A Harmadév Nyuszija: AIWA AD-F990 kazettás magnó



    AIWA AD-F990 kazettás magnó

    

        Poszterképünk témái vissza-visszatérnek, hiszen a  hifi-láncszemek
    száma véges. Magnó, lemezjátszó, újabban CD-játszó is,  azután  tuner,
    ilyen vagy olyan erősítő,  hangsugárzó  -  és  kezdhetjük  elölről  az
    egészet. Hogy ne legyen unalmas ez a rovatunk, igyekszünk  variálni  a
    sorrendet, és mégis valahogy elhanyagoltuk a kazettás magnót: éppen  6
    éve már, hogy a Pioneer CT-F1250-et választottuk a Hónap,  helyesebben
    a Harmadév  Nyuszijának.  Ábrázoljon  hát  jelen  sztárfotónk  is  egy
    kazettás  magnót,  nem  drágábbat,  nem  olcsóbbat,  de  jó  6   évvel
    fiatalabbat. Választásunk az Aiwa  cég  csúcsmodelljére  esett;  ha  a
    CT-F1250 a legpioneerosabb magnó volt, akkor most  az  AD-F990  minden
    bizonnyal a legaiwásabb. Gépünk ma  már  vagy  három  éves  ugyan,  de
    minthogy annakidején a Pioneert sem első kézből kaptuk, a két készülék
    között továbbra is fennáll jó  5-6  évnyi  korkülönbség,  amelyet  úgy
    számszerűsíthetünk, hogy összehasonlítjuk a félvezető-készletüket:


                CT-F1250 AD-F990
    ----------------------------
    IC              22      61
    Tranzisztor    139     116
    Dióda          125     138
    FET                      1


        Igaz: ha figyelembe vesszük a pénz romlásának ütemét,  a  6  évvel
    ezelőtt 600 dolláros magnó akkor értékesebb holmi volt, mint  jelenleg
    600 dolláros utóda most. Vajon a műszaki teszt és a  szubjektív  próba
    is ezt igazolja majd? Vagy éppen ellenkezőleg, az fog kiderülni,  hogy
    6 év alatt többet javultak a készülékek, mint amennyit a pénz romlott?
    Olyannyira, hogy a kazettás magnók ma már  elérik  vagy  akár  túl  is
    szárnyalják az orsós gépek minőségét? (A Hifi Magazin  olvasótáborának
    legalább a fele ezért szurkol!)  Akkor  persze  jobb  lett  volna  egy
    Nakamichit választani, de a "nagy" Naka Mihályokhoz nem  férünk  hozzá
    (legfeljebb Naka Misit szerezhettünk volna), és  azok  amúgyis  éppoly
    elérhetetlen  messzeségben  lebegnek  a  hétköznapi  zenebarátok  feje
    fölött, mint  az  orsós  félprofimagnók:  valahol  a  fellegek  fölött
    léteznek, ha léteznek egyáltalán. Nem mintha a  600  dolláros  gépeket
    mindenki számára teremtették  volna,  de  azokról  legalább  álmodozni
    lehet. Ennyiben mégiscsak van közük a realitásokhoz.
        Komolyra fordítva a szót, azért maradtunk éppen az  Aiwánál,  mert
    ez a cég az utóbbi években három  típust  is  eladott  Magyarországra,
    tekintélyes darabszámban; mind a hármat átlagosnál jobbnak ítéltük, az
    AD-F220-at éppenséggel etalonnak választottuk, és magunk is kíváncsiak
    vagyunk rá, milyen hosszú  út  vezet  a  220-astól  a  450-esen  át  a
    990-esig.  (Nem  kell  hozzá  nagy  ész,  hogy  megjósoljuk:  az  Aiwa
    legközelebbi csúcsmagnója az 1000-es típusszámot hordozza  majd.  Nem?
    Na mibe fogadjunk?)
        Az Aiwa cégről  itt  csak  annyit,  hogy  japán,  hogy  viszonylag
    kicsiny, de igen gyorsan fejlődik; 10-12 évvel ezelőtt még "labdába se
    rúgott" a Pioneer, a Sansui, a Kenwood, a JVC,  a  Fisher,  a  Marantz
    (sorolhatnák), tehát a  japán  vagy  japánok  által  felvásárolt  nagy
    kommersz elektroakusztikai cégek mellett, de ma már minden tekintetben
    felzárkózott hozzájuk. Törzsgyárát 1951-ben  alapította,  később  több
    más országban összeszerelő-üzemet létesített (a bolti  Aiwák  Indiában
    készültek), és egy 1982-es adat a  cég  alkalmazottainak  számát  több
    mint 3000-re teszi. Persze,  az  Aiwa  sem  "speciálcég".  Tömegcikket
    szeret  gyártani,  Walkmaneket,  általában  kisméretű  magnókat  -   a
    magnómechanika az erősségének látszik! -, és persze hifi-komponenseket
    is, de választékából ma már nem hiányzik a CD-játszó, sőt,  újabban  a
    videomagnó és a videokamera sem.

