180 fokos fordulat |
- Negyedik dimenzió: az abszolút fázis-
(A szerkesztő tollából)
Lehet, hogy túlzok, de szerintem azok a bizonyos jelenségek,
amelyek "mintha egy negyedik dimenzióból nyúlnának át a mi
háromdimenziós világunkba", nem egyszerűen csak új ismeretekkel
gazdagítanak bennünket. Néha teljességgel ellent is mondanak eddigi
elképzeléseinknek, s ezáltal 180 fokos fordulatot idézhetnek elő
gondolkodásunkban. Két lapszámmal ezelőtt, 20. kiadásunkban sorra
vettem őket: lemezjátszó-futóművek és hangkarok sajáthangja,
asztalkák-alátétek-lábazatok auditív hatása, kábelek hangminősége (s
ahogy Petőfi mondaná: utánuk több is jönni fog talán...) Természetesen
csak azokkal foglalkoztam, amelyek létezéséről magam is meggyőződtem
és másokat is meg tudtam győzni. Az abszolút fázis misztériumáról
akkor még nem volt véleményem, tehát csak óvatosan, a sajtószemle
rovatban hoztam szóba, azzal, hogy aki nem hiszi, járjon utána.
Jómagam sem hittem, de időközben utánajártam. Így hát elmondhatom, mi
történik akkor, ha 180 fokos fordulat áll be - nem a
gondolkodásunkban, csupán a műsorjel fázisátvitelében.
Tudomásom szerint az abszolút fázis kimutathatóságáról eddig még
sehol sem esett szó a magyar műszaki irodalomban, csak nálunk a
776-ban, amelyet viszont nem mindenki olvas (vagy csak felületesen
olvas). Tíz műszaki ember közül legfeljebb egy ha tudja, mit értünk
abszolút fázison - a többi a polaritás-helyességre fog gondolni (nem
blöffölök: megcsináltam a statisztikát). Megismétlem tehát, amit
egyszer már elmondtam, végtére, ez itt nem sajtószemle, itt most már
nem a messziről jött ember beszél, aki (mint tudjuk) azt mond, amit
akar.
Tehát nem a polaritásról van szó. Abból induljunk ki, hogy a
teljesítményerősítőnek csatornánként két kivezetése van ("+" és "-"
avagy "meleg" és "hideg", avagy piros és fekete), a hangsugárzóknak
úgyszintén, tehát aki nem abszolút kétbalkezes és nem cseréli össze a
bal és a jobb csatorna vezetékeit, az összesen háromféleképpen kötheti
rá a hangsugárzókat az erősítőre, mint ezt 1-3. ábránk mutatja:
1. Ha az erősítők "+" sarkait a hangsugárzók "+" sarkaira, a "-"
sarkokat a "-" sarkokra kötjük, akkor a polaritás mindenesetre rendben
van. Feltehetőleg a fázis is.
2. Ha mármost az egyik csatorna vezetékeit békén hagyjuk, a
másikét viszont megcseréljük, akkor a két csatorna polaritása 180
fokkal eltér, a sztereofónia tönkremegy, a basszus elgyengül - mint
ezt az Ortofon 0002-es tesztlemezzel (és egyéb tesztlemezekkel) oly
szépen kimutathatjuk.
3. No és ha a másik csatorna vezetékeit is megcseréljük? A
polaritás helyreáll, a két csatorna egymáshoz képest "fázisban van", a
tesztlemez nem mutat ki hibát. A sztereó műsorjel azonban 180 fokkal
elfordult. Vajon hallunk-e különbséget a "nulla fok" és a "180 fok",
más szóval az abszolút, illetve a relatív fázishelyesség között?
Azazhogy - várjunk csak. Mielőtt füllel is összehasonlítanánk a
kétféle programot, tisztázni kéne valamit: vajon tényleg az 1. ábra
mutatja az abszolút és tényleg a 3. ábra a relatív fázist? Miért,
kérdezheti az Olvasó, hát másképp is lehet? Bizony lehet, mégpedig
háromféle okból is.
Az első hibaforrás: valahol a hifiberendezésben rosszul kötöttünk
be valamit; a legkönnyebben a hangszedő kivezetőcsapjainak színkódját
lehet elhibázni (piros-zöld vagy fehér-kék csere: polaritáshiba,
mindkettő egyszerre: 180 fokos fordulat).
