MOD: a Patyomkin-tojáshéj |
NAD5120 lemezjátszó
(A szerkesztő tollából)
Hogy játék közben inkább le, avagy inkább fel kell-e hajtani,
netán végleg el is kell távolítani a lemezjátszók plexitetejét, arról
már régóta értekeznek az audiofilek - ha jól emlékszem,
sajtószemlénkben is volt már róla szó. De hogy magát a
lemezjátszódobozt is félre kéne dobni, ilyesmiről még nem olvastam a
nyugati magazinokban. Ez a tipp valószínűleg "Made in Hungary". Nekem
dr. Láng Miklós ajánlotta, aki szintén kitartóan kísérletezik a NAD
lemezjátszóval (olvasóink emlékezhetnek rá: ő ajánlotta a "filcpárna
plusz lapos kar" kombinációt). Azt állította, hogy a Rút Kis Kacsa
sokkal szebb hangokat ad ki magából, ha leemelik róla az egész
lemezjátszódobozt, plexitetőstül, cakpakk. "No és mivel takarod le?"
"Semmivel. Vagy egy kendővel. Az a lényeg, hogy a dobozt nem teszem rá
vissza."
Én is kipróbáltam a MOD-ot. Mint a NAD-tulajdonosok bizonyára
tisztában vannak vele, erről a lemezjátszóról előbb a kart meg a
tányért kell levenni, akkor hozzáférünk a három rögzítőcsavarhoz. Ha
eltávolítjuk őket, a dobozt le lehet emelinteni, nem marad más
előttünk, mint egy tepsi, benne a lecsupaszított és immár ijesztően
rút kis kacsával - no, gondoltam, süthetjük. De persze azért
bekapcsoltam a zenét, és bizony nem kellett A-B tesztet csinálni: a
tollfosztott kácsa sokkal-sokkal élethűbben hápogott. Magasban is,
mélyben is tisztábban intonált, kevésbé mutált a hangja, kevésbé
torzított - egészen belefeledkeztem a danolásába. (A kacsa végül is
énekesmadár.)
Csak hát a végén ott álltam meglőve: mi legyen a masinával? mi
módon fedjem be? és főleg mit kezdjek a dobozzal, amely élettelenül
hever a díványon, mint a tört tojáshéj, amelynek tartalmából már régen
rántottát csináltak... Eldobni sajnálom. Dehát csak nem fogom ezután
mindig csavarozással kezdeni és végezni a lemezhallgatást?! Végleg
rajtahagyni viszont nincs szívem. Legalább másfél orto-t veszítenék
(ha emlékeztek még erre a szubjektíven-objektív mértékegységre). A
tojáshéjat felpakoltam a szekrény tetejére, a tepsire meg rádobtam egy
piros terítőt - egy okkal több, hogy a családom bolondnak nézzen. S
mivel pedig egy bolond százat csinál, szép csendben én is fertőzni
kezdtem a környezetemet, nemkülönben némely "törzsolvasómat". Íme egy
visszajelzés (dr. Ábel Lászlótól):
"Tanácsát azonnal kipróbáltam; nincs az a képtelen ötlet, amit a
Negyedik Dimenzió elveinek elfogadása után ki ne próbálnék. Rendszerem
kissé kiemel a magas tartományban (NAD3020 az MC-előerősítőjével,
Yamaha MC9, Infinity RSB10), ez a hangkép a fiamnak borzasztóan
tetszik, engem egy kissé zavar. Ehhez jött a NAD csőkar, ami még
szintén rátesz egy lapáttal - ennek ellenére ezt használom, mert az
erényei meggyőztek. És ekkor jött a meglepetés a pucér lemezjátszóval!
Bár rendszeremnek csodálatosan szép magashangjai vannak, jóból is
megárt a sok; ezt a többletet tüntette el a lemeztelenítés. A mélyek
erősebbek, szebbek lettek, az összhang lágyabbá, puhábbá, melegebbé
vált. Egyszóval nagyon kellemes meglepetés ért. (Fiamnak nem tetszik.)
