz között
1 decibelnyit emel. A felső határfrekvencia 18-20kHz, ez teljesíti a
specifikációt. Egy külön diagramon (a 4. számún) a vaskróm szalaggal
kapott jelleggörbét ábrázoltuk. Nem a legszebb görbe; magasfrekvencián
még megjárja, mélyben majd' 3 decibelt kiemel, de már az is valami,
hogy a gép egyáltalán képes volt beállítani magát, és olyan átvitelt
produkálni, amelynél lényegesen rosszabbat is mértünk már, persze
olcsóbb magnókon.
A Dolby B zajcsökkentő vason szinte egyáltalán nem piszkol bele az
átvitelbe. Krómon annyit ront, amennyit mégy elfogadhatunk. Metálon az
egyik csatorna tökéletesen lineáris marad, a másikon viszont beszakad
az 1 és 10kHz közötti tartomány.
A Dolby C már erősebben érezteti hatását (a görbék karaktere
azonban megmarad).
A magasabb kivezérléssel felvett görbék igen jók, úgy látszik, a
Dolby HX Professional tényleg hatékony. Metál szalaggal annyira szép
az átvitel 0dB-n, mint sok egyszerűbb készülékkel -20dB-n! A mérést
vaskrómon is elvégeztük (8. diagram), a magasátvitel meglehetősen jó!
Műsoron kívül megadjuk még két mérés eredményét. A 9. diagramot
metál szalaggal készítettük, szemléltetvén a pilotszűrő hatását. A
jobb csatorna görbéje szinte ideális, a bal csatorna átviteli sávja is
belül marad a ±1 decibelen, 32Hz és 16kHz között. A 10. diagram
krómdioxid szalaggal készült, úgy, hogy kikapcsoltuk a DATA rendszert.
Ez a görbe sem rossz, csak magasban erősebb a kiemelése; ±3dB
szintváltozással 24Hz, és 22kHz határfrekvenciák adódnak.
A harmadik harmonikus torzítás megfelelő, a kivezérlést jól
állították be. A második harmonikus is megfelelő mértékűnek látszik.
Táblázatunkból nem derül ki, ezért itt részletezzük, hogy csúcsszintű
kivezérlésen (k3=3%) a második harmonikus torzítás erősen
megnő, vasoxiddal és krómdioxiddal az 1-1,6%-ot is eléri. Metállal
továbbra is alacsony marad.
A nyugalmi zajszint megfelel elvárásainknak, az üzemi zajok igen
alacsonyak, a csúcsszintű kivezérléshez képest különösen: a drága
orsós magnókat idézik! Figyelemre méltó, hogy a mikrofonbemenetről
mért zaj is mennyire alacsony. A zajcsökkentők természetesen tovább
javítják a jel-zaj arányt. Az áthallási csillapítás, a törlési
csillapítás kifogástalan. A kivezérlésjelző pontossága sem hagy
kívánnivalót maga után; a DATA System-nek köszönhetően gyakorlatilag
nincs különbség a felvételi és lejátszási szint között.
A legtöbb hagyományos magnón nincs értelme megmérni a nagyszintű
bemenetről kapott maximális feszültségjelet, mivel a vonalbemenet
rögtön a szintszabályzó potméterre csatlakozik. Az AD-F990
kivezérlését azonban elektronika állítja be, márpedig annak nem
korlátlan a jelfeldolgozó képessége. Ezért határoztuk meg (kellőképpen
visszaszabályzott szinten) azt a maximális bemeneti feszültséget,
amelynek nyomán még nem növekedett meg a harmonikus torzítás. Az
eredmény megfelelő: 4,3-4,5V.
Összefoglalásul: igen jó minőségű mechanika, hallatlanul sok
szolgáltatású elektronikával házasítva. Egyetlen jellemzőjével marad
el a specifikációtól: az alsó határfrekvencia pár Hz-cet feljebb
került. A magnó békésen hagyta magát nyúzni a hosszú vizsgálat alatt:
mindvégig kifogástalanul működött. A DATA System bevált, és úgy
látszik, a Dolby HX Professional is megteszi a magáét.
