Gyerünk a moziba be



        Ha  nem  is  közpénzen,  hanem már a szabadverseny szellemében, de
    végülis   rendbehozzák   a  magyarországi  mozik  egy  részét.  Számos
    filmszínházat    térhatású    (Dolby   Stereo,   illetve   Supersound)
    hangreprodukáló  rendszerrel, értékes (JBL!) hangsugárzókkal szerelnek
    fel.


                                      *

        Hogyan szól a magyar hifi? Hogyan  szól  a  magyar  rádióadás?  És
    hogyan szól a filmek szinkronja a  magyar  mozikban?  Hogy  stílusosan
    fogalmazzunk: valószínűleg tökéletesen szinkronban vannak egymással  -
    és aszinkronban a most kezdődő évtizeddel.
        Vajon  fejlődésnek  indulnak  e  valaha  is  az  anyatermészet   e
    mostohagyermekei?  Bármennyire  hihetetlen:  most,  a  gazdasági  csőd
    közepette, amikor még a hidegvízen is takarékoskodni illik,  egyszerre
    csak  megkezdődött  egy  folyamat,  amelyet  némi  optimizmussal   (de
    legalábbis túlzással) akár  a  magyarországi  mozik  elektroakusztikai
    rekonstrukciójának  nevezhetünk.  Máris  vagy  14-15  mozit  térhatású
    hangrendszerrel ruháztak fel (Supersound, majd most már  egyre  inkább
    Dolby Stereo), és ami a hifistának valószínűleg többet mond:  jónéhány
    moziban  JBL  hangsugárzókat  installáltak;  nem   tévedés.   JBL-eket
    ("igaziakat" - mint amilyen Rejtő könyvében "az igazi  Trebitsch").  A
    filmszínházak  hangzásvilága  nem  központi  témája   ugyan   a   High
    Fidelitynek,  inkább  a  perifériánkon  helyezkedik  el  (mi   meg   a
    filmszakmának  a  perifériáján  nézőpont   kérdése   az   egész),   de
    tagadhatatlanul van némi kapcsolat a kettő között. A zenét a  filmesek
    is ugyanazokkal az  eszközökkel  rögzítik,  mint  a  hanglemezgyártók.
    Igaz, másféle úton közvetítik (fényhang), végül azonban erősítőkkel és
    hangsugárzókkal játsszák vissza, tehát  olyan  eszközökkel,  amelyeket
    magunk is jól ismerünk - mert hát a JBL is  macska,  csak  egy  kicsit
    nagyobbacska. És hát ne feledkezzünk meg a házimoziról, a  videózásról
    sem,  amely  mintegy  egyesít(het)i  magában  a   High   Fidelityt   a
    filmvetítéssel.
        Mivel magunk is mozilátogatók vagyunk, úgy éreztük, ez a  téma  is
    megér számunkra egy misét (ha nem is nagymisét).  A  nyomok  a  Magyar
    Filmgyártó Vállalathoz vezettek; ott kézről-kézre adogattak bennünket,
    míg el nem  jutottunk  Dr.  Erdélyi  Gáborhoz,  a  MAFILM  hangmérnöki
    szekciójának vezetőjéhez, meg hogy még egyéb szépet is mondjunk  róla:
    a  filmszakma  újságjának  egyik  szerkesztőjéhez,  aki  mellesleg   a
    Budapest  Kongresszusi  Központnak  is  szaktanácsadója   -   biztosra
    vehettük,  hogy  lesz  közös  témánk.  Az  alábbiakat  nem  szeretnénk
    kérdés-feleletnek,  interjúnak  álcázni,  Gábornak  mi  csak  egyetlen
    kérdést   tettünk   fel,   nevezetesen,   hogy   miképpen   keveredett
    Magyarországra a Dolby Stereo meg a JBL hangsugárzó.
        Hát így:
        Egy Vajna nevű, magyar származású amerikai producer (az ő  nevéhez
    fűződik az Ördögűző, a China Town és még sok más sikeres film, évekkel
    ezelőtt  megalapította  a  CARALCO  vállalatot.  A  CARALCO  pedig   a
    közelmúltban  INTERCOM  néven  közös  leányvállalatot  alapított  több
    magyarországi  vállalattal,  közöttük   a   MAFILM-mel.   Ez   a   cég
    filmgyártással   és   filmforgalmazással    foglalkozik    (filmjeinek
    hangosítását, illetve szinkronizálását természetesen a MAFILM  végzi).
    Már eddig is számos amerikai filmet hozott be Magyarországra  (Batman,
    A bosszú börtönében, Egyik kopó másik eb, Vaklárma), ami önmagában nem
    volna különösebben izgalmas. Az viszont, hogy az INTERCOM számára  nem
    közömbös, milyen körülmények  között  vetítik  a  filmjeit  -  ez  már
    meglehetősen szokatlan attitűd.