A sztereó viszont mintha egy kicsit szűkebb lenne. Én legszívesebben
így hagynám az egészet, de azon túl, hogy ronda, még életveszélyes is.
Nincs valami kompromisszum?"
Hát igen, én is ezen törtem a fejem. Mit lehet tenni, hogy a kacsa
kinn is legyen a tojáshéjból, meg benne is maradjon? Rajzolgatni
kezdtem. A függesztett alvázú lemezjátszók metszetrajza, ugyebár (ha a
motort most figyelmen kívül hagyjuk), valahogy úgy néz ki, ahogy az 1.
ábra mutatja. A NAD nálam egy Triangulumon áll, és ha varázsolni
tudnék, azt kívánnám, hogy a tojáshéj nyúlni kezdjen, legalább 40
centivel meghosszabbodjék, és a lábával a padlóra támaszkodjék, amint
ezt a 2. ábrán megálmodtam, és akkor nyitni-csukni tudnám a
plexitetőt, anélkül, hogy a doboz bárhol is hozzáérne a funkcionális
rendszerhez. Érdemes elgondolkodni ezen az ötleten. Mintegy,
zárójelben, elmondom még, hogy nemcsak a NAD lemezjátszót zavarja a
saját tojáshéja. Kaptam már hasonló tartalmú jelzést
Thorens-tulajdonosoktól is (nem távolították el ugyan a dobozt, de
lelkesen variálják az alaplapját!), és meg vagyok győződve róla, hogy
amiről most beszélünk, az gyakorlatilag minden függesztett vázú
lemezjátszóra igaz, Linntől Pioneerig és visszafelé. A merev vázúakra
is igaz, de azokon nem lehet segíteni.
Visszatérve az ábrándoktól a realitásokhoz, vegyük szemügyre a NAD
lemezjátszó dobozát. A tojáshéj tulajdonképpen három részből áll. A
kacsának, ha kibújik a tojásból, még ottmarad a tojáshéj a fenekén, a
felső rész tetején pedig rajta ül a plexitető:
A tényleges lemezjátszó tányérja és hangkarja jelenleg az 1. és a
2. héj közé van zárva. Ha egy emelettel lejjebb szoríthatnánk őket
(tehát a 2. és a 3. rész közé kerülnének), akkor az 1. és a 2. héjat
összeerősíthetnénk, és úgy tekinthetnénk, mint egyetlen nagyméretű
plexitetőt. Játék közben így is csúf látványban lenne részünk, de
utána mindig szépen visszaraknánk a tojáshéjat, és akkor a Rút Kis
Kacsa továbbra is a legelőnyösebb oldalát fordítaná a nézőközönség
felé... Ez a kamuflázs tojáshéj úgy venné körül a lemezjátszót, mint
egy Patyomkin-fal, amely mögött nem egészen az rejlik, mint
gondolnánk.
Varázsolni nem tudok, fűrészelni igen. Legalábbis úgy véltem, hogy
tudok. Más is ezt hiszi majd magáról, mindaddig, amíg meg nem próbálja
eltávolítani a 2. számú tojóshéj középrészét. Ugyancsak meg fog
lepődni, amikor rájön, hogy ennek a látszólag oly egyszerű feladatnak
valójában még nekikezdeni is alig lehet, mert az egész dobozon sehol
sincs egy szabadon feltámasztható felület, alulról pedig
merevítőbordák hálózzák be a törékeny műanyaglapot, vészesen
megnehezítve a fűrész mozgását. Úgyhogy egyáltalán nem "a gyengébbek
kedvéért", hanem a munka biztonságossá és könnyebbé tétele céljából
írom le részletesen a MOD menetét. Nekem egyébként is megvolt az az
előnyöm, hogy (3 darab NAD birtokában) nem kellett annyira rettegnem,
hogy esetleg eltöröm a dobozt, és ezzel súlyos veszteség ér. A művelet
egyébként elsőre sikerült, a fényképeket már a második példány
kivágásakor készítettük. A munka nem egészen 1 órát vesz el az
életünkből. A kézifűrész ("rókafarkú" fűrész) feltétlenül éles legyen,
és nem árt, ha van egy hegyes ("kanyarító") fűrész is a kezünk ügyében
-, habár én enélkül is megvoltam. A végén majd szükségünk lesz egy
olcsó, közönséges lombfűrészre is. Kell a munkához két csavarszorító;
ha nincs, akkor asztalostól kérjünk kölcsön úgynevezett
pillanatszorítókat. (A magam részéről mindenkinek azt ajánlom, - hogy
inkább vásárolja meg ezeket a barkácsboltban. Nagyon hasznos jószágok,
többféle méretben kaphatók, és egyáltalán nem drágák!)
