Gyerünk a moziba be |
Ha nem is közpénzen, hanem már a szabadverseny szellemében, de
végülis rendbehozzák a magyarországi mozik egy részét. Számos
filmszínházat térhatású (Dolby Stereo, illetve Supersound)
hangreprodukáló rendszerrel, értékes (JBL!) hangsugárzókkal szerelnek
fel.
*
Hogyan szól a magyar hifi? Hogyan szól a magyar rádióadás? És
hogyan szól a filmek szinkronja a magyar mozikban? Hogy stílusosan
fogalmazzunk: valószínűleg tökéletesen szinkronban vannak egymással -
és aszinkronban a most kezdődő évtizeddel.
Vajon fejlődésnek indulnak e valaha is az anyatermészet e
mostohagyermekei? Bármennyire hihetetlen: most, a gazdasági csőd
közepette, amikor még a hidegvízen is takarékoskodni illik, egyszerre
csak megkezdődött egy folyamat, amelyet némi optimizmussal (de
legalábbis túlzással) akár a magyarországi mozik elektroakusztikai
rekonstrukciójának nevezhetünk. Máris vagy 14-15 mozit térhatású
hangrendszerrel ruháztak fel (Supersound, majd most már egyre inkább
Dolby Stereo), és ami a hifistának valószínűleg többet mond: jónéhány
moziban JBL hangsugárzókat installáltak; nem tévedés. JBL-eket
("igaziakat" - mint amilyen Rejtő könyvében "az igazi Trebitsch"). A
filmszínházak hangzásvilága nem központi témája ugyan a High
Fidelitynek, inkább a perifériánkon helyezkedik el (mi meg a
filmszakmának a perifériáján nézőpont kérdése az egész), de
tagadhatatlanul van némi kapcsolat a kettő között. A zenét a filmesek
is ugyanazokkal az eszközökkel rögzítik, mint a hanglemezgyártók.
Igaz, másféle úton közvetítik (fényhang), végül azonban erősítőkkel és
hangsugárzókkal játsszák vissza, tehát olyan eszközökkel, amelyeket
magunk is jól ismerünk - mert hát a JBL is macska, csak egy kicsit
nagyobbacska. És hát ne feledkezzünk meg a házimoziról, a videózásról
sem, amely mintegy egyesít(het)i magában a High Fidelityt a
filmvetítéssel.
Mivel magunk is mozilátogatók vagyunk, úgy éreztük, ez a téma is
megér számunkra egy misét (ha nem is nagymisét). A nyomok a Magyar
Filmgyártó Vállalathoz vezettek; ott kézről-kézre adogattak bennünket,
míg el nem jutottunk Dr. Erdélyi Gáborhoz, a MAFILM hangmérnöki
szekciójának vezetőjéhez, meg hogy még egyéb szépet is mondjunk róla:
a filmszakma újságjának egyik szerkesztőjéhez, aki mellesleg a
Budapest Kongresszusi Központnak is szaktanácsadója - biztosra
vehettük, hogy lesz közös témánk. Az alábbiakat nem szeretnénk
kérdés-feleletnek, interjúnak álcázni, Gábornak mi csak egyetlen
kérdést tettünk fel, nevezetesen, hogy miképpen keveredett
Magyarországra a Dolby Stereo meg a JBL hangsugárzó.
Hát így:
Egy Vajna nevű, magyar származású amerikai producer (az ő nevéhez
fűződik az Ördögűző, a China Town és még sok más sikeres film, évekkel
ezelőtt megalapította a CARALCO vállalatot. A CARALCO pedig a
közelmúltban INTERCOM néven közös leányvállalatot alapított több
magyarországi vállalattal, közöttük a MAFILM-mel. Ez a cég
filmgyártással és filmforgalmazással foglalkozik (filmjeinek
hangosítását, illetve szinkronizálását természetesen a MAFILM végzi).
Már eddig is számos amerikai filmet hozott be Magyarországra (Batman,
A bosszú börtönében, Egyik kopó másik eb, Vaklárma), ami önmagában nem
volna különösebben izgalmas. Az viszont, hogy az INTERCOM számára nem
közömbös, milyen körülmények között vetítik a filmjeit - ez már
meglehetősen szokatlan attitűd.
