Holtidő |
Nagyon valószínű, hogy idei első számunk május végéig megjelenik -
tíz év óta ez most sikerülne először. Abban is bízunk, hogy az őszi
lapszám már szeptember elején utcára kerül, a télit pedig végre a
Mikulás teszi a cipőbe, s nem pedig a Jézuska a karácsonyfa alá.
A tesztrovatban további Ortofon hangszedőkről, egy
illesztőtranszformátorról, egy sztereó erősítőről és talán egy
kazettás magnóról is értekezünk, azonkívül fülügyre vesszük az Artel
és mások hangsugárzó-lábazatait, lemezjátszó-asztalkáit.
Szeretnénk beavatni a laikus olvasót az erősítő-tervezők némely
műhelytitkába, nem azért, hogy maga is képes legyen erősítőt építeni
hanem hogy ne dőljön be a különféle szlogeneknek. (A még megírandó
cikknek egyelőre a műfaját sem sikerült meghatároznunk, de majdcsak
boldogulunk vele valahogy.) Igyekszünk ismét képriportot készíteni a
gyérszámú hazai hifi-gyártó üzem valamelyikében; a gyárak általában
örömmel fogadják a "közönségkapcsolatot" (a közönség meg azt, hogy a
körmére nézhet a gyártóvállalatoknak). Tárgyalásban állunk
többrendbéli hangmérnökökkel, hogy valljanak nekünk élményeikről,
filozófiájukról, nehezen megoldható feladataikról, esetleg olyasfajta
esztétikai problémáikról, amilyenekkel például a
hifi-sztereó-videózás, magyarul: a kép- és hangtechnika kombinálása
állítja őket.
Végül: újratervezzük a HFM kulturális cikkeit. A hanglemezkritikai
rovat, a Basic Library, az Opera Széria romjain megpróbálunk egy,
sokrétűbb, színesebb, informatívabb rovatot szerkeszteni, amely
bármiféle zenei tárgyú írást felölelhet, de persze túlnyomórészt
hanglemezekkel foglalkozik. (Félreértés ne essék, ez a rovatunk
változatlanul a komolyzenét népszerűsíti. A könnyű műfajtól sem
zárkózunk el, de azt a jótollú publicistát, aki ügy tudna írni a
popzenéről, hogy azt érdemes legyen kinyomtatni és el is lehessen
olvasni, a mai napig sem találtuk meg. Továbbra is keressük -
lámpással, és egyre reménytelenebbül.)