Holtidő



Nagyon valószínű, hogy idei első számunk május végéig megjelenik - tíz év óta ez most sikerülne először. Abban is bízunk, hogy az őszi lapszám már szeptember elején utcára kerül, a télit pedig végre a Mikulás teszi a cipőbe, s nem pedig a Jézuska a karácsonyfa alá. A tesztrovatban további Ortofon hangszedőkről, egy illesztőtranszformátorról, egy sztereó erősítőről és talán egy kazettás magnóról is értekezünk, azonkívül fülügyre vesszük az Artel és mások hangsugárzó-lábazatait, lemezjátszó-asztalkáit. Szeretnénk beavatni a laikus olvasót az erősítő-tervezők némely műhelytitkába, nem azért, hogy maga is képes legyen erősítőt építeni hanem hogy ne dőljön be a különféle szlogeneknek. (A még megírandó cikknek egyelőre a műfaját sem sikerült meghatároznunk, de majdcsak boldogulunk vele valahogy.) Igyekszünk ismét képriportot készíteni a gyérszámú hazai hifi-gyártó üzem valamelyikében; a gyárak általában örömmel fogadják a "közönségkapcsolatot" (a közönség meg azt, hogy a körmére nézhet a gyártóvállalatoknak). Tárgyalásban állunk többrendbéli hangmérnökökkel, hogy valljanak nekünk élményeikről, filozófiájukról, nehezen megoldható feladataikról, esetleg olyasfajta esztétikai problémáikról, amilyenekkel például a hifi-sztereó-videózás, magyarul: a kép- és hangtechnika kombinálása állítja őket. Végül: újratervezzük a HFM kulturális cikkeit. A hanglemezkritikai rovat, a Basic Library, az Opera Széria romjain megpróbálunk egy, sokrétűbb, színesebb, informatívabb rovatot szerkeszteni, amely bármiféle zenei tárgyú írást felölelhet, de persze túlnyomórészt hanglemezekkel foglalkozik. (Félreértés ne essék, ez a rovatunk változatlanul a komolyzenét népszerűsíti. A könnyű műfajtól sem zárkózunk el, de azt a jótollú publicistát, aki ügy tudna írni a popzenéről, hogy azt érdemes legyen kinyomtatni és el is lehessen olvasni, a mai napig sem találtuk meg. Továbbra is keressük - lámpással, és egyre reménytelenebbül.)