A második hibaforrás: az elektronikák (magnó, tuner, aztán a
különféle erősítőfokozatok). Ezek ugyan többnyire "egyenesen",
menetrend szerint adják tovább a szinuszhullám fázisállapotát, nem
csinálnak hegyét a völgyből, völgyet a hegyből. De léteznek
úgynevezett invertáló, azaz fázisfordító erősítő-kapcsolások is; nem
gyakoriak, de előfordulhatnak.
Minthogy az egész dolognak a legutóbbi időkig nem sokan
tulajdonítottak jelentőséget, általában a prospektusok sem tüntetik
fel, megőrzi-e az erősítő az abszolút fázist, habár az Audio 1985-ös
Évkönyvében, az erősítők rovatában itt-ott már olvashattunk olyan
megjegyzést, hogy "a készülék invertál". Nyilvánvaló, hogy ha egyetlen
fázisfordító készülék van a láncban, a fázis megfordul, de ha kettő
van, akkor helyreáll a nulla (vagy ami egyre megy: 360) fok. Olvastam
azonban olyasmit is, hogy ez nem elég: a szinusz hullámzását, az
elektromos jel pulzálását minden egyes láncszemnek a helyes fázisban
kell továbbítania - csak ez az igazi. De persze (teszik hozzá), ha már
ezt nem garantálhatjuk, akkor legalább arra vigyázzunk, hogy a lánc
legeleje és legvége fázisban legyen egymással.
Ámde valójában ennek a követelménynek sem lehet halálbiztosan
eleget tenni, mert fennállhat egy harmadik hibaforrás: a műsoranyag
fázishibája. A műsort a stúdióktól kapjuk, a rádióállomások és a
hanglemezgyárak stúdióitól. A mikrofon és az adótorony (avagy: a
mikrofon és a lemezvágó gép vágófeje) között számos erősítőegység
teljesít szolgálatot, és ha csak egyetlen egy is invertál, akkor a
műsoranyag fázisátvitele 180 fokkal eltolódik. Ha a műszaki stáb tud a
fázisfordításról, akkor persze idejében helyreállítja majd a fázist.
De hátha nem tud róla? Elvben tehát nem zárhatjuk ki, hogy
hanglemezeink és magnószalagjaink egy részét folyvást fázishibával
hallgatjuk.
Ez a harmadik hibalehetőség az, ami a leginkább aggasztja az
audiofilt. Ha kiderül, hogy az abszolút fázist valóban meg lehet
hallani, akkor felülvizsgáljuk hifi-berendezésünkben a csatlakozási
pontokat, nemkülönben az elektronikák fázisállapotát, és nyugodtan
hallgathatjuk a zenét, míg csak új készüléket nem iktatunk a láncba.
De mi legyen a műsoranyaggal?! Ha az LP-ről, CD-ről, magnószalagról
felhangzó muzsika talán fázishelyes, talán fázishibás?! Akkor minden
egyes lemez megvételekor, minden egyes szalagfelvétel elkészítésekor
ellenőrizni kell, hogy "sima-e, avagy fordított"?! Kódolni őket, és
lejátszáskor alkalmazkodni a fázisátvitelükhöz, a hangszóróvezeték
cserélgetésével, vagy jobb esetben egy "Fázis" nyomógombbal az
erősítőn?! (Mert ilyen is van már, például a Mark Levinson
szuperhangszínszabályozóján vagy a Cotter cég előerősítőjén; a Hi-Fi
News & Record Review újság pedig forgalomba hozott egy hatvan
fontsterlinges elektronikát, amellyel a fázist nulláról 180 fokra és
vissza lehet váltogatni.) Fölöttébb idegesítő ötlet.
Kísérleteinknek tehát, hogy stílusos legyek, két fázisa is lehet.
Először csak megpróbáljuk kihallani a különbséget a nulla és a 180 fok
között. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy az abszolút fázis tényleg
hifibb a relatívnál, akkor nincs más hátra, sorra kell vennünk a
lemezeinket, hogy felmérjük, van-e köztük fázishibás. Pontosabban:
hogy gyakori-e a fázishibás lemez. Mert ha gyakori, akkor... de
egyelőre hessegessük el ezt a lidérces lehetőséget.
Tulajdonképpen nem is a fázissal kísérleteztem, hanem
hangsugárzókábelezéssel bajmolódtam (rövidesen bőségesen lesz
mondanivalóm róla!), amikor feltűnt, hogy az egyik demólemezem
gyanúsan szól. Ez egy 45-ös fordulatú Mark Levinson, akusztikus gitár
szól róla, és ez a gitár nekem túlságosan nagy, hangdoboztól
hangdobozig terjed, ormótlan. Hátha nem a felvétel hibája, hanem... mi
lenne, ha fordítanék rajta 180 fokot?