Azt mondtam az előbb: veszteség. Hát igen, ez a MOD
visszafordíthatatlan. Végleg tönkre kell tenni hozzá egy 688 forintos
alkatrészt - ennyibe kerül majd az új műanyag doboz, ha megbántuk a
dolgot, és gyári állapotába akarjuk visszaállítani a lemezjátszót. A
MOD menete tehát ez lesz:
1. Először is bontsuk le a dobozt, tegyük helyre a tányért és a
kart, és hallgassuk így a zenét. (Vigyázat: ne érintsük a kapcsolóhoz
futóvezetéket!) Majd állítsuk vissza eredeti állapotába a gépet.
Halljuk a különbséget? Egészen biztos, hogy halljuk?!
2. Várjunk egy hétig, addig hallgassuk a zenét így is, úgy is, és
csak ekkor döntsük el, hogy belevágjunk-e a MOD-ba és a lemezjátszó
dobozába. Ha elszántuk magunkat, bontsuk le megint a dobozt (a
hálózati csatlakozót előbb feltétlenül húzzuk ki!), és isten nevében:
rajta! Legelőször is az érintésvédelemre legyen gondunk: fedjünk le
fekete szigetelőszalaggal minden csupasz fémfelületet, tehát burkoljuk
be oldalt a kondenzátort, elöl pedig a ki-be kapcsoló szerkezet
környékét, úgy, hogy legfeljebb a lámpa csücske lógjon ki. A ki-be
kapcsoló szerkezet fölé előzőleg illesszünk egy kemény, kb.
103x38mm-es műanyag vagy kartonlapot, hogy a szigetelőszalag ne lógjon
be, ne érjen hozzá a kapcsolótengelyhez, ne zavarja annak szabad
mozgását.
3. Szedjük ki a műanyag dobozból az esetleg beléjük szorult kis
támasztóbakokat (négy ilyen dugószerű toldalék rögzíti a dobozt az
alaplaphoz), és távolítsuk el a plexitartó zsanérokat. Tegyük magunk
elé a dobozt, alapállásban, úgy, ahogy lemezjátszás közben tartanánk,
tehát a két felső gerince balra és jobbra essék. Bal kézzel tartsuk
szorosan a bal oldali gerincet, és a fűrész hegyével kezdjük el
kitartóan reszelgetni, tehát oda-vissza (gyakran elsősorban
visszafelé) kapargatni a gerinc és az alaplap találkozási vonalát. A
fűrészt kissé ferdén, jobbról feszítjük neki az anyagnak, nem tud
elcsúszni. Reszeljünk végig egy nem túlságosan mély (1-2mm) "sínt", de
hagyjunk érintetlenül elöl 40, hátul 20 millimétert, a doboz szélétől
számítva.
4. Valahol középtájon reszeljük teljesen át az anyagot, annyira,
hogy a fűrészlappal lassan-lassan be tudjunk hatolni rajta. Ha van
hegyes kanyarítófűrészünk, hamarabb beférünk vele a lyukon.
5. Helyezzük úgy a dobozt, hogy a behatoló fűrészlap éppen ne
érintse az asztalt (a doboz így fekszik föl a legjobban), és
határozott mozdulatokkal fűrészeljük végig az anyagot a kireszelt
vezetősín mentén, egyik irányban, majd a másikban. Vigyázat, nehogy
véletlenül túlszaladjunk a kijelölt szakaszokon!