    Kezelése, szolgáltatásai

        Ez a fejezet mértéktelenül megduzzadt. Ha semmi mással nem is,  de
    a szolgáltatásaival biztosan megveri a  mai  magnó  a  6  év  előttit.
    Akkoriban  a  CT-F1250  is  igazi  tengeri  herkentyűnek  tűnt  fel  a
    szemünkben,  de  a  tudományát  azért  össze  tudtuk  foglalni  másfél
    hasábon.  Az  Aiwával  nem  boldogulunk   ennyire   könnyen.   Cikkünk
    középpontjában ez a fejezet áll,  és  hogy  mi  se  zavarodjunk  bele,
    továbbá  Olvasóink  is  tisztán  lássák  maguk  előtt  a  Masinát,   a
    kezeléséről-szolgáltatásairól szóló összefoglalót részekre  bontottuk,
    alcímekkel jelöltük.
        Elöljáróban csak annyit, hogy az AD-F990 egy  fronttöltésű,  lapos
    készülék, a kezelőszervei nem is fértek volna el a  keskeny  előlapon,
    ezért elöl egy pultszerű sávon folytatódnak.  Vasoxid,  krómdioxid  és
    metál szalagot fogad (a vaskróm ma már nem módi, de azért majd azt  is
    kipróbáljuk, mit csinál a magnó, ha  vaskrómmal  etetik!),  és  minden
    szalagtípushoz automatikusan alkalmazkodik. De nem csak  annyiban  ám,
    hogy   felismeri   a   szalagfajtákat!   Ezen   túlmenően    bármiféle
    szalagtípushoz is önműködően  beállítja  az  optimális  előmágnesezési
    áramot, a felvételi korrekciót és a kivezérlési szintet. Az adatokat a
    gép a memóriájában tárolja. Dolbyból három is van az  Aiwában:  B,  C,
    valamint HX  -  de  az  utóbbi  nem  zajcsökkentő  rendszer,  hanem  a
    magasfrekvenciás  átvitelt   javító   elektronika.   A   fejek   száma
    természetesen  3,  a  meghajtórendszer  dual   tapstan,   vagyis   két
    lendkereket és két hangtengelyt tartalmaz. A motorok száma azonban nem
    3, hanem csak kettő: az egyik a meghajtórendszert működteti, a másik a
    csévélésről gondoskodik. Minden funkciót  elektromágnesek  kapcsolnak,
    ezeket egy rendkívül bonyolult elektronika vezérli.

    

        A mi ízlésünk  szerint  elegáns  kis  készülék  az  Aiwa  AD-F990,
    azonkívül ergonomikus is: a  kezelőszerveit  hál'  istennek  logikusan
    csoportosították, remélhetőleg sikerül  ugyanennyire  logikusan  sorba
    venni is őket. A legfőbb  kezelőszervek  viszonylag  nagyok,  a  többi
    lényegesen kisebb méretű. A készüléken sok a szín és a  felirat  és  a
    jelzőfény  -  de  ezek   diszkréten   viselkednek,   nem   hivalkodnak
    túlságosan.

    Alapszolgáltatások

        A készülék előlapjának bal oldalán, függőleges  sorba  rendezve  a
    hálózati  kapcsoló,  a  kazettatartó  nyitógombja,  valamint  a  Timer
    háromállású tolókapcsolója kapott helyet. Ez utóbbival  kapcsolóóráról
    indíthatjuk a felvételt vagy a lejátszást (a harmadik kapcsolóállás  a
    funkció   kiiktatására   szolgál).   Még   lejjebb    a    fejhallgató
    csatlakozóhüvelyét találjuk.
        A  kazettatartó  rekesz  közepén  egy  ablakocskát  hagytak,   itt
    barátságos sárga fénnyel világítják át a kazetta középső részét,  hogy
    szemmel is figyelemmel kísérhessük a szalag futását, és lássuk, mennyi
    van még hátra. A kazettatartó után egy nagyméretű plexilap következik,
    ez takarja le a  kivezérlésjelzőt,  a  4  számjegyes  számlálót  és  a
    különféle  funkciók   kijelző-LED-jelt.   Jobbra   még   két   kicsiny
    forgatógomb:  a  felső  a  kimeneti  szintszabályzó,  amely  egyben  a
    fejhallgatókimenet feszültségét is befolyásolja, az alsó  a  felvételi
    balansz-szabályozó.

    

        A majdnem vízszintes  "klaviatúrán"  a  kezelőszervek  sorakoznak.
    Baloldalt,  a  kazettatartó  rész  alatt  téglalap  alakú   üzem   mód
    kapcsolók: a leghosszabb a Stop, rövidebb a Lejátszás, még rövidebb  a
    Gyors-előre, a Gyors-hátra és a Szünet. A Felvétel és a hozzá  rendelt
    Némító gombja a legrövidebb.  (A  felvételi  némítóval  műsor  helyett
    szünetet vehetünk fel a szalagra.  Ha  néhány  másodpercen  belül  nem
    nyomjuk meg újra sem ezt a gombot, sem a Felvétel gombját, a  készülék
    Pillanat-álljra   kapcsol,   további   utasításra   várva.)    Csaknem
    mindegyikgombba LED-et építettek, a Lejátszás zöld, a Szünet sárga,  a
    Felvétel (és a Némító) piros színnel világít, mikor melyik van  soron.
    A kapcsolók lapja ezüst színű, csak a Felvételé piros.