Szeánsz
Annak idején a Pioneer CT-F1250-et a 19cm/s szalagsebességgel futó
Revox B77-hez és az Akai GX4000D-hez mértük. Az Aiwa most erősebb
ellenfelet kapott: az öreg Revox G36-ot, amely nem negyed-, hanem
félcsíkos, azonkívül nemcsak 19-cel, de 38-cal is játszik. A
műsorforrás a NAD5120 lemezjátszó volt, csőkarral, Triangulum
állványon, MC20 Superrel, T-30 trafóval. Főleg demólemezeinket tettük
fel: az Ortofont, a Propriust.
Nagyon sokféle próbát csináltunk, eredményüket nehéz, de
valószínűleg fölösleges is volna külön-külön elemezni. Már magát a
kapcsolgatást is kétféleképpen végeztük, egyszer
kapcsolóberendezéssel, szintszabályzókat használva; egyszer pedig úgy,
hogy mindkét magnót a Naim erősítő nagyszintű bemeneteire kötöttük, és
a Tuner, illetve Tape kapcsolót váltogattuk - a hangkép ilyenkor
szebb, de közben folyvást ügyeskedni kell a hangerőszabályzóval (a
Revox túl nagy jelet bocsát ki magából). Az orós magnót főleg 38-on
futtattuk, az Aiwát mindhárom szalagtípussal, valamint Dolby B és C
zajcsökkentővel is kipróbáltuk.
Az eredményt úgy lehetne összefoglalni. hogy az Aiwa vasoxidon még
nem teljesen, de a másik két szalagtípuson már versenyben van a
Revox-szal. Hangszínük jól észlelhetően eltér. A Revox (erről már
sokszor meggyőződhettünk) egy kicsit felpuhítja a felső basszust, és
egy kicsit elnyeli a prezensz-sávot: kevésbé meggyőzőek azok a
hangjai, amelyeknek "csengeniük" kéne. Az AD-F990 inkább a
magastartományban tesz rá némi élénkséget, de érdességet is a zenére.
Az Aiwa főleg a popzenén, a G36 elsősorban a klasszikusokon
jeleskedett.
Paradox, hogy többé-kevésbé egyhangúan az alábbi következtetésre
jutottunk:
1. Az Aiwa frekvenciaegyénsúlya a helyes, a kazettás felvétel van
közelebb a lemezhanghoz, mindazonáltal
2. inkább a Revoxot választanánk, mert a zenéje valahogy
megnyugtatóbb, természetesebb.
A magyarázat (ha kell egyáltalán magyarázkodni a szeánszok után -
tulajdonképpen miért is kéne?) talán a két rendszer tranziens
tulajdonságaiban rejlik, de az is lehet, hogy a kazettás magnó nagyobb
zaja az, ami "belemodulál" a zenébe. Az Aiwát persze nyugodtan
használhatjuk zajcsökkentő nélkül is, a zaja rendkívül csekély - de
azért ott van. A Dolby B a zajt radikálisan eltünteti (a Revox azonban
egy icipicit még mindig csendesebb), a frekvenciaegyensúly sem
változik észrevehetően, mégis, a hangképre enyhe elektronikus árny
vetődik. A "dolbyzni vagy nem dolbyzni" gyötrő dilemmáját továbbra sem
tudjuk megoldani! A Dolby C aztán tökéletesen kipusztított mindenféle
zajt a zene alól, és még mindig nagyon jól szólt minden; erényeit
elismerjük - de azért köszönjük, nem kérünk belőle.
Mindegy, a különbség már annyira csekély a kazettás és az orsós
magnó között, meg aztán a kazetta annyival olcsóbb a nagy sebességgel
futtatott szalagnál, hogy egyre nehezebb védelmezni a régi technikát.
A kazettás magnó istenverte jó tud lenni. Meg drága is. Ez az Aiwa
például vagy kétszer annyit ér, mint a húszkilós, öreg, ormótlan,
csöves sípláda.