Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf.: 38, 1406 Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket, hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, s ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és fogalmazzanak tömören. Ritkán, de nem soha! Puhlics József Veszprém, Münnich F. tér 3. 8200 (...) Az AUDIOLAND közvéleménykutatás elemzésénél (HFM 9) az 5. pontra adott válasz mi tagadás, kihozott a sodromból. Maga a kérdés és a rá adható válaszok szerintem igenis jók. Lehet, hogy a környezetem és én nem tartozunk az átlag közé?! Ugyanis mi igenis ritkán hallgatunk komolyzenét - de hallgatunk! Nekem, személy szerint kedvencem Liszt Magyar rapszódiái. Lehet, hogy ezek a művek könnyed hangvételűek, s az igazi komolyzene-kedvelő elutasítja (éppen úgy, mint ahogyan az igényes könnyűzene-kedvelő is elutasít bizonyos könnyűzenei műfajokat). Ezzel nem azt mondom, hogy sokszor hallgatok komolyzenét, csak kb. 1-2 havonta 2 órát. (...) Tudom, a könnyűzene finomságokat mos el, s kevésbé hozza ki az esetleges hibákat a lejátszórendszerben. Ez igaz. Viszont szeretem a magyar népzenét is, s az abszolúte nem elektromos zene, itt főleg akusztikus hangszerek szólnak. Ez is könnyűzene? S valamiről mindig elfeledkezünk. Amit ma komolyzenének nevezünk, az régebben igenis szórakoztató, majdnem hogy könnyűzene - volt. Az más kérdés, hogy akusztikus hangszerekkel játszanak (játszottak). Visszatérve a lényegre: a ritkán nem azonos a nemmel. Készséggel visszavonulunk. Ha valóban létezik a hifistáknak egy olyan kasztja is, amely ritkán hallgat ugyan komolyzenét, de azért mégiscsak hallgat, ezt mi örömmel vesszük tudomásul. Csak nem akartuk megszépíteni a statisztikát. Az élet olyan, mint a HFM... Gruber Attila Nagytarcsa, Petőfi telep, I. ép 1/5, 2142 (...) Úgy érzem, ez az újság egy rettenetesen szubjektív lap. Mélyen a tudat szintje alatt még intenzívebben az. Eleinte én is idegenkedtem tőle, úgy éreztem, itt mindig mindent csepülnek, nekik semmi sem lehet igazán jó. Csak hosszú idő után kezdtem megérteni a lényegét. Itt nem pusztán a készülékekről, a hifiről van szó, hanem az egész életről. Az emberek nagy része nem törekszik gondolkodásra, sőt, éppen ellenkező irányú a törekvésük. Szeretnék tisztán, feketén-fehéren látni maguk körül a dolgokat. Így sokkal egyszerűbb élni az életet. Nem is olyan rossz így a család, elviselhető a munkahely, ahol a kollégákkal elviccelődünk, a barátokkal elbeszélgetünk és éljük a hétköznapokat. Ennél sokkal nehezebb szembenézni azzal a valósággal, amely minket körülvesz. A család nem olyan jó, a feleség/férj iránti szeretet már rég más, sokkal értéktelenebb érzések váltották fel, a munkahely egyhangú és unalmas, a barátokkal pedig sok mindenről nem is tudunk beszélni, mert igazán lényeges dolgok már régóta nem történnek velünk. (...) A tömegkommunikáció ez ellen dolgozik. A televízió megmondja, miért kell most lelkesedni, mi és ki a rossz. (...) És itt jön a bökkenő: a Mozaik, amely nem elégszik meg a cifra adatokkal, a szép külsővel, az árral, hanem mér, mérlegel, meghallgat, kritizál. Aki teljesen igaznak fogadja el a reklámot, az háborog: "nem is olyan jó a szuper