Magam is meglepődtem, hogy fázisfordítás után mennyire
megváltozott a gitárfelvétel hangja. Mindenekelőtt összébbugrott,
előrébb tolódott (bár ebben nem vagyok biztos), mindenesetre
megfoghatóbbá vált, felerősödtek a középhangjai. Íme, gondoltam,
megjelent nékem az Abszolút Fázis, egyszersmind az első Fázishibás
Lemez... Egy félóráig egyebet se csináltam, csak cserélgettem a
hangszórókábelt, pillanatonként felugrálva a "sztereó székből" - elég
fárasztó dolog. Idő múltával a különbséget már nem éreztem annyira
drasztikusnak, másrészt viszont oda lyukadtam ki, hogy ez a lemez
mégsem lehet fázishibás, mert alaphelyzetben mégiscsak teresebben,
szélessávúbban, dinamikusabban, kellemesebben szól. A fázisfordítás
mérsékli ugyan a felvétel hibáját, amennyiben szűkebbre veszi, nem
engedi szétesni a gitárt, de ahogy mondani szokás: jobb a békesség. És
alaphelyzetben több békességet hallottam ki a zenéből.
A próbát ekkor felfüggesztettem pár napra, és megvártam, amíg Ihm
István barátom a Mechanikai Laboratóriumban elkészíti azt a
kapcsolódobozt, amely a következő oldalon látható. Őszintén szólva,
kissé szorongva fogadtam ezt a fekete dobozt, mert Pistának előzőleg
már telebeszéltem a fejét az én negyedik dimenziós dolgaimról, és
láttam rajta, hogy hiszi is meg nem is, amit mondok - vajon nem akar-e
megtréfálni, próbára téve a "filalásomat", mondjuk azzal, hogy a
kapcsoló valójában nem is kapcsol... Mire idáig jutottam
gondolataimban, végigolvastam a dobozhoz mellékelt kísérőlevelet, mely
így végződött: "Ui.: istenbizony megfordul a fázis mind a két
csatornán." Megnyugodtam. (De azért ellenőriztem, hogy tényleg
megfordul-e. Megfordul.)
Amíg a doboz készült, körbekérdezgettem ismerőseimet, mi a
véleményük a dologról, meg lehet-e hallani az abszolút fázist,
találunk-e majd fázishibás lemezeket stb. A közvéleménykutatás azt az
eredményt hozta, hogy az emberek nagy része (miután megérti, miről van
szó), az abszolút fázist nem tartja igazán negyedik dimenziós
jelenségnek. Nagyon sokan felfedezik a kétféle fázisnak azt az
interpretációját, miszerint a dob membránja, a bőgő húrja és általában
bármiféle rezgő test előbb az egyik irányban mozdul el, és csak utána
lendül át a másik irányba. Nem mindegy, melyik irányban kezdi el a
rezgést. De hogy ezt meg is lehetne hallani, azt már egyáltalán nem
tartották magától értetődőnek. Műszaki egyetemi docens barátom (akit
egyébként most nem is kellett megkérdeznem, mert ő maga hozta szóba az
abszolút fázist, miután olvasott róla a 776-ban) a többség véleményét
fogalmazta meg, mondván: a jelenség minden bizonnyal létezik, de
valószínű, hogy csak a kivételesen precíz hangfelvételeken lehet
meghallani, s azokon is csak egy-egy kritikus résznél, például ott,
ahol a dobütés vagy a bőgőhang "megindul".
Ami a munkatársaimat illeti, ők ezúttal kevésbé voltak
szkeptikusak, mint vártam volna. Sólymos Antal elmesélte, hogy jó 7-8
évvel ezelőtt jelen volt egy Brüel & Kjaer (műszertechnikai)
előadáson, ahol is a dán cég mérnökei eredményesen demonstrálták az
abszolút és relatív fázis közötti auditív különbséget - igaz, nem
zenén, hanem mérőjeleken.
Végül, hogy magam is bedobjak egy lottószelvényt: én azt
tippeltem, hogy az abszolút fázis a hanglemezeknek egyharmadán
kimutathatatlan, egyharmadán észrevehető, egyharmadán pedig lényegesen
jobb, mint a relatív fázis. Azonkívül arra számítottam, hogy a
felvételeknek legalább 20-25 százaléka fázishibás.