        Ha jól értjük, a filmszakmában  hangtechnikai  forradalom  zajlik,
    olyasfajta, mint amikor a 78-as fordulatú sellaklemezről  átálltunk  a
    mikrobarázdás hanglemezre, vagy méginkább a  monóról  a  sztereóra.  A
    szórakoztató  filmek  ma  már  jórészt  térhatású  hanggal  készülnek,
    elsősorban  Dolby  Stereo   rendszerben   (habár   ismeretesek   egyéb
    rendszerek is, mint például a  Lucasfilm  THX-e,  amely  gyakorlatilag
    kompatibilis a Dolbyval). A Dolby Stereo-t a legkönnyebben úgy  tudjuk
    elképzelni, hogy gondolatban összeházasítjuk  az  általunk  is  ismert
    Dolby zajcsökkentőt egy mátrix-kvadrofón rendszerrel,  amilyen  az  SQ
    vagy  a  QS  volt,  ha  emlékszik  még  valaki  ezekre   a   balsikerű
    próbálkozásokra.  Ámde  ami  nem  vált  be  a  High  Fidelityben,   az
    nagyszerűen bejött a mozihangosításban.
        A Dolby itt persze nem a "B" változat, hanem  a  stúdiótechnikában
    használatos Dolby-A (újabban a Dolby SR). A kóder-dekóder rendszer sem
    azonos a régi mátrixokkal, de nagyonis hasonló elv alapján működik.  A
    négycsatornás  felvételt   egy   bizonyos   elektronikai   táblázatnak
    megfelelően kétcsatornássá keverik, felviszik  a  film  hangcsíkjaira,
    majd  a  moziban,  lejátszáskor  közbeiktatják  a   (kóderhez   képest
    tükörképszerűen működő) dekódert, amely a kétcsatornás programot  újra
    négycsatornássá  alakítja.  Minden   csatornát   külön   erősítőn   és
    hangsugárzón szólaltatnak meg. A hangsugárzókat  azonban  nem  a  négy
    sarokba állítják, hanem: hármat elöl, a vetítővászon mögött  helyeznek
    el, éspedig balra.  középen  és  jobbra,  a  negyedik  csatorna  pedig
    ("Surround",  azaz  a  környezet  hangja)   hátul,   vagy   méginkább:
    köröskörül szólal meg - attól függően, hány hangsugárzóval rendelkezik
    a mozi.
        Itt most ugyan elsősorban a Dolbyról van szó, de Gábor  azért  azt
    is  elmesélte,  miközben  hangjából  jól   érződött   az   Ady-verssor
    rezignációja, a "mit ér az ember, ha magyar?", hogy neki már  1972-ben
    is  volt  egy  20  országban  bejelentett  szabadalma   sztereó   hang
    hagyományos filmcsíkon való  átvitelére  ("emlékszem,  az  első  ilyen
    filmet  1974-ben  játszották,  a  Szikra  moziban,   Szikrázó   lányok
    címmel"), később pedig  a  MAFILM  mérnökei  a  Dolbyval  párhuzamosan
    dolgozták ki a maguk Supersound rendszerét, amely  mindössze  annyiban
    gyöngébb az amerikainál, hogy nem áll mögötte oly rangos  és  vagyonos
    cég, mint a Ray Dolbyé. Egyébként a Supersound is 3+1-es rendszer,  és
    némiképp, de nem tökéletesen  kompatibilis  a  Dolbyval,  mely  utóbbi
    időközben afféle világszabvánnyá lépett elő:  a  nagy  filmek  csaknem
    100, a világ  filmtermésének  pedig  úgy  80  százaléka  Dolby  Stereo
    hangcsíkkal készül.
        A térhatású hang persze puszta  lehetőség  marad,  ha  nem  tudják
    megfelelően  lejátszani.  Másfelől,  mint  a  műszaki  fejlődés  során
    annyiszor,  most  is  sok  gondot-bajt  okoz,  hogy  az  új   rendszer
    kompatibilis legyen a régivel. Sőt, itt most  kétféle  kompatibilitást
    követelnek  meg:  kölcsönös  lejátszhatóságot  Dolby   és   nem-Dolby,
    valamint monó és sztereó hang  között.  (Az  utóbbi  azonban  főleg  a
    hangmérnök munkáján múlik.)