magnóm?" Nem mer utánanézni, mert mi van, ha igaz?! Óriási baj, mert akit egyszer így "kiütnek", az többé már mást sem fogad el igaznak, önállóan akar gondolkodni, a politikáról, a barátságról, a családjáról... és már semmi sem lesz igazán jó neki! De ahogy a hifiben is lehet valami jobb, ugyanígy van ez az élet egyéb területein is. Nos hát ennek a gondolkodásmódnak az öntudatlan beszivárgásával fenyegeti a Mozaik minden kedves olvasóját. Nincs mese, vagy el kell dobni, vagy rendszeresen megvenni... Mi természetesen az utóbbit javasoljuk. Kheopsz G. Cs. (teljes címmel) Kedves Darvas László! Építsünk piramist! Hogy jutott ez eszembe, és miért éppen Önt fárasztom ezzel? Elmondom. Amikor a HFM 8. számának 4. dimenziójában az akadémikusok többsége nemmel válaszolt az Ön harmadik kérdésére, akkor jutott eszembe a Kheopsz piramis. Ha megépítjük az arányosan kicsinyített mását, és abba pl. tompa borotvapengét rakunk, az ismét éles lesz, vagy a benne tartott tejből joghurt lesz - meg ilyesmi. Magam nem próbáltam még, mint ahogyan a PWB-varázslatokat sem (csupán lustaságból), de hiszem, hogy mindkettő "működik". Miért ne próbálhatnánk ki a páratlan (!) számú csúccsal ellátott piramist a hifi misztikus világában is?! "Kezeljünk" vele pl. hangszedőt, újat-régit (MM-et, MC-t), beletehetnénk erősítőt vagy lemezjátszót is, de ahhoz már nagy építkezésre lenne szükség. Az arányok 1,5708:1,4946 (alapél:oldalél). Kartonból a legegyszerűbb. Az oldaléleket ne felejtsük el beállítani a négy égtáj felé. A tárgy legyen a gúla közepén 1/3-nyi magasságban. Hát ennyi, és mivel mindezek ellenére mégis normálisnak érzem magam, kérem Önt, hogy ha esetleg idézne levelembo"1, azt nevem és címem említése nélkül tegye. Baráti üdvözlettel... Számos PWB-tárgyú humoreszket kaptam, köztük eddig még ez volt a legtűrhetőbb. Hálából ki fogom próbálni az ötletet. A tejet és a joghurtot nem szeretem, de hátha sikerül a Mágikus Tetraéderben a vizet borrá vagy rummá varázsolni. Túl nagy piramist sajnos nem építhetek, momentán nem rendelkezem elegendő rabszolgával. Baráti üdvözlettel: II. Rumszesz. Reménytkeltő lézersugár Joseph Csoka 5022 Yale Road # 4 Memphis, TN 38128 USA Kedves Szerkesztők, rendszeresen olvasom lapotokat már régóta. Legutóbb, amikor visszamenőleg újból elolvastam néhányat, feltűnt, hogy mennyi olvasótok szeretné tudni a CD játszók lézerének várható élettartamát. Én is, de hiteltérdemlő adatot még senkitől sem sikerült kapnom. Azóta legalább tapasztalataim vannak. 1985 szeptemberében vettem egy Sony D50 hordozható CD-játszót, azt, amelyiken csodálkoztatok, hogy képes működni, sőt, jól működni. Én azon csodálkozom, hogy MÉG működik. Majd minden nap hallgatok rajta zenét, azonkívül gyakran hurcolom őt magammal, mert picike. Rázkódik autón, vonaton, hajón, bőröndben, egyszer már le is ejtettem, és akkor azt gondoltam, vége, de nem történt semmi baja. Ez egy fémházas és nehézsúlyú kis masina a méreteihez képest, mindenkinek melegen ajánlom az ilyen arányokat. Mióta megvannak a digitális holmijaim, elsősorban azokat hallgatom: PCM felvételek Beta L-500 (a vastagabbik) szalagon, de van kiterjedt CD-gyűjteményem is. Átállásom az analógról