Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf.: 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket,
hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül
idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy
kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, s
ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és
cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a
Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és
fogalmazzanak tömören.
Ritkán, de nem soha!
Puhlics József
Veszprém, Münnich F. tér 3. 8200
(...) Az AUDIOLAND közvéleménykutatás elemzésénél (HFM 9) az 5.
pontra adott válasz mi tagadás, kihozott a sodromból. Maga a kérdés és
a rá adható válaszok szerintem igenis jók. Lehet, hogy a környezetem
és én nem tartozunk az átlag közé?! Ugyanis mi igenis ritkán
hallgatunk komolyzenét - de hallgatunk! Nekem, személy szerint
kedvencem Liszt Magyar rapszódiái. Lehet, hogy ezek a művek könnyed
hangvételűek, s az igazi komolyzene-kedvelő elutasítja (éppen úgy,
mint ahogyan az igényes könnyűzene-kedvelő is elutasít bizonyos
könnyűzenei műfajokat). Ezzel nem azt mondom, hogy sokszor hallgatok
komolyzenét, csak kb. 1-2 havonta 2 órát. (...)
Tudom, a könnyűzene finomságokat mos el, s kevésbé hozza ki az
esetleges hibákat a lejátszórendszerben. Ez igaz. Viszont szeretem a
magyar népzenét is, s az abszolúte nem elektromos zene, itt főleg
akusztikus hangszerek szólnak. Ez is könnyűzene?
S valamiről mindig elfeledkezünk. Amit ma komolyzenének nevezünk,
az régebben igenis szórakoztató, majdnem hogy könnyűzene - volt. Az
más kérdés, hogy akusztikus hangszerekkel játszanak (játszottak).
Visszatérve a lényegre: a ritkán nem azonos a nemmel.
Készséggel visszavonulunk. Ha valóban létezik a hifistáknak egy
olyan kasztja is, amely ritkán hallgat ugyan komolyzenét, de azért
mégiscsak hallgat, ezt mi örömmel vesszük tudomásul. Csak nem akartuk
megszépíteni a statisztikát.
Az élet olyan, mint a HFM...
Gruber Attila
Nagytarcsa, Petőfi telep, I. ép 1/5, 2142
(...) Úgy érzem, ez az újság egy rettenetesen szubjektív lap.
Mélyen a tudat szintje alatt még intenzívebben az. Eleinte én is
idegenkedtem tőle, úgy éreztem, itt mindig mindent csepülnek, nekik
semmi sem lehet igazán jó. Csak hosszú idő után kezdtem megérteni a
lényegét. Itt nem pusztán a készülékekről, a hifiről van szó, hanem az
egész életről.
Az emberek nagy része nem törekszik gondolkodásra, sőt, éppen
ellenkező irányú a törekvésük. Szeretnék tisztán, feketén-fehéren
látni maguk körül a dolgokat. Így sokkal egyszerűbb élni az életet.
Nem is olyan rossz így a család, elviselhető a munkahely, ahol a
kollégákkal elviccelődünk, a barátokkal elbeszélgetünk és éljük a
hétköznapokat. Ennél sokkal nehezebb szembenézni azzal a valósággal,
amely minket körülvesz. A család nem olyan jó, a feleség/férj iránti
szeretet már rég más, sokkal értéktelenebb érzések váltották fel, a
munkahely egyhangú és unalmas, a barátokkal pedig sok mindenről nem is
tudunk beszélni, mert igazán lényeges dolgok már régóta nem történnek
velünk. (...) A tömegkommunikáció ez ellen dolgozik. A televízió
megmondja, miért kell most lelkesedni, mi és ki a rossz.
(...) És itt jön a bökkenő: a Mozaik, amely nem elégszik meg a
cifra adatokkal, a szép külsővel, az árral, hanem mér, mérlegel,
meghallgat, kritizál. Aki teljesen igaznak fogadja el a reklámot, az
háborog: "nem is olyan jó a szuper magnóm?" Nem mer utánanézni, mert
mi van, ha igaz?! Óriási baj, mert akit egyszer így "kiütnek", az
többé már mást sem fogad el igaznak, önállóan akar gondolkodni, a
politikáról, a barátságról, a családjáról... és már semmi sem lesz
igazán jó neki! De ahogy a hifiben is lehet valami jobb, ugyanígy van
ez az élet egyéb területein is.