    Zajcsökkentők

        Ehhez   a   funkcióhoz   szintén   téglalap   alapú,   de   fekete
    kapcsológombokat rendeltek. Az első  három  azonos  méretű:  Dolby  B,
    Dolby C és a kikapcsológombjuk. Két szélesebb gomb járul még hozzájuk,
    ezek azonban már extrák: az  egyiknek  a  felirata  Manual,  a  másiké
    Automatic. Arról van szó, hogy ha felvételkor valamelyik  zajcsökkentő
    elektronikát  használjuk,  vagyis  "dolbyzunk",   akkor   egyszersmind
    kódjeleket is  felírunk  a  szalagra:  a  bal  csatornára  7,  a  jobb
    csatornára  9Hz-eset  (Dolby   B),   vagy   megfordítva   (Dolby   C).
    Lejátszáskor  egy  áramkör  azonosítja  a  kódot,  és  bekapcsolja   a
    megfelelő zajcsökkentő elektronikát. El se  lehet  hibázni  a  dolgot,
    ugyanis a magnó bekapcsoláskor  mindig  automatikus  üzemre  kapcsolja
    magát, és csak akkor tekint el a kódjelektől, ha megnyomjuk  a  Manual
    kapcsológombot. Ilyenkor természetesen felvételkor sem írja fel a 7 és
    9kHz-es jeleket.
        Ebben  a  kapcsolóblokkban  is  közlekedési  lámpa   irányítja   a
    forgalmat: a Dolby B-t zöld, a C-t  piros  LED  jelzi,  az  automatika
    bekapcsolásakor  sárga  LED  világít  -  illetve   csak   villog,   ha
    lejátszáskor nem talál azonosító jelet a szalagon.

    Data System

        Feladata: tesztelni a szalagot, ráállítani a magnó elektronikáját.
    Amikor a kazettát behelyezzük, és megnyomjuk a Data System  gombot,  a
    készülék azonnal felvételre kapcsol, és vizsgáztatni kezdi a szalagot.
    Először  is  400Hz-es  jelet   visz   rá   egy   beépített   generátor
    közreműködésével, és ellenőrzi a felvételt: "jön-e"  a  mérőjel,  azaz
    van-e mágnesezhető réteg a szalagon - ha nincs, akkor ez  még  nyilván
    csak a befutószalag, tehát a gép továbbtekercsel és újra  próbálkozik.
    Ha a 400Hz-es felvétel  rendben  van,  a  kis  számítógép  nekilát  az
    érdembeli vizsgálatnak.
        Most  már  400Hz+10kHz-cel  dolgozik,  és  addig  szabályozza   az
    előmegnesezési áram nagyságát, amíg a frekvencia-jelleggörbe a  lehető
    legegyenletesebb nem lesz.  Utána  a  szalagérzékenységet  kalibrálja,
    amennyiben  egy  400Hz-es  mérőjellel  beállítja   a   felvevő-erősítő
    szintjét. A harmadik menetben  13kHz-es  mérőjelet  alkalmaz,  hogy  a
    felvételi korrekció szabályozásával  végleg  beállíthassa  a  lineáris
    felvétel lejátszási görbét.
        Miután ez sikerült, a felvétel  leáll,  a  gép  visszatekercsel  a
    kiinduló pontra. Ha  úgy  érzi,  hogy  a  procedúra  nem  volt  eléggé
    sikeres, még egyszer végigfuttatja a teljes programot. (Ha másodszorra
    sem sikerül, akkor megelégeli a dolgot és leáll.)
        A DATA egyébként, ha nagyon akarjuk - és az  Aiwa  így  akarja  -,
    betűszó  is:  annak  a  rövidítése,  hogy   Digital   Automatic   Tape
    Adagtation, azaz digitális, automatikus szalagillesztés.
        A Data System tevékenykedéséről 4 LED tudósít bennünket. Először a
    "Bias" (előmágnesezés) LED-je, majd néhány  másodperc  után  a  "Cal",
    azaz kalibráció és végül az "Eq", vagyis  ekvalizáció  LED-je  villog,
    jelezvén, hol tart éppen a beállítás folyamata. Amikor a gép mindennel
    elkészült, és visszacsévélte a szalagot, kigyújtja a  "Ready"  (kész!)
    feliratot,  hogy  megnyugtasson  bennünket.  Ekkor  az  eredményt  már
    elraktározta a memóriájába, és ha továbbra is ugyanezt a  szalagtípust
    használjuk, a procedúrát nem  kell  újból  elvégezni  (a  memória  1-1
    vasoxid, krómdioxid és metál típusra emlékezik). Nem mintha túlságosan
    időt rabló művelet volna: a gépnek mindössze 16  (!)  másodpercre  van
    szüksége hozzá. A memóriában tárolt adatokat mindenesetre  kikapcsolás
    után is megtartja, legalább 1 teljes napig.  Ha  24  órán  belül  újra
    bekapcsoljuk a magnót, már világit is a Ready felirat.
        A Data Systemet egyetlen  nyomógomb  működteti,  de  annak  kettős
    funkciója van. Ha világít a Ready  jelzés,  és  ekkor  nyomjuk  meg  a
    gombot, a gép törli  az  adott  szalagfajtáról  felvett  adatokat,  és
    készen áll egy újabb vizsgálatra. A gomb másodszori megnyomására pedig
    akcióba lép a keresd-apparátus.
        Bizonyára  érdekli  az  Olvasót,  milyen  határok   között   képes
    alkalmazkodni az AD-F990 zsebszámítógépe a különböző szalagtípusok még
    különbözőbb tulajdonságaihoz. Nos, magnónkat csak a  jelenleg  divatos
    három szalagtípushoz: a vasoxidhoz,  a  krómdioxidhoz  és  a  metálhoz
    specifikálták, a vaskrómra nem  gondoltak,  márpedig  a  III.  osztály
    jobban eltér  a  többitől,  mint  a  vasoxid  a  vasoxidtól,  metál  a
    metáltól. Nézzük, milyen képet  vág  az  Aiwa,  ha  vaskróm  szalaggal
    kínáljuk! Hát nem vág semmilyen képet: gyorsan beállítja magát ehhez a
    szalagtípushoz  is,  és  az  eredmény  egészen  elfogadható.  Sokféle,
    jobb-rosszabb szalaggal próbára tettük a Data System  képességeit,  de
    csak  a  leggyengébb,   szinte   használhatatlanul   gyatra   szalagok
    idegesítették fel a rendszert annyira, hogy felmondja  a  szolgálatot.
    Nagyon  praktikus  szolgáltatás  ez  az  automatika,  nem  igényel  se
    hozzáértést, se figyelmet  -  egyszerűen  megpróbálja  kihozni  minden
    szalagból az optimumot.