a digitális technikára minden nehézség és átmenet nélkül történt, de hozzá kell tennem, hogy előtte évekig nem hallgattam zenét, így örömmel és várakozással, valamint nagy zenehallgató kedvvel fogadtam új cuccaimat. Megvannak az analóg gépeim is, sőt, bármikor tudom demonstrálni az analóg-digitális különbséget, gyakran az analóg javára, de a kétféle technika nem zavarja egymást (nálam). * Áprilisi levelek - Nem nehéz a választás Választási kampány Mire ez a lapszámunk a Nagyérdemű Választópolgár kezébe kerül, bizonyos jelentéktelenebb dolgok már eldőltek Magyarországon: van már új parlamentünk, új kormányunk, új miegymásunk - de az igazán fontos kérdésekre, nevezetesen, hogy vajon az analóg, avagy inkább a digitális technikát válasszuk-e, meg hogy milyen készülékeket válasszunk magunknak, továbbra sem kaptunk megnyugtató feleletet. A választási kampány azóta is gőzerővel folyik. Jelen lapszámunkat ugyan március elején lezártuk, de áprilisban a korteshadjárat annyira megélénkült, hogy mégis helyt adunk az egymással csatázó nézeteknek. * Szavazz a műszaki fejlődésre - válaszd a Compact Discet: A technika korát éljük. Jelképünkkel, a gomblyukba tűzött sárga gyűszűvirággal* (* Digitalis lanata (lat).) arra ösztönzünk, fedezd fel a komputerizáció csúcsteljesítményét, a számítás- és ámítástechnika csodáját, az ezüstlemezt, amellyel mellesleg még zenét is lehet hallgatni, úgy-ahogy. Éljen a hardver és a szoftver. Isten nem ver bottal, csak hard ver meg szoftver. a Szabad Digitális Tagozat (SZADISTA) képviseletében Heu Réka ügyintéző Szavazz az emberi gondolat szabadságára - válaszd a kísérletezésben gazdag életet! Több dolgok vannak földön és égen, mint amennyit modifikálni tudnál! Légy erős, és formáld saját képedre az erősítődet! hízz a reflexeidben és vágj bele bátran a reflexdobozba! Ragadd kezedbe a sorsodat, meg a forrasztópákát és a csavarhúzót! Ej, döntsd a blokkvázlatot, ne siránkozz; addig üsd a transzformátort, míg meleg! Ezért a programért életfogytiglani garanciát vállalunk. (Csak a készülékekért nem.) Mindenre Elszánt Amatőr Kulturális Paktum (MEAKULPA) Neander frakciójának nevében Rontó Pál ügyeskedő Szavazz a hagyományokra - válaszd az analóg LP-t! A hazáért, a családért és egyáltalán; az istenért ne végy CD-játszót. Légy hű atyád, nagyatyád, dédatyád lemezjátszójához halálod órájáig, ámen, amíg megfáradt testedet be nem fogadja a sellak. Őrizkedj a digitális veszedelemtől, mert öl, butít és nyomorba dönti az LP-t. Egy az isten az égben, egy a lemezjátszó a Földön. Az utóbbi nálunk kapható. Üzleti órák mindennap nyolctól ötig. a Pannóniai Konzervatív Analógok Pártja (PIKAP) nevében Tréd Márk ügyvivő Kedvenc Választópolgáraink! Folyó hó 23-án a Héttorony utca 3. szám alatt (21-es választókörzet) illusztris vendégünk, prof. Rodolpho Britannicus, a nemzetközi hírű illuzionista és hifi-szakíró tart ismeretterjesztő kampányelőadást "A borszeszlángon égetett fekete macskaszőr és a visszafelé fordított (inverz-szögecselésű) szerencsepatkó kombinált auditív hatása a matrózcsomó és egy csomó más dolog függvényében" címmel. Minden érdeklődőt szeretettel szuggerálunk. A belépés díjtalan, csak a kijáratnál kell