Nos hát ennek a gondolkodásmódnak az öntudatlan beszivárgásával
fenyegeti a Mozaik minden kedves olvasóját. Nincs mese, vagy el kell
dobni, vagy rendszeresen megvenni...
Mi természetesen az utóbbit javasoljuk.
Kheopsz
G. Cs.
(teljes címmel)
Kedves Darvas László! Építsünk piramist! Hogy jutott ez eszembe,
és miért éppen Önt fárasztom ezzel? Elmondom.
Amikor a HFM 8. számának 4. dimenziójában az akadémikusok többsége
nemmel válaszolt az Ön harmadik kérdésére, akkor jutott eszembe a
Kheopsz piramis. Ha megépítjük az arányosan kicsinyített mását, és
abba pl. tompa borotvapengét rakunk, az ismét éles lesz, vagy a benne
tartott tejből joghurt lesz - meg ilyesmi. Magam nem próbáltam még,
mint ahogyan a PWB-varázslatokat sem (csupán lustaságból), de hiszem,
hogy mindkettő "működik". Miért ne próbálhatnánk ki a páratlan (!)
számú csúccsal ellátott piramist a hifi misztikus világában is?!
"Kezeljünk" vele pl. hangszedőt, újat-régit (MM-et, MC-t),
beletehetnénk erősítőt vagy lemezjátszót is, de ahhoz már nagy
építkezésre lenne szükség. Az arányok 1,5708:1,4946 (alapél:oldalél).
Kartonból a legegyszerűbb. Az oldaléleket ne felejtsük el beállítani a
négy égtáj felé. A tárgy legyen a gúla közepén 1/3-nyi magasságban.
Hát ennyi, és mivel mindezek ellenére mégis normálisnak érzem
magam, kérem Önt, hogy ha esetleg idézne levelembo"1, azt nevem és
címem említése nélkül tegye. Baráti üdvözlettel...
Számos PWB-tárgyú humoreszket kaptam, köztük eddig még ez volt a
legtűrhetőbb. Hálából ki fogom próbálni az ötletet. A tejet és a
joghurtot nem szeretem, de hátha sikerül a Mágikus Tetraéderben a
vizet borrá vagy rummá varázsolni. Túl nagy piramist sajnos nem
építhetek, momentán nem rendelkezem elegendő rabszolgával. Baráti
üdvözlettel: II. Rumszesz.
Reménytkeltő lézersugár
Joseph Csoka
5022 Yale Road # 4 Memphis, TN 38128 USA
Kedves Szerkesztők, rendszeresen olvasom lapotokat már régóta.
Legutóbb, amikor visszamenőleg újból elolvastam néhányat, feltűnt,
hogy mennyi olvasótok szeretné tudni a CD játszók lézerének várható
élettartamát. Én is, de hiteltérdemlő adatot még senkitől sem sikerült
kapnom. Azóta legalább tapasztalataim vannak.
1985 szeptemberében vettem egy Sony D50 hordozható CD-játszót,
azt, amelyiken csodálkoztatok, hogy képes működni, sőt, jól működni.
Én azon csodálkozom, hogy MÉG működik. Majd minden nap hallgatok
rajta zenét, azonkívül gyakran hurcolom őt magammal, mert picike.
Rázkódik autón, vonaton, hajón, bőröndben, egyszer már le is ejtettem,
és akkor azt gondoltam, vége, de nem történt semmi baja. Ez egy
fémházas és nehézsúlyú kis masina a méreteihez képest, mindenkinek
melegen ajánlom az ilyen arányokat.