    Monitorozás, zenekeresés

        Térjünk át a következő funkcióra.  A  kisméretű  Monitor  kapcsoló
    következik a sorban - ennek funkcióját fölösleges ismertetni,  nyilván
    minden Olvasónk  tudja,  hogy  a  háromfejes  magnókon  a  Tope/Source
    (szalag/forrás) kapcsolóval össze lehet hasonlítani a bejövő műsort  a
    már felvett programmal.
        De azért itt is találunk érdekességet. Ha felvételre kapcsolunk, a
    monitor automatikusan a Tape (szalag) állására vált,  és  a  szalagról
    jövő jelet adja  a  kimenetre.  Ha  viszont  a  Pillanat-állj  gombhoz
    nyúlunk, vagyis leállítjuk a szalag futását, a készülék  automatikusan
    visszakapcsol a bejövő  műsorra  -  hiszen  a  szalagról  most  úgysem
    továbbíthat jelet! Okos dolog, a gyakorlatban mindig erre van szükség,
    folyvást  megtakarítunk  egy  kézmodulatot.  Az  is  logikus,  hogy  a
    készülék bekapcsoláskor már eleve Tape-re áll. Persze,  a  Tape/Source
    (monitor)gombot kézzel is bármikor kapcsolhatjuk, szándékunk  szerint.
    Kizárandó minden félreértést, a készülék -  a  kijelző  alatti  részen
    mindig közli  velünk,  hogy  éppen  mit  hallgatunk  (a  Tape  felirat
    melletti zöld, illetve a Source-ot kísérő sárga LED-del).
        Egy másik kettős funkciójú gomb: az  MS  (Music  Sensor),  illetve
    Intro Play. Az utóbbi az egyszerűbb: ha egyszer megnyomjuk  a  gombot,
    egyszersmind  gyors  csévélünk  valamelyik  irányban,  úgy,   hogy   a
    Lejátszás gombot is megnyomjuk, akkor a magnó minden  egyes  műsorszám
    elején megáll, bejátszik egy körülbelül 8  másodperces  részletet,  és
    már szalad is tovább, mindaddig, amíg valamelyik részlet fel nem kelti
    az érdeklődésünket,  és  ki  nem  oltjuk  az  Intro  Play  funkciót  a
    Lejátszás gombbal. Onnan kezdve a gép folyamatos játékra kapcsol.
        A zenekereső funkcióhoz (Music Sensor) újra meg kell nyomnunk  ezt
    a gombot, és akkor ha  a  gyorscsévélést  és  a  Lejátszást  egyszerre
    működtetjük, akkor a gép megkeresi a soron következő műsorszám  elejét
    (illetve az előzőnek a végét), megáll, és lejátszásra kapcsol.
        Mindkét funkciónak az  a  feltétele,  hogy  a  műsorszámok  között
    legalább 4 másodperces szünet  legyen.  A  "belehallgatást"  piros,  a
    zenekeresést zöld LED villogása kíséri, utána  lejátszáskor  a  LED-ek
    folyamatosan világítanak. A gombot harmadszor  is  meg  lehet  nyomni:
    akkor mindkét funkció kiiktatódik.
        Most egy gombsor következik: öt piciny,  kék  színű,  kerek  gomb.
    Valamennyi a számlálóval kapcsolatos. Az első a nullázógomb. A második
    a Replay/Stop gomb: ha egyszer megnyomjuk,  a  gyorscsévélés  0000-nál
    leáll, ha még egyszer, akkor  még  Lejátszásra  is  kapcsol.  (Mindkét
    funkciót betűvel is kijelzi a gép, világító ablakocskákkal a  számláló
    melletti részen. )
        A harmadik gomb a Memory Rewind feliratot viseli, és több  trükköt
    tud: 1. Ha megnyomjuk,  egyszersmind  a  Timer  kapcsolót  Play/Repeat
    állásába  hozzuk,  akkor  a  szalag   lejátszása   után   a   készülék
    visszatekercsel, és újra kezdi elölről a játékot. 2.  Megismételhetjük
    a szalagnak csupán egy szakaszát is, ilyenkor a szóban  forgó  szakasz
    lejátszása után kell akcióba lépnünk, és akkor az idáig terjedő műsort
    fogja ismételgetni a gép a végtelenségig. 3. Ha azt  szeretnénk,  hogy
    középtájtól  kezdve  fogjon  ismétlésbe  a  magnó,  akkor   a   szalag
    tetszőleges pontján nullázunk, és ugyanúgy járunk  el,  mint  az  első
    esetben. 4. No és ha a szalagnak sem az  elejére,  sem  a  végére  nem
    vagyunk kíváncsiak,  csak  a  közepét  akarjuk  ismételgetni?!  Minden
    nehézség nélkül megtehetjük az előbbi két szolgáltatás kombinálásával:
    tetszőleges helyen nullázunk, bekapcsoljuk a Replay funkciót, és  ahol
    zárni kívánjuk a műsort, ott aktivizáljuk  (ugyanazzal  a  gombbal)  a
    Memory Rewind-ot.
        A negyedik kék gomb a számláló  funkcióját  váltogatja,  aszerint,
    hogy  hagyományos  módon  fordulatot  számláljon-e,  avagy  inkább   a
    hátralévő játékidőt mutassa, ugyanazzal a négy számjeggyel,  percekben
    és másodpercekben.
        Ámde hogy a számláló játékidőben gondolkodhassék, tudnia kell  még
    egyet s mást a kazettáinkról. Az ötödik kék gombbal adhatjuk meg  neki
    a kellő információt. A gombocska sorozatos  nyomkodására  a  következő
    feliratok jelennek meg: "60/46", "90", "120", "46L". Az első felirat a
    15, 30, 46, 50 vagy 60 perc játékidejű kazetták fogadására készíti fel
    a számlálót, a 90 és a 120 jelentése magától értetődik; a "46L" jelzés
    a nagyméretű felcsévélő  orsóval  ellátott  kazettákra  vonatkozik.  A
    kijelző hibája szalagvégen általában legfeljebb 20  másodperc,  a  120
    perces kazetták végén maximálisan 40 másodperc.

