Vásárfia |
- Pillanatképek a bécsi hifi-kiállításról és High End Show-ról
Valahol félúton Frankfurt és Kőbánya között (földrajzilag az
utóbbihoz, gazdaságilag az előbbi városhoz közelebb) az idén is
megrendezték szeptember első felében a Bécsi Vásárt, s ott egy
csarnokravaló hifit is közszemlére tettek. Ez a bemutató ugyan csak
sápadt visszfénye volt a frankfurtinak, dehát, pesties kiszólással:
nekünk legyen mondva. Mégis, már a kiállítók névsorán érezni lehet,
hogy itt most nem az audiofileket várják vendégségbe, sokkal inkább a
kívülállókat: Akai, AKG, Amtec, B&O, Canton, Denon, Fischer, Infinity,
Hitachi, Jamo, Linn, Luxman, Magnat, Mark Levinson, Mission, Monster,
NAD, Naim, Onkyo, Postl & Schmiedl, Quart, RÉS, Revox, Roksan, Saba,
Sansui, Sanyo, Shure, Sony, Sumo, Technics, Thorens, Wharfedale - és
kész. Fenn, a galérián nagy-nagy banzáj, erdőnyi televízió és
videomagnó, Tina Turner 128 példányban a képernyőn, CD- és
VCD-bemutató, és csak úgy mellékesen némi hifi: Marantz, Philips,
Sharp és Lenco - mely utóbbi néven természetesen a csehszlovák
lemezjátszókat állítják ki. Zenét nemigen lehetett hallgatni, az
éktelen ricsaj miatt sem, meg amúgy sem. Csak a Roksan ésa Linn
standján érezte az ember, hogy itt a zene múzsájának kívánnak áldozni.
Aztán, mintha elvágták volna.
Viszont a vásárral csaknem egyidőben egy High End Show-t is
rendeztek, párszáz méterrel odébb, az elegáns Scandic Crown
luxushotelben. Az egész bemutató nem foglalt el többet, mint az egyik
emelet fél szárnyát, de amit abban a húszegynéhány szűk szobácskában
összezsúfoltak, az tényleg mintha Frankfurtból települt volna ide át,
egy tételben: az összes elit lemezjátszó a Goldmundoktól a VPI-ig és
vissza, extraklasszis CD-játszók, mint a francia Micromega, tucatnyi
elektroncsöves erősítő, és persze számos ezoterikus hangsugárzó:
Magneplanar, Martin-Logan, Infinity, Audiostatic. A muzsikájuk
pedig... A muzsikájuk pedig pocsék volt, úgy, ahogy ezt a
kiállításokon megszoktuk. Eltekintve a holland Audiostatictól, amelyet
az ott bolyongó magyarok (találkoztunk néhánnyal) egyhangúlag
dicsértek, s talán egy aprócska dobozkától, amelyet valami hóbortos
német konstruktőr demonstrált sajátkezűleg, fadobozba épített csöves
erősítőkkel, az egész High End Show-n nem hallottunk olyan
hangminőséget, amely miatt érdemes volna felcsapni hifistának. Ez van.
Ha már a fülnek nem, akkor legalább a szemnek... Standról-standra,
szobáról-szobára mászkálva, szorgalmasan kattogtattuk a
fényképezőgépet, hogy valami emlékünk maradjon ezekről a
készülékekről. A képek egy része (nem feltétlenül a legérdekesebbje)
sikerült, ezeket most úgy prezentáljuk, mint vásárfiát: mézeskalács
huszárt meg tükrös-cukros szívet, amelyek majd kiszáradva lógnak a
szekrény oldalán, de egy ideig még emlékeztetnek bennünket a
lármás-forgatagos búcsúra.
Zsákbanfutás, lepényevés - ki akar nyerni egy BASF-kazettát? Az a
feladata, hogy fejhallgatón keresztül megkülönböztesse a CD-hangot a
magnófelvételtől.
Sansui: toronyhifi, plusz egy rendkívül kifinomult hangsugárzódoboz,
az SP-100i, amelyről részletesen szóltunk a 8. kötet lapszemléjében.
Ezért mi már tudjuk, hogy a dómja gyémánttal(!) borított titán, a
membránját karbonszálakból fonták és tele van hasonló nyalánkságokkal.
