"Adatbank": HFM 11-20.


    

    Kedves Régi Olvasónk!

    Neked aligha kell elmagyaráznom, mi is az a szeánsz, hiszen képletesen
    bár,  de  évek  óta  jelen  vagy misztikus összejöveteleinken, ahol is
    lemezjátszókat  és  magnókat  és  erősítőket helyezünk az asztalra, és
    megidézzük  e  készülékek szellemét: kipróbáljuk, vajon jól szólnak-e,
    lehet-e  velük  zenét hallgatni. Azt is tudod, hogy ha valamely masina
    boltba   kerül   Magyarországon,   mi  rövidesen  szeánszot  tartunk a
    tiszteletére.  Ez  a  kötet  már  a második évkönyvünk: a Hifi Magazin
    10-20.  kiadásának szeánszait foglalja össze, vagyis áttekintést ad az
    utóbbi  négy  év hazai hifi-piacáról, amely -tudjuk- nem éppen gazdag,
    de    azért   sokunknak   kínál   vásárfiát:   egy-egy   hallgathatóbb
    lemezjátszót,   becsületesebb   hangszedőt,  szebb  hangú  hangdobozt.
    Mindenesetre  összeszámoltuk,  hány "hazai", "bolti" készülék tesztjét
    egyesíti  a  négy  év  előtti,  első  évkönyv, és hányét a mostani. Az
    eredmény  bennünket  is  meglepett, merthogy az első kötetben csak 60,
    a  másodikban  már több mint 100 hifi-alkalmatosságnak állíthattunk ki
    bizonyítványt  -  csak  így tovább, "bis hundert und zwanzig"! Persze,
    persze,  a  soknál  több  volna  a  kevés.  Hifi-készülékeink többsége
    gyatra,  és a HFM egyelőre nem adhatja fel lebeszélős stílusát, vagyis
    főleg azt mondja el Neked, mit ne vegyél meg, mert megbánod. De ismerd
    el, adtunk már néhány vásárlási tippet, nem is rosszat!

    Ez  a  kötetünk  egyszerűbb  szerkezetű,  mint  az  első évkönyv volt.
    Cikkeink  közül csupán a szeánszokat tartalmazza, a (lehetőleg) minden
    műszaki  kifejezéstől  mentes  szubjektív  ítéleteket,  a  bolti és az
    etalonkészülékekről   együtt,   készülékcsoportonként   és   nagyjából
    időrendben.  (A  névmutató  is  készülékcsoportonként,  de betűrendben
    sorolja   fe1   a   típusszámokat.)   A   szeánszok  szövegén  nemigen
    változtattunk,  legfeljebb  néhol  megkurtítottuk,  vagy  megtoldottuk
    egy-egy    összekötő   mondattal.   Értelemszerűen   megváltoztattuk a
    szövegben  azokat  az  utalásokat, amelyek az oldalszámra vonatkoznak,
    tehát  ha  most azt olvasod: "lásd a 77. oldalon", akkor nyilván jelen
    kötetünk   77.   oldalára  kell  lapoznod.  Ahol  indokoltnak  láttuk,
    megtartottuk  az  eredeti  teszt bevezető részét is, elmondva a szóban
    forgó  készülék  történetét,  hátha valaki nem ismeri, de kíváncsi rá.
    Végül   lábjegyzeteket   szórtunk  el  mindenfelé:  keresztutalásokkal
    mutatunk rá a tesztek közötti kapcsolatra, illetve elmondjuk, ha most,
    három   év   után   megerősítve  (esetleg  megcáfolva)  látjuk  akkori
    ítéletünket.

