HiFi Magazin
Magyarország, 1979-1992
CD-ROM archívum kiadás: 2000
(ISBN 963 00 3311 9)

HiFi Magazin (HiFi Magazine)
Hungary, 1979-1992
CD-ROM arhive published at 2000
(ISBN 963 00 3311 9)

(Kettősség)

(Duality)

Magyarország / Kelet-Európa, 1979. A szovjet-típusú kommunizmus brutális korszaka után mindössze egy generációval később szinte nyoma sincs a hatalommal szembeni ellenállásnak. Az emberek mindennapjait az átlagos szocialista közép-szegénységbe való beletörődés jellemzi. Magyarország ekkor kapja a "gulyáskommunizmus" és "a legvidámabb barakk" jelzőket. És valóban: Magyarország a keleti blokk országai közül az egyik legkevésbé elnyomott és ideologizált. Az üzletek polcain is jóval több áru sorakozik, mint a hasonló sorban tengődő országokban - de persze a minőség és a választék Nyugat-Európa gazdagságához képest még így is összehasonlíthatatlanul szánalmas.

Hungary / Eastern-Europe 1979. Just a generation away from the brutal era of Soviet-type communism, there is almost no sign of resistance against the regime. It seems that Hungarians live their lives in a calm resignation of the forced poverty of socialism. It is then, when Hungary was characterised as "Goulash communism" or "the happiest barrack". And indeed: Hungary is one of the less oppressed and ideologised country of the Eastern Block. There were a lot more products on the shelves of the stores than in any other communist country, however, the range and quality of the products was miserable and not at all comparable with West-European wealth.

Ebben a környezetben született a HiFi Magazin: Magyarország első ilyen jellegű sajtóterméke. Abban az időben ez nagy dolog volt – de mégis: fontos leszögezni, hogy a hifit mint hobby-t (és ugyanígy a HiFi Magazint) mindvégig viszonylag csekély érdeklődés kísérte, kívülállók számára pedig mindez tökéletesen ismeretlen. Ráadásul a cikkek nagy többsége mára elavult: felmerül a kérdés, ezek tükrében vajon mi lehet az oka annak, hogy érdemesnek tartottuk az utókornak ilyen módon megmenteni?

"HiFi Magazin" as the first hifi journal in Hungary was born at such times. Given the conditions it was a great event, but it is important to point out that high fidelity as a hobby (as well as the magazine) drew relatively small attention and was unheard of by outsiders. Moreover, most of the articles have become outdated by now. The issue of why this publication needs to be saved for further generations has been raised.

Furcsán hangzik, de nem könnyű megválaszolni ezt a kérdést azoknak, akik egész életüket “jóléti kapitalizmusban” élték vagy akik a “globalizáció nyertesei” közé tartoznak.

Even if it may sound weird this is not an easy question to be answered by those who lived all their life in "welfare capitalism” or by "winners" of the globalized world.

Mi, akik itt éltünk és élünk, mi is csak manapság kezdjük el megérteni, miért tartják az idősebbek azt a korszakot egy boldogabb világnak: még akkor is, ha tudjuk, sokan közülük igencsak elfogultak.

It is only nowadays, that we - who have been living in Hungary - are just starting to understand why the older generation consider that era a happier time. Even though we know that most of them are biased.

Az történt ugyanis, hogy ebben a furcsa "kísérleti" (de mint utólag kiderült: nem fenntartható) rendszerben létrejöhettek és fennmaradhattak olyan dolgok, amelyek azelőtt, akárcsak mint manapság - egyszerűen elképzelhetetlenek! Gondoljunk csak bele, meddig lehet ma életképes egy magán kezdeményezésű kulturális vállalkozás, ami nemhogy profitot nem termel, de kicsit sem rentábilis? (Mert gyakorlatilag teljes egészében egy szocialista rendszer finanszírozza...) És lehetséges-e, hogy ezen felül az üzleti élet farkastörvényeiről tudomást sem kell vennie? (Mert igazából nem függ a gyártói- és a kereskedői reklámbevételektől, sem pedig a lapeladásból származó bevételtől... Mert nincs állandó kapkodásra késztetve, mivel évenként csupán 3 szám jelenik meg... Mert térítésmentesen használhat állami mérnököket és korszerű műszerparkot... Mert cikkeiben őszintén, következmények nélkül leírhat bármilyen negatív kritikát egy termékről vagy technológiáról...)

Previously (and even nowadays) unimaginable things could born and has survived in this curious, "experimental" system that later proved not maintainable. Let’s imagine: how long can a private cultural enterprise last that is not even a little bit profitable? (Since it is entirely financed by the socialist system). Is it possible that hard rules of business can be completely ignored? (It is because it does not depend on the income generated by advertisement of manufacturers and dealers as well as sales. There are only 3 issues published a year, thus there is no hurry whatsoever... It has at its disposal official national engineers and technical facilities free of charge. Last but not least, any kind negative criticism regarding any hifi product or technology can be published without restraint....)

Ilyen feltételek között kétféle dolog történhet. Az egyik - sajnos a leggyakoribb eset - hogy visszaélnek vele. A másik - és ez a HiFi Magazin párját ritkító esete – hogy kihasználva a lehetőséget néhány lelkes és tehetséges ember létrehoz valami nagyszerűt, valami elévülhetetlent: ami egy relatíve kicsiny (kb. százezres) de annál lelkesebb rajongótábort vonz maga köré.

In this conditions there are two things that can happen. In he first instance – unfortunately being the most frequent occurence – there abuse; while in the second, some enthusiastic and talented people produce something wonderful and lasting as in the case of "HiFi Magazin". It is magazine with a relatively small number of issues published, however, its attracts a small but enthusiastic audience.

Ezért vagyunk mi, magyar hifisták olyan nagy tisztelettel a HiFi Magazin eszméje és mindazok iránt, akik lehetővé tették, létrehozták és 14 éven keresztül fenntartották abban a szürreális korban ezt a kis magyar "csodát".

This is the reason why us, the Hungarian hifi fans honour and cherish the ”HiFi Magazin” as well as those people who have made it happen and kept up for 14 years this Hungarian "miracle" in spite of those surreal times.