Mióta megvannak a digitális holmijaim, elsősorban azokat
hallgatom: PCM felvételek Beta L-500 (a vastagabbik) szalagon, de van
kiterjedt CD-gyűjteményem is. Átállásom az analógról a digitális
technikára minden nehézség és átmenet nélkül történt, de hozzá kell
tennem, hogy előtte évekig nem hallgattam zenét, így örömmel és
várakozással, valamint nagy zenehallgató kedvvel fogadtam új
cuccaimat. Megvannak az analóg gépeim is, sőt, bármikor tudom
demonstrálni az analóg-digitális különbséget, gyakran az analóg
javára, de a kétféle technika nem zavarja egymást (nálam).
*
Áprilisi levelek
- Nem nehéz a választás Választási kampány
Mire ez a lapszámunk a Nagyérdemű Választópolgár kezébe kerül,
bizonyos jelentéktelenebb dolgok már eldőltek Magyarországon: van már
új parlamentünk, új kormányunk, új miegymásunk - de az igazán fontos
kérdésekre, nevezetesen, hogy vajon az analóg, avagy inkább a
digitális technikát válasszuk-e, meg hogy milyen készülékeket
válasszunk magunknak, továbbra sem kaptunk megnyugtató feleletet. A
választási kampány azóta is gőzerővel folyik. Jelen lapszámunkat ugyan
március elején lezártuk, de áprilisban a korteshadjárat annyira
megélénkült, hogy mégis helyt adunk az egymással csatázó nézeteknek.
*
Szavazz a műszaki fejlődésre - válaszd a Compact Discet: A
technika korát éljük. Jelképünkkel, a gomblyukba tűzött sárga
gyűszűvirággal* (* Digitalis lanata (lat).) arra ösztönzünk, fedezd
fel a komputerizáció csúcsteljesítményét, a számítás- és
ámítástechnika csodáját, az ezüstlemezt, amellyel mellesleg még zenét
is lehet hallgatni, úgy-ahogy. Éljen a hardver és a szoftver. Isten
nem ver bottal, csak hard ver meg szoftver.
a Szabad Digitális Tagozat (SZADISTA)
képviseletében
Heu Réka
ügyintéző
Szavazz az emberi gondolat szabadságára - válaszd a
kísérletezésben gazdag életet! Több dolgok vannak földön és égen, mint
amennyit modifikálni tudnál! Légy erős, és formáld saját képedre az
erősítődet! hízz a reflexeidben és vágj bele bátran a reflexdobozba!
Ragadd kezedbe a sorsodat, meg a forrasztópákát és a csavarhúzót! Ej,
döntsd a blokkvázlatot, ne siránkozz; addig üsd a transzformátort, míg
meleg! Ezért a programért életfogytiglani garanciát vállalunk. (Csak a
készülékekért nem.)
Mindenre Elszánt Amatőr Kulturális Paktum (MEAKULPA)
Neander frakciójának nevében
Rontó Pál ügyeskedő
Szavazz a hagyományokra - válaszd az analóg LP-t! A hazáért, a
családért és egyáltalán; az istenért ne végy CD-játszót. Légy hű
atyád, nagyatyád, dédatyád lemezjátszójához halálod órájáig, ámen,
amíg megfáradt testedet be nem fogadja a sellak. Őrizkedj a digitális
veszedelemtől, mert öl, butít és nyomorba dönti az LP-t. Egy az isten
az égben, egy a lemezjátszó a Földön. Az utóbbi nálunk kapható. Üzleti
órák mindennap nyolctól ötig.
a Pannóniai Konzervatív Analógok Pártja (PIKAP) nevében
Tréd Márk ügyvivő
Kedvenc Választópolgáraink! Folyó hó 23-án a Héttorony utca 3.
szám alatt (21-es választókörzet) illusztris vendégünk, prof. Rodolpho
Britannicus, a nemzetközi hírű illuzionista és hifi-szakíró tart
ismeretterjesztő kampányelőadást "A borszeszlángon égetett fekete
macskaszőr és a visszafelé fordított (inverz-szögecselésű)
szerencsepatkó kombinált auditív hatása a matrózcsomó és egy csomó más
dolog függvényében" címmel. Minden érdeklődőt szeretettel
szuggerálunk. A belépés díjtalan, csak a kijáratnál kell fizetni.