    Úgy véljük, ezt a kötetünket még sokszor kézbe fogod venni - két okunk
    is  van  rá,  hogy  ezt  feltételezzük.  Először is, könnyebb egyetlen
    füzetet  forgatni  mint  tízet.  Másodszor:  találsz e kötet végén egy
    hetedhéthatárra szóló Adatbankot is (ez inspirálta kötetünk címét), ez
    nem  más,  mint  az amerikai AUDIO magazin 1985. októberi Directoryja,
    azaz    Évkönyve,    amelyet    az    AUDIO   szerkesztőjének   szíves
    hozzájárulásával  közlünk  -  hadd  mondjak  érte  itt, nyilvánosan is
    köszönetet. persze, szívesebben kértük volna el az 1986. októberit, de
    hát  az jelenleg még Amerikában is "érvényes", nyilván nem engedhetnék
    át  nekünk  -  és  hát  legyünk  őszinték: itt, Közép-Európában sokkal
    lassabban  csordogál  az  idő,  mi  nem  fogjuk megérezni az egy évnyi
    veszteséget.  (De  hopp! Aznap, amikor éppen nyomdába indultunk volna,
    a  postás  meghozta  az  1986-os Directoryt! Lóhalálában összeírtuk az
    összes  új  készülék  típusszámát és árát, és a listát mint Függeléket
    kötetünkhöz   csatoltuk!)   Az   AUDIO   mindenkori  októberi  száma a
    hifi-világ   egyik   legnagyobb  címjegyzéke,  felsorolja  az  összes,
    egyáltalán számításba vehető cég teljes időszerű típusválasztékát és a
    készülékek  legfontosabb  paramétereit, közéjük értve természetesen az
    árukat  is. Igaz: az amerikai kiskereskedelmi ár a mi számunkra inkább
    csak  támpontot  adhat  - de legalább közös nevezőre hozza a különféle
    masinákat,  s  megmutatja, mennyire taksálják őket a világpiacon, ott,
    ahol  az eladók versengenek a vásárló kegyeiért, s nem pedig fordítva.
    Ami   a  postacímeket  illeti,  az  AUDIO  nyilván  csak  az  amerikai
    hifi-kereskedők   és   importőrök   címét   adja   meg;  a  listát  mi
    kiegészítettük  egy  brit  és  egy  nyugatnémet  címjegyzékkel.  Ezt a
    címanyagot  minden  hifista  haszonnal  forgathatja.  Mielőtt leülnénk
    szeánszolni,  hadd üdvözlöm azt a vendégünket is, akit feltehetőleg Te
    hoztál magaddal, s mert eddig udvariatlanságomban nem vettem őt észre,
    most itt feszeng az ajtóban.


    Kedves Új Olvasónk!

    Sorsát  senki el nem kerülheti, íme: Te is közénk csapódtál. Nincs mit
    röstellni  rajta. Aki igazán szereti és tiszteli a zenét, s otthonában
    is  odaadással  hallgatja  (tehát nem csupán zajfüggönynek, akusztikai
    rágóguminak  tekinti), az előbb-utóbb felesküszik a High Fidelityre, a
    minél élethűbb hangátvitel hobbijára. A hanglemezeken kívül a lejátszó
    berendezésére  is  költeni fog - és aztán egyre többet fog költeni rá.
    Namármost, a lemezjátszó, az erősítő, a magnó, a hangsugárzó mind mind
    drága  hangszer:  ezrekbe,  nem ritkán tízezrekbe kerül. Jó tudni, mit
    kínálnak  ennyi  pénzért.  Vajon  mesterhegedűt-e,  vagy  csak  silány
    taneszközt ?

    A   hifi-készülékeket   kétféleképpen  lehet  megítélni:  az  objektív
    mérőberendezéssel,  illetve  a természetadta, szubjektív fülünkkel. Az
    előbbi  sem fölösleges, de azért az utóbbi a precízebb műszer. Ebben a
    kötetben a szubjektív ítéleteinket foglaljuk össze az 1983 tavasza óta
    Magyarországon  is  forgalomba hozott, több mint 100 hifi-készülékről,
    továbbá  vagy  másfél  tucat  drága,  külföldi,  idehaza  nem  kapható
    holmiról.   Ez  utóbbiakat  etalonnak  tekintjük,  velük  hitelesítjük
    saját,  állandó etalonjainkat: a brit Spendor BCI hangsugárzót és Quad
    teljesítményerősítőt,  az  általunk  ajánlott  kapcsolási rajz alapján
    megépíthető,  HFM  I. névre  keresztelt  előerősítőt  és  a  többit (a
    szövegben gyakran találkozol majd a nevükkel).