Ha jól értjük, a filmszakmában hangtechnikai forradalom zajlik,
olyasfajta, mint amikor a 78-as fordulatú sellaklemezről átálltunk a
mikrobarázdás hanglemezre, vagy méginkább a monóról a sztereóra. A
szórakoztató filmek ma már jórészt térhatású hanggal készülnek,
elsősorban Dolby Stereo rendszerben (habár ismeretesek egyéb
rendszerek is, mint például a Lucasfilm THX-e, amely gyakorlatilag
kompatibilis a Dolbyval). A Dolby Stereo-t a legkönnyebben úgy tudjuk
elképzelni, hogy gondolatban összeházasítjuk az általunk is ismert
Dolby zajcsökkentőt egy mátrix-kvadrofón rendszerrel, amilyen az SQ
vagy a QS volt, ha emlékszik még valaki ezekre a balsikerű
próbálkozásokra. Ámde ami nem vált be a High Fidelityben, az
nagyszerűen bejött a mozihangosításban.
A Dolby itt persze nem a "B" változat, hanem a stúdiótechnikában
használatos Dolby-A (újabban a Dolby SR). A kóder-dekóder rendszer sem
azonos a régi mátrixokkal, de nagyonis hasonló elv alapján működik. A
négycsatornás felvételt egy bizonyos elektronikai táblázatnak
megfelelően kétcsatornássá keverik, felviszik a film hangcsíkjaira,
majd a moziban, lejátszáskor közbeiktatják a (kóderhez képest
tükörképszerűen működő) dekódert, amely a kétcsatornás programot újra
négycsatornássá alakítja. Minden csatornát külön erősítőn és
hangsugárzón szólaltatnak meg. A hangsugárzókat azonban nem a négy
sarokba állítják, hanem: hármat elöl, a vetítővászon mögött helyeznek
el, éspedig balra. középen és jobbra, a negyedik csatorna pedig
("Surround", azaz a környezet hangja) hátul, vagy méginkább:
köröskörül szólal meg - attól függően, hány hangsugárzóval rendelkezik
a mozi.
Itt most ugyan elsősorban a Dolbyról van szó, de Gábor azért azt
is elmesélte, miközben hangjából jól érződött az Ady-verssor
rezignációja, a "mit ér az ember, ha magyar?", hogy neki már 1972-ben
is volt egy 20 országban bejelentett szabadalma sztereó hang
hagyományos filmcsíkon való átvitelére ("emlékszem, az első ilyen
filmet 1974-ben játszották, a Szikra moziban, Szikrázó lányok
címmel"), később pedig a MAFILM mérnökei a Dolbyval párhuzamosan
dolgozták ki a maguk Supersound rendszerét, amely mindössze annyiban
gyöngébb az amerikainál, hogy nem áll mögötte oly rangos és vagyonos
cég, mint a Ray Dolbyé. Egyébként a Supersound is 3+1-es rendszer, és
némiképp, de nem tökéletesen kompatibilis a Dolbyval, mely utóbbi
időközben afféle világszabvánnyá lépett elő: a nagy filmek csaknem
100, a világ filmtermésének pedig úgy 80 százaléka Dolby Stereo
hangcsíkkal készül.
A térhatású hang persze puszta lehetőség marad, ha nem tudják
megfelelően lejátszani. Másfelől, mint a műszaki fejlődés során
annyiszor, most is sok gondot-bajt okoz, hogy az új rendszer
kompatibilis legyen a régivel. Sőt, itt most kétféle kompatibilitást
követelnek meg: kölcsönös lejátszhatóságot Dolby és nem-Dolby,
valamint monó és sztereó hang között. (Az utóbbi azonban főleg a
hangmérnök munkáján múlik.)