*
Nos, megkaptam a kapcsolódobozt. Hogy minél kevesebb hibát vigyek
a rendszerbe, a dobozkát közvetlenül az erősítőre tettem, és mindössze
10 centi hosszú kábeldarabokkal iktattam a végfok és a hangsugárzók
közé. Később ezt megbántam, mert bár egyetlen kézmozdulattal tudtam
fázist váltani, továbbra is folyvást pendliznem kellett a fotel és a
kapcsolódoboz között. Dehát az igazságért mások jobban is
megszenvedtek már.
Először, ellenőrzésképpen újra felraktam a Mark Levinsont, és most
már semmi kétségem nem maradt az iránt, hogy a fázisa igenis helyes -
feltéve, hogy az erősítőé is az. Igaz ugyan, hogy a legtöbb erősítővel
nincs baj, de nem zárhattam ki azt a lehetőséget sem, hogy a NAIT
invertál. (Ez az erősítő, mint egyszer már elmondtam, széphangú, de
műszakilag meglehetősen inkorrekt masina.) Ezt egyelőre nem is akartam
tisztázni: hadd legyen a teszt vakteszt, legalább egy bizonyos
mértékig.
További demófelvételeket tettem fel, főleg olyanokat, amelyekről
biztosan tudtam, hogy kevésmikrofonos technikával készültek (Opus,
Ortofon, Proprius), és ezért különösen érzékenyek a fázis-anomáliákra.
Mindegyiken éreztem különbséget a kétféle fázis között - és mindegyik
a "normál", "egyenes" állásban szólt szebben. Amit el is várhatunk
ezektől a lemezektől. Ekkor már megesküdtem volna, hogy a NAIT nem
invertál.
Komolyzenei lemezekkel folytattam: Beethoven, Mozart és Schubert
szimfóniákkal, Händel Concerto grossoival, Bach hegedűversenyeivel.
Valamennyi szebben szólt normál állásban.
A könnyű műfajjal is próbát tettem. Elnézést kérek az Olvasótól,
aki bizonyára főképp a mai popzenéért lelkesedik, de én csak a
hatvanas-hetvenes évek öreguras slágermuzsikáját tartom raktáron
(Shadows, Beatles, Blood Sweat & Tears, legfeljebb Linda Ronstadt),
márpedig ezek még egy jóval szimplább felvételtechnikával készültek,
mint a jelenkor elektronikus gyönyörűségei - tény, hogy egytől-egyig
kimutatták a fáziskülönbséget. És kivétel nélkül "nulla fokon" szóltak
szebben, egyetlen egynek sem használt a 180 fokos fordulat.
Úgy 18-20 lemez után abbahagytam a kísérletet. Sajátmagamat már
meggyőztem: az abszolút fázis igenis meghallható, biztonsággal
meghallható, bármiféle lemezen meghallható (de nem állítom, hogy
bármiféle lejátszóberendezésen észlelni lehet erről majd csak Olvasóim
visszajelzése után nyilatkozhatom). És nemcsak a kritikus zenei
részleteken, "a dob- és bőgőindításokon" érezhető, hanem bárhol és
bármikor. (Feltehetően azért, mert a zene nem más, mint állandó
indítások és megállások sorozata.) Ha megfordítjuk a fázist,
alapvetően megváltozik valami a hangképben. Módosul a frekvenciaérzet
- a sávszélek egy kicsit elbizonytalanodnak, miáltal a középső
regiszter egy kicsit kiemelkedik valamelyest csökken a dinamika és
beszűkül a tér. Hogy mindez milyen mértékben következik be? Ezt nem
tudom meghatározni. Egyik nap úgy érzem, nem tudnék együttélni a
fordított fázissal - másik nap iszonyatosan fülelnem kell, hogy
egyáltalán észrevegyem a fázisfordítást. Az abszolút fázis
hifi-egyenértéke úgy 1/2-1 orto lehet.
Bemutattam a fázistrükköt néhány vendégemnek is. Mindegyikük
biztonsággal felismerte a kétféle kapcsolóállást. Többségük a normál
fázist választotta, egyvalaki azonban következetesen kitartott a 180
fokos fordulat mellett.