    Felvételi szintszabályzó

        Az utolsó három  kezelőszerv  a  felvételi  szintszabályzó:  három
    piros  gomb  -   a   felvételi   szintet   itt   nem   a   hagyományos
    potenciométerrel állítják be, hanem elektronikus úton. Az Up (fel)  és
    Down (Le) gombok 2 decibeles  lépésekben  változtatják  a  szintet,  a
    harmadik, hosszabb gombbal automatikus kivezérlésre kapcsolhatunk.  Az
    automatika  nagyon  körültekintő:  nemcsak  a   bejövő   jelet   veszi
    figyelembe, hanem a szalag típusát is (vas, króm, metál)!
        A  kivezérlésjelző  egy   nagyméretű,   esztétikus,   fluoreszcens
    "műszer". Bontása: végtelen, -20, -15, -10, -8. -6, -4, -2, 0, +1, +2,
    D, +4, +5, +6, +8, +10dB, legalábbis ezeket a feliratokat látjuk  -  a
    valóságban -3 és -1dB-s lépcsők is vannak, csak ezek nincsenek számmal
    is jelezve. A  kivezérlésjelző  csúcsszintet  mér,  s  azt  benntartja
    körülbelül  2  másodpercig,  egy  függőleges  vonalkával   jelezve   a
    műsorcsúcsokat.  Említést  érdemel,  hogy  a   kivezérlésjelző   felső
    részében egy 10 téglalapocskára osztott piros vonal húzódik, és  segít
    tájékozódni  arról,  mekkora  éppen  a  bemeneti  jel.  (Ezt   ugyanis
    magunktól nem tudhatnánk, hiszen a szintszabályozást  nem  hagyományos
    potenciométer látja el,  nem  láthatjuk.  "mennyire  csavartuk  fel  a
    gombot", mekkora a bejövő feszültség.) Nos, ha  a  felvételt  teljesen
    visszaszabályoztuk,  csak  az  első  téglácska  világít,  a   teljesen
    "feltekert" hangerőszabályozó-állásnak pedig a 10-es jelzés felel meg.
        A kivezérlésjelző alatt  a  "Normal",  "CrO2",  "Metal"
    feliratok  világítanak,  aszerint,  hogy  milyen  kazettát  használunk
    éppen. E feliratok  úgy  helyezkednek  el,  hogy  egyben  a  különböző
    szalagfajtákhoz ajánlott kivezérlési szintet  is  jelezzék.  A  normál
    szalagot +2-4 decibelig, a krómot +4-6-ig, a  metált  +6-8-ig  érdemes
    kivezérelni.
        Jobb  híján  itt  teszünk  említést   a   magnó   égy   különleges
    szolgáltatásáról,  az  ADMS-ről,  az  Auto-De-Magnetizing-Systemről  -
    igen, ez a magnó ezt is megteszi: bekapcsolás után mindig  lemágnesezi
    a fejeket! Ez a funkció automatikus, tehát nincs  hozzá  kapcsológomb,
    csupán egy LED, amely bekapcsoláskor mintegy  1,5  másodpercig  villog
    (ennyi ideig tart a procedúra). Az Aiwa cég nem is hagyja ki,  hogy  a
    prospektusban részletesen ne ismertesse  a  fejek  felmágneseződéséből
    eredő hátrányokat (torzítás, zaj, frekvenciaátviteli hibák), amelyeket
    azonban az AMDS eredményesen kivéd.
        A készülék hátoldala viszonylag csupasz, alig van több rajta, mint
    az egyszerűbb magnók hátoldalán. Vonal  be-  és  kimenet  (2  pár  RCA
    hüvely) és mikrofon bemenet  (két  6,3mm  átmérőjű  Jack-hüvely)  -  a
    tervezők nyilván abból  indultak  ki,  hogy  asztali  magnóhoz  ritkán
    használnak mikrofont. Egy  8  pólusú  csatlakozóhüvely  a  távvezérlőt
    fogadja. No és itt találjuk még a pilotszűrő ki-bekapcsolóját  is;  ez
    meglepetés, mert a sokféle őrdöngős automatika láttán arra  gondol  az
    ember: igazán kapcsolhatná a pilotszűrőt is önműködően ez a  masina...
    De ne legyünk telhetetlenek, a szűrő kapcsolója jó  helyen  van,  ahol
    van. Inkább csak az előlapra kívánkozott volna még egy LED, amely arra
    figyelmeztetne, hogy a szűrő éppen be van kapcsolva.

