"Szeánsz": HFM 1-10. |
Szerkesztette: Darvas László
Szakmai lektor: Sólymos Antal
Tördelőszerkesztő: Domokos Imre
Grafika: Felvidéki András
Fotó: Haris László
Ez a kötet
a Hifi Magazin évkönyve:
válogatás az első 10 lapszámból.
Cikkgyűjteményünkből
a laikus zenebarát is
megismerheti
a High Fidelity világát,
szubjektív ítéleteinkből pedig,
amelyeket a szeánszokon
hoztunk, megtudhatja,
hogyan reprodukálják a zenét
a Magyarországon is forgalomba került
hifi-készülékek.
Legelőbb is azt kéne tisztázni, kinek szánjuk ezt az évkönyvet, amely
egy műszaki-kereskedelmi-kulturális ismeretterjesztő újság első három
évfolyamát summázza, s tulajdonképpen nem tartalmaz új ismeretanyagot,
csak rendbeszedi, összesíti, helyenként kiigazítja mindazt, amit
egyszer már közreadtunk a High Fidelityről, vagyis az otthoni
zenereprodukálás hobbijáról - és persze az e kedvtelés szolgálatában
álló eszközökről: lemezjátszókról, magnókról, egyebekről. Évkönyvünk
első számú címzettje természetesen a Hifi Magazin rendszeres olvasója,
a műszaki ismeretek iránt is fogékony zenebarát - aki mindazonáltal
mégis inkább csak arra kíváncsi, amit lapunkban hétköznapi nyelven is
elmondhatunk. Számára a Hifi Magazin 10 füzete most egyetlen rendezett
kötetté válik; ritkábban kell előkeresnie régebbi kiadásainkat.
(Feltéve, hogy ezek is a birtokában vannak. Első lapszámainkból még
tízezerrel kevesebb jelent meg, mint a későbbiekbol, és például a HFM
1-et ma is sokan keresik. Ők most megtalálják évkönyvünkben az első
szám legfontosabb cikkeit.)
De nemcsak a hifistának, hanem a kívülálló zenekedvelőnek is ajánljuk
kiadványunkat: nem mint évkönyvet, hanem mint könyvet, amelyet bárki
elolvashat, az is, aki eddig még sosem hallott a hifiről, vagy
alig-alig hallott róla, esetleg nem sok jót hallott róla... vagy
éppenséggel csupa rosszat hallott róla, és kényelmetlenül provokálva
érzi magát mondjuk a hifi-tornyok kultusza miatt. Való igaz, az
emberek szívesen visszaélnek a technika, ez esetben a hangtechnika
vívmányaival, megpróbálják a hifit is státusz-szimbólummá silányítani,
csakhogy erről sosem a technika tehet. Könyvünk egy speciálisan magyar
optikán keresztül, de igyekezetünk szerint híven ábrázolja a High
Fidelity világát, amelyben (mint bármely más világban) racionális és
irracionális dolgok keverednek, amíg csak rendet nem teremtünk
közöttük.
Egy cikkgyűjteménnyel kezdjük. Úgy állítottuk össze, hogy önmagában
véve is kerek legyen, és minél többet elmondjon a High Fidelityról,
ami műszaki kifejezések nélkül elmondható : mi ez a hobbi, melyek az
eszközei és módszerei, mit várhatunk el tőle és mit nem, mennyiben
befolyásolja a gépi hangközvetítés a zenét, a zenehallgatást és a
zenehallgató embert magát - s ami talán a legfontosabb: "mit ér a
hifi, ha magyar?" Ezután következnek a Hifi Magazin szubjektív
ítéletei vagyis a szeánszok, amelyeken megpróbáljuk szavakba
foglalni a hifi-készülékek hangminőségét. Persze, a szeánszokat
valójában műszeres teszt előzi meg, de annak eredményét - táblázatait,
diagramjait - itt most nem adjuk közre. Hiszen a legtöbb zenekedvelőt
elsősorban az érdekli, hogy ez vagy az a masina "hogyan szól. A
tartalomjegyzékben viszont megadjuk, hogy melyik cikkünket a HFM
melyik számából vettük át: ott lehet utánanézni a műszaki
részleteknek. Ebben a kötetben egyetlen helyen teszünk csak kivételt:
a második rész elején egy különleges készüléket, a Soundcraftsmen
ekvalizátort bemutatva egyszersmind megvilágítjuk az akusztika néhány
alapfogalmát is. Szeánszainkat két fejezetre tagoltuk. Előbb a drága,
jobbára külföldi gépeket minősítjük, keresve az etalont, a
viszonyítási alapot. Utána pedig ezekhez az etalonokhoz mérjük azt a
körülbelül 60 hifi-készüléktípust (lemezjátszót, hangszedőt, magnót,
erősítőt, hangsugárzót), amely az utóbbi 4 évben idehaza is
forgalomba került. Ez a fejezet forintban mérve is hasznot hajthat a
laikus olvasónak. Hiszen az itt bemutatott masinák egy része máig is
kapható, a többi pedig szintén gyakran fog még gazdát cserélni. A
hifi-készülék drága hangszer: ezrekbe, nem ritkán tízezrekbe kerül.