Itt magányosan és némán ácsorog a csarnok sarkában
Csodájára járt a közönség a Technics nagyteljesítményű tölcséres
hangsugárzójának, amely két részből áll: a motorkerékpár-hűtő a
magassugárzó, a köpőcsésze a basszus-egység
Itt nem is az Infinity hangsugárzó a nagy szám, hanem a Mark Levinson
elő/végerősítő. Zene: Proprius Cantate Domino. Hangminőség: ha nekünk
ilyen volna - akkor inkább felhagynánk a zenehallgatással. Az
Infinityk egyre gyanúsabbá válnak előttünk. Egyszer-egyszer minden
márkának szabad rosszul szólnia, no de kivétel nélkül mindig?!
(Versenytárs a "Márkanévvel a Rossz Hangminőségért" pályázaton a
Revox, amelynek bemutatóját szintén nem lehetett sokáig kibírni.
Persze, ott nem holmi hifi szólt, hanem valódi profi berendezés...)
A britek néhány kivételtől eltekintve távolmaradtak, de a Wharfedale
Bécsben is képviselte magát. A kacsalábanként egymásrahányt két-két
doboz nem a legelőnyösebb oldaláról mutatja a neves
hangsugárzógyártót.
Linnek, állványok, falikonzolok. (Aki kis szobában lakik, különösen a
konzolokból meríthet inspirációt.) A lemezjátszó nem az Axis, hanem
annak egyszerűsített változata, a Basic. Odébb: az új Linn állódoboz,
a Kaber. (Skót szó, fatörzshúzó versenyt jelent: ez állítólag egy ősi
népi sportág.) A Linn ezen a kiállításon a középkategóriájú
készülékeit erőltette - és távol tartotta magát a High End Show-tól.
Íme az Aura cég lemezjátszója: U-alakú alumíniumprofilba épített
filigrán szíjhajtású rendszer, a NAD-ról ismerős gumitányér,
plexitetőbe szerelt és azzal együtt felhajtható lineárkar, Linn K5
hangszedővel. Tervezője a csehszlovák Jiri Janda, a NAD 5120
konstruktőre. Az Aura lemezjátszót a Linn képviselők hálózata karolta
fel, mint olcsó audiofil a lternatívát, hiszen csak annyiba kerül,
mint egy Rega 2... (Erősítő is van hozzá, az is elég rendhagyóan néz
ki.)
Apró oázis a sivatagban: az AKG cég új fejhallgatója, a K1000.
Egyetlen perc elég volt, hogy megállapítsuk: ez az egyik legjobb
dinamikus rendszer, amellyel valaha találkoztunk.
Naim előerősítők és hangsugárzók (a nagy SBL és a kisebb IBL)
A Fischer cég többoszlopos, több tízezer márkás hangsugárzója szent
borzadályt csal a hölgy arcára: mi mindent el nem követnek ezek a
hifisták!... Védelmünkbe kell vennünk a hifistákat: ők sohasem mertek
volna kiállni a placcra egy ennyire silány hangú monstrummal.
Ez már a Scandic Crown Hotel, a High End Show. Csillogó-villogó német
Burmeister erősítők - és hűvösen előkelő, klasszikusan nyugodt
amerikai Martin-Logan hangsugárzó.
A kiállítás bohóca, egy névtelen cég gömbalakú dobozokból
összehordott, háromutas hangsugárzója. Sok-sok rétegelt lemezt
ragasztottak össze, abból esztergálták a gömböket.
Nagyon tetszett a Huber & Prohaska cég bemutatója: Roksan lemezjátszó
és hangsugárzó, közöttük a -magyar!- Rés Kft. erősítőivel. (Érdekes,
hogy másnap a Scandic hotelben ugyanezek a készülékek mennyire más
tónusban, előnytelenebbül szóltak: mintha nem is ugyanazt a
berendezést hallottuk volna.) Képünkön a Roksan Xerxes mellett egy
Elite Rock Reference. A Darius hangsugárzót a nyolc sarkánál fogja meg
az állvány, egy-egy tüskével. A dómsugárzó rugókra van felfüggesztve.
Lemezjátszó-attrakciók: a VPI, Alphasonnal és egy (a képen sajnos
felismerhetetlen) futómű az Eminent Technology légpárnás hangkarjával.
A Micromega CD-játszónak nincs tálcája-fiókja. Úgy kell kezelni, mint
a lemezjátszót: a plexitetejét kell felhajtani-lehajtani. A
szolgáltatások száma csekély, az elektronika a végletekig kifinomult,
a tápegységet külön dobozban helyezték el.
Audiostatic elektrosztatikus hangsugárzók kétfajta elektronikával:
Primare-rel, valamint az Ortofon első teljesítményerősítőjével, a
PPA600-zal.
Még egy Infinity, most már a nagyobbak közül. Még egy Mark Levinson (a
földön - ???). Még egy gyöngén sikerült demonstráció.