    Tudnod  kell,  hogy  mi  nem  tesztelünk összetett készülékeket, tehát
    receivert,  casseivert,  hifi-  tornyot  mint olyat, hanem külön-külön
    vizsgáljuk meg az egyes funkciókat: a rádiót, az erősítőt és a többit.
    Hogy  mégis  mindent  könnyen megtalálj, kreáltunk egy külön fejezetet
    (VII. Összetett készülékek), ott éppen csak felsoroljuk a hifi-tornyok
    komponenseinek  típusjelét,  és  utalunk  a  receiverek és casseiverek
    részegységeinek tesztjére is.

    Ebben  a  kötetben  mellőzzük  a műszaki kifejezéseket, amennyire csak
    lehet.  Ha  olvasás közben mégis úgy érzed, hogy Neked ez japánul van,
    lapozd  fel  Ötvenszavas  Lexikonunkat  a  98.  oldalon,  reméljük, az
    kisegít a bajból. Ha netán kedved támad edolvasni a készülékek műszaki
    tesztjét is, akkor elöl a névmutatóban utánanézhetsz, melyik jószággal
    hanyadik kiadásunkban foglalkoztunk (erre utal a zárójelbe tett szám).
    Ha  pedig  a  régebbi  készülékekre  volnál  kíváncsi  akkor az lesz a
    legjobb,   ha   valakitől  kölcsönkéred  első  évkönyvünket  ("Szeánsz
    1-10.").   Abban   mellesleg  visszakövetheted  egész  fejlődésünket -
    programunkat,  attitűdünket, felismeréseinket, tévedéseinket - egészen
    a kezdetekig.

    Hogy  el  ne  feledjem:  régi  Olvasóink  már  tudják; időközben nevet
    változtattunk, kiadványunkat a jövőben nem Hifi Magazinnak, hanem Hifi
    Mozaiknak nevezzük, és újrakezdjük a számozását. A HFM ezután ugyanott
    kapható,  ahol  az  Adatbank:  a  RAMOVILL-lal szerződött boltokban és
    szervizekben  (körülbelül  500  helyen  szerte  az  országban; címüket
    megyénként  és városonként is felsoroljuk, betűrendben, a 26. és a 34.
    oldalon).   Szót   kell   ejtenem   a   szeánszok   mint   újságcikkek
    keletkezésének  körülményeiről. Ezeket a cikkeket a mi gyakorlatunknak
    megfelelően mindig ugyanaz a személy, egy újságíró (a szerkesztő) írta
    meg  vagy  legalábbis  ő  öntötte  formába.  A HFM azonban éppen abban
    különbözik  a hagyományos ismeretterjesztő újságoktól, hogy nem hagyja
    magát  csak úgy egyszerűen megírni. Valójában minden cikkünk kollektív
    alkotás:  újságíró  és  mérnök  közös  munkájából  születik.  Kötetünk
    útrabocsátásakor    tehát   hadd   mondok   köszönetet   mindenekelőtt
    szerkesztőtársamnak,   Sólymos  Antalnak,  a  Magyar  Elektrotechnikai
    Ellenőrző Intézet osztályvezető-helyettesének, aki természetesen ezt a
    kötetet  is  lektorálta;  Dankó  Emilnek  és Szalai Lajosnénak, a MEEI
    munkatársainak,    házizsűrink    állandó    tagjainak;    a    Magyar
    Elektrotechnikai   Ellenőrző  Intézetnek,  műszerparkja  használatáért
    (hiszen  a  szubjektív  teszt  talajtalan,  ha  nem előzi meg műszeres
    mérés) és mindazoknak a konstruktőröknek, hangmérnököknek, zenészeknek
    és zenebarátoknak, akik részt vettek a HFM szeánszain.


                                                             Darvas László