    Felépítése

    

        Az előző fejezet  túlságosan  hosszúra  sikeredett,  ezt  a  részt
    viszont rövidre  fogjuk:  egy  ennyire  bonyolult  magnó  áramköreinek
    ismertetésére nem vállalkozhatunk. A szervizkönyvben minden benne  van
    - de a Hifi Magazinból nem csinálhatunk szervizkönyvet. Inkább egy-két
    érdekességről számolunk be.
        Kezdjük a Dolby HX Professional rendszerrel, ez  nem  zajcsökkentő
    (mint pedig a Dolby névből gondolnánk). Ezt az eljárást a dán  Bang  &
    Olufsen  cég  fejlesztette  ki.  Működésének  lényege   a   következő.
    Felvételkor a felvevő fejre hangáram és előmágnesezési áram is  kerül.
    Ha a műsorjel  (a  hangáram)  magasabb  frekvenciájú  összetevőket  is
    tartalmaz (elektronikus zene), és ezek  magas  szinten  vannak  jelen,
    bizonyos mértékig  megváltoztathatják  az  előmágnesezési  áramot,  az
    előmágnesezés  nem  lesz  optimális,  és  emiatt  több  paraméter   is
    leromlik. A Dolby HX Professional ezt a hibát küszöböli ki oly  módon,
    hogy  egy  szervó-áramkörrel  mindig  optimális  szinten   tartja   az
    előmágnesezést.  Ez  a  rendszer   teljesen   automatikusan   működik,
    természetesen   csak   felvételkor.   Tervezői   szerint   megóvja   a
    frekvenciaátvitel dinamikáját, egyenletesebbé teszi a  frekvenciagörbe
    felső szakaszát. Diagramon is szemléltetik, hogy 2kHz-től  felfelé  jó
    néhány dB nyereséget hoz ez az eljárás.
        Maga  az  áramkör  nem  annyira  bonyolult,  mint  gondolnánk.   A
    felvevőfejre adott  hangáramot  egy  erősítőre  vezetik,  felerősítik,
    egyen irányítják, majd  szabályzójelet  állítanak  elő  belőle.  Ez  a
    szabályozójel egy tranzisztort vezényel, s  annak  bázisára  adják  az
    előmágnesezési  oszcillátor  jelét   is,   kollektoráról   pedig   egy
    illesztőtranszformátoron  keresztül  táplálják   a   felvevőfejet.   A
    tranzisztor  erősítését  a  szabályozójel   változtatja,   ezáltal   a
    hangárammal befolyásolni lehet a  fejre  jutó  előmágnesezési  áramot.
    Nagyon leegyszerűsítettük a dolgot, de ez a lényege.
        A másik érdekesség az automatikus fejlemágnesező rendszer. Ez  sem
    túlzottan komplikált. Közvetlenül bekapcsolás után a  törlőoszcillátor
    tápfeszültséget  kap,  és  a  8S  kHz-es   nagyfrekvenciás   jelet   a
    lejátszófejre vezetik, a következőképpen. Egy kicsiny relé leválasztja
    a  fejet  a  lejátszóerősítőről,  és  körülbelül  másfél   másodpercig
    rábocsátja  a  nagyfrekvenciás   jelet,   egy   korlátozó-ellenálláson
    keresztül. Ezután minden visszaáll  alaphelyzetébe.  Megintcsak  semmi
    dolgunk, a készülék mindent automatikusan végez.
        Persze,  ehhez  az  kell,   hogy   a   magnó   minden   funkcióját
    mikroprocesszor  vezérelje  (amelyet  előre  "megtanítottak"  erre   a
    feladatra is). Ha már itt tartunk: az AD-F990-et három mikroprocesszor
    vezérli. Az egyik az alapvető üzemmódokat irányítja, a  másik  maga  a
    Data System, a harmadik pedig az,  amelyik  a  számlálót,  a  kijelzőt
    tartja irányítása alatt.
        Néhány szót a mechanikáról. A  kettős  "tapstan"  jóvoltából  igen
    alacsony  a  nyávogás.  A  hangtengelyek  felületén  mikron   nagyságú
    dudorokat képeztek ki, hogy  jobban  "megfogják"  a  szalagot.  Ezt  a
    technikát  "Micro  Grain   Surfaced   Capstan"-nak   (mikroszemcsézetű
    hangtengelyfelület) nevezték el.
        Végiglapozva az Aiwa cég magnóválasztékán, feltűnt, hogy  egyetlen
    típusban sem alkalmaztak direkthajtást.  Ez  furcsa,  mert  a  legtöbb
    "spéci" magnóban legalább a hangtengelyt közvetlenül hajtják  meg  egy
    motorral. (A Pioneer CT-F1250-ben még  a  csévélést  is  direkthajtású
    motorokkal végezték, mind  a  két  irányban!)  Az  Aiwa  konstruktőrei
    azonban inkább arra törekedtek, hogy a legmesszebbmenőkig kifinomítsák
    a  hagyományos,  egyszerűbb  módszert  mint   látni   fogjuk,   mérési
    eredményeink őket igazolják.
        A gyári adatok végén megadtuk,  hány  félvezetőt  tartalmaz  ez  a
    magnó - hogy a többi alkatrészfajtából mennyi lehet benne, azt magától
    is kitalálja az Olvasó. Az egyes áramköri részeket funkciójuk  szerint
    elkülönítették, külön áramköri  lapokra  építették,  de  így  is  nagy
    zsúfoltság uralkodik odabenn. A borítólapot levéve, igen sok összekötő
    kábelt láttunk.  Fohászkodjunk,  nehogy  elromoljék  valami  ebben  az
    elektronikai dzsungelben.