Magyarországon jó 600 mozi működik, és többségük állapota a
legkevésbé sem rózsás. Sok moziban ma is az ósdi, sőt: lerobbant
elektroncsöves Filmtechnika erősítőket használják, a hangszórók is
szedett-vedettek. még a bolti forgalomból ismert Goodmans-ek is
fel-felbukkannak néha - ezek aligha profi használatra valók. Másutt
beszerezték a Filmtechnika üjabbkeletű, félvezetős erősítőjét, de
annak is szó fér a hangminőségéhez (..kicsi a teljesítménye, néha
torzít, gerjed - szinte limiterként működik"). A fényes Corvin
filmszínházban pedig 25 éves keletnémet Preziton erősítők üzemelnek,
ugyanannak a cégnek ugyanolyan korú tótcseres hangszóróival
("egyébként nem is szólnak rosszul"): vajon mit használnak akkor a
Corvinnál szegényesebb mozik?!
Érdekes, meséli Erdélyi Gábor, hogy a MAFILM egy tavalyi felmérése
szerint a vidék kissé jobban áll. mint a főváros. Vidéken kevésbé
vannak lerobbanva a mozik. Valószínűleg azért is. mert míg a
fővárosiak szinte folyamatosan üzemelnek, a kisvárosi vagy pláne
falusi mozitermek naponta (vagy hetente!) csak egy két előadást
tartanak. A vidékiek ezenfelül lokálpatrióták is: jobban a sajátjuknak
érzik a mozijukat. "Debrecen kórnyékét magam is végigjártam. Egyfajta
szeretetet tapasztaltam a mozi iránt, a helyiségek ápoltak, tiszták
voltak, a gépeken is meglátszott, hogy óvják őket. Budapesten minden
mechanizáltabb, nagyüzemibb. A géppark a fővárosban valamivel frissebb
- de nem látszik meg rajta."
És mégis: valami megkezdődött. Hazánkban jelenleg (1990
márciusában) már Supersound hang szól a Corvin, a Puskin, a Kossuth
moziban, a Szikrában, a Horizontban, a Művész mindkét termében és egy
győri moziteremben. Dolby Stereo hallható a budapesti Kőbánya moziban,
két miskolci, két debreceni, egy zalaegerszegi, valamint a győri Raba
filmszínházban.
A komplett Dolby-program (amelybe most a JBL hangsugárzók
különféle változatait. a hozzájuk tartozó erősítőket. keresztváltókat
és persze a Dolby dekódert is beleértjük), ugrásszerűen feltornázza a
moziberendezések hangminőségét. Annál is inkább. mert az INTERCOM maga
installálja, és később is ellenörzi a rendszert. A "dolbyzott"
mozikban például nem bízzák a hangerőt a mozigépészre: specifikáció
írja elő, hogy a teljesen kivezérelt felvételnek rózsazajjal mérve
éppen 85 decibel hangnyomást kell keltenie a terem meghatározott
pontjain stb. A frekvenciaátvitel is lineárisabb a megszokott
mozihanghoz képest (összhangban az újabb keletű szabványokkal). Arra
is gondot fordítanak, hogy a mozi lejátszóberendezése már a Dolby
dekóder előtt is lineáris legyen. és a "Dolby Tone" pontosan oda
essék, ahová kell: -6dB-re (vagyis nem -4,5dB-re. mint a
magnótechnikában).
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg voltunk
elégedve csak azt nem értettük. honnan van pénze a lerobbant magyar
moziiparnak Dolbyra meg Stereora meg JBL-re. Nos. az INTERCOM a saját,
komplett rendszerét helyezi ki a mozikba. azzal a nem is titkolt
szándékkal, hogy az általa behozott filmeket majd legyen hol
lejátszani. Mihály György, a cég igazgatója ezt a következőképpen
kommentálta. A filmkínálat javult. a közönség kezd visszaszokni a
mozikba. A legrosszabb komponens most a mozik hangminősége. elsősorban
ezen kell javítani. Az INTERCOM tehát a saját költségén "telepíti" az
új technikát a mozikba, a berendezés természetesen az ő tulajdona
marad. A filmek élvezhetőbbé válnak, a nézőközönség gyarapodik. a
bevétel nő - viszont az INTERCOM-ot megilleti a bevétel egy bizonyos
hányada, s ezt szerződésben köti ki magának.
Hát ha csak így nem. Mert ha arra várnánk, hogy a hazai mozik a
saját pénzükből vásároljanak korszerű hangberendezést, akkor ezt a kis
képes beszámolót csak a HFM 2000 1. (de az is lehet. hogy 2000 2.)
lapszámában közölhetnénk.