A Sarlatán Újságírók és Mágusok Kamarája (SUMÁK) nevében
Cs. Vári Csalavér ügybuzgó
Kedvenc Választópolgárok! Én ezekből a zavaros közállapotokból
pontosan annyit értek, mint Ti, vagyis semmit. Én nem tudom
megkülönböztetni a tranzisztort a kondenzátortól, és sosem tudom
eldönteni, hová kell dugni a kábel végét. Nekem nagyon tetszenek a
hifi-tornyok a sok-sok gombbal és lámpafénnyel. Meg a kétkazettás
magnóval, hogy ide-oda lehessen másolgatni vele. A fejhallgatóm
istenien szól, a hangdobozokat eltüzeltem. Válasszátok Ti is a
gondtalan életet, szavazzatok a békés átmenetre - szavazzatok énrám.
A Független Lelkesedők Plénuma (FÜLEPLÉ) megbízásából
Dr. Hamburger Gofri ügyefogyott
A monopolhelyzetben lévő Hifi Magazin természetesen nem maradhat
néhány kiváltságos párt szócsöve. A HFM fölé rendelt, a választások
tisztaságára felügyelő kuratórium úgy rendelkezett, adjunk minden párt
szóvivőjének egyaránt öt sornyi terjedelmet, főműsoridőben. A pártok
azonban túlságosan elszaporodtak, számukat ésszerűen redukálnunk
kellett, tehát kihagytuk mindazokat, akik nem tudtak összegyűjteni
elegendő ajánlócédulát. Így például már semmiképpen nem juthat
országos listára a VAFOK (Vissza A Fonográfhoz Kör) és a KHKF
(Kvadrofón Hangjátékok Kedvelőinek Fóruma). Nem remélhet mandátumot a
dodekafón nyilatkozatairól ismert Schönberg Arnold Társaság, akárcsak
a KZMP (Kortárs Zenét Mindenkinek Párt), az MDHSz (Mozgalmi Dalokat a
Hanglemezre Szervezet), valamint az MKP-RF, a Magyarnóta-Kedvelők
Pártjának Revox Frakciója. Mindeme pártoknak felajánlottuk, hogy
közzétesszük ugyan az ő választási programjukat is, de csak lapunk egy
kevésbé frekventált helyén, mondjuk a hanglemezkritikai rovat
lábjegyzete gyanánt. Az érintettek ettől kategorikusan elzárkóztak, és
tiltakozásképpen elégették kopogtatócéduláikat a Hifi Magazin
szerkesztőségének lépcsőházában.
*
Nagy magyar mulattatók
A nevetés nagy kincs, a nevettetés képessége ritka adomány.
Semmiért sem vagyunk annyira hálásak, mint a humor spontán, eredeti
megnyilvánulásáért, mely annyira frappáns, hogy gondolkodni sincs
időnk rajta, rekeszizmaink máris hevesen emelkedni és süllyedni
kezdenek, egyszóval: amely önfeledt kacagásra késztet bennünket. A
Nagy Magyar Mulattatók sorozat első darabjaként álljon itt egy részlet
abból az interjúból, amelyet az MRT szimfonikus zenekarának
igazgató-karnagya, Ligeti András adott a Rádióújságnak (1990/10). A
riporter éppen azt kérdezi tőle: mi teszi alkalmassá zeneművészeinket
a nemzetközi versengésre. Íme a fergeteges humorú Maestro válasza:
"A magyar muzsikusok hatalmas beleérző képessége. Magyar
zenészezel koncert közben kontaktust teremteni könnyű. Májusban
Londonban jártam, s vezényelhettem a BBC világhírű zenekarát.
Rendkívüli élmény volt. Félelmetes a felkészültségük, a fegyelmük, a
kottaolvasási készségük. Nem csupán 'igazi profik', de nagyszerű
profik. Mégis úgy éreztem, hogy ha a művet már eléggé kidolgozottan,
szépen játsszák, az együttes a koncerten nem tud olyan mértékben
'kinyílni', olyan magaslatokra emelkedni, mint egy jó formában játszó
magyar zenekar, mondjuk épp a Rádiózenekar."
Mit is mondjunk... könnyesre nevettük a szemünket.