    

    Méréseinkhez

        Legyünk szigorúak: az AD-F990-től azt kell elvárnunk, amit a többi
    csúcskategóriájú készüléktől. Egy megjegyzés: vaskróm  szalaggal  csak
    "félhivatalos" méréseket folytattunk, a gyár ezt  a  szalagtípust  nem
    specifikálja  -  néhány  mérési   adatot   azért   közreadtunk,   hogy
    szemléltessük az AD-F990 alkalmazkodó képességét.
        Kezdjük a mechanikai jellemzőkkel.  A  szalagsebesség  eltérése  a
    névlegestől: átlagos. Az átcsévélési idő igen rövid, de a magnó  azért
    nagyon finoman bánik a szalaggal. A nyávogás megfelel az igen  szigorú
    specifikációnak. A  lineárisan  mért  értékek  annyira  jók,  mint  az
    átlagos magnók szűrővel produkált adatai!  Hozzá  kell  tennünk,  hogy
    ezúttal még csak nem is egy vadonat új készüléket  teszteltünk,  hanem
    egy használt példányt, az egyenfutás tehát igen stabilnak látszik!
        Térjünk át  az  elektronikai  jellemzőkre.  Minden  esetben  azzal
    kezdtük a mérést, hogy  a  DATA  Systemmel  beállítottuk  a  magnót  a
    mérésre használt  szalaghoz  -  elvileg  optimális  eredményt  kellett
    kapnunk.
        A bemenő és kimenő feszültségek/impedanciák rendben vannak, csak a
    mikrofon bemenetnek van szüksége túl nagy  feszültségre  a  csúcsszint
    eléréséhez. Ez a paraméter kilóg a szabványból.
        A lejátszási frekvencia-jelleggörbék rendkívül szépek,  krómdioxid
    szalaggal 18kHz-en -2 és -3,16kHz-en mindössze 0, illetve -1,3dB  volt
    a  hiány.  A  teljes  frekvencia-jelleggörbék  mindhárom  szalagfajtán
    kisebb-nagyobb magas kiemelést mutatnak. Alul a jelleggörbe  vason  és
    metálon 35Hz-ig szinte teljesen egyenes, és onnét is egyenletesen esik
    lefelé: a szintváltozás 20Hz-en 5-6 decibel. Ez gyönyörű szép, viszont
    a specifikáció ±3dB szintváltozással 20Hz-es alsó határfrekvenciát  ad
    meg  mindhárom  szalagtípusra,  márpedig  ez   sehol   sem   teljesül.
    Krómdioxid szalaggal azt tapasztaltuk, hogy a görbe 35 és 500Hz között
    1 decibelnyit emel. A felső határfrekvencia 18-20kHz, ez  teljesíti  a
    specifikációt. Egy külön diagramon (a 4. számún) a  vaskróm  szalaggal
    kapott jelleggörbét ábrázoltuk. Nem a legszebb görbe; magasfrekvencián
    még megjárja, mélyben majd' 3 decibelt kiemel, de már  az  is  valami,
    hogy a gép egyáltalán képes volt beállítani magát, és  olyan  átvitelt
    produkálni, amelynél lényegesen  rosszabbat  is  mértünk  már,  persze
    olcsóbb magnókon.
        A Dolby B zajcsökkentő vason szinte egyáltalán nem piszkol bele az
    átvitelbe. Krómon annyit ront, amennyit mégy elfogadhatunk. Metálon az
    egyik csatorna tökéletesen lineáris marad, a másikon viszont  beszakad
    az 1 és 10kHz közötti tartomány.
        A Dolby C már  erősebben  érezteti  hatását  (a  görbék  karaktere
    azonban megmarad).
        A magasabb kivezérléssel felvett görbék igen jók, úgy  látszik,  a
    Dolby HX Professional tényleg hatékony. Metál szalaggal  annyira  szép
    az átvitel 0dB-n, mint sok egyszerűbb készülékkel  -20dB-n!  A  mérést
    vaskrómon is elvégeztük (8. diagram), a magasátvitel meglehetősen jó!
        Műsoron kívül megadjuk még két mérés eredményét.  A  9.  diagramot
    metál szalaggal készítettük, szemléltetvén  a  pilotszűrő  hatását.  A
    jobb csatorna görbéje szinte ideális, a bal csatorna átviteli sávja is
    belül marad a ±1 decibelen,  32Hz  és  16kHz  között.  A  10.  diagram
    krómdioxid szalaggal készült, úgy, hogy kikapcsoltuk a DATA rendszert.
    Ez a  görbe  sem  rossz,  csak  magasban  erősebb  a  kiemelése;  ±3dB
    szintváltozással 24Hz, és 22kHz határfrekvenciák adódnak.
        A  harmadik  harmonikus  torzítás  megfelelő,  a  kivezérlést  jól
    állították be. A második harmonikus is megfelelő  mértékűnek  látszik.
    Táblázatunkból nem derül ki, ezért itt részletezzük, hogy  csúcsszintű
    kivezérlésen (k3=3%) a második harmonikus  torzítás  erősen
    megnő, vasoxiddal és krómdioxiddal az  1-1,6%-ot  is  eléri.  Metállal
    továbbra is alacsony marad.
        A nyugalmi zajszint megfelel elvárásainknak, az üzemi  zajok  igen
    alacsonyak, a csúcsszintű  kivezérléshez  képest  különösen:  a  drága
    orsós magnókat idézik! Figyelemre  méltó,  hogy  a  mikrofonbemenetről
    mért zaj is mennyire alacsony. A  zajcsökkentők  természetesen  tovább
    javítják  a  jel-zaj  arányt.  Az  áthallási  csillapítás,  a  törlési
    csillapítás  kifogástalan.  A  kivezérlésjelző  pontossága  sem   hagy
    kívánnivalót maga után; a DATA System-nek  köszönhetően  gyakorlatilag
    nincs különbség a felvételi és lejátszási szint között.
        A legtöbb hagyományos magnón nincs értelme megmérni  a  nagyszintű
    bemenetről kapott  maximális  feszültségjelet,  mivel  a  vonalbemenet
    rögtön   a   szintszabályzó   potméterre   csatlakozik.   Az   AD-F990
    kivezérlését  azonban  elektronika  állítja  be,  márpedig  annak  nem
    korlátlan a jelfeldolgozó képessége. Ezért határoztuk meg (kellőképpen
    visszaszabályzott szinten)  azt  a  maximális  bemeneti  feszültséget,
    amelynek nyomán még nem  növekedett  meg  a  harmonikus  torzítás.  Az
    eredmény megfelelő: 4,3-4,5V.
        Összefoglalásul:  igen  jó  minőségű  mechanika,  hallatlanul  sok
    szolgáltatású elektronikával házasítva. Egyetlen  jellemzőjével  marad
    el a specifikációtól:  az  alsó  határfrekvencia  pár  Hz-cet  feljebb
    került. A magnó békésen hagyta magát nyúzni a hosszú vizsgálat  alatt:
    mindvégig kifogástalanul  működött.  A  DATA  System  bevált,  és  úgy
    látszik, a Dolby HX Professional is megteszi a magáét.