        Magyarországon jó  600  mozi  működik,  és  többségük  állapota  a
    legkevésbé sem rózsás. Sok moziban  ma  is  az  ósdi,  sőt:  lerobbant
    elektroncsöves Filmtechnika erősítőket  használják,  a  hangszórók  is
    szedett-vedettek.  még  a  bolti  forgalomból  ismert  Goodmans-ek  is
    fel-felbukkannak néha - ezek aligha profi  használatra  valók.  Másutt
    beszerezték a  Filmtechnika  üjabbkeletű,  félvezetős  erősítőjét,  de
    annak is szó fér a  hangminőségéhez  (..kicsi  a  teljesítménye,  néha
    torzít,  gerjed  -  szinte  limiterként  működik").  A  fényes  Corvin
    filmszínházban pedig 25 éves keletnémet Preziton  erősítők  üzemelnek,
    ugyanannak  a   cégnek   ugyanolyan   korú   tótcseres   hangszóróival
    ("egyébként nem is szólnak rosszul"): vajon  mit  használnak  akkor  a
    Corvinnál szegényesebb mozik?!
        Érdekes, meséli Erdélyi Gábor, hogy a MAFILM egy tavalyi felmérése
    szerint a vidék kissé jobban áll.  mint  a  főváros.  Vidéken  kevésbé
    vannak  lerobbanva  a  mozik.  Valószínűleg  azért  is.  mert  míg   a
    fővárosiak szinte  folyamatosan  üzemelnek,  a  kisvárosi  vagy  pláne
    falusi mozitermek  naponta  (vagy  hetente!)  csak  egy  két  előadást
    tartanak. A vidékiek ezenfelül lokálpatrióták is: jobban a sajátjuknak
    érzik a mozijukat. "Debrecen kórnyékét magam is végigjártam.  Egyfajta
    szeretetet tapasztaltam a mozi iránt, a  helyiségek  ápoltak,  tiszták
    voltak, a gépeken is meglátszott, hogy óvják őket.  Budapesten  minden
    mechanizáltabb, nagyüzemibb. A géppark a fővárosban valamivel frissebb
    - de nem látszik meg rajta."
        És  mégis:   valami   megkezdődött.   Hazánkban   jelenleg   (1990
    márciusában) már Supersound hang szól a Corvin, a  Puskin,  a  Kossuth
    moziban, a Szikrában, a Horizontban, a Művész mindkét termében és  egy
    győri moziteremben. Dolby Stereo hallható a budapesti Kőbánya moziban,
    két miskolci, két debreceni, egy zalaegerszegi, valamint a győri  Raba
    filmszínházban.
        A  komplett  Dolby-program  (amelybe  most  a   JBL   hangsugárzók
    különféle változatait. a hozzájuk tartozó erősítőket.  keresztváltókat
    és persze a Dolby dekódert is beleértjük), ugrásszerűen feltornázza  a
    moziberendezések hangminőségét. Annál is inkább. mert az INTERCOM maga
    installálja,  és  később  is  ellenörzi  a  rendszert.  A  "dolbyzott"
    mozikban például nem bízzák a hangerőt  a  mozigépészre:  specifikáció
    írja elő, hogy a teljesen  kivezérelt  felvételnek  rózsazajjal  mérve
    éppen 85 decibel  hangnyomást  kell  keltenie  a  terem  meghatározott
    pontjain  stb.  A  frekvenciaátvitel  is  lineárisabb   a   megszokott
    mozihanghoz képest (összhangban az újabb keletű  szabványokkal).  Arra
    is gondot fordítanak, hogy a  mozi  lejátszóberendezése  már  a  Dolby
    dekóder előtt is lineáris legyen.  és  a  "Dolby  Tone"  pontosan  oda
    essék,  ahová  kell:   -6dB-re   (vagyis   nem   -4,5dB-re.   mint   a
    magnótechnikában).
        Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg voltunk
    elégedve csak azt nem értettük. honnan van pénze  a  lerobbant  magyar
    moziiparnak Dolbyra meg Stereora meg JBL-re. Nos. az INTERCOM a saját,
    komplett rendszerét helyezi ki a  mozikba.  azzal  a  nem  is  titkolt
    szándékkal,  hogy  az  általa  behozott  filmeket  majd   legyen   hol
    lejátszani. Mihály György, a  cég  igazgatója  ezt  a  következőképpen
    kommentálta. A filmkínálat javult.  a  közönség  kezd  visszaszokni  a
    mozikba. A legrosszabb komponens most a mozik hangminősége. elsősorban
    ezen kell javítani. Az INTERCOM tehát a saját költségén "telepíti"  az
    új technikát a mozikba, a  berendezés  természetesen  az  ő  tulajdona
    marad. A filmek élvezhetőbbé  válnak,  a  nézőközönség  gyarapodik.  a
    bevétel nő - viszont az INTERCOM-ot megilleti a bevétel  egy  bizonyos
    hányada, s ezt szerződésben köti ki magának.
        Hát ha csak így nem. Mert ha arra várnánk, hogy a  hazai  mozik  a
    saját pénzükből vásároljanak korszerű hangberendezést, akkor ezt a kis
    képes beszámolót csak a HFM 2000 1. (de az is  lehet.  hogy  2000  2.)
    lapszámában közölhetnénk.