És hát akkor most már jöhet a Szeánsz, a Hifi Magazin hivatalos
meghallgatótesztje a 180 fokos fordulatról, a denevér kiterjesztett
szárnyai alatt (Imre, gyorsan egy denevért, fázishibával!):
Végül is két ítéletet kell kimondanunk.
Az egyik: az abszolút fázis fontosságát nem lehet kétségbevonni.
Vigyázni kell, hogy a hifi-láncban sehol ne következzék be 180 fokos
fordulat.
A másik: feltéve, hogy a Naim NAIT erősítő fázisállapota korrekt
(alább ezt még ellenőrizzük), a műsoranyag miatt nem kell aggódnunk. A
műsorkészítő cégeknél - legalábbis ebből a szempontból - rend van, a
műsor mindvégig megtartja helyes fázisállapotát. Az inverz fázisú
műsoranyag, ha van ilyen egyáltalán, valószínűleg ritka, mint a fehér
holló, pontosabb hasonlattal: mint a piszkos-fekete hattyú.
Nincs szükségünk tehát "nulla fok-180 fok" kapcsolóállásra az
erősítőn, sem fázisfordító elektronikákra. Szükség van viszont egy
egyszerű kis "műszerre", amellyel könnyűszerrel megállapíthatjuk,
fázisban van-e a hifi-berendezésünk. Dankó Emil rögtön meg is tervezte
ezt a krajcáros kis ellenőrző szerkezetet (4. ábra), amelynek teljes
alkatrészjegyzéke alább olvasható:
1 db 100 kohmos ellenállás,
1 db 10 kohmos ellenállás,
1 db 0,1 kohmos ellenállás,
1 db 1,5V ceruza vagy baby elem,
1 db billenőkapcsoló,
mely utóbbit el is lehet hagyni, csak akkor kézzel kell
odaérintgetni a vezetéket az elem "+" sarkához, úgy, ahogy én is
csináltam. Az ellenállások terhelhetősége lényegtelen, ez a kis
kapcsolás mindössze annyit csinál, hogy az 1,5V-os telep feszültségét
leosztja a fono, illetve a nagyszintű bemenet számára: az előbbire
1,5mV-os, az utóbbira 150mV körüli jelet juttat, így nem tehetünk kárt
a készülékeinkben. Természetesen nagyon vigyázzunk, nehogy
összecseréljük a kettőt, és túl nagy feszültséget juttassunk az
érzékeny fonobemenetre! A kísérletezést először egészen kis
hangerőszabályozó-állásban kezdjük, majd párszori kapcsolgatás után
fokozatosan erősítsük fel a hangerőt annyira, hogy látni lehessen a
mélyhangszóró membránjának elmozdulását. Amikor zárjuk az áramkört, a
membránnak előrefelé kell mozdulnia mind a bal, mind pedig a jobb
csatornán. Ez a próba egyszersmind polaritáspróba is, megtakarítjuk
vele a drága tesztlemezt (például az Ortofon 0002-est).
Rajzunkon az erősítő csatlakozóhüvelyét nem a forrasztási, hanem a
csatlakozási oldala felől nézzük, és minthogy a fülek számozása innen
nem látszik, a gyengébbek kedvéért (magamat is közéjük számítva) az
alábbi azonosítási formulát ajánlom: ha az öt csatlakozási pontot a
jobb kezünk öt ujjával akarnánk letakarni, akkor
a bal csatorna (3-as pont) a kisujj,
a jobb csatorna (5-ös pont) a gyűrűsujj,
a hidegpont, árnyékolás (2-es pont) a középső ujj
helyére kerül, miközben a rögzítőnyílás természetesen a tenyerünk
alá esik. A legalsó vezeték mindig a 2-es ponton marad. Ha a
vizsgálandó csatlakozóhüvely egy fono-bemenet, akkor az 1,5mV jelzésű
vezetéket csatlakoztatjuk a 3-as, majd az 5-ös pólusra, ha pedig
nagyszintű (tuner, tape, aux stb.) bemenetről ellenőrizzük a rendszer
fázisállapotát, akkor a 150mV-os vezetéket használjuk.
Jómagam a Naim NAIT és a HFM I/Quad405 erősítőn ellenőriztem a
fázist a kis zsebműszer és különböző nagyságú hangszórók segítségével.