fizetni. A Sarlatán Újságírók és Mágusok Kamarája (SUMÁK) nevében Cs. Vári Csalavér ügybuzgó Kedvenc Választópolgárok! Én ezekből a zavaros közállapotokból pontosan annyit értek, mint Ti, vagyis semmit. Én nem tudom megkülönböztetni a tranzisztort a kondenzátortól, és sosem tudom eldönteni, hová kell dugni a kábel végét. Nekem nagyon tetszenek a hifi-tornyok a sok-sok gombbal és lámpafénnyel. Meg a kétkazettás magnóval, hogy ide-oda lehessen másolgatni vele. A fejhallgatóm istenien szól, a hangdobozokat eltüzeltem. Válasszátok Ti is a gondtalan életet, szavazzatok a békés átmenetre - szavazzatok énrám. A Független Lelkesedők Plénuma (FÜLEPLÉ) megbízásából Dr. Hamburger Gofri ügyefogyott A monopolhelyzetben lévő Hifi Magazin természetesen nem maradhat néhány kiváltságos párt szócsöve. A HFM fölé rendelt, a választások tisztaságára felügyelő kuratórium úgy rendelkezett, adjunk minden párt szóvivőjének egyaránt öt sornyi terjedelmet, főműsoridőben. A pártok azonban túlságosan elszaporodtak, számukat ésszerűen redukálnunk kellett, tehát kihagytuk mindazokat, akik nem tudtak összegyűjteni elegendő ajánlócédulát. Így például már semmiképpen nem juthat országos listára a VAFOK (Vissza A Fonográfhoz Kör) és a KHKF (Kvadrofón Hangjátékok Kedvelőinek Fóruma). Nem remélhet mandátumot a dodekafón nyilatkozatairól ismert Schönberg Arnold Társaság, akárcsak a KZMP (Kortárs Zenét Mindenkinek Párt), az MDHSz (Mozgalmi Dalokat a Hanglemezre Szervezet), valamint az MKP-RF, a Magyarnóta-Kedvelők Pártjának Revox Frakciója. Mindeme pártoknak felajánlottuk, hogy közzétesszük ugyan az ő választási programjukat is, de csak lapunk egy kevésbé frekventált helyén, mondjuk a hanglemezkritikai rovat lábjegyzete gyanánt. Az érintettek ettől kategorikusan elzárkóztak, és tiltakozásképpen elégették kopogtatócéduláikat a Hifi Magazin szerkesztőségének lépcsőházában. * Nagy magyar mulattatók A nevetés nagy kincs, a nevettetés képessége ritka adomány. Semmiért sem vagyunk annyira hálásak, mint a humor spontán, eredeti megnyilvánulásáért, mely annyira frappáns, hogy gondolkodni sincs időnk rajta, rekeszizmaink máris hevesen emelkedni és süllyedni kezdenek, egyszóval: amely önfeledt kacagásra késztet bennünket. A Nagy Magyar Mulattatók sorozat első darabjaként álljon itt egy részlet abból az interjúból, amelyet az MRT szimfonikus zenekarának igazgató-karnagya, Ligeti András adott a Rádióújságnak (1990/10). A riporter éppen azt kérdezi tőle: mi teszi alkalmassá zeneművészeinket a nemzetközi versengésre. Íme a fergeteges humorú Maestro válasza: "A magyar muzsikusok hatalmas beleérző képessége. Magyar zenészezel koncert közben kontaktust teremteni könnyű. Májusban Londonban jártam, s vezényelhettem a BBC világhírű zenekarát. Rendkívüli élmény volt. Félelmetes a felkészültségük, a fegyelmük, a kottaolvasási készségük. Nem csupán 'igazi profik', de nagyszerű profik. Mégis úgy éreztem, hogy ha a művet már eléggé kidolgozottan, szépen játsszák, az együttes a koncerten nem tud olyan mértékben 'kinyílni', olyan magaslatokra emelkedni, mint egy jó formában játszó magyar zenekar, mondjuk épp a Rádiózenekar." Mit is mondjunk... könnyesre nevettük a szemünket.