    
    
    

    Szeánsz

    

        Annak idején a Pioneer CT-F1250-et a 19cm/s szalagsebességgel futó
    Revox B77-hez és az Akai GX4000D-hez  mértük.  Az  Aiwa  most  erősebb
    ellenfelet kapott: az öreg Revox  G36-ot,  amely  nem  negyed-,  hanem
    félcsíkos,  azonkívül  nemcsak  19-cel,  de  38-cal  is   játszik.   A
    műsorforrás  a  NAD5120  lemezjátszó   volt,   csőkarral,   Triangulum
    állványon, MC20 Superrel, T-30 trafóval. Főleg demólemezeinket  tettük
    fel: az Ortofont, a Propriust.
        Nagyon  sokféle  próbát   csináltunk,   eredményüket   nehéz,   de
    valószínűleg fölösleges is volna külön-külön  elemezni.  Már  magát  a
    kapcsolgatást      is      kétféleképpen       végeztük,       egyszer
    kapcsolóberendezéssel, szintszabályzókat használva; egyszer pedig úgy,
    hogy mindkét magnót a Naim erősítő nagyszintű bemeneteire kötöttük, és
    a Tuner, illetve Tape  kapcsolót  váltogattuk  -  a  hangkép  ilyenkor
    szebb, de közben folyvást ügyeskedni  kell  a  hangerőszabályzóval  (a
    Revox túl nagy jelet bocsát ki magából). Az orós  magnót  főleg  38-on
    futtattuk, az Aiwát mindhárom szalagtípussal, valamint Dolby  B  és  C
    zajcsökkentővel is kipróbáltuk.
        Az eredményt úgy lehetne összefoglalni. hogy az Aiwa vasoxidon még
    nem teljesen, de a  másik  két  szalagtípuson  már  versenyben  van  a
    Revox-szal. Hangszínük jól észlelhetően  eltér.  A  Revox  (erről  már
    sokszor meggyőződhettünk) egy kicsit felpuhítja a felső  basszust,  és
    egy  kicsit  elnyeli  a  prezensz-sávot:  kevésbé  meggyőzőek  azok  a
    hangjai,  amelyeknek  "csengeniük"   kéne.   Az   AD-F990   inkább   a
    magastartományban tesz rá némi élénkséget, de érdességet is a  zenére.
    Az  Aiwa  főleg  a  popzenén,  a  G36  elsősorban   a   klasszikusokon
    jeleskedett.
        Paradox, hogy többé-kevésbé egyhangúan az  alábbi  következtetésre
    jutottunk:

        1. Az Aiwa frekvenciaegyénsúlya a helyes, a kazettás felvétel  van
    közelebb a lemezhanghoz, mindazonáltal
        2.  inkább  a  Revoxot  választanánk,  mert  a   zenéje   valahogy
    megnyugtatóbb, természetesebb.

        A magyarázat (ha kell egyáltalán magyarázkodni a szeánszok után  -
    tulajdonképpen  miért  is  kéne?)  talán  a  két  rendszer   tranziens
    tulajdonságaiban rejlik, de az is lehet, hogy a kazettás magnó nagyobb
    zaja az,  ami  "belemodulál"  a  zenébe.  Az  Aiwát  persze  nyugodtan
    használhatjuk zajcsökkentő nélkül is, a zaja rendkívül  csekély  -  de
    azért ott van. A Dolby B a zajt radikálisan eltünteti (a Revox azonban
    egy  icipicit  még  mindig  csendesebb),  a  frekvenciaegyensúly   sem
    változik észrevehetően, mégis, a  hangképre  enyhe  elektronikus  árny
    vetődik. A "dolbyzni vagy nem dolbyzni" gyötrő dilemmáját továbbra sem
    tudjuk megoldani! A Dolby C aztán tökéletesen kipusztított  mindenféle
    zajt a zene alól, és még mindig  nagyon  jól  szólt  minden;  erényeit
    elismerjük - de azért köszönjük, nem kérünk belőle.
        Mindegy, a különbség már annyira csekély a kazettás  és  az  orsós
    magnó között, meg aztán a kazetta annyival olcsóbb a nagy  sebességgel
    futtatott szalagnál, hogy egyre nehezebb védelmezni a régi  technikát.
    A kazettás magnó istenverte jó tud lenni. Meg drága  is.  Ez  az  Aiwa
    például vagy kétszer annyit ér,  mint  a  húszkilós,  öreg,  ormótlan,
    csöves sípláda.