Ajánlatos tudni, mit kínálnak nekünk ennyi pénzért. Vajon
mesterhegedűt-e, vagy csupán silány taneszközt?
Ellentétben a közhiedelemmel, a hifi egyáltalán nem a forradalmi
változások világa. A magyar hangtechnika, persze, még kevésbé halad
mérföldes léptekkel. Kötetünket újraolvasva úgy véljük, hogy amit
1979 óta leírtunk, az túlnyomórészt ma is helytálló, és még nagyon
sokáig időszerű marad - habár nem is egy ponton felül kell
vizsgálnunk korábbi nézeteinket. Hiszen a szubjektív teszt, mint
elnevezése is mutatja, a legkevésbé sem egzakt módszer. Előfordul,
hogy alig kezdünk neki a szeánsznak, máris minden világossá válik
előttünk és semmi kétségünk afelől, hogy döntésünk helyes - máskor
pedig csak hosszú-hosszú esték idegölő bizonytalankodásai után kapunk
többé-kevésbé tiszta képet valamely készülék hangzásvilágáról.
Olvasóink ezt igen jól észlelni fogják, mert a szeánszokat tárgykörök
szerint csoportosítottuk, és egy-egy készülék többször is terítékre
kerülhet. (Az Orion torony erősítőjével öt szeánszon is foglalkozunk!)
Cikkeinket helyenként átszerkesztettük. Némelyik eredménytelen vagy
mérsékelten eredményes szeánsz tanulságait csak rövid összefoglalás
formájában adjuk közre. És egész kötetünk anyagát véges-végig
lábjegyzetekkel kísérjük, kijavítva egy-egy hibát vagy elírást,
illetve kifejtve jelenlegi álláspontunkat.
Szót kell ejteni az itt összegyűjtött cikkek, "tesztriportok" és egyéb
rendhagyó műfajú írások keletkezésének körülményeiről. Ha csak a
formát tekintjük, kötetünk anyagát a Hifi Magazin gyakorlatának
megfelelően egyetlen személy, egy újságíró, történetesen jelen sorok
szerzője írta meg, gyakran egyes szám első személyben. Lapunk azonban
éppen abban tér el a hagyományos ismeretterjesztő újságoktól, hogy nem
lehet csak úgy egyszerűen "megírni". Minden cikkünk kollektív alkotás,
újságíró és mérnök közös munkájából születik. Legköznapibb,
"legpongyolább" kifejezéseink mögött is szakemberek kontrollja áll.
Évkönyvünk útrabocsátásakor köszönetet szeretnék mondani
mindenekelőtt Sólymos Antalnak, a Hifi Magazin műszaki tanácsadójának
(valójában: szerkesztőtársamnak), a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző
Intézet osztályvezető-helyettesének, aki természetesen ezt a
kötetünket is lektorálta, Dankó Emilnek és Szalai Lajosnénak, a MEEI
munkatársainak, "házizsűrink" állandó tagjainak, Horváth Ivánnak, a
francia hifi-sajtót bemutató cikk szerzőjének, a Magyar
Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnek. műszerparkja használatáért
(hiszen a szubjektív tesztek talajtalanok, ha nem előzi meg őket
műszeres mérés), a RAVILL, a RAMOVILL, az ELEKTROMODUL és a
HUNGAGENT vállalatoknak, amelyektől etalonkészülékeinket kaptuk
kölcsön, és mindazoknak a konstruktőröknek, hangmérnököknek,
zenészeknek és zenebarátoknak, akik részt vettek a Hifi Magazin
szeánszain.
Darvas László