6. Fordítsunk a dobozon, és végezzük el az előző műveletet a másik
gerinc mentén is.
7. Innen kezdve óvatosabban kell dolgozni, mert a keret vészesen
hajladozni kezd - az eltört dobozokért a szerkesztőség nem vállal
felelősséget! Fogjunk egy falécet, amely legalább olyan hosszú, mint a
lemezjátszódoboz. Támasszuk neki a két gerinc előlapjának,
egyszersmind az alaplapnak. Rögzítsük kétoldalt a szorítócsavarokkal,
úgy, hogy a szorítók felül a lécet, alulról pedig az asztal lapját
fogják. Ha ez megvan, folytathatjuk a már bevált reszelgetős módszert.
Előbb sínt reszelgetünk a faléc és az alaplap találkozásánál (a sín
két végén most 38-38 millimétert hagyunk érintetlenül), majd át is
vágjuk az anyagot, és kifűrészeljük középtől kezdve előbb az egyik,
majd a másik irányban. Eközben jobbról át kell vágnunk a kis plexi
jelzőrudat is, de annyi baj legyen.
8. Újabb 180 fokos fordulat után a falécet a két műanyaggerinc
hátsó oldalának támasztjuk, újra felfogjuk az asztalra a dobozt, és
úgy járunk el, mint az előző munkafázisban. Talán csak annyit érdemes
változtatni, hogy hátul csak 30-30 millimétert hagyjunk érintetlenül,
a doboz széleitől számítva.
9. Ezzel a keret körvonalai kialakultak, csak a négy sarkot kell
még keresztülvágni. Vegyük elő a lombfűrészt, válasszunk nagyfogazatú,
tehát fához való vágószálat, fűzzük be valahol a doboz kivágásába, és
fogjuk be a fűrészkeretbe. Vágjuk át a négy sarokszakaszt, ívelt
vonalban, egyenként, miközben a műanyag dobozt körben forgatjuk.
Tempósan dolgozzunk, ne álljunk le, mert a fűrésszál könnyen
"beragad". Ne lepődjünk meg: a kivágott középrésznek esze ágában sem
lesz kiesni! Ugyanis a vékony lombfűrész-szál erősen felhevül,
megolvasztja a műanyagot, s az rögtön össze is forr. Ne veszítsük
türelmünket, forgassuk még egyszer körbe a műanyag dobozt, és újra
vágjuk át az egyszer már átvágott sarokszakaszokat. Ismét beforrnak,
de már nem annyira erősen. Harmadszori (negyedszeri, ötödszöri)
körbevágásra a középrész kiesik, a keret szabadon áll. Vigyázni kell
rá, mert erősen hajladozik! (Gondoltam is rá, hogy majd kis faékeket
ragasztok a négy sarkába, de fölösleges: a plexitető majd szilárdan
tartja a dobozt!)
10. Csiszolgatás következik. Tisztítsuk le az éleket, távolítsuk
el róluk a sorját, hogy majd ne a lemeztányérra potyogjon. Ha még nem
mondtam volna: a reszelék grafitszínű, és jó nagy piszkot csinál.
11. Tágítsuk ki elöl azt a fél-lyukat, amely a Stop-Lift-Play
feliratok között található, hogy a doboz majd ne szoruljon, amikor a
kapcsoló gombbal találkozik. Nagyjából a "bemart", azaz kikönnyített
részt kell kivágni - és aztán még egy picit továbbreszelni. Túl
magasra ne vágjunk, mert ezen a szakaszon alig marad "húsa" az
anyagnak, könnyen eltörhet a keret, de alul, ahol a dobozfal dupla
vastag, távolítsuk el a belső rétegét. A feliratokra viszont
vigyázzunk, mert végleg eltávolítani nem lehet őket: a kaparászás
meglátszik. Oldószerrel se kísérletezzünk, mert megmarja a grafitszínű
műanyagot, a felület kifakul, foltos lesz.