Egyszersmind a fáziskapcsolót is bekötöttem, hogy rögtön ellenpróbát
is csinálhassak. Kisméretű hangszórómembránon nem sokat látni, de a
200-asok mozgása már kellőképpen megfigyelhető volt, amikor a Naim
fono és nagyszintű bemenetét vizsgáltam. A membrán mindig arra tért
ki, amerre kellett. Érdekes, a Quaddal nehezebben boldogultam, pedig
annak sokkal nagyobb a teljesítménye. A membránmozgás irányát 200-as
hangszórón nem lehetett biztonsággal kivenni, de a 3-400 milliméter
átmérőjű membránok már félreérthetetlenül kimutatták, hogy nem
tévedtünk a szeánszon: a Quad erősítő is - gyári kivitelben - biztosan
fázishelyes.
*
A használati utasítást még ki kell egészítenünk: mi a teendő, ha
erősítőnk valamelyik egysége invertál? Először is, persze, gondosan
ellenőriznünk kell minden csatlakozást, és akkor csaknem biztos, hogy
minden klappolni fog. Ha mégsem, akkor a következő három eset
valamelyikével kell számolnunk:
1. Ha fono-bemenetről inverz, nagyszintűről helyes fázist kapunk,
akkor a fono-elektronika invertál. Meg kell cserélni a "+" és a "-"
kivezetéseket a hangszedőnk kivezetőcsapjain.
2. Ha fono-bemenetről helyes, nagyszintűről viszont inverz fázist
kapunk, akkor a fono-elektronika is, a teljesítményerősítő is
invertál. Meg kell cserélni a "+" és a "-" kivezetéseket mind a
hangszedőn, mind pedig a hangszórókimeneten - és minden helyreáll.
3. Ha a fono-bemenetről is, nagyszintűről is inverz a fázis, akkor
a teljesítményerősítő invertál. Meg kell cserélni a kivezetéseket a
hangszórókimeneten.
Egy fokozatról nem beszéltünk. Illesztőtranszformátorokra nem
tanácsos egyenfeszültséget bocsátani, de ezeknek a vezetékei aligha
vannak elkötve. Az elő-előerősítőket (headampokat) megkínálhatjuk
ugyan a kisebbik feszültséggel, az 1,5 millivolttal, de legyünk
óvatosak, és csak nagyon kevéssé tekerjük fel a hangerőszabályzót. Ha
a head-amp történetesen invertál, egy kicsit tovább kell törnünk a
fejünket, de a logika mindig ugyanaz.
Még el lehet gondolkodni azon is, hogy: hátha a tuner vagy a magnó
elektronikája fordít fázist? Ez kétségtelenül komplikációkat okozna.
Dehát eleddig még az erősítők között sem találtunk inverz fázisút...
úgyhogy hadd biztassuk magunkat egyik ismerősöm kedvenc mondásával: "a
majréból fölösleges főpróbát tartani!"
Szeánsz
Hogy kerek legyen a szám és az eredményt könnyű legyen százalékos
formában is kifejezni, összesen 10 lemezt tettem fel. Az első öt a
demó-választékból való: a Mark Levinson gitárlemez (Elliot Fisk
játszik Bachot), az Ortofon 0003 elejétől végéig, a JBL első
demonstrációs lemezéről a country-szám, a Propriustól a Cantate
Domino, továbbá a japán Three Blind Mice lemezcég kiadványáról egy
dzsessz-trió. A második ötről a való világ zenéje szólt: Beethoven V.
szimfóniája és Hegedűversenye, aztán a Shadows Greatest Hits, a Blood
Sweat & Tears első albuma és végül a Manhattan Transfertől a Pastiche.
A társaság úgy vélte, hogy a fázisváltozás hatása nem nagy ugyan, de
mindegyik lemezen és hamar felismerhető. Mindnyájan az "A"
kapcsolóállásra, azaz a normál fázisra szavaztak, és csupán két
esetben éltek fenntartással. Egyikük azt pedzegette, hogy noha az V.
szimfónián is kihallotta, melyik a helyes fázisállapot, ez a felvétel
neki a hibás fázisban szólt jobban. Másvalaki pedig úgy vélte, hogy a
Manhattan Transfer inverz fázisú. Ez utóbbit újra feltettem; az
ismétlés azt az eredményt hozta, hogy a Manhattan Transfer is
mindenkinek a normál fázisban tetszett jobban. A teszt végén
kipróbáltuk a Quad405-ös teljesítményerősítőt is, amelyről valahol azt
olvastam, hogy kapcsolástechnikai okból fázist fordít. Lehet, hogy ez
igaz, de akkor a tervezők tudták, mit csinálnak: a Quad sem invertál.
Darvas László