12. Tépjük ki a műanyag doboz gerinceinek elejéről a kis
támasztógumikat.
13. Állítsuk a dobozt a kádba, zuhanyozzuk le, töröljük szárazra
egy ronggyal.
14. Helyezzük fel a dobozra a plexitetőt, a zsanérszerkezettel,
mintha mi sem történt volna. Fordítsuk fel az egész alkotmányt.
Nyomjuk rá a dobozt a plexire, tartsuk szorosan, és rögzítsük őket
fekete szigetelőszalaggal, körben, belülről, mind a négy oldalon.
Egységes műanyagkupolához jutunk, amely már nem hajladozik, nem kell
félnünk, hogy eltörik. Ez a Patyomkin-tojáshéj lesz ezentúl a
"plexitető", amelyet játék előtt leemelünk, utána pedig porfogónak
visszahelyezünk. Persze, finomabban kell bánni vele, mint a szokványos
plexitetőkkel, hogy meg ne lökjük a hangkart, de ez a művelet
egyáltalán nem nehéz, még a kétbalkezesek is gyorsan megtanulják.
15. A Patyomkin-tojáshéj meglehetősen "passzentosan" zár, és ez
így helyes, de ha ez zavar bennünket, akkor kétféleképpen segíthetünk
magunkon. Vagy megreszeljük-kitágítjuk a tojáshéj szélét (ezt a 13.
fázis, vagyis még zuhanyozás előtt célszerű megtenni), vagy pedig
egyszerűen csak felragasztunk rá alulról és egy kicsit belülről egy
habszivacs csíkot, miáltal a tojáshéj nem fog teljesen "felülni" a
helyére, tehát könnyebb lesz elmozdítani, illetve visszahelyezni.
*
Ha már egyszer fűrész van a kezünkben, nézzünk körül, nincs-e még
valami rendbe hozni való a NAD lemezjátszón. A kartartó bak úgy van
kiképezve, hogy eredetileg csak a lapos kar aljából kiálló pöcköt
fogadja, a csőkart sehogysem tudjuk rögzíteni rajta - de ha jól
megnézzük, látni fogjuk, hogy a tervezők mindenre gondoltak: elegendő
két ferde fűrészvágás, és a bak forgatható tetején máris egy vályú
húzódik, amelybe a karcső éppen beleillik, és enyhén megszorul benne,
ahogy illik. (Ne a lemezjátszón fűrészeljünk: a kis tetőrész
kirángatható a helyéből!)
A rend kedvéért "hivatalosan" is csináltunk egy szeánszot. A Hifi
Magazin zsűrije a következőképpen ítélte meg a módosított; azaz
házától megfosztott lemezjátszó hangképét (a bolti, "originál"
állapotúéhoz képest):
Első benyomásra is jobb a basszus, lejjebb ér. Szellősebb,
sztereóbb a hangkép. Jobban különválik minden. A basszusban 1 orto a
különbség. Tisztább, levegősebb. Ha a doboz fenn van: időnként
torzítás (??) hallatszik, a mélytartomány feldúsul, de ez nem jó, mert
bummog, puffog.
Minthogy jelenleg a NAD lemezjátszót tekintjük etalonnak, még
gondolkodnunk kell, hogyan használjuk ezentúl. Kézenfekvő, hogy a
bolti lemezjátszókat továbbra is a bolti kivitelű, azaz normál NAD-hoz
mérjük, viszont bármiféle egyéb teszten a lecsupaszított gépet
használjuk.
Hadd figyelmeztessem az Olvasót egy körülményre, amely e
pillanatban mellékesnek tűnik fel, de később még előnyünkre
szolgálhat. Ha lecsupaszítjuk a NAD-ot, észre fogjuk venni, hogy
hátul, a hangfrekvenciás kábellel párhuzamosan kötve még egy ötpólusú
csatlakozóaljzatunk is van. Könnyű lesz kísérletezni a
csatlakozókábelekkel! De erről majd